Súlyos büntetést kaptak a gyöngyösi kislányt halálra éheztő szülők

Bűnös a másfél éves kislányukat halálra éheztetett J. Médea és K. Gusztáv. Az egri bíróság ítélete szerint a 14 év alatti személy sérelmére, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt az édesanyát 18, az édesapát 15 év fegyházra ítélte. Az ítéletet nem jogerős, a vádlottak enyhítésért fellebbeztek. Az ügyészség J. Médea fegyházbüntetését elfogadta, az apa esetében súlyosításért fellebbezett. A vádlottak tavaly május óta érvényben lévő előzetes letartóztatását a bíróság fenntartja.

Sokan hibáztak

Kiara másfél évesen, mindössze 3,4 kilogrammal halt meg tavaly májusban, különösen kegyetlen szenvedések után. Ebben a korban a legkevesebb elvárható súlynak legalább 8,4 kilogrammnak kellett volna lennie. Tragédiája rámutatott a gyermekvédelmi rendszer hiányosságaira is. Az ombudsman tavaly megállapította, hogy 

Az ügyész által felolvasott vádiratban is visszaköszönt azért az ombudsmani vizsgálatból ismert lesújtó tény: a 2014 novemberében született Kiara körülbelül 1 éves volt, amikor 2015 novemberében megszakadt a kapcsolat a házi gyerekorvossal, és az utolsó fél évben orvos már nem látta a gyereket. A vád szerint nagyjából ekkortól, 2015 októberétől-novemberétől nem gondoskodtak a szülők a táplálásáról, ami végül ahhoz vezetett, hogy másfél éves korában, „az átlagosat lényegesen meghaladó szenvedés” után meghalt. A tragédia semmilyen fejlődési rendellenességgel nem hozható összefüggésbe a vádirat szerint, egyedül csak a szülők tetteivel.

A jelzőrendszeri tagok hibái közvetve szerepet játszottak a gyöngyösi kisgyermek halálában. A védőnő azonban nem követett el mulasztást. A gyöngyösi tragédia miatt a gyermekvédelmi előírások is megváltoztak.

Szeretetben neveltük a gyerekeket

„Az ellenem felhozott vádakat nem tartom megalapozottnak, tagadom ezt a bűncselekményt, nem követtem el sem én, sem a párom. Nem követtem el különös kegyetlenséggel, 14 éven aluli sérelmére emberölést” - mondta az utolsó szó jogán J. Médea, aki nyugodtan kísérte figyelemmel a tárgyaláson elhangzó beszédeket.

„A bűncselekményt nem követtük el. Miért is tettük volna, amikor abszolút nem is ilyen emberek vagyunk. Amikor megismerkedtünk a párommal, mindkettőnknek volt két rossz kapcsolata, amelyekből két-két gyermek született, nyilván ezek a rosszul végződő kapcsolatok az ember lelkében nyomot hagynak. Amikor találkoztunk, akkor ez a kapcsolat a szeretetről és a szerelemről szólt. Vágytunk egy szeretettteljes, kiegyensúlyozott életre, hogy ilyet biztosítsunk a gyermekeinknek.

Azt szerettük volna, hogy a gyermekeinknek természetes, hogy szüleik szeretetteljes kapcsolatban élnek és természetes nekik, hogy szeretik egymást és szeretik őket.

Az asszony nyugodtan és összeszedetten beszélt Kiara haláláról, a boncolási jegyzőkönyvről, amelyek szerinte nem igazolták egyértelműen, hogy ne lett volna Kiarának komoly genetikai vagy más, kromoszóma-rendellenességgel kapcsolatos betegsége, amely miatt nem tudott elegendő táplálékot venni magához.

Az ügyvédhez hasonlóan kitért a gyermekorvos felelősségére, megjegyezve, hogy nem hívta fel a figyelmet eléggé arra, hogy Kiara meghalhat. (Ő már a második gyermekorvos volt, amikor utoljára látta a gyermeket, 5 kilogrammos volt. Októberben arról számolt be a gyámhatóságnak, hogy a szülők megfelelő feltételeket biztosítanak, folyamatos az orvos és a szülők közötti kapcsolat. Ekkor azonban mér két hónapja nem látta a gyermeket, kísérletet erre csak következő év márciusában tett, sikertelenül. A bíró megjegyezte, hogy az orvos felelősségének megállapítása nem feladata a jelenlegi pernek.)

Az apát is megvezette?

K. Gusztáv ügyvédje a védelmet elsősorban az édesanya Münchausen-szindrómájára húzta fel. Egy szakvélemény alapján az anya egy ritka pszichiátriai kórban, Münchausen-szindrómában szenved. A kór a hazudozás mestereként elhíresült báróról kapta a nevét. A Münchausen-szindrómások az egészségügyben dolgozókat manipulálják. Hogy megszerezzék a vágyott figyelmet, szándékosan idéznek elő betegséget, saját maguknál vagy másoknál, rájuk bízott, kiszolgáltatott embereknél, főként a gyerekeiknél (ez utóbbit a szakirodalom helyettesítő Münchausen-szindrómaként – Münchausen by proxy – ismeri).

Az ügyvéd szerint az egyébként nehezen felismerhető kórtünet alkalmas volt arra, hogy megtévessze a környezetét, a körzeti orvost éppúgy, mint az ismerősöket és az élettársat is, aki különböző helyeken kőfaragóként dolgozva szerezte bevételeit és tartotta el családját. Az ügyvéd hangsúlyozta, hogy a szülők felelőssége általánosságban azonos a gyermek nevelését illetően, de a konkrét helyzetben mégis elmondható, hogy a szülők nem azonos információk birtokában voltak Kiara állapotáról. 

Az ügyvéd szerint az apa a tápszereket megvette, ebből hatalmas mennyiséget foglalt le a rendőrség a pár gyöngyösi otthonában. K. Gusztáv hozzáállása alapján vitatta, az azonos felelősséget: és ebben nagy szerepet játszik J. Médea münchausen by proxy szindrómája.

„Tiszta szívvel hiszek a Jóistenben, és aki hisz, az nem tud elkövetni bűncselekményt. A családom iránt odaadással voltam, 53 évesen van két nagy fiam, két házasságból. Nem történt velük semmi probléma. Nem tudtam elképzelni ezúttal sem, hogy lehetnek problémák” - mondta az apa.

"Az hogy a gyerekem ne kapjon enni, éhezzen, az felfoghatatlan. Aki akar, az tesz, nem tudom elfogadni, hogy egy gyerek éhezik. Azon voltam, hogy mindent biztosítsak, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hiányt semmiben. Hogy ártanék nekik, szándékosan, ilyet nem tudok elképzelni. Aki ilyenre vetemedik, az vagy nem normális, vagy szadista állat. Szeretetben neveltük a gyerekeket, örömmel telített el, hogy két fiam után két kislányom született, boldog családi élet volt a szándékom" - mondta K. Gusztáv.

Tudniuk kellett volna

Schmidt Péter bíró nem fogadta el a védelem álláspontját, amely szerint csak vétséget követtek volna el a szülők a gyermek hiányos gondozásával. Az indoklás szerint szándékosan tartották távol magukat az orvosi ellátástól, rendszeres vizsgáltoktól. "A szülők végignézték a súlycsökkenést anélkül, hogy bármit tettek volna a gyermek halálának megakadályozására".

A bíró visszutasította azt is, hogy az apa és az anya felelőssége között jelentős különbséget tegyen. A bíróság kétséget kizáróan megállapította, hogy nem gondatlanság, hanem a szándékos elkövetés valósult meg. Előbbi esetében öt év büntetés lett volna kiszabható, utóbbi esetben akár életfogytiglan, ezért különösen nagy tétje volt annak, hogyan minősíti a bíró a Kiara halálához vezető szülői magatartást.

Az orvossal való együttműködésnek a kezdetektől nincs jól dokumentálható nyoma, elmaradtak a rendszeres státuszvizsgálatok, bár Kiara kapott kötelező oltást. A vádlottak azonban semmit nem tettek annak érdekében, hogy a fogyást megállítsák.

Kiara mért legnagyobb súlya 5,9 kilogramm volt, azután 11 hónaposan még telefonon 7,08 kilogrammos súlyt diktált be az anya a gyermekorvosnak, aki azonban akkor már hónapok óta nem látta a gyermeket.

Az anya szerint nem kaptak megfelelő figyelmeztetést. "Ha tudjuk, hogy Kiara meghalhat, az kilendített volna a depressziómból és elvittük volna orvoshoz" - mondta J. Médea, akinek gyermeke 3,4 kilogrammosan halt meg, alig másfél éves korában.

J. Médea tagadta, hogy Münchausen proxy szindrómában szenvedne, emellett legfőbb érve épp az volt, hogy nem vitte el a gyermeket orvoshoz az utolsó évben. Szerinte, ha Münchausen szindrómás lett volna, akkor sajnálatot akart volna ébreszteni és elvitte volna a gyermeket kórházba orvoshoz a későbbiekben is.

A bíró szerint Kiara az átlagosat messze meghaladó, különös szenvedés után halt meg, kóros kiszáradás miatt fellépett keréingési elégtelenségben.   

Nem győzöm hangsúlyozni, 3,4 kilogrammosan halt meg a gyermek - mondta a bíró, aki szerint a hónapokon tartó fogyás nyilvánvalóan aggasztó jel kellett volna, hogy legyen. Itt már nincs vétség - tette egyértelművé a minősítést.

Ez nem jelenti, hogy Médea célzatosan, azért éheztette volna a gyermekét, hogy éhenhaljon, de nem biztosította a gyermek számára a megfelelő orvosi ellenőrzést és belenyugodott a várható következménybe, amelyhez hosszú hónapokon át vezetett az út, még akkor is, ha igazat mondott Médea, amikor Kiara 11 hónapos korában 7 kilogramos súlyt diktált be telefonon az orvosnak. 

Münchausen-szindrómás Médea?

Médea mind a négy gyermeke esetében súlygyarapodási problémák jelentkeztek. Az egyik gyerek esetében az orvos nem cáfolta, hogy refluxa volt, ám egyrészt az nem igazol súlycsökkenést, s a tünetek rögtön megszűntek, amikor az apához került. Ugyanez igaz volt a másik fiúra. Megszűnt minden tünet vagy korábban gyanított betegség, amint elkerültek Kiarától. 

Kiara nővére is másfél éves koráig kórosan sovány és elmaradott volt.  Nevelőszülőkhöz elkerülve szintén hirtelen nyerte vissza súlyát, genetikai betegségnek nem találták jelét. A tünetek tehát minden esetben akkor tűntek el, amikor távol voltak az anyjuktól. 

Bár J. Médea tagadta, hogy Münchausen-szindrómás lett volna - hiszen akkor többet vitte volna kórházba -, érvelése azonban nem volt meggyőző, ugyanis a gyermeket és korábban a nővérét is vitte vizsgálatokra, de sokszor úgy, hogy végül azokat ne lehessen a tervezett módon elvégezni. A szindrómára utalt az orvosváltás is, amelyre akkor került sor, amikor az első gyermekorvos nagyon határozottan utána akart járni a súlycsökkenésnek. Az anya bizalomhiánnyal indokolta az orvosváltást.

Magyarázatra szorult Kiara nővére állapotának javulása is. Szakértők szerint ez is megmagyarázható a szindrómával együtt. A lányka másfél évesen akkor kezdett el megerősödni, amikor Médea újból teherbe esett. A szindróma során ugyanis az anya fókusza áttevődhet a következő gyermekre. Közvetve tehát az is elképzelhető, hogy a nővér azzal menekült meg, hogy, Kiara vált a szindróma áldozatává.