Borulhat, amit a bőnyi rendőrgyilkosságról eddig tudni lehetett

• A bőnyi rendőrgyilkossági ügyben hónapokkal az eset után sem tudni biztosan, ki lőtte le Pálvölgyi Péter nyomozót.
• Győrkös István azt vallotta, nem ő lőtt először, csak miután golyót kapott, véletlenül adott le ő is egy sorozatot gépkarabélyával.
• A lövések irányát bemutató nyomozati dokumentum alapján úgy tűnik, Győrkös nem abba az irányba lőtt, ahonnan a fegyveres nyomozók tüzeltek. Pálvölgyi viszont elő sem vette a pisztolyát. 
• A lelőtt rendőrt kimenekülő társai magára hagyták. A TEK megérkezéséig, több mint fél órán át senki nem ment érte vissza a házba, noha odakint tucatnyi rendőr volt. 
• A Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai több hibát is elkövettek az akció előtt és közben, a tragédia után indult belső vizsgálat mégsem állapított meg felelőst. 
• Megpróbáltuk rekonstruálni, mi történt a gyilkosság reggelén Győrkös házánál. 

Egyelőre még nem készült el a ballisztikai szakértői vélemény a bőnyi rendőrgyilkosság ügyében, de egy annak alapjául szolgáló nyomozati dokumentum már igen, ez pedig akár új megvilágításba is helyezheti mindazt, ami a Győrtől alig húsz kilométerre fekvő településen történt 2016. október 26-án.

Aznap reggel a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) civil ruhás rendőrei jelentek meg a szélsőséges félkatonai szervezet, a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) szellemi vezetőjének tartott 76 éves Győrkös Istvánnál, hogy házkutatást tartsanak. Ez azonban drámai fordulatot vett, amikor a rendőrség szerint az idős férfi egy gépkarabéllyal lelőtte az egyik nyomozót, a 46 éves Pálvölgyi Pétert. A lövöldözésben Győrkös is megsebesült.

Az Index megpróbált utánajárni annak, mi is történt aznap reggel Győrkös házánál és házában. Beszéltünk az ügyet ismerő szereplőkkel, köztük olyanokkal, akik a tragikus nap reggelén a helyszínen voltak. Ezenkívül megismertünk néhány olyan dokumentumot, ami akár kulcsfontosságú is lehet a nyomozás szempontjából. Köztük azt a helyszíni szemle alapján készített, a lövésirányokat bemutató szakértői anyagot, amely azt ábrázolja, ki milyen irányban és hány lövést adott le. Ezek alapján pedig különös, hogy a rendőrség belső vizsgálata hogyan juthatott máris arra a következtetésre, hogy nincs személyi felelős, mikor az ügy jelenlegi szakaszában azt sem lehet egyértelműen kijelenteni, kinek a tölténye végzett Pálvölgyivel.

Igaz, a Papp Károly országos rendőrfőkapitány által elrendelt vizsgálat egészen pontosan azt állapította meg, hogy „a tárgyi bizonyítási eszközök lefoglalására irányuló intézkedés előkészítése, megtervezése a szakmai szabályoknak megfelelően történt”. Amint az cikkünkből kiderül, maga az intézkedés és az azt követő események is megérnének egy külön vizsgálatot.

A passzív ellenálló

A bőnyi tragédia reggelén, 7 óra körül jelentek meg civil ruhás rendőrök Győrkös István házánál. Az idős férfi kiment, ekkor közölték vele az NNI nyomozói, hogy be akarnak menni. A rendőrök azért akartak házkutatást tartani nála, mert információjuk volt arról, hogy Győrkösnél éles fegyverek vannak, amiket engedély nélkül tart. Úgy tudjuk, Győrkös megkérdezte, miért akarnak bemenni hozzá, mire a rendőrök azt közölték, hogy azt majd bent megtudja. Az NNI munkatársai már ekkor elkövettek egy súlyos hibát azzal, hogy nem a Terrorelhárítási Központ (TEK) munkatársainak a segítségét kérték, hanem nélkülük akartak bemenni egy olyan ismert szélsőségeshez, akinél gyaníthatóan fegyverek vannak. A nyomozók arra kérték Győrköst, hogy zárja be a kutyáját, ellenkező esetben le kell lőniük az ebet. Ennek az idős férfi először eleget is tett, majd újra kiengedte az állatot, majd újra bezárta.

Ekkor elkezdődött egy hosszabb huzavona, amiből egyértelművé vált, hogy Győrkös nem működik együtt a ház előtt tébláboló rendőrökkel, és csak az időt húzza. Erre jó oka volt, a házában ugyanis valóban tartott illegálisan éles katonai fegyvert. Azt a betárazott AMD sorozatlövő gépkarabélyt, amiből később lövéseket is adott le. Nem szerette volna, hogy azt a rendőrök megtalálják nála.

Eközben Győrkös a ház egyik szobájából magához vette az AMD gépkarabélyt. Úgy tudjuk, a vallomásában azt állította, hogy az egyébként mindig töltve tartott, betárazott fegyvert azért vette magához, hogy a ház egyik helyiségében elrejtse, nehogy a rendőrök rátaláljanak. Mindeközben Győrkös felesége is a házban volt. Amikor a belső szobából Győrkös kifelé ment, kezében a gépkarabéllyal, az előszobában összefutott az időközben az épületbe belépő és pillanatokkal később lelőtt Pálvölgyi Péterrel.

Káosz az előszobában

Ahhoz, hogy rekonstruálni lehessen, mi történt az előszobában, érdemes megismerni Győrkös házát. Ez egy többszobás, téglalap alakú lakóház, amelybe az épületet megkerülve, hátulról lehet bejutni. A bejárat után egy előtér van, majd egy kis lépcsőn át lehet bemenni az előszobába. Az előszoba és az előtér között tehát szinteltolódás van, az előszoba magasabban van, mint az előtér. Az előszobából nyílik a többi szoba. Az előszobában nincsen kifelé ablak (csak az előtérre néző), ezért ebben a helyiségben viszonylagos sötét volt aznap reggel, a világítást mindössze az előtérből beszűrődő fény adta. 

Amikor Győrkös a gépkarabéllyal a kezében a belső szobából kiment az előszobába, akkor lépett be az előszobába Pálvölgyi Péter, mögötte pedig két másik rendőr állt, de ők nem mentek be az előszobába, hanem az előteret és az előszobát elválasztó küszöbnél álltak meg. Győrkös felesége is az előszobában tartózkodott ekkor, az idős asszony megpróbálta feltartóztatni Pálvölgyit, aki azonban félretolta őt. Az előszobában tehát összesen hárman voltak ekkor: Győrkös István, Pálvölgyi Péter és Győrkös felesége.

Azt, hogy pontosan mi történt ekkor, tanúvallomások alapján lehet majd rekonstruálni, de kulcsfontosságú lesz a ballisztikai szakértői vélemény és a DNS-vizsgálat is. Úgy tudjuk, a Győrkös kezében lévő fegyvert az előtér és az előszoba küszöbén álló két rendőr vette észre. Ők jelezték az előszobában tartózkodó Pálvölgyinek, hogy „van valami a kezében”. Erre Pálvölgyi megkérdezte Györköstől, hogy mi van a kezében, mire a férfi azt mondta, hogy „az, ami maguknál is". Ekkor a rendőrök erélyesen felszólították, tegye le a fegyvert. Győrkös vallomása szerint ennek eleget is tett, és éppen lehajolt, amikor lövést hallott, majd erős fájdalmat érzett, és elveszítette az eszméletét.

A rendőrség verziója szerint viszont Győrkös lőtt rá Pálvölgyire, majd ekkor lőtték le őt a szoba előtt álló nyomozók.

A sapka és a vérnyom 

Bárki és bármilyen sorrendben is lőtt, az biztos, hogy Pálvölgyit egyetlen találat érte a fején, és hogy ez a lövedék átment rajta. És bár hónapok teltek el az eset óta, a nyomozás jelenlegi állása szerint még nincs egyértelműen bizonyítva, hogy valóban Győrkös fegyveréből lőtték ki ezt a golyót. A helyszíni szemle alapján készített, a lövések irányát meghatározó szakértői anyag (azaz, hogy ki milyen szögből lőtt) akár a védelemnek azt az álláspontját is igazolhatja, hogy igaz, amit Győrkös állít, miszerint nem ő lőtte le a rendőrt – ebben az esetben a nyomozóval baráti tűz végzett. Az egyelőre rendelkezésre álló dokumentum alapján ugyan nem lehet kijelenteni, hogy nem Győrkös lőtte le Pálvölgyit, de azt sem lehet állítani, hogy bizonyosan ő adta le a halálos lövést. 

Győrkös a fegyveréből három vagy négy lövést adott le: a helyszínen három, az AMD-hez tartozó töltényhüvelyt találtak, valamint három töltényt – illetve egy negyedik töltényt is, mely akár máskor, más fegyverből is az ajtóba fúródhatott, negyedik hüvely ugyanis nem volt. Vallomásában

Az előtér és az előszoba között, a küszöbnél álló egyik rendőr, valamint a lakás bejáratánál álló rendőr szintén tüzelt, ők összesen kilenc lövést adtak le. Ezek a lövések az általunk megismert nyomozati dokumentum szerint abba az irányba mentek, ahol Pálvölgyi is állt. Feltéve persze, ha igaz, amit a tanúk állítanak arról, hogy ki hol állt az előszobában. Márpedig ez sem teljesen világos, arról nem is beszélve, hogy az előszobában a Győrkös házaspáron kívül csak a lelőtt rendőr tartózkodott. A küszöbnél álló rendőrök a rossz megvilágítás miatt sem feltétlen láthatták tisztán, mi történik ott bent. Ráadásul, mint említettük, Pálvölgyi harmadik társa nem is a küszöbnél, hanem még egy ajtóval kijjebb állt, és onnan tüzelt befelé a sötét szobába.

Ha Győrkös AMD-jének tűzváltókara sorozatlövésre volt állítva, az azt jelenti, hogy mivel a fegyver 650-700 golyót ad le percenként, a bőnyi házban talált 3-4 golyót nagyjából fél másodperc alatt lőtte ki, és mindehhez az elsütőbillentyűt elég volt egyszer meghúznia. Az ilyen Kalasnyikov-rendszerű fegyvereknek továbbá van egy olyan gyermekbetegségük, hogy sorozatlövés esetén jobbra felfele húz a fegyver. Vagyis ha Győrkös sorozatlövést adott le, és tényleg az ő lövése érte Pálvölgyi fejét, akkor a többi lövedéket a feje felett, a fal tetején-a plafonban kellett megtalálniuk a helyszínelőknek. (Ha Győrkös stabilan és határozottan fogta volna a fegyvert, akkor a három-négy lövésnek kb. mindössze kéttenyérnyi helyen kellett volna szóródnia, és Pálvölgyi jó eséllyel nem csak egy golyót kap.)

Fontos bizonyíték lehet ugyanakkor az ügyben Pálvölgyi baseballsapkája is, amit a rendőr holttestétől távolabb, de egy Győrkösnek tulajdonított lövés vonalában találtak meg a helyszínelők. Mellette vérnyomot is rögzítettek a falon, viszont ezt egy olyan helyen, amerre Győrkös és a rendőrök egyaránt lőhettek.

Utóbbi vérnyom lehet az egyik kulcs ahhoz, hogy a szakértők meghatározzák, kinek a tölténye végzett a rendőrrel. A vérnyom alakjából ugyanis kiolvasható, hogy a lövedék a testnek hogyan adta át az energiát, ebből pedig matematikailag kiszámolható, milyen irányból érkezett a lövés. Ez az a vizsgálat, aminek az eredményére még várni kell.

Kimenekültek az utcára

De nem csak a szobában történt események rejtélyesek. A néhány másodpercig tartó lövöldözés után ugyanis mindenki futott, amerre látott. Az előszobán kívül tartózkodó rendőrök az előszobában hagyták a fejbe lőtt Pálvölgyit, és kimenekültek a házból az utcára. 

A TEK-től elsőként egyébként egy olyan terrorelhárító érkezett a helyszínre, aki véletlenül tartózkodott akkor a környéken, és a bejelentésről értesülve azonnal szolgálatba helyezte magát. Úgy tudjuk, ő volt az első, aki a lövöldözés után megpróbált információkat szerezni arról, mi is történt odabent, és neki sikerült beszélnie Győrkös feleségével is. 

Győrkös vallomásában azt állította, hogy miután az eszméletvesztés után magához tért, tartva attól, hogy megölik, sebesülten bekúszott a belső szobába. A fegyvere ekkor még nála volt. A felesége közben ide-oda rohangált.

A rendőrség korábbi közleménye szerint Győrkös elbarikádozta magát, és a rendőrök megölésével fenyegetőzött, de a férfi ügyvédje, dr. Takács Zoltán szerint ez nem igaz. Az ügyvéd az Indexnek azt mondta, miután ügyfele magához tért, egy belső szobába kúszott, és ott várt. Majd amikor a TEK túsztárgyalója arra kérte, hogy az AMD-jét dobja ki az ablakon, jelezte, hogy erre nem képes, mivel megsebesült és nem tud mozogni. A feleségét is megkérték, hogy vegye el a fegyvert, de ő ezt nem vállalta, mondván, nem ismeri a fegyvert, nem akar bajt.

Ezután arra kérték telefonon Győrköst, hogy ürítse ki a tárat, erre pedig azt válaszolta, hogy már nincs töltény benne. Vallomása szerint ekkor azonban újratárazta, majd kitárazta a fegyvert – úgy, hogy ezt a telefonban a túsztárgyaló is hallja, ezzel is bizonyítva, hogy nincs már töltve a fegyvere. Végül a TEK kommandósai bementek a házba, és kihozták az ekkor már halott rendőrt és a sebesült Győrköst. 

Tűzpánik, sokk és félelem

Egy az Indexnek nyilatkozó rendészeti szakértő szerint a Kalasnyikov-rendszerű fegyvereknek „eltéveszteni nem lehet a hangját", zárt térben pedig különösen „elviselhetetlen zajt csap és döbbenetes ereje van". A katonai fegyvert úgy tervezték, hogy akár 1800 méteren is halálos legyen a lövése, éppen ezért a golyó simán „átszalad" a testen. „Akit eltalálnak vele, az nem repül el tőle, mint a filmekben, hanem mintha egy hordóból kiszaladna a víz, helyben összecsuklik" – érzékeltette a szakértő az Indexnek.

Emberileg tehát érthető, hogy valaki megfelelő kiképzés és tapasztalat hiányában egy ilyen szituációban a lövések hangjától és a látványtól pánikba esik. A házban történt lövöldözésre a tűzpániknak nevezett jelenség lehet az egyik magyarázat. Ilyenkor mindenki azt érzi, hogy a szituációban akkor viselkedik helyesen, ha maga is tüzelni kezd. A tűzpánik vagy úgy kezdődik, hogy valaki elkiabálja magát, „fegyver", és már meg is indul a lövöldözés – vagy egyvalaki lead egy lövést, amire mindenki más is tüzelni kezd. A tűzpánik alapvetően a rossz kiképzésből fakad. 

Az akcióról szóló beszámolókat ismerő informátoraink azt állították, hogy a lövöldözés után a házból kiszaladó, illetve a ház körül várakozó rendőröknek fogalmuk sem volt, mit tegyenek.  

Ha Pálvölgyi még életben is volt a lelövése és a kihozatala között eltelt időben, kommunikálni már nem tudott. Az a tény viszont, hogy társai magára hagyták, nem csupán bajtársiassági és etikai kérdéseket vet fel, hanem jogi következményekkel is járhat. A jogszabályok, valamint a rendőri eskü értelmében ugyanis egy ilyen helyzetben a rendőrnek kötelessége segíteni, akár élete kockáztatásával is. Ráadásul odakint ekkor nem egy, nem kettő, hanem tucatnyi rendőr volt. Ők ekkor már attól féltek, hogy Győrkös rájuk is lőne, és nem tudták, vannak-e odabent esetleg más fegyveresek is. 

Két, egymástól független forrás ráadásul azt állította: amikor a mentők megérkeztek, és Győrkös a fegyverével még az épületben tartózkodott,

Ez az állítólagos közjáték azonban a hivatalos jegyzőkönyvekbe nem került be. 

***

A történetben rengeteg a kérdőjel. Ha igaz, hogy Győrkös István eleve azzal a céllal vette magához a gépkarabélyt, hogy a házába érkező rendőröket megölje, akkor miért arra a rendőrre lőtt, aki elő sem vette a fegyverét? És a lőirányokat bemutató nyomozati dokumentum szerint miért nem adott le egyetlen lövést sem abba az irányba, ahonnan viszont bizonyíthatóan lőtték őt magát? Elképzelhető, hogy az idős, gyenge látású férfi a nem túl világos szobában nem látott tisztán? Esetleg megzavarodott? 

De ha valóban csak el akarta rejteni a fegyverét, ahogy ő ezt állítja, akkor miért betárazva vette magához? Erre a védelem válasza az, hogy Győrkös mindig betárazva tartotta a házban a gépkarabélyt. És vajon mennyire emlékezhet Győrkös tisztán, ha bevallottan ő maga egy időre elvesztette az emlékezetét? 

Az amúgy nyíltan szélsőséges és erőszakra buzdító Magyar Nemzeti Arcvonal „katonái" az eset után nem értették, Győrkös miért lőtte le a rendőrt. Az MNA-sok azzal érveltek, hogy az idős férfi tisztelte az egyenruhásokat, többször is kijelentette, hogy magyar rendőrt és katonát nem szabad bántani, a szervezete ezért sem akart részt venni a 2006-os utcai zavargásokban. Persze annak, hogy tisztelte volna a rendőröket, már az is ellentmond, hogy amikor a házánál megjelentek (igaz, nem egyenruhában, hanem civilben), akkor nem működött velük együtt. A törvényeket pedig bizonyosan nem tisztelte, ha engedély nélkül tartott otthonában éles katonai fegyvert.

A bőnyi tragédia mindenesetre az MNA végét is jelentette, a korábban már egyébként is kettészakadt szervezetet felszámolták, büntetőeljárások indultak, ráadásul az airsoftozó szélsőségesek és az orosz titkosszolgálat közötti kapcsolatra is fény derült.