Illés
15 °C
35 °C

Láttak széfet cipelő embert?

cover
2017.06.28. 14:58
Áprilisban kirámolták az egyik letelepedési kötvények forgalmazásával foglalkozó cég Hajós utcai irodáját. A hírek szerint közel 600 millió forintnyi eurót vittek el, de lehet, hogy váltók is voltak a széfben, valamint olyan iratok, amelyek bizonyos körökben sokat érnek.

Április 7-én éjjel betörtek az Arton Capital Kft., vagyis egy letelepedési kötvények forgalmazásával foglalkozó cég Hajós utca – Ó utca sarkán levő központjába, és elvittek egy széfet - írta meg kedden a 444. A rendőrség nagyon komolyan vette a nyomozást, az Index úgy tudja, hogy 1300 embert hallgattak meg.

A Teve utcai BRFK-központba tömött sorokban érkeztek a tanúk, még hétvégén is, 8-10 párhuzamos szobában hallgatták meg őket a nyomozók.

Köztük az Index újságíróját, Brückner Gergelyt is, aki a betörés éjjelén a környéken volt, a Hajós utcához közel rendelt taxit. Mint pár héttel később kiderült, a rendőrség valamennyi fővárosi taxitársaságtól bekérte egy adott körzetre a rendeléseket, és mások mellett minden, a környékre autót rendelő utast meghallgat. A kérdések lényege, hogy az emberek láttak-e széfet cipelő embert, emlékeznek-e, milyen ruházatban voltak akkor – ennek azért van jelentősége, mert a nyomozók mindenkit be akarnak azonosítani azok közül, akik a térfigyelő kamerákon felbukkannak, hátha így jobban kiszűrhető, aki gyanús.

Az érintettek a nyomozás érdekeire hivatkozva természetesen nem tudták elárulni, hogy mi volt a széfben, ahogyan azt sem, hogy milyen nyomozati lépések történtek eddig. 

Egyelőre csak a sajtóban jelent meg, hogy közel félmilliárd forintnyi készpénzt vittek el a betörők, majd részleteiben is kitudódott, hogy a széfben 1 millió euró, egy fiókban 900 ezer euró lapult, ami pedig – ha tekintetbe vesszük, hogy miként működik egy ilyen cég – nem igazán életszerű. Az már sokkal inkább, hogy a széfben nemcsak készpénz, hanem váltók is voltak, valamint az ügyfelekre vonatkozó személyes adatok.

A letelepedési procedúra során ugyanis az Államadósság-kezelő Központ magyar államkötvényt bocsát ki, amit az ügynökcég lejegyez. A kötvény a Kelernél marad, az ügynökcég a követelést megtestesítő váltót bocsát ki, és az ügyfelek a befizetett 300-350 ezer euróért ezt, tehát a váltót kapják meg.

Vagyis a széfben a normál üzletmenet alapján nem készpénznek, nem magyar államkötvénynek, hanem döntően váltónak kellett volna lennie.

Mégpedig feltehetőleg zömmel azoké az ügyfeleké, akiknek a jelentkezését a kötvényprogramban elfogadták, a váltójukat is kiállították, de azóta nem jártak Magyarországon, így nem tudták a papírt átvenni. A csomagküldő szolgálatok üzletmenetük szerint nagy értékű váltót nem szállítanak ki.

Az ellopott váltó névre szóló értékpapír, átruházható, de bűncselekmény esetén bármikor letiltható. Vagyis a tolvaj valószínűleg darabonként 300 ezer eurót lopott, a gyakorlatban mégsem juthat hozzá az ellenértékhez. 

Hogy ezt jobban megértsük, érdemes különbséget tenni egy betörés elkövetési értéke, a kárérték, illetve a tolvaj haszna között, ezek ugyanis nagyon eltérhetnek egymástól. Ha egy nevezetes festményt elvisz valaki, akkor az elkövetési érték 100 százalék, a sértettnek, illetve a biztosítónak a kárérték szintén 100 százalék, de a tolvaj jó, ha 5 százalékért el tudja adni a képet a feketepiacon. Ebben a betöréses ügyben, ha az Arton széfjében valóban nemcsak készpénz, hanem váltók is voltak, akkor az elkövetési érték 100 százalék, a betörő haszna viszont csak legfeljebb a készpénz lehetett, feltéve, ha a betörők a készpénzre utaztak. Az ellopott, letiltott váltók helyett újakat lehet kibocsátani.

De miért nem lehetett a normál üzletmenet szerint sok készpénz a széfben? Az Arton kicsi irodájában nincs pénztár, az ügyfelek elvileg utalással fizetnek, és a kötvénycég sem tud készpénzben teljesíteni.

Tehát mindenki utal, így nem életszerű, hogy ügyfelenként 300 ezer eurós készpénzkötegek mozognának.

Felmerül az a kérdés is: ha valakinek van egy széfje, miért hagy hétvégére 900 ezer eurót egy fiókban? Ha viszont mégis sok pénz volt a széfben, akkor érdekes, hogy egy olyan, elvileg készpénzmentes ügylet mellett, ahol váltókat kapnak az ügyfelek, és minden szereplő utal, miért van ilyen nagy készpénzforgalom. Tehát akkor az a kérdés is felmerül, hogy honnan van és mire kell ennyi készpénz. 

A betörők a jelek szerint mindenesetre profik voltak (hiszen vélhetően nem sok nyomot hagytak maguk után), akik nem véletlenül éppen ezt az irodát rámolták ki. Valószínűleg tippre mentek, vagy megbízást teljesítettek. Ha valóban sok készpénz volt a széfben, akkor érthető, hogy mi volt a céljuk, ám erről a fentiek fényében csak egy szűk kör tudhatott.  De ha abból indulunk ki, hogy a széfben döntően váltók és az ügyfelekkel kapcsolatos információk voltak,

akkor életszerűbb, hogy a betörők nem vagy nem csak a váltókra utaztak. Hanem az adatokra is.

A letelepedési kötvényüzletet ismerő szakértők szerint ebben az ügyletben alapvetően háromféle érzékeny okmányt kell beadnia az ügyfélnek: az útlevelét, valamint a születési és a házassági kivonatának másolatát. Ezek az iratok lehetnek a kötvényes cégnél, mert az ügynökök végeztetik el a hivatalos fordítást. Később ezek az iratok a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalhoz kerülnek, de a másolatokat megtartja a cég. Kérdés, hogy azt a széfben vagy digitalizált formában, a szerveren tárolták-e – ezt nem tudjuk. 

A feketepiacon akár az ügyfelek személyes adatai is értékesek lehetnek, a kliensek jellemzően vagyonos külföldi emberek. A személyes adatok birtokában további bűncselekményeket, visszaéléseket, csalásokat lehet elkövetni – akár banki csalásokat is. De akár egy konkurens cég vagy egy külföldi titkosszolgálat számára is értékesek lehetnek ezek az adatok, hiszen az ügyfelek nem átlagos emberek. Már abból értékes információkhoz lehet jutni, hogy kik vannak benne a programban, kikkel állhatnak esetleg korrupt viszonyban hazai politikai vezetők, kik után érdemes „szimatolni” a jövőben.

Persze ez csak egy feltételezés, de biztonsági szakértők szerint árulkodó, hogy a betörők a letelepedési kötvény dokumentációit tartalmazó szervert is magukkal vitték. Arról nincsen információnk, hogy az ügyfelekkel kapcsolatos, fent említett iratokat a szerveren tárolták-e digitalizálva, vagy részben a széfben voltak. Ha előbb nem, legkésőbb jövő május végéig okosabbak leszünk: a készpénz nem lehetett biztosítva, így a jövő évben megjelenő mérlegből, illetve eredménykimutatásból kiderül, hogy mennyi volt az egyszeri veszteség.

Az Arton az egyetlen magyar bejegyzésű kötvényes cég volt, de amúgy egy globális irodahálózat, amely sok országban foglalkozik kötvényekkel. Az ügyfelek legtöbbször vagyonos emberek, akiknek az okmányai (pontosabban azok másolatai) akár értékesek is lehetnek az alvilágban, esetleg valamelyik külföldi titkosszolgálatnak.

A cég alapítói is külföldiek: Milen Keremedchiev, Vladimir Kolev és Armand Arton, akikben a bolgár kötődés a közös. A névadó, Armand Arton igazi világpolgár, hiszen örmény származású, de Bulgáriában született és Kanadában nevelkedett. Eredetileg az észak-amerikai állam letelepedési programjával dolgozott, majd azt terjesztette ki mindenféle országra. Az Arton nagy nemzetközi cég, dubaji, kanadai, londoni irodákkal, de dolgoznak az uniós tagország Bulgária programjával is. 

A bolgár alapítók keresték meg korábban az Arton későbbi ügyvezetőjét, Balogh Radosztinát, aki nagyon régóta él Budapesten, mert édesapja volt Bulgária budapesti nagykövete. Korábban többféle, sokszor magyar–bolgár relációjú üzletépítésekben vett részt, illetve a Mammut oldalában gyermekcipőboltot üzemeltetett. A sajtóban megjelent, hogy Rogán Antal évfolyamtársa volt az egyetemen. Lapunknak korábban egy háttérbeszélgetésen ezzel kapcsolatban azt mondta: hétszázan voltak az évfolyamban, már az egyetemen sem ismerték egymást, és azóta egyáltalán nem voltak kapcsolatban.