Az ingyen tankönyvvel is csak zűrzavart okozott a kormány az iskolákban

Még 2011-ben dőlt el, hogy 2013-tól felmenő rendszerben ingyenessé teszi a tankönyveket az általános iskola 1-8. osztályos tanulói számára a kormány. A felmenő rendszer alapján az előző tanévben már a negyedik osztályig jártak ingyen, alanyi jogon a könyvek, 2017 májusában pedig Palkovits László oktatási államtitkár bejelentette: a következő tanévtől az 5-9. évfolyamokra is kiterjesztik a tankönyvek ingyenességét.

A bejelentésről szóló sajtóhírekben az oktatási államtitkárság azzal büszkélkedett: ezzel a lépéssel elérték, hogy a közoktatásban részt vevő diákok 85 százaléka ingyen kapja a tankönyvet a következő tanévtől.

A valóságban azonban korántsem ilyen ideális a kép: a tankönyv valójában nem lesz ingyen a diáké, csak ingyen használhatja – gyakorlatilag kölcsönözheti az iskolai könyvtárból.

Fontos kiemelni, hogy az eleve beleírásra tervezett munkafüzeteket, vagy a feladatokat is tartalmazó tankönyveket – a munkatankönyveket – nem, csak a tankönyveket kell az év végén visszaadnia a diákoknak.

Ebből viszont számos probléma adódik:

1. Mivel a diák könyvét a következő tanévben a papírforma szerint majd egy másik diák használja, a könyvtári tankönyvbe írni, szövegkiemelővel kiemelni, aláhúzni, a margóra jegyzetelni nem szabad.
2. A tanév végén visszavett könyvet az iskolának tárolnia kell valahol.
3. Tisztázni kell, mi is történik akkor, ha a gyerek mégsem bírja megállni, és jegyzetel, firkál, aláhúz a könyvben, tehát a könyvtár nem tudja visszavenni.
4. Tisztázni kell, mi van, ha a szülő úgy dönt, nem kér az ingyenes, vagy inkább ingyenesen kölcsönözhető tankönyvből, inkább megveszi a gyereke könyveit.

Ezek a kérdések merülnek fel elsőre az “ingyenes tankönyvvel” kapcsolatban. Igyekeztünk minél több iskolát elérni, és megkérdezni, mit kezdenek a helyzettel.

Van, ahol hagyják

A tanév elején kiosztott könyveket a gyerekek nyugodtan használhatják majd. Beleírhatnak, aláhúzhatnak benne szövegrészeket. Év végén ugyan visszakérjük majd a könyveket, hiszen hivatalosan azok az iskolai könyvtár állományába tartoznak, de igyekszünk majd a következő tanévre új példányokat rendelni belőlük.

Ezt a stratégiát vázolta fel az ingyen tankönyvekkel kapcsolatban egy Baranya megyei általános iskola igazgatója, így próbálják áthidalni azt a problémát, hogy a kölcsönzött tankönyvekbe a szabályozás szerint nem írhatnának a gyerekek.

“Ha egyszer ez a rendelet, akkor be kell tartanunk” – ezt már egy budapesti általános iskola könyvtáros tanára mondta az Abcúgnak, amikor arról kérdeztük, az iskola visszakéri-e tanév végén az ingyen tankönyveket. Ebben az iskolában valóban nem írhatnak bele azokba a tankönyvekbe a gyerekek, amik tartós használatra készültek. “Egy földrajz tankönyvbe egyáltalán nem muszáj beleírni, teljes joggal elvárható, hogy azt egy következő tanuló is használni tudja” – magyarázta a könyvtáros tanár, aki szerint több tantárgynál – és ilyen a földrajz is – valóban van értelme a tartós tankönyveknek.

Egy másik fővárosi általános iskolában az érdeklődő szülők azt a tájékoztatást kapták az iskola tankönyvfelelősétől, hogy az első-második évfolyamokon alkalmazott gyakorlat alapján az iskola előreláthatólag úgyis le fogja selejtezni a tanév végén a könyvtárba visszakerülő ingyen tankönyveket, “sose kapott még gyerek használt könyvet”. Így ebben az intézményben, abban a hiszemben, hogy a könyvek úgysem vándorolnak más tanulóhoz a jövő tanévben, bátran használják a tankönyveiket a gyerekek.

Egyáltalán nem egyértelmű

Az, hogy a gyerekek következmények nélkül beleírhatnak-e a visszaszolgáltatandó tankönyvekbe, egyáltalán nem egyértelmű. A tartós tankönyveket bevezető szabályozás alapján ugyanis az iskola akár kötelezhetné is a szülőt, hogy az év végén kifizesse az összeirkált tankönyvek árát az iskolának, azaz gyakorlatilag vásároljon az intézménynek egy cserepéldányt az adott könyvből.

Vannak iskolák, ahol ezt kifejezetten szigorúan veszik – egy, a témában született blogbejegyzés szerint volt, hogy a szülőnek akkor is ki kellett fizetnie az év végén a használt tankönyvet, ha az átlátszó tankönyvborítót rögzítő ragasztócsíkot nem lehetett leszedni a könyv belső fedlapjáról.

„Mondjuk mondhatták volna korábban is, hogy év végén úgyis meg kell venni a könyvet – akkor nem stresszelt volna a gyerek, hogy jaj, beleírt, jaj, elfelejti, hogy mi a lecke, hanem nyugodtan dolgozott volna bele” – kommentálta a helyzetet az érintett szülő.

A beleírás tilalmát kijátszva egy Pest megyei általános iskola pedig arra a megállapodásra jutott a szülőkkel, hogy a tartós, azaz az év végén visszaszolgáltatandó tankönyveket inkább megveszik a kiadótól azoknak a diákoknak a szülei, akik nem a szociális rászorultságuk alapján kapnának ingyen tankönyvet.

Most akkor van vagy nincs tartós tankönyv?

A probléma középpontjában tulajdonképp a tartós tankönyv, a második Orbán-kormány oktatási kormányzatának vívmánya áll, ami definíciója szerint

az a tankönyvvé nyilvánított tankönyv, könyvhöz kapcsolódó kiadvány, amely nem tartalmaz a tankönyvbe történő bejegyzést igénylő feladatokat, a nyomdai kivitele megfelel az e rendeletben meghatározott, a tartós tankönyvekre előírt sajátos technológiai feltételeknek, és alkalmas arra, hogy a tanulók legalább négy tanéven keresztül használják.

Ennek a tankönyvfajtának a technológiai előírásai is különböznek más tankönyvekétől: a legidőtállóbb könyvkötési módszereket kell elkészítésükhöz használni: például keménytáblásnak és cérnafűzésűnek kell lenniük, B5-ös vagy A4-es méretben.

A tartós tankönyv lényege, hogy négy évig használható legyen, ha egy diáknak csak egy tanévre kell, akkor évről évre más használhassa. Tehát jó állapotban, mindenféle beleírástól, aláhúzástól mentesen kell az év végén visszaadni.

Csakhogy pont emiatt a kritérium miatt vonta vissza idén februárban a tartós tankönyvek használatát az 1-2. évfolyamokon az oktatási kormányzat, júniusban pedig bejelentette, hogy a 3-4. évfolyamokkal is hasonlóan cselekszik majd, mert akadályozza a munkát és a hatékony tanítást, hogy a legkisebbek nem írhatnak a könyvekbe.

„Életkori sajátosságok, valamint az első évek tankönyveihez fűződő érzelmi kapcsolat miatt mindenképp előnyös a kisiskolások saját tankönyvekkel való ellátása” – indokolta a döntést Palkovits László. Így tehát elvileg a mostani tanévtől az általános iskola 1-2. osztályában, a következő tanévtől pedig az egész alsó tagozatban úgy kapnak ingyenes tankönyvet a gyerekek, hogy nem kell érintetlenül visszaadniuk, hanem megtarthatják őket.

Ami alsóban rossz, miért jó felsőben?

Most még nem tiszta, az 5-9. évfolyamokon hogyan kell értelmezni az ingyen tankönyvet. Itt is tartós tankönyvek vannak-e, amiket – megint csak: leszámítva a munkafüzeteket és a munkatankönyveket – év végén vissza kell adni az iskolai könyvtárnak, vagy úgy, ahogy most az 1-2. évfolyamon és hamarosan a 3-4. évfolyamon is, megtarthatja minden könyvét a tanuló.

Érthetetlen volna azonban, hogyha a kormányzat bevezetné a tartós tankönyveket a felsőbb évfolyamokban, rögtön miután értelmetlenségük miatt kivezette őket az alsó tagozatban. Hiszen felső tagozaton ugyanúgy gondot okoz majd, ha a gyerekek nem írhatnak, jegyzetelhetnek a tankönyvekbe.

Tanulás-módszertani szempontból is fontos ugyanis, hogy a diákok a a szövegekben aláhúzhassanak, színessel kiemelhessenek, arról nem is beszélve, hogy a tanulóknak az új tudásanyag megértéséhez sokszor szükségük lehet arra is, hogy fellapozzák az alsóbb évfolyamok tankönyveit.

Jelenleg úgy tűnik, a káoszban az iskolák kialakították saját stratégiáikat arra, hogy minél több tankönyvet használhassanak rendesen és tarthassanak meg év végén a diákjaik.

Ezzel kapcsolatban Simon Krisztina, a Könyvtártanárosok Egyesületének elnöke nemrég a Vasárnapi Híreknek azt nyilatkozta: sokszor például arra hivatkozva mondják az iskolák: nem kell visszaadni a könyveket, hogy azok nem felelnek meg a tartós tankönyvek formai követelményeinek. Simon Krisztina szerint az iskolák számára elérhető kiadványoknak csak körülbelül a tíz százaléka valóban tartós tankönyv.

Borítókép: Hajdú D. András / Abcúg.