Legalább maszkban levegőhöz jutottak a vállalkozások

Tényleg le lehet ülni egy kávézó teraszán és meginni egy kávét? Sosem gondoltam, hogy egyszer ez hihetetlen dolognak fog tűnni, de egy ideje már azt sem, hogy ez lehetséges lesz. Pedig igaz, Budapesten és a vonzáskörzetén kívül mintha egy másik világ lenne: ha nem járok ott, nem hiszem, de a saját szememmel láttam Székesfehérváron, hogy az emberek az éttermek sétáló utcán lévő asztalaihoz ülnek, kijön az igazi emberpincér, felveszi a szabad levegőben terjedő hangok útján leadott rendelést, aztán kihozza az ételt, leteszi az asztalra, és az emberek ott helyben elfogyasztják!

Utána akár egy fagyit is megehetnek a cukrászdánál, és még az sem lehetetlen, hogy betérjenek egy igazi, épületben lévő könyvesboltba, és ott kézzel megfogható könyveket vásároljanak!

Akár három óra után is, de ez már tényleg hihetetlen, félek is, hogy az olvasó legyint ezekre a meseszerű históriákra.

Hát, ha leszámítjuk a boltokban kötelezően használt maszkot, a fizetéscsökkentéseket, az elbocsátásokat, az aggodalmat, hogy ha eddig a járvány miatti korlátozások következtében nem volt bevétele egy vállalkozásnak, akkor most nem lesz elég, mert elfogyott a vásárlóerő, ha nem számítjuk, hogy a külföldi turisták nagyon hiányozni fognak a nyári forgalomból, és nem volna ott a fejében mindenkinek, hogy jöhet majd a járvány második hulláma és azzal együtt az újabb korlátozások, akkor majdnem.

Az első nap mindenesetre egészen jó sikerült, főleg azért, mert egybeesett az magyarérettségivel, amely után egészen szép számban tódultak a fehérvári belvárosi vendéglátó helyekre a 18 évesek a középiskolákból.

„Az érettségi, hát, elég primitív volt” – mondta szinte csalódottan Arany Ádám, aki azért csak megünnepelte egy sörrel, hogy kirázta a vizsgát a kisujjából. Az emelt szintű matek talán komolyabb lesz, mondta reménykedve az idei latin OKTV győztese. A felkészülés láthatóan nem emésztette fel minden idejét, tudta, hogyan állnak a fertőzés megyei adatai, hogy Fejér megye a főváros és Pest megye után a legfertőzöttebb. Az talán furcsa, hogy a szigorúbb intézkedés alá vont főváros és az ország lazább korlátozásokkal működő részei között van átjárás – vagy ez ne legyen, vagy a szabályok legyenek azonosak, mondta –, de összességében Ádám szerint is ideje volt a lazításnak.

Ha kinyit, már eldöcög

„Ez nekünk nagy könnyebbség, akkor is, ha egy átlagos nap töredéke a mai forgalom. De legalább van” – mondta a Fő utcai Perte Bistro üzletvezetője. Szollás Balázs szerint már az is nagy könnyebbség, hogy az alkalmazottak bérét ezzel fedezni tudják, a március végi bezáráskor ugyanis volt, akit el kellett küldeniük, mint annyi más helynek is. A kiszállítással messze nem tudták pótolni a bevételt, így fontos, hogy most, ha maszkban is, de levegőhöz jutnak, és talán módjuk lesz néhány korábbi munkatársat újra alkalmazni.

„Ha jó idő van, lesz vendég, régen is ez számított, most is ez fog, miután végre kinyithattunk” – mondta pár száz méterrel odébb a Borpatika alkalmazottja. Harczi Rolandék megúszták az elbocsátásokat, csak ketten viszik a boltot. Igaz, még szerinte korai mérleget vonni, az első nap ígéretes, de persze kérdés, mi lesz nyáron, amikor a külföldiek is megdobják a forgalmat, ami most elég valószínűtlen – hacsak valaki nem ragadt itt a karantén alatt, mint Andrew Ackland-Snow, a Harry Potter-filmek art directora, aki korábban két James Bond-filmen és a Titanic forgatásán is dolgozott.

Ő épp Etyeken volt a Halo tv-sorozat forgatása miatt, amikor a járvány miatt leálltak a munkák. „Aki tudott, hazautazott, én szerencsére nem” – mondja. Ackland-Snow ennek utólag nagyon örül, a járvány szempontjából sokkal szabadabban mozoghat, mint ha Londonban lenne. Már szinte érzéketlenségnek tartotta volna hazatért kollégáival szemben, ha szelfizik egyet egy korsó sörrel a fehérvári korzón. Az már csak hab a sörön, hogy a munkák újraindulása is belátható közelségbe ért Etyeken.

Ha nem is ennyire elégedett, de optimista a főutcai könyvesbolt üzletvezetője is. A Líra által bérelt üzlet a rendeletnek megfelelően március 27-én bezárt, de szerencsére nem bocsátottak el senkit. A fizetést ugyan csökkentették, de Köntös Attila szerint megérte a munkahelyek védelméért cserébe. Hogy mikor tér vissza a fizetés a korábbi szintre, az más kérdés, de kézenfekvő, hogy akkor, amikor a forgalom is visszatér. Vevők már az első nap is voltak, de Köntös nem számít arra, hogy szeptember előtt a korábbihoz hasonló lenne a forgalom. Ő személy szerint a karanténra sem panaszkodott. „Szeretek otthon lenni, végre több időm volt olvasni, de tudom, hogy a bezártságot sokan nehezen viselték” – mondta, szigorúan maszkban.

No bra, no money

Maszkban várta a vevőket Dolezsár Péter is, aki ugyan nem volt kénytelen bezárni, de nem is könnyebbült meg annyira az enyhítéstől. Ő ugyanis rövidáruboltot visz, így a forgalmának a fontosabb időszaka épp véget ér a jó idővel és a nyaralással, mostanáig kellett volna tartalékot képeznie, amit viszont erősen megcsapolt az elmúlt másfél hónap.

Az igény megnőtt a maszkokhoz szükséges gumira – nehéz is beszerezni mostanában – de ez nem pótolja a kieső bevételeket. Több alkalmazottjából félállású lett, ő maga is él a lehetőséggel, hogy a járulékokat később fizesse be. Túl sok segítséget viszont nem remél a kormányzati gazdaságvédelmi csomagtól: a csökkentett munkabérek kifizetése sem nagyon gazdálkodható ki a bevételből, még ha ígérnek is hozzá költségvetési támogatást. „A beszállítók is türelmesebbek, ha később fizetünk, és számít az is, ha a bérleti díjat sikerül csökkenteni”. Ez az ő esetében is megtörtént, ez szerinte többet számít, mint a kormányzattól hallható „szép szavak”. „De így érez a legtöbb vállalkozó.” Vevőivel beszélgetve az a tapasztalata, hogy a 13. havi nyugdíj „visszaépítésének” ígérete sem aratott osztatlan sikert. Aki kapja, kevesli – hiszen még nem tesz ki egyhavi nyugdíjat – aki nem kedvezményezett, az meg úgy érzi, másokon kéne most inkább segíteni.

Dolezsár boltja különösen a fehérneművásárlás visszaesését sínylette meg. Ebben talán a home office-ban sarjadt, melltartómellőző no bra-mozgalom is szerepet játszik.

Ami viszont a boltvezető szerint jó, hogy a koronavírus óta a boltosok jobban összefognak, igyekeznek kisegíteni egymást, általában is több lett az empátia. Hogy az élet mikor lesz újra kiegyensúlyozottabb, azt nem is találgatta, mert szerinte ahhoz hiányoznak a megismerhető adatok, és ezt az űrt az operatív törzs sem igyekszik betölteni.

„Á, ez halál” – mondta egy fagylaltárus a forgalomról, a belvárosnak azon a részén, amely közelebb esik Simicska Lajos és Orbán Viktor egykori gimnáziumához.

„Szerintem az embereknek lassan elfogyott a pénzük” – mondta a többiekhez képest pesszimistábban. A járványügyi korlátozásokat következetlennek érzi, elvégre az emberek mehettek a városi piacra is, „a hétvégén is rengetegen voltak, mint a heringek”, és ha ott lehettek, akkor miért ne működhetett volna minden bolt eddig is. Az enyhítésnek mindenesetre örül, de semmi jóra nem számít, mert a külföldiek hiányában ínséges nyári szezonra számít. Hogy arányban van-e az intézkedés a veszéllyel, azt nem tudja, de ő egyetlen koronavírusost sem ismer, és olyat sem, aki legalább ismerne fertőzött embert. Persze elismeri, hogy ez akár épp a korlátozásoknak köszönhető, mindenesetre

A belvárostól távolabb is beindult az élet. A Papagáj lakótelep négyemeletesei közötti kiskocsma kinti padjaira végre visszatérhettek a törzsvendégek. A szabályt mindenki betartja, bent senki sincs a felszolgálón kívül, aki tartózkodott attól, hogy beszéljen az újraindulás első napjáról.

„Végre hozhattunk egy kis pénzt Babi néninek” – mondta Sonntag Róbert. A tetőfedéssel foglalkozó vállalkozó a társasági életet hiányolta, de nem panaszkodik, mert a munkája nem lett kevesebb. „Megrendelés annyi volt, mint máskor, csak a legutóbbi hét volt egy kicsit nyugisabb” – mondta. Annyira nem zuhant a bevétele, hogy a katásoknak adott járulékfizetési kedvezménnyel sem élt.

A korlátozások enyhítésének mindenesetre örül, mert legalább kicsit szabadabban lehet, legalább néhány hónapig, mielőtt visszajön a második hullám beköszönte miatt az újabb korlátozás, amitől sokan tartanak és mintha sokan már bele is törődtek volna, hogy így legalább ne érje őket kellemetlen meglepetésként.

(Borítókép: Huszti István / Index)