Az új M0-tervekkel csak nőnének a problémák

Néhány hónapja derült ki, hogy ismét változás van az M0-s körgyűrű építésében: az M0-s nyugati szakasza hátrébb sorolódott a prioritási listán, most úgy néz ki, hogy két új út: az M1-es autópálya és Esztergom közötti R11 (más néven M100) és az M10-essé fejlesztett 10-es út veszi át a szerepét, így nagy kerülővel, zsák alakban záródna a körgyűrű. Mit szólt ehhez a közlekedési szakma?

Szakmán belül ez egy nagy meglepetés volt, ezért, hogy őszinte legyek, az első reagálásoknál élénkebb reakciót vártam. Az új javaslat egy olyan megoldás, amelyik ha megvalósul, akkor a neki szánt funkciót nem tölti be, ugyanakkor számos negatív hatást eredményez.

Miért, mi az M0 nyugati szektorának eredeti funkciója?

Ebben kettős a szakmai megközelítés, és meglehet, emiatt a félelemből eredő nyomvonal-módosítás. Álláspontom szerint nem az, amit általában kommunikálnak, tehát feladata nem a nemzetközi és hazai tranzitforgalom vezetése. Azaz az Isztambulból Münchenbe tartó kamionnak nem itt kell mennie. A TEN-T európai közúti hálózat elemei közötti kapcsolatot – Budapest elhelyezkedéséből és a beérkező autópályák helyzetéből adódóan – az M0 keleti és déli szakaszai hivatottak biztosítani. Hiszen oda érkeznek be az M1, az M3, az M5, az M6, az M7 autópályák. Ez a térség egy sík terület, ami közlekedési beépítés szempontjából és a forgalom bonyolódása szempontjából egyaránt kedvező. Eközben az északi és főleg a nyugati szektor tervezett vonala hegyvidéki jellegű területen halad, a főváros és környéke rekreációs zónája, egy része természetvédelmi terület is. Ahová nem való tranzitforgalom, és főleg nem nehéztehergépjármű-forgalom.

Viszont kelet–nyugati irányban baromi nagy kerülőt kell tenni most az M0-son.

Igen, de csak akkor, ha északról érkezve délre tartunk, vagy fordítva. Ugyanakkor, ha megnézünk egy Budapest-térképet kiderül, hogy a budai oldalon egyszerűen nincs olyan hálózati elem, ami képes lenne az észak–déli forgalom kezelésére. A világörökségi területhez  tartozó budai rakpartok kényszerből visznek ilyen funkciót. A felső rakpart pláne. Van még a Margit körút a Széll Kálmán térrel, ami viszont egy sűrűn beépített, védendő, forgalomcsillapítandó belvárosi terület. A mai állapot – amely szerint a Rózsadomb minden utcáját megtalálja dugók elől menekülő forgalom –, szintén mielőbb kezelendő, nem is beszélve a Hűvösvölgyi út – Szilágyi Erzsébet fasor, vagy éppen például Solymár egyre tűrhetetlenebb forgalmi helyzetéről. A kedvezőtlen budai forgalmi állapotok enyhítésére, illetve az észak–déli budai és agglomerációs forgalom vezetésére egyetlenegy olyan elem lehet, ami még a legkisebb kárral a legnagyobb hasznot hozhatja: az M0 nyugati szakasza. De mert az elsődleges szerepe a regionális forgalom vezetése, nem autópályaként, nem autóútként, hanem kiemelt főútként. Ami persze ugyanúgy 2x2 forgalmi sávot és alagutakat jelent, de környezeti és költségelőnyöket eredményező szabadabb vonalvezetéssel.

A környezetvédők nem szeretnének látni se autópályát, se főutat látni a Budai-hegységben, mert az fokozottan védett terület. Részben emiatt került le a napirendről a nyugati szektor építése.

Igen, valószínűleg ennek is köszönhető ez az új, Esztergom felé elnyújtott, zsák alakú körgyűrű javaslat. De tudni kell azt is, hogy amennyiben a tervekben megmarad a gyűrű budai oldalának nemzetközi tranzitszerepe, tehát ez az új útvonal tranzit- és nehéztehergépjármű-forgalmat fog vinni, akkor a megépülő M10 autópálya ezt a forgalmat viszi be a Pilis-völgybe. Ami legalább olyan érzékeny terület, mint Budai-hegység érintett részei. Ennek a tranzitforgalomnak kerülőúton el kell mennie majdnem Esztergomig, utána visszafordulnia. Ez egyfelől úthossznövekedés, tehát többlet környezeti teher, másfelől sokan nem vállalják majd ezt a többlethosszat, hanem levágnak, átmennek a Zsámbéki-medencén. Tehát rosszul jár a Pilis-völgy, rosszul járnak a Zsámbéki-medence települései, közben semmi nem oldódik a budai belső hálózat terheléséből, mert ekkora kerülőt nem választ az észak–déli forgalom. A jelenlegi forgalmi állapotnak szerintem az I. a II. és a III. kerület a legnagyobb vesztese, és ez nem fog változni az új verzióval, sőt a forgalom növekedésével a problémák fokozódása várható.

Pilis-völgyben, a Zsámbéki-medencében van már út, a Budai-hegység érintetlen. Belátható, hogy semmiképpen se fog jót tenni neki, ha végigmenne rajta egy kétszer két sávos út.

Az M0-s nyugati szakasza a 11-es úttól, azaz a Dunától Budakesziig 70-75 százalékban alagútban menne a kész tervek szerint. Nincs jobb környezetvédelmi megoldás, mint az alagútban vezetett út. Példaként említeném Klagenfurt környékét. Az osztrákok azért a környezetorientált mentalitásukról elég híresek. Az A2-es autópályán Klagenfurt térségében jórészt csak azért vannak alagutak, hogy védjék a környezetet a forgalomtól. De ilyen példa számos van Európában. Az alagút azért is jó egyébként, mert nincs csomópontja, ahova forgalomgerjesztő logisztika, gazdasági telephely tudna települni. Amelyet a területszabályozás eszközével is gátolni lehet. Itt példa szintén Ausztriából a Bécsi-erdő. Az Isztambul–München-tengely részeként felszíni vezetéssel keresztülmegy rajta az A21-es autópálya, de vonala mentén nem látunk logisztikai és más gazdasági telephelyet.

Alagutat építeni viszont iszonyú drága.

Az nem megy, hogy egy nagyon súlyos probléma valós kezelését nagyon olcsón megússzunk. Több olyan példát ismerünk, ahol olcsón, semmire se jó megoldás született. Gondoljunk például az évekkel ezelőtt megvalósított repülőtéri kapcsolatra, a megépített vasútállomásra. Az átmenő budai és a városkörnyéki forgalomnak szüksége van egy útra. Ahhoz, hogy megtaláljuk a jó megoldást, először a „nem” válaszokat kell sorrendbe állítani. Azt akarjuk, hogy ez a forgalom budai rakparton menjen? Nem! Menjen a Margit körúton? Nem! Szerteszét, a Hegyvidék lakóutcáin keresztül? Ugye nem? Az M0 nyugati szektorán?  Vagy ott sem? Azt gondolom, hogy még mindig a legkevésbé rossz megoldás a legutóbbi, tehát az M0 nyugat, ha nagyrészt alagútban vezet. Persze, hogy igazán működjön a tehermentesítés, ahhoz komplex hálózati szemlélet, illetve megvalósítás szükséges, beleértve ebbe az összehangolt közúti és közösségi közlekedési fejlesztéseket is. Szükséges még pár fontos, régóta tervezett fővárosi beruházás.

Mi lenne az?

Vagy 50 ezren laknak a hegyek mögött a medencében. Ezek az emberek most egyetlen úton, a Szilágyi Erzsébet fasoron keresztül jönnek be Budapestre. Az M0-s nyugati szakasza ezt a forgalmat is mérsékelhetné, széthúzva azt délre a meghosszabbított 4-es metró budaörsi-virágpiaci végállomásával és egy oda épített 5000-es új P+R parkolóval, valamint északon a továbbfejlesztett szentendrei HÉV-vel, egy új megálló mellett szintén megépített nagy P+R parkolóval, illetve a mai M0-sig meghosszabbított M3 metróvonallal és ott is P+R parkolóval, tehát eszközváltási, átszállási lehetőségekkel. Ha az M0 nyugati szektor nem épül meg, ilyen esélyek nem lesznek, mert az újonnan javasolt vonal e települések mögött halad.

Úgy gondolja, a leginkább érintett budaiaknak, városkörnyékieknek választani kell: beáldozzák – erős megkötésekkel persze – a zöld Budai-hegység egy részét, vagy maradnak a dugók mindörökre?

Nézzük ezt egy más oldalról. Évek óta szó van a dugódíjról, hogy be kell vezetni. Azért nem vezetik be, mert nincsenek meg a feltételei. Képzeljük el, mi lenne a budai hálózaton, ha bevezetnék. Minden autós a Margit körút – Alkotás út vonalát használná a nem dugódíjas hidakhoz, a Rákóczihoz és az Árpádhoz. Erre ez a ma is rendkívül terhelt útvonal egyszerűen kevés. Ha van egy M0 nyugati szektor, sokkal bátrabban lehet bevezetni a dugódíjat, mert a város környéki településeknek és kerületek külső részeinek van elkerülő útjuk. Hozzá kell tennem megint, hogy ehhez kellenek a nagy P+R-ek, meg a metró- és HÉV-fejlesztés. Valamit valamiért. Akkor lehet konfliktusok nélkül csökkenteni a forgalmat, ha van alternatíva. Aki ma autóval indul el a budai hegyvidékről, vagy mögöttes területeiről, egyszerűen nem tudja hol letenni az autóját. Megy ezért a belvárosi céljáig.

Tehát elértünk az M0-nyugat igazi funkciójához: az átmenő forgalom kiszorítása Budáról? 

Lényegében igen. De hangsúlyozom: az M0 nyugati szektor nem egy tranzitút, hanem a lokális forgalomnak való. És rendszerben működik. Hogy valóban esély legyen a tranzitforgalom kiszorítására, a 2-es utat nem szabad M2-esként megépítve észak–déli nemzetközi korridornak használni, hanem regionális útnak kell maradnia, azaz Vác után már nem autópályaként továbbépíteni. Azért sem, mert a Börzsönyön alagutakkal átmenni nagyon költséges. Inkább elágaztatni Balassagyarmat, Losonc felé. A 10-es utat pedig nem szabad M10-es gyorsforgalminak megépíteni, csak egy regionális, településeket elkerülő főútnak. 

És hol menjen a tranzit-teherforgalom, ha nem a 2-esen, nem a 10-esen, és nem is az M0 nyugati szakaszon?

Helyettük átvenné az észak–déli távolsági közlekedési főfolyosó szerepet az R11-es út, amelyik ma már elfogadott vonal, és amelyiknek egy részét most az új koncepció alapján M0-s részszakasznak gondolnak. Az R11-es leviszi a forgalmat az M1-esig, később tovább építve az M7, és az M6 irányába, valamint az M0 déli és keleti szakaszaira, amelyek erre valók. E hálózat megvalósításával, sem az M2, sem az M10, sem az M6 nem zsákkánt kapcsolódik az M0-hoz, hanem az Európában egyre jelentősebb észak–déli forgalom lényegében az M0 érintése nélkül bonyolódik. És nem válik vonzóvá a fővároson való áthaladás sem, pl. az M2 és az M7 között. Illetve, akkor már nem kell félni attól, hogy az M0-ra megy a tranzit-teherforgalom. Az M3-ról sem, hiszen ezért épült meg onnan a keleti szektor felé az M31-es út. Ha mégis menne egy része, akkor jön a tarifapolitika: olyanná kell tenni az M0 nyugati szakaszt, hogy a kamionoknak emiatt se érje meg.

Súlykorlátozással, bírsággal?

Nem. Útdíjjal. Az M0-s körgyűrűnek alapvetően ingyenesnek kellene lennie, hiszen az a cél, hogy a tranzitforgalom ne menjen be a fővárosba. Az elkerülő gyűrű M7 szakasza például Székesfehérvárnál is díjmentes. Egyedül a nyugati szektor használatáért kellene fizetni, a tranzit-teherforgalomnak, durván.

Ha jól értem tehát, a mostani tervhez képest, ami elsősorban az R11-es és az M10-es út megépítésének költségével számol, ön szerint ugyanúgy meg kellene építeni ezt a két utat, igaz, az M10-est csak regionális főútként, és még pluszban az M0-s nyugati, sőt északi szakaszt is, alagutastul. Van ennyi pénz a földön? Mennyivel lenne több az építési költség?

Jelentősen. Senki sem mondja, hogy az M0-s nyugati kiépítése kis költségű fejlesztés. De nagyon sok olyan útfejlesztést tudnék most mondani, ahol bátran fel lehet tenni a kérdést: erre van pénz? Akár az autópálya-fejlesztés területén is. Van néhány olyan gyorsforgalmi utunk, ahol alig van forgalom. Miközben a budai és Buda-környéki területek meghalnak a kipufogófüstben. 

Ha valamilyen csoda folytán így épülne az úthálózat, milyen ütemezéssel lenne értelme? 

Az M0 északi szakasz, tehát a 10-es 11-es út közötti rész engedélyei megvannak, pénz is van rá. Ez egy ütem. A nyugati szakaszt a 10-es út és az M1 között nem nagyon lehet ütemezni. Az dráma lenne, ha például a Budakeszi útig építenék meg. Mert akkor a Budakeszi út valóban nagyon sokat kapna. Bármikor épül a nyugati szektor, egyben kell megépíteni a 10-es út és az M1 között. Biztos vagyok abban, hogy ez az érintett települések és útjaik forgalomcsökkenését eredményezné.

De akkor megindulna mégis erre a nem kívánt tranzit-teherforgalom.

A mostani tervek szerint is az R11-es út épül először. Ha az M10-est leveszik a napirendről mint gyorsforgalmi utat, és ha az M2-t nem építik tovább a Börzsönyön keresztül a drága alagutakkal, akkor elég sok költséget lehet megtakarítani és átcsoportosítani az M0-s nyugati szakaszára.

Tehát akkor mivel kellene indulni?

Az R11 megépítésével és annak folytatásával Szlovákiában.

Na, hát az aztán tényleg nem rajtunk múlik.

Tervezőként és cégvezetőként egy kiváló és remek szlovák kapcsolatokkal rendelkező, ma már nyugdíjas kollégám elkötelezett munkájának részeként sok tárgyaláson vettem részt az ottani területek polgármestereivel, akik életüket és vérüket adták volna ezért a nyomvonalért. A mai 2-es út fölött Szlovákiában észak felé egy rurális térség fekszik, nem beszélve arról, hogy az út nekiszalad Besztercebányánál az Alacsony-Tátrának, amelyet autópályával nem egyszerű áttörni. Többször tárgyaltunk szlovák minisztériumi szinten is, és akkor szlovákok is belátták, hogy jobb lehet a vonalvezetés az R11 folytatásaként. Nem tudom, hogy azóta miként alakultak a dolgok, jelentős személyi változások történtek mindkét félnél. De az bizonyos, hogy nem lehet M0-nyugat kérdésről beszélni anélkül, hogy döntenének együttesen az R11, az M10 és az M2 sorsáról. Egy közlekedési hálózatot nem lehet lokálisan tervezni, miközben ez sajnos a mai tervezési-döntési folyamatnak időnként hibája. Gyakran projektekben gondolkodunk, lokálisan és nem rendszerben. Persze ennek oka nem egyszer a forrástervezés korlátja. Úgy gondolom, egyelőre inkább ne épüljön semmi, és várjunk, amíg – lehetőleg mielőbb – kikristályosodik egy megfelelő koncepció, mint hogy egy hibás variáció épüljön. A rossz fejlesztés a legdrágább fejlesztés.

Ez már majdnem egybecseng azzal a véleménnyel, hogy maradjon így minden, ahogy van, nehogy nagyobb környezeti kárt okozzunk, mint ami van.

Nem, nem, ez a felelősséghárító nem cselekvés! Amikor egyre feszítőbbek a gondok. Ez olyan lenne, mint amikor egy orvos nem meri megoperálni a beteget, pedig tudja, hogy halálos beteg, hanem adja neki tovább a vitaminokat, miközben szép lassan a teste tönkremegy. Néha muszáj súlyos problémákat operációval megoldani. De  csak a helyes operációval.