Agárdi gyerekhalál: mégiscsak börtönbe küldték a természetgyógyászt

Csütörtökön kihirdette a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú ítéletet a tévesen fényevő-perként elhíresült büntetőügyben, amely egy másfél éves agárdi kisfiú halála miatt indult. Az ügyben hat vádlott volt: a gyerek szülei (E. Erika és F. Balázs) anyai nagyszülei (E. Tibor és E. Terézia), egy természetgyógyász és egy gyerekorvos.

Az ítélőtábla enyhítette az első fokon hozott ítéletet a családtagok esetében. A tábla a szülők büntetését 12-12 évre, a nagyapáét 10 évre, a nagymamáét 9 évre enyhítette.

(A cikk egy korábbi verziójában tévesen jelent meg, hogy minden ítéletet enyhítettek.)

A gyerekorvos büntetésén enyhített az ítélőtábla: 1 év helyett csak fél év felfüggesztettet kapott.

A székesfehérvári bíróság tavaly májusban első fokon a négy családtagot 15-15 év börtönre ítélte, míg a természetgyógyász és a gyerekorvos felfüggesztettet kapott. Az előbbit akkor csak 5 évre tiltották el a foglalkozásától.

E. Benjámin másfél évesen, négy és fél kilósan halt meg hosszas szenvedés után 2013. április 14-én, amikor összeomlott a keringése. A halálában mind a hat vádlott ártatlannak érezte magát, ezért fellebbeztek az elsőfokú ítélet ellen. Az ügyészség ugyancsak fellebbezett, szigorúbb büntetésekért.

A vádlottak csütörtökön, az ítélethirdetés előtt még lehetőséget kaptak beszélni az utolsó szó jogán. Ezzel a négy családtag érdemben nem élt, csak annyit mondtak, hogy csatlakoznak ahhoz, amit az ügyvédjük a múltkor elmondott. A természetgyógyásznak egy mondata volt: „sem gondatlanul, sem szándékosan nem követtem el bűncselekményt”. A gyerekorvos volt az egyetlen, aki valamivel többet mondott.

Rettenetesen sajnálom a kisfiú halálát, melynek bekövetkeztéhez sem közvetlenül sem közvetve nem járultam hozzá

– mondta, és a felmentését kérte.

Nem a fényevés a magyarázat

Hrabovszky Zoltán, a tanácselnök bíró az indokláskor összefoglalta E. Benjámin tragédiáját: a kisfiú egészségesen született, 4 hónapos kora körül kezdett kialakulni a vízfejűség, aminek az orvosi ellátására lett volna szükség, amire viszont a családtagok nem voltak hajlandóak, helyette a természetgyógyászhoz fordultak, aki

kézrátétellel, varázsvesszővel

próbálta meg a gyerek gyógyítását. Ami az eset nyilvánosságra kerülése után elterjedt, hogy a szülők fényevők lettek volna, az nem volt igaz. Ennek a feltételezésnek részben az volt az eredete, amit a bíró is hangsúlyozott, hogy a család az „átlagot lényegesen meghaladó” körülmények közt élt, nyilvánvalóan nem a szegénység, az étel hiánya volt, amiért a gyerek csontsoványra fogyott.

A kisfiú azonban valójában kapott enni, csak a vízfejűségből eredő táplálkozási nehézség miatt nem maradt meg benne az étel. A vízfejűséget kellett volna kezelni, kórházban, műtéttel. Ennek az elmulasztása, mulasztásos emberölés a családtagok bűne.

Hogy segített volna a placebohatás?

A bíró arról beszélt, hogy a placebohatás felnőtteknél „valamit előidézhet”, de egy tudattalan gyereknél ugyan miféle placebohatást érhetett volna-e a természetgyógyász. „Semmit" – válaszolta meg a saját kérdését. Szerinte a természetgyógyász csak az első négy vádlottnál, a családtagoknál ért el placebohatást, nekik bebeszélte, hogy használ a kezelés, de ez a kisfiún nem segített.

A tanácselnök arra is kitért pár elítélő szóval, hogy a család a gyerekorvosra, a per hatodrendű vádlottjára próbálta hárítani a felelősséget, aki 9 hónapos korában vizsgálta meg utoljára a babát, élete hátra lévő 10 hónapjában nem is látta, mégpedig azért nem, mert ők elzárkóztak előle.

Hogy mi, milyen hiedelem volt a szülők viselkedésének az oka, az az ítélet szempontjából nem volt lényeges.

Mindenki úgy teszi tönkre az életét, ahogy akarja, de a gyerekét tönkretenni nincs joga

– mondta Hrabovszky Zoltán.

Az első fok megállapításaival nagyobbrészt egyetértett, csak néhány helyen igazított a székesfehérvári ítéleten. Ilyen volt a jogi minősítésnél, hogy az anya és az apa nem társtettesnek, hanem egyszerűen tettesnek minősülnek, míg a nagyszülők bűnsegédek.

A szülők nem teljesen beszámíthatóak

A szülők büntetése másodfokon 3 évvel, 15-ről 12 évre csökkent. Első fokon a kiszabható maximumot kapták, az ítélőtábla szerint azonban figyelembe kellett venni, hogy csak enyhén korlátozottan beszámíthatóak. A szakértői vélemény szerint ugyanis az apa és az anya ortorexia nervosában szenvedett, az egészséges életmódra való kóros beszűkülésben.

A nagyszülőknél a bűnsegéddé minősítés hordozta magában, hogy a rájuk kiszabott évek száma csökkent. A nagyapa és a nagyapa büntetése közti 1 évnyi különbséget az indokolja, hogy a férfi volt már büntetve korábban, míg az asszony nem.

A természetgyógyászt foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésben találták bűnösnek. Az ítélőtábla szerint szándékosan szegte meg a szakmája szabályait, és a veszélyhelyzetet maga is létrehozta azáltal, hogy nem küldte a szülőket igazi orvoshoz. A bíró kijelentette: az esetében nincs semmilyen törvényes ok arra, hogy a 3 éves szabadságvesztését felfüggesszék.

Az ítélőtábla a gyerekorvos szerepét viszont az első foknál enyhébben ítélte meg. A doktornő felfüggesztett büntetését azért csökkentették a felére, mert nagyon sok idő telt a kisfiú haláláig azután, hogy utoljára látta. A doktornő egyébként is elküldte volna kivizsgáltatni a gyereket a vízfejűség gyanúja miatt, nem rajta múlott, hogy a szülők nem követték a javaslatát. Hibát követett el viszont az ítélőtábla szerint akkor, amikor nem ragaszkodott az 1 éves kori szűrővizsgálathoz, és az átjelentkezéssel kapcsolatos szabályokat is megszegte, hiszen ha a szülők átjelentkeztek volna másik orvoshoz, és ezért tűntek volna el az ő radarjáról (mint ahogy ő hitte), azt adminisztrálni kellett volna.

A csütörtöki ítélet jogerős, az ellen már nem lehet fellebbezni.