Más földjéből csinált bombaüzletet a tárnoki alpolgármester

Az M7-esen Sóskút felé nézve ipari park áll az autópálya mellett. A túloldalon Tárnok, ahol viszont csak egy nagyobb épület áll a mezőgazdasági földek között, ipari parknak nyoma sincs, noha sokkal korábban szó volt róla, mint Sóskúton.

Hogy miért nincs, arról azoknak is megvan a véleményük, akik nem voltak érintettek a furcsán kútba esett telekügyletben, amelyben az is furcsa, milyen könnyen veszni hagyta a spanyol hátterűnek mondott befektető az akár 200 milliót elérő foglalót, az önkormányzatnak régészeti feltárásra adott 100 milliót és a tervezésre adott 36 milliós összeget.

A történet a tulajdonosok szempontjából 2007-ben kezdődött, amikor a Fidesz támogatásával előző évben alpolgármesterré választott Radics megkereste a kiszemelt, művelés alatt álló, összesen 79 hektáros terület közel félszáz tulajdonosát azzal, hogy hozna egy nagybefektetőt. Hektáronként 20-30 milliót adna, hogy aztán ipari parkot hozzon létre. Az ajánlat még az épp felfutóban lévő ingatlanárak mellett is nagyvonalú volt, így nem volt nehéz rábeszélni a tulajdonosokat az ügyletre.

„Nincs jelentősége, de nem érünk rá már másikat írni, gyorsan kell, mert elmegy a vevő” – ez volt a válasz arra, hogy miért kellene a jutalékot az első pénzmozgás után követelő megállapodást aláírni. „Úgyis kifizeti az egészet a vevő, nincs ennek semmi jelentősége” – érvelt az emlékek szerint az alpolgármester, akihez többeket 30 éves barátság vagy legalábbis régi ismeretség fűzött, így nem gyanakodtak.

Amikor a földtulajdonosok jogi segítséget szerettek volna kérni, Radics azt szükségtelennek nevezte, mert segítségükre lesz a önkormányzat jogásza és jegyzője. Ennek ellenére az előszerződés aláírásakor se a jogász, se a jegyző nem volt jelen, és tanácsot sem kaptak tőlük a földtulajdonosok. A későbbi perben egyébként a földtulajdonosakkal szemben a felpereseket épp az képviselte, aki a befektető megjelenésekor az önkormányzat ügyvédje volt.

Az adásvétel azonban elindult, és az első pénzmozgás is megtörtént: 2007-2008 folyamán a tulajdonosok megkapták a földjükért kért foglalót. Így Lizicska Józsefék is, akiknek hat hektárjuk volt az érintett területen. Róluk még lesz szó később.

A teljes vételár kifizetésének előfeltétele volt, hogy az önkormányzat megváltoztassa a területet mezőgazdasági besorolását, hogy létre lehessen hozni az ipari parkot. Ez azonban nem történt meg,

Az önkormányzat szerint azért hiúsult meg a beruházás, mert a spanyol hátterűnek mondott befektető elállt a vásárlástól, lemondva az addig kifizetett pénzről.

A tulajdonosok tehát a földjeiknél maradtak, az előleget is megtarthatták. Sőt, úgy gondolták, hogy mivel az adásvétel végül meghiúsult, az alpolgármesternek legfeljebb a nekik kifizetett összeg három százaléka jár. Igaz, Radics „üzletviteli tanácsadóként” írva alá a levelet még 2008-9-ben is arról értesítette a tulajdonosokat, hogy a vásárlás csúszik ugyan, de megvalósul, csak a spanyol befektetőnek a 2008-as válság miatt idő kell, hogy rendbe tegye pénzügyeit.

Viszont évekig nem kérte a tulajdonosoktól a jutalékát – ez lényegében a kifizetett foglaló 30 százalékát jelentette. Ezt az igényét csak 2012-ben jelezte. Többen inkább per nélkül fizettek, néhányan, köztük Lizicskáék, viszont vállalták a pert, amit azonban nem Radics indított ellenük, hanem a Gál János vezette Mű-Könyv Bt. Ennek a ma már Anginvest-Consult néven működő cégnek engedményezte ugyanis az alpolgármester a követelést. (A cégnek egyébként 2007 decemberében nőtt a 20 ezer forintos alaptőkéje 36 millió 20 ezerre, tehát pont annyival, amennyit az önkormányzat kapott nem sokkal korábban az ipari parknak kinézett telkek közművesítési terveire.)

Hivatalosan Radics és a Mű-Könyv Bt. 2007 augusztusában kötöttek ingatlanközvetítői szerződést – ennek hiányában ugyanis Radics és a földtulajdonosok közötti megbízás sem lett volna érvényes. 

Első fokon is felemás ítéletek

A per lassan haladt: a Lizicska Józsefék ellen indult perben, a 2012-es kezdet után csak 2016 januárjában született első- és egy évvel később másodfokú döntés.

A bíróság mindkét esetben Radicséknak adott igazat: a bíróság nem jutaléknak nevezte ugyan az összeget, hanem költségtérítésnek, de kimondta, hogy az alpereseknek ki kell fizetniük Radics költségeit a Mű-Könyv Bt-nek, illetve tulajdonosának, Gál Jánosnak.

„Radics a bíróságon mondott jutalékot, költségtérítést, végül úgy rágta a szájába a bíró, hogy mondjon költségtérítést” – idézte fel Lizicska a pert, amelynek során az alperesek szerint a bíróság lényegi dolgokat hagyott figyelmen kívül.

Kérték, hogy a bíróság kérje be az önkormányzattól az ipari parkkal kapcsolatos okiratokat. A felperes ügyvédje azonban – aki nem mellesleg az önkormányzat ügyvédje is – erről könnyedén lebeszélte a bírót. „Azt mondta, á, azokban semmi érdekes nincs, és azt, hogy azok már talán nincsenek is meg. A bíróság a kérésünket elutasította” – idézett fel egy beszédes jelentet Lizicska, aki szerint az sem rontott a felperesek helyzetén, amikor Radics tanúként a bíróságon azt mondta: „Mindig úgy beszéltem, amit a tulajdonosok hallani szerettek volna.”

Más alperesek esetében viszont kacifántosabban jutottak el Radicsék igazáig: első fokon Márki Gyula és Tímár Vince is nyert, a bíróság kimondta, hogy Radics, pontosabban a Mű-Könyv Bt. tulajdonosa, Gál János követelése nem megalapozott.

Másodfokon jött a hidegzuhany. „Nagyon meglepett, azt vártuk, hogy a másodfokon dobpergéssel zeneszóval jóváhagyják az első fokú ítéletet” – mondta Márki ügyvédje, Gulyás Gábor, megjegyezve, hogy „másodfokon semmiféle új bizonyíték nem merült fel, de a bíróság más jogi álláspontra helyezkedett.”

A másodfokú bíróság szerint: 

• Nincs összeférhetetlenség abban, hogy Radics alpolgármesterként – a kiszemelt mezőgazdasági földek átminősítéséért is felelős önkormányzat tagjaként – és a vevő megszerzésének ígéretével profitorientált félként is megjelent az ügyletben.
• Nem számít, hogy a Mű-Könyv Bt. a Radiccsal kötött szerződéskötéskor – amelynek tartalmát és tényét sem ismerték az alpolgármestert megbízó földtulajdonosok 2012-ig – még nem is foglalkozhatott földek adásvételével. Erre a cég TEÁOR számot csak 2007 decemberében kapott.
• Számlát sem kellett bemutatni a költségekhez. Pedig így nem világos, mire is ment el annyi pénze az alpolgármesternek a földekkel kapcsolatos feladatokra, amelyekre megbízást kapott a földtulajdonosoktól, a saját kezdeményezésére. Miközben önkormányzati képviselőként még a tulajdoni lapokat is ingyen kérhette ki a földhivataltól.

Lizicskáékat így végül 2007-től számítva a kamatokkal együtt 11,07 millió forint megfizetésére kötelezték. A pénzt végül Lizicskáék átutalták. Arra még egy hónapjuk van, hogy megfontolják, elmenjenek-e a Kúriáig az ítéletet vitatva. Hogy valójában mennyi jut az 50-70 milliós jutalékból, azt nem tudni, de a harmada biztos: a felperes a bíróságon azt mondta, Radicsot ennyi illeti.

Mínusszal zárul az ügylet

Végül is a földtulajdonosoknak megvan a földjük, és kaptak 18 milliót, még mindig pluszban vannak, ha most kifizetnek 11 milliót – mondhatnánk. A képet azonban több dolog is árnyalja: több érintett is elmondta, az akkori foglalót befektették, nem könnyű azt pénzzé tenni, ezért

Lizicskáék pedig két évig nem is férhettek az addig termelésre használt földhöz, mert addig fenntartotta vásárlási igényét a vevő, így a korábban bevett haszonbérbe adás lehetőségétől is elestek.

Ráadásul a területen ásatást is kellett végezni. Erre ugyan az önkormányzat kapott pénzt a Milton 2006 s.l.-től, amit továbbított is, ez azonban nem jelentette az eredeti állapot visszaállítását. Egy hektárt most sem tudnak használni Lizicskáék az otthagyott hétezer köbméter földkupacból. Ennek az eltakarítása, a közelében kikotort egyhektáros gödör betemetése 10 millió forint lenne. „A szomszédban 800 ezer forintba került 560 köbméter eltakarítása” – adott viszonyítási alapot Lizicska. Tehát

Ráadásul az önkormányzat saját bevallása szerint is pénzt kapott a befektetőtől a régészeti munkákra, így nem világos, miért nem tartja feladatának a helyreállítást.

„A beruházó mind a régészeti feltárásra, mind a helyi építési szabályzathoz szükséges összeget az önkormányzatnak a szerződés alapján megfizette, és amelyet az önkormányzat is megfizetett a feltárást végzőnek, valamint a tervezőnek” – írta válaszában a tárnoki polgármester. Hogy miért nem része ennek a visszaállítás, arra Szolnoki Gábor később sem válaszolt érdemben.

Önkormányzati feladatból magánüzlet

De az igazi kérdés inkább az, milyen valós közvetítői munkáért cserébe veszi-e el tőlük az ítélet alapján Radics és az ingatlanközvetítő egy létre nem jött eladási ügylet után a foglaló 30 százalékát – a mostani ítélettel az összeg 60 százalékát – az alpolgármester nem is részletezett költségeire hivatkozva.

Radics a nagy vevő bevonásának ígéretével jelentkezett. Szolnoki válasza alapján azonban kérdéses, mennyi szerepe volt ebben az alpolgármesternek.

A polgármester ugyanis az Indexnek elismerte, hogy a Milton maga kereste meg az önkormányzatot a beruházási tervvel. Radics eszerint tehát úgy kereste meg a tulajdonosokat jutalékot várva, hogy a vevő megjelenéséről alpolgármesterként értesült.

Radics üzleti alapú közbenjárása a tulajdonosok érdekében még kevésbé tűnik megalapozottnak Szolnoki válasza alapján. A polgármester szerint ugyanis „Az önkormányzat a szerződésben vállalta az ipari terület kialakításához szükséges valamennyi önkormányzati hivatalos ügyintézést, az eladókkal történő kapcsolattartást, az adásvételi szerződések megkötésének elősegítését...”

A polgármester azonban nem fűzött véleményt Radics szerepvállalásához: „az Önkormányzatnak nincs felelőssége abban, hogy magánszemélyek, egymás között milyen tartalmú szerződést kötöttek, az hatályos vagy érvényes-e, illetve ütközik-e bármilyen jogszabályba. Ennek megítélése vagy minősítése – véleményem szerint – nem az Önkormányzat feladata.”

 Az alpolgármestert is megkerestük, tőle azt szerettük volna megtudni:

• milyen hozzáadott értéket képviselt a telektulajdonosoknak ígért munkája a vevő felkutatására vonatkozóan, ha egyszer a befekető maga kereste meg az önkormányzatot,
• milyen egyéb, alpolgármesteri pozíciójából következőn túli feladatokat látott el a tulajdonosoknál járva, ha egyszer az önkormányzat a befektetőnek ígéretet téve magára vállalta a telektulajdonosokkal való kapcsolattartást,
• milyen, milliós összeget kitevő költségei voltak ezen feladatok ellátása során,
• miért ragaszkodott a telektulajdonosokkal kötött megállapodásában ahhoz, hogy a jutalékot az első pénzmozgás után fizessék ki,
• miért engedményezte a költségtérítést másnak, ami lehetővé tette, hogy ne maga pereskedjen a pénzért,
• etikusnak tartja-e, hogy részesül a költségtérítéssé átalakult jutalékból, amelyet a bíróság ugyan megítélt, ám mégiscsak egy olyan ügylet után kapja, amely végül nem jött létre.

Radics Ernő  írásban  ígért választ kérdéseinkre, ám ezek végül nem érkeztek meg.