Fülkeforradalom, rezsiháború, kultúrharc

Ha állandó csatatér az élet, akkor lennie kell legyőzöttnek és áldozatnak is. 

Az ellenzék megtorpedózna több törvényjavaslatot, hadat üzenne a korrupciónak, és a demokrácia elleni támadásként értékeli, hogy a kormány megszállta a közmédiát. Az ellenzéki össztűzre válaszul a kormány nem fúj visszavonulót, szerintük a bírálók csak vaktában lövöldöznek, ami kétélű fegyver, és visszafelé fog elsülni. Az elvek frontján bizonytalan szavazók a nyilatkozatháború közepette két tűz közé kerültek.

Az élsport világából kölcsönzött közéleti beszédmóddal korábban foglalkoztunk már, ma a harc és a háború szótára van terítéken.

Nem kell sokat keresni a példákat

Csináltunk egy forradalmat, kérharmados alkotmányos forradalmat. (2019, Orbán Viktor)

Túszul ejtették Budapestet (2006, Gyurcsány Ferenc)

Orbán Viktor túszul ejtette a magyarokat (2020, Gyurcsány)

Kétfrontos háborúban vagyunk (2020, Orbán, a migrációra és a járványra utalva)

Csapataink harcban állnak (2012, Orbán az uniós büdzsé tárgyalásáról)

Vissza kell térnünk a választási csatatérre. (...) Nagy ütközet vár ránk 2022-ben. (2020, Orbán)

Az első csatát megnyertük (2020 június, Orbán)

Az Orbán-kormány menekültügyben kapitulált Brüsszelben (2017, Jobbik)

Az elemzők tulajdonképpen katonák. A gondolat is fegyver. (2015, G. Fodor Gábor)

Vezénylő tábornok úr! (2006, Bencsik András nyílt levele a kormányfőhöz)

Emlékezetes, hogy 2013 szeptemberében pedig egyenesen

dacára a közüzemi fogyasztás hagyományosan vértelen műfajának: 

És persze ott van még az

Nem magyar sajátosság ám ez, külföldi példákat is könnyedén találunk. Amerika és Kína hol kereskedelmi háborút vív, hol tűzszünetet köt. Az Egyesült Államok elnökei is hirdettek már harcot 

• a bűnözés ellen,
• a drogok ellen,
• sőt, a karácsony ellen harcot hirdetők ellen is. 

Lyndon B. Johnson amerikai elnök 1964-ben – csak úgy hetykén – en bloc a szegénységnek, a nyomornak üzent hadat. Mind a mai napig tartó állóháború lett belőle.  

A konstans hidegháború veszélyei

A metaforakutatás egyik alapítója, George Lakoff szerint:

A szópárbaj vagy nyilatkozatháború tehát valójában a fizikális összecsapás stilizált, civilizáltabb, ártalmatlanabb formája, mely során úgy győzhetjük le egymást, hogy senki sem sérül meg testileg. Megfigyelhető, hogy még akkor is a fizikális küzdelem szótárához nyúlunk, amikor úgy érezzük, hogy valaki a szavaival megsért minket

Ez civilizációnk egyik legmélyebb kimondatlan kulturális sémája tehát. Elménk így szervezi a tapasztalatokat, és porciózza a reakciókat. Vagyis a nyelvezet csak a felszín, a metaforák által tagolt és terelt észjárás egésze a lényeg, amelyből aztán majd a tetteink is következnek.

Mégsem kell teljesen beletörődnünk abba, hogy pocakos öregurak folyvást katonásdit játszanának. Számos okból sem: 

• A túlzásba vitt militáns nyelvezet eljelentékteleníti a valódi háborúkban ténylegesen az életüket kockáztatók/feláldozók hősi voltát.
• Az efféle beszéd nem csak helyettesítheti, hanem fel is vezetheti a testi erőszakot. (A huszadik század leghírhedtebb gyűlöletkönyvének címe: Harcom.)
• Bár a harci szónoklat a közönség feltüzelésére kétségkívül alkalmas, azt is látni kell, hogy a le-, illetve meggyőzendő ellenség legtöbbször maga a hallgatóság.
• A mondvacsinált ellenség főként belső, a sajátjaink közül való. Tehát a szó tulajdonképpeni értelmében legyőzni sem lehet soha, mert velünk marad.
• Cinikusabban átfogalmazva ugyanezt: egy kitalált ellenséggel szembeni retorikai küzdelemben bármikor kitalálhatunk csatatéri sikereket is, nem tétel, csak pár mondat kell hozzá.

A legfontosabb ellenvetés azonban az, hogy ha ilyen egyszerűen lehet bármikor bármiből háború,

Ami már egyáltalán nem katonadolog.