Eufrozina, Kende
8 °C
19 °C

Az illiberális modellt húsz éve még a legvadabb szélsőjobbos terjesztette

DSC 6671
2017.04.29. 08:11
Orosz befolyásolási kísérletek már az 1990-es évek közepén megjelentek az erőszakra hajlamos magyar szélsőjobboldal és szélsőbaloldal köreiben, de akkor még marginalizáltan: a hungarista Szabó Albert már húsz éve az eurázsiai szövetséget éltette - egyebek mellett ez is kiderül a Political Capital tanulmányából.

Napjainkban már szinte valamennyi szélsőjobboldali, félkatonai szervezetnél kimutatható valamilyen orosz kötődés, de a nemzetbiztonsági szervek politikai akarat híján inkább csak szemlélői ezeknek a folyamatoknak - állítja a Political Capital tanulmánya, amelynek szerzői több csoportot, köztük a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, a Betyársereget, a Magyar Önvédelmi Mozgalmat és a félkatonai szervezetnek minősülő Farkasokat is vizsgálták.

Az extrémista szervezetek többsége korábban erősen összefonódott a jobboldali radikális szcénával, annak is a legnagyobb pártjával, a Jobbikkal. 

Nyíltan hirdetik, hogy inkább Putyin, mint a Nyugat

A vizsgált szervezetek nyíltan vállalják az orosz geopolitikai törekvések támogatását, azokban ugyanis az általuk elutasított liberális értékrend, az amerikai dominancia elleni harc, esetleg a revizionizmus garanciáját látják. A Krím elcsatolásának, Ukrajna föderalizációjának támogatása jó példák arra, hogy ezen szervezetek kelet-ukrajnai konfliktust orosz szempontból értelmezik. Ezek a szereplők nemzetközi hálózataik és határon túli tevékenységük miatt nem pusztán belbiztonsági, hanem határokon átívelő kockázatot is jelentenek. "Az erőszakos, szélsőjobboldali szervezetek orosz kapcsolata és a putyini ideológia iránti elkötelezettsége veszélyes lehet Magyarország és egész Közép-Kelet-Európa stabilitására nézve" - írják a szerzők.

A tanulmány emlékeztet rá, hogy a Jobbikhoz kevésbé kötődő Magyar Nemzeti Arcvonal Győrkös István vezette szárnyával kapcsolatban az is bizonyítottá vált, hogy az orosz katonai hírszerzés emberei kapcsolatban álltak az MNA-val, és korábban orosz „diplomaták” is részt vettek a csoport paramilitáris gyakorlataiban. A szerzők szerint ilyen mértékű orosz kapcsolat és befolyásoltság más szervezetek esetében egyelőre nem igazolható. 

A hungarista, aki rajongott Eurázsiáért

A tanulmány egyik fontos megállapítása, hogy az orosz befolyásolási kísérlet már a kilencvenes évek közepén megjelent a szélsőjobboldalon és a szélsőbaloldalon. A szélsőjobboldali szcéna országosan ismert figurái közül elsőként Szabó Albertnél lehetett érzékelni egyértelmű szimpátiát Oroszország iránt. A nyolcvanas években disszidált, majd a rendszerváltás után hazatért Szabó a NATO-csatlakozás apropóján exponálta magát és az általa alapított szervezetet, a Világnemzeti Népuralmista Pártot.

Később többedmagával megalapította a Magyar Népjóléti Szövetséget (MNSZ), aminek elnöke lett. Az MNSZ kiadványában, a Magyar Tudatban gyakori volt, hogy orosz propagandaanyagok jelentek meg. Ezek az írások párhuzamot vontak az akkori orosz és magyar viszonyok között, az amerikai kultúrára pedig nemzetellenes, kitervelt összeesküvésként tekintettek. Az állami hírügynökség, a Magyar Távirati Iroda archívumát böngészve kiderül, hogy megalakulásától kezdve az MNSZ szinte minden nyilvános megmozdulásán hangsúlyozta, hogy NATO- és EU-ellenes, fő célkitűzése pedig éppen az, hogy tiltakozzon az ellen, hogy az ország a NATO és az EU tagja legyen.

Szabó Albert volt az első a magyar szélsőjobboldalon, aki eurázsiai szövetségről beszélt.

Tehát ahogy Szabó Albert korabeli megnyilvánulásai is mutatják, a Nyugatra, mint ellenségképre és az „eurázsiai modellre”, mint mintára tekintő politika már bőven az ország NATO-csatlakozása előtt megjelent. Érdekesség, hogy az MNSZ és a szélsőbaloldali Munkáspárt is ugyanabban az évben, 1995-ben kezdte aktívan a NATO-csatlakozás elleni kampányát, az MNSZ pedig az összes nyilvános rendezvényén hangot is adott ennek. A korabeli médiaviszonyokra jellemző volt, hogy internet híján az országos sajtó, azon belül is elsősorban az MTI jelentette az egyetlen hasznos médiafelületet. Napjainkban már ritka, hogy az MTI vagy bármelyik mainstream médium egy szélsőséges, marginális csoport tüntetéséről érdemben tudósítson, de a kilencvenes években még ez volt a gyakorlat. Ez viszont azt is jelentette, hogy akár egy kisebb csoport is hasznára válhatott azon államoknak, amelyeknek nem volt érdekük Magyarország NATO- és EU-csatlakozási törekvése, feltéve, hogy ezek a csoportok geopolitikai témákat is beemeltek a politikai programjaikba – ahogy azt az MNSZ tette.

A tanulmány nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva állítja, hogy Szabó ebben az időszakban orosz diplomatákkal is kapcsolatban állt. Bár az akkori polgári titkosszolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal később olyan helyzetet teremtett, hogy Szabó elhagyta az országot, 2014-2015-ben a háttérben újból felbukkant - orosz propagandistaként

A Betyársereg szereti az orosz hazafiakat

A tanulmány kitér arra is, hogy a Betyársereg is nyitott az orosz propagandára. A szerzőknek nincs bizonyítéka arra, hogy közvetlen kapcsolatuk lenne orosz szélsőségesekkel (vagy ahogy ők nevezik, orosz hazafiakkal), ugyanakkor a szervezetnek van olyan tagja, aki orosz állampolgár és olyan volt jobbikos képviselőjelölt is, aki aktívan terjeszti az orosz propagandát, részt vesz oroszpárti megmozdulásokon. 

Hazai titkosszolgálati szakemberek szerint az orosz titkosszolgálat azért is keresi a kapcsolatot szélsőséges, esetleg zavaros ideológiai hátterű személyekkel, mert ezeket az embereket könnyen lehet befolyásolni és felhasználni erőszakos cselekmények elkövetésére anélkül, hogy a megbízót vagy a felbujtót a hatóságok később azonosítani tudják - olvasható a tanulmányban.

Az ilyen típusú kapcsolatok létrehozását és fenntartását Magyarországon olyan tevékenységek és az ehhez kapcsolatos események segítették, mint például a relikviakutatás és az ezzel kapcsolatos börzék, valamint a hadisírgondozás. A szélsőjobboldalról, szélsőbaloldalról érkező „magánkutatók” és gyűjtők gyakori látogatói ezeknek a börzéknek, amelyeket az orosz katonai titkosszolgálat, a GRU ügynökei is előszeretettel látogatnak. Az oroszok dolgát valamennyire megkönnyítette, hogy ez egy „mozgó szubkultúra”, gyakran elég sok személyes átfedés van a különféle szervezetek között. A megkörnyékezett emberek a legtöbbször nem is tudják, legfeljebb csak sejtik, hogy újdonsült orosz ismerőseik kicsodák. Gyakran előfordul, hogy nem is orosz, hanem magyar állampolgár az új ismerős, ami azt jelenti, hogy az orosz titkosszolgálattal való kapcsolat nem csak közvetlenül állhat fenn. 

Az oroszbarát radikalizáció nem csak az esetleges félkatonai kiképzések miatt ölt rendkívül veszélyes formát, hanem azért is, mert egyes ügyekben a nyílt erőszak hirdetése a politikai környezet hatására társadalmi szinten normalizálódhat. Ezt mutatja a 2015-ös menekültválság példája: az extrémisták, a radikálisok és a kormány, valamint a média orosz propagandával összekapcsolódó menekültellenes kampányai teljesen elfogadottá, szinte normává tették a migránsokkal szembeni gyűlöletkeltést, és az erőszakos fellépést. Különösen, hogy a Political Capital egy korábbi kutatása szerint a magyar lakosság körében már 2014-ben is magas volt a lappangó erőszak kockázata. A válaszadók 23 százaléka gondolja úgy, hogy fontos célok érdekében még egy demokráciában is megengedett az erőszak alkalmazása.

A PC Facebook-elemzése pedig arra mutatott rá, hogy a magyar oroszbarát propaganda sikerességét nagyrészt a Jobbik és a Fidesz által folytatott xenofób és oroszbarát kampányoknak, retorikáknak köszönheti.

A félkatonai szervezetek, szélsőséges csoportok külföldi befolyásának elhárítását az Orbán-kormány egyre erősebb oroszbarát politikája is nehezíti.

A szélsőjobboldalhoz hasonlóan a kormányzati retorikában is visszaköszönnek azok az orosz propagandából származó ideológiák és összeesküvés-elméletek, amelyek kulturális-politikai fronton próbálják gyengíteni a nyugati értékrendet. A kormány a transzatlanti szövetség tagjaként lényegében felcserélte a barátot és az ellenséget, és ez nemcsak a retorika szintjén valósult meg, hatása a nemzetbiztonsági munka politikai irányításában is tetten érhető.

A tanulmány megjegyzi, hogy az elmúlt években a hazai tényfeltáró újságírás egyre több orosz titkosszolgálati aktivitásra utaló anyagot készített (például a bőnyi rendőrgyilkosság, Szabó Albert propagandatevékenysége, Kiss Szilárd-ügy), ám Oroszország ilyen irányú tevékenységének értékelésére hivatott titkosszolgálatok és az ellenőrzésükért felelős nemzetbiztonsági bizottság eddig semmiféle vizsgálati eredményt, vagy jelentést nem tárt a nyilvánosság elé.

(A Political Capital "Az igazságot most Putyin képviseli" című tanulmányának szerzői: Juhász Attila, Győri Lóránt, Zgut Edit, valamint az Index újságírója, Dezső András.)