Miről fog beszélni Orbán Viktor?

A több mint 30 éves múltra visszatekintő Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor programjának keretében először 1998-ban mondott beszédet Orbán Viktor. Összefoglaló cikkünkben kiemeltük a kormányfő legfontosabb gondolatait, kijelentéseit, tételeit és üzeneteit a 2010 és 2019 között elhangzott beszédeiből.

A tusnádfürdői szabadegyetem programsorozata, amit leginkább Tusványosként emlegetnek, kétévi kényszerszünet után, idén július 19-én 31. alkalommal startolt el. Az esemény zarándokhelyévé vált a fideszes politikai elitnek, de ellenzéki közszereplőkkel, politikusokkal is szerveznek asztalbeszélgetéseket, vitákat.

2019 óta először Orbán Viktor is beszédet mond, a koronavírus-járvány előtti hagyományoknak megfelelően. Az általa elmondottak tekinthetők a kormányzati filozófia legfontosabb tételeinek, illetve geopolitikai iránytűt jelentenek a kormány és így az ország célkitűzéseihez. Kovács János politikai elemzőt és Mráz Ágoston Sámuelt, a Nézőpont Intézet vezetőjét arról kérdeztük, melyek lehetnek a kormányfő idei tusványosi beszédének a fő csapásirányai.

A kormányfő szavainak súlya van

Kovács János rámutatott: az elmúlt években a szabadegyetem az Európáról és a nemzetközi politikai folyamatokról szóló, programadó kitekintésnek is egy fontos színhelyévé vált. Orbán Viktor tusványosi beszédei a múltban gyakran kerültek éles kritikák középpontjába, mind a hazai ellenzék, mind külföldi szereplők részéről, ami azt jelzi, hogy az e fórumon elhangzott gondolatoknak az anyaországi célközönségnél szélesebb a címzetti köre.

A politikai elemző szerint ez különösen igaz a „keresztény szabadság” államszervező ideológiájának meghirdetése és exportkísérlete óta, illetve így volt ez a kormányfőnek a 2014-ben megfogalmazott, illiberális demokráciákról szóló tézisei kapcsán is. Kovács János hozzátette: Európa ma sok szempontból válaszút előtt áll, és ennek a választásnak a tétje, hogy a nyugati civilizáció képes lesz-e megőrizni a jelentőségét, vonzerejét, versenyképességét a világban.

A magyar kormányfő egyike azon vezetőknek, akik kiforrott vízióval rendelkeznek, és ennek mentén igyekeznek a nemzetközi térben is szövetségeseket találni. A jelenlegi, összetett válsághelyzetben, az újjáéledő hidegháború időszakában a szokásosnál is nagyobb súlya van annak, hogy egy EU- és NATO-tag állam kormányának vezetője hogyan gondolkodik az európai egységről, szolidaritásról, stratégiai autonómiáról, a szankciós rezsimről vagy éppen az egyetemes értékekről

– fogalmazott az elemző.

Orbán Viktor idei beszédének témáit latolgatva Kovács János azt mondta: az európai biztonsági helyzettel való foglalkozás, az orosz–ukrán háborúhoz való viszony kérdése és a szankciós csomagok hatása – különösen az energiabiztonság és a megugró infláció kapcsán – megkerülhetetlennek látszanak.

„Azt is tudjuk, hogy a magyar külpolitika pragmatikus okokból kevésbé oroszellenes, inkább béke-, mintsem ukránpárti, és ellenzi az európai ellátást és versenyképességet tartósan veszélyeztető szankciókat. Ami ebben a helyzetben új lehet, az a Nyugat–Kelet-szembenállás geopolitikai összefüggéseinek feltárása, amelynek Európa az egyik elszenvedője. Az EU bővítése, a külső határok védelme, a Brüsszelben megvívott politikai csaták és a válság kapcsán az eddig elért eredmények megvédése is hangsúlyosak lehetnek. Kína szerepe és az Egyesült Államokkal való globális vetélkedése szintén előkerülhet, ennek európai vetületével együtt” – fejtette ki az elemző az Indexnek.

Mi vagyunk Európa jövője?

„Ha a 68-as elit megy, akkor már csak egyetlenegy kérdésre kell válaszolnunk, hogy ki jön? És erre azt a szerény választ kell adni, hogy mi jövünk” – tette fel a kérdés, majd meg is válaszolta négy évvel ezelőtt Orbán Viktor a 2019-es európai parlamenti választásokkal kapcsolatban. Azt is mondta: „30 éve még azt gondoltuk, hogy Európa a jövőnk, ma pedig azt gondoljuk, mi vagyunk Európa jövője.”

Kovács János arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az európai elitváltás azóta sem történt meg, különösen nem az intézményes Európa élén, ugyanakkor vannak uniós tagállamok, amelyekben a baloldali-centrista, progresszív kánon megtörni látszik.

„Itt egyre inkább előtérbe kerülnek a hagyományos értékek, mint a haza, a nemzet, a család vagy éppen a társadalomszervezésből száműzött, metafizikai tartalom, amely képes erős missziós tudatot, identitást teremteni – szemben a multikulturalizmus és a kulturális relativizmus nihiljével. Ebben az Orbán-kormányok pionír szerepre törekednek, mintákat ajánlva immár nemcsak az európai »keményvonalas« jobboldal, hanem a tengerentúli republikánusok számára is” – magyarázta az elemző lapunknak. Azt is hozzátette, hogy az orbáni modell nem az egyedüli kísérlet a politikai jobboldal és a metapolitika megújítására, de rendszerépítésben kétségkívül a legsikeresebb.

Korszellem és modellkísérlet

2019-ben többek között a kormányfő azt mondta: „nem kell félnünk, amikor a korszellemmel szemben vállalkozunk arra, hogy egy illiberális politikai és államrendszert építsünk föl”, továbbá „az előttünk álló 15 évet azzal fogjuk eltölteni, az lesz a nemzedéki küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel és a liberális internacionalizmussal”. „Mert Magyarországot csak így tudjuk megerősíteni” – tette hozzá Orbán Viktor.

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője az Index megkeresésére válaszul jelezte, arról nem szeretne előre nyilatkozni, hogy a kormányfő miről beszélhet majd a szabadegyetemen, azonban az általunk idézett három évvel ezelőtti szövegrészlettel kapcsolatban úgy fogalmazott:

A nyugati korszellem ma is liberális, de a háborús helyzet miatt a liberalizmus különös nyomás alatt van, alapvető ígérete, hogy egyre nagyobb jólétet ígér, egyre nehezebben teljesíthető.

Kovács János szerint a Nyugat dominanciája akár gazdasági, akár kulturális szempontból ma már közel sem egyértelmű, különösen Kína ambícióinak és sikereinek a tükrében.

Nyilvánvaló, hogy a liberális demokráciával a történelem nem ért véget, sőt a Nyugat mintademokráciái is komoly belső feszültségekkel, társadalmi megosztottságokkal, a fenntarthatatlanság problémájával küzdenek

– jelentette ki az elemző. Arra is kitért, hogy a liberalizmus „hazai terepen” szembekerült a progresszív baloldal bűnös- és áldozatszerepeket építő kollektivizmusával és eltörléskultúrájával („cancel culture”), ami az identitáspolitika felfutásával együtt minden korábbinál polarizáltabbá tette a társadalmi közeget. Ezt komoly instabilitási tényezőnek tartja az elemző, amit a külső ellenfelek propagandaeszközei és információs hadviselése csak felerősítenek.

Kovács János azt is mondta: az úgynevezett illiberális rendszerek szintén „hazai talajban” gyökereznek, és ott lehetnek tartósan sikeresek, ahol ezt a politikai kultúra és a társadalmi berendezkedés lehetővé teszi. Az elemző szerint a Nyugat demokráciaexportra és missziós tudatra épített felsőbbrendűségi hitét csak egy új, hatékonyan működő társadalmi-politikai modellkísérlet kezdheti ki. Hogy ez a modell a nyugati civilizációs körön kívülről vagy belülről indul el hódító útjára, az ma még bizonytalan.

Mi lesz Közép-Európával?

Négy évvel ezelőtt Orbán Viktor arról is beszélt, „itt a pillanat, hogy újra felépítsük a Kárpát-medencét”, illetve Magyarországnak van egy ajánlata a szomszédai számára, „építsük meg közösen a Kárpát-medencét”, ha pedig végeztünk, akkor „az a feladat is itt áll előttünk, hogy felépítsük Közép-Európát”. Hozzátette: „Itt a lehetőség, hogy az előttünk álló években felépítsük Európa nagy, erős, biztonságos politikai és gazdasági térségét, vagyis Közép-Európát.”

A kérdésre, hogy a háborús körülmények között ezek reális célok lehetnek még, Mráz Ágoston Sámuel közölte: a közép-európai együttműködést a nagyhatalmi érdekek szerinti megosztás veszélyezteti leginkább.

Mivel közvetetten Oroszország és az USA konfliktusáról beszélhetünk Ukrajnában – Kissinger helyzetleírása szerint –, belátható, hogy ez kihat a közép-európai és a Kárpát-medencei együttműködésre is. Az érdekközösség, az EU-vízió vagy a gazdasági célok hasonlóak, de az ukrajnai háborúban az együttműködés valóban nehezebbé vált

– fejtette ki a Nézőpont Intézet vezetője.

Kovács János szerint a magyar kormány helyesen ismerte fel azt, hogy a környező államokkal és a visegrádi országcsoporttal azokon a területeken kell erősíteni az együttműködést, ahol konszenzus van (ilyen a gazdasági érdekek és az unió bővítésének kérdése, de az európai integráció biztonsági pillérének az erősítése is), és legalább megérteni azokat a nézetkülönbségeket, amelyek gyengítik a közös cselekvést (energiahordozók korlátozása, fegyverszállítás, jogállamisági kérdések).

Az Európai Unió Tanácsának soros cseh elnöksége segíthet a politikai napirend részévé tenni azokat a szempontokat is, amelyek jellemzően közép-európai problémaspektrumból indulnak ki. Az elemző rámutatott: időnként elhangzanak olyan nyilatkozatok, amelyek a visegrádi együttműködés jövőjét megkérdőjelezik, de amíg léteznek közös érdekek, addig lesznek közös fókuszpontok is. A térség országai ráadásul sok szempontból egymásra vannak utalva: gazdaságilag egymást tudják stimulálni, válságok, külső fenyegetések vagy éppen közös érdeksérelmek esetén a koordinált fellépés gyakran hatékonyabb.

Orbán Viktor július 23-án tart beszédet a tusnádfürdői szabadegyetemen, az Index percről perce tudósításban számol be az eseményről.

(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök előadást tart a 29. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban [Tusványos] az erdélyi Tusnádfürdőn 2018. július 28-án. Fotó: Veres Nándor / MTI)