A népességcsökkenés világbajnokai vagyunk

Mióta csökken Magyarország népessége?

1981 óta többen halnak meg, mint ahányan születnek. Amikor ez először megtörtént, szinte egyedülálló jelenség volt Európában. Úgy tűnt, mintha valami magyar átok lenne. De ma már ugyanez a helyzet Nyugat-Európa jelentős részén, sőt ennél is rosszabb például Japánban vagy Dél-Koreában. A mi esetünk annyiban speciális, hogy 25 év folyamatos csökkenés sehol máshol nincs.

Ez alatt az idő alatt mennyivel csökkent a népesség?

Körülbelül 600 000 fővel. Azért körülbelül, mert ismerjük ugyan a születések és a halálozások számát, a bevándorlásról és a kivándorlásról viszont nincsenek pontos adataink. 2006-ban például olyan 30 ezerrel kevesebben születtek, mint ahányan meghaltak. A hivatalos adatok szerint a bevándorlás ebből pótol csaknem 20 ezret. De lehet, hogy ennél rosszabb a kép, mert kivándorolt mondjuk 10 ezer ember, csak éppen erről nincsenek pontos statisztikáink, mert azoknak, akik úgy határoznak, hogy végleg máshol próbálnak szerencsét, nem az az első dolguk, hogy bejelentsék ezt a szándékukat.

Milyen hosszabb távú prognózisok vannak?

Alapvetően 2050-ig készülnek előrejelzések többféle forgatókönyv alapján.

Mi a legoptimistább és mi a legpesszimistább?

Vegyünk először az átlagosat! Ez a legvalószínűbb is egyben. Eszerint 2050-ben 8,5 millióan leszünk a mostani 10 millió helyett. A legpesszimistább szerint valamivel kevesebb, mint 7 millióan.

És vannak olyan forgatókönyvek, amelyekben azt kérdezik: minek kellene történnie ahhoz, hogy a mostani 10 millió megmaradjon. Erre elvileg három lehetőség kínálkozik: drasztikusan kellene csökkenteni a halálozások számát, kétszeresére kellene emelni a termékenységet, vagy be kellene vándorolnia csaknem másfél millió embernek.

Sorra venné ezeket?

A termékenységi ráta növekedésének reális lehetősége van, mert a jelenlegi mélypontról lassan elindul felfelé. A rendszerváltás után termékenységi struktúraváltozás történt: később kezdtek házasodni és gyereket vállalni az emberek. De az újabb rendszer már kezd stabilizálódni. Jelenleg a termékenységi ráta 1,3-1,4, vagyis egy nő átlagban ennyi gyereket vállal. Ez valószínűleg felmegy 1,6-ra vagy 1,7-re, de aligha fogja elérni a 2-t.

Európában milyen ez az arány?

Mindenhol 2 alatt van. Franciaországban, ahol valódi és komoly születéstámogató politika érvényesül, 1,9, Németországban viszont csak 1,4. Kelet-Közép-Európában és Dél-Európában is rossz a helyzet: 1,3-1,4 az átlagos gyerekszám.

A magyarok korán is halnak.

Korán halnak, és sok köztük a középkorú férfi. A GDP-hez viszonyítva rosszak a halálozási mutatóink, vagyis nem élünk olyan sokáig, mint máshol, ahol ugyanennyi az egy főre eső nemzeti össztermék. Tehát lenne mit javítani az egészségügyi rendszer változásával, megelőző programokkal, életmódváltással stb. De valamennyire javul is, az elmúlt években lassan emelkedik várható élettartamunk, bár önmagában ez sem oldhatja meg a népességcsökkenés problémáját. Ha probléma egyáltalán.

Most baj vagy nem baj?

Ez egy örök kérdés. A közvéleménykutatások szerint az emberek többsége problémának tartja. De hogy társadalmi válságtünet-e vagy sem, az már sokkal inkább ideológiai kérdés. Mindenféle ideológiától függetlenül biztos azonban az, hogy ha a népességfogyás nagymértékű és folyamatos, az egészen biztosan mindenféle egyéb bajokhoz vezet: megterheli a nyugdíjrendszert, az egészségügyi rendszert, lassítja a gazdasági növekedést, nagyobb terheket rak a munkára. Vannak egyértelmű negatív következményei az erőteljes elöregedésnek, mert itt nem egyszerűen a népesség csökkenéséről van szó, hanem a korstruktúra eltorzulásáról.

Ez is általános európai probléma, és megoldási lehetőségként máshol is felmerült a migráció. Nekünk szükségünk lesz bevándorlókra amiatt, hogy kevés a munkaképes korú ember?

Magyarországon is mindenki mindenféle távoli népekre gondol, amikor migrációról van szó. De a bevándorlók túlnyomó többsége, 80 százaléka magyar, akiknek nincs integrációs, nyelvi, kulturális problémájuk. Más országoknak általában ilyen lehetőség nem áll rendelkezésükre. De ezek a bevándorlók nagyon hiányoznak azoknak a közösségeknek, amelyeket elhagynak. Ráadásul a határon túli magyar közösségek lélekszáma sem végtelen, és csak egy töredékük töri a fejét azon, hogy átköltözik Magyarországra. Ez egy bonyolult ügy.

Én inkább egy kicsit árnyalnám ezt a munkaerőszükséglet dolgot. Ne felejtsük el, hogy Magyarországon a felnövő generációk egyötödének esélye sincs arra, hogy belépjen a legális munkaerőpiacra. Ha munkáskezekre lenne szükség, akkor én az iskolarendszer átalakítását javasolnám, nem pedig a munkaerő importját.

Vannak követhető példák?

Nincs minta. Gyakorlatilag az egész kontinens az elöregedéssel néz szembe.

Mi az elöregedés oka?

Nincs egyértelmű magyarázat, de van sok válaszkísérlet. Például a modern fogamzásgátlás elterjedése. Vagy a társadalombiztosítás, ez alatt azt értem, hogy az előző évszázadokban az emberek öregkorukban csak a gyermekeikre számíthattak, mára az öregkori biztonság elszakadt a gyerekszámtól. Vagy a nők társadalmi szerepének és igényeinek megváltozása. Egy újabb magyarázat az általános értékváltozás, az individualizáció. És lehetne tovább sorolni.

A megoldást a végig emlegetett három tényező - a születés, a halálozás és a migráció - együtt adhatja. Próbáljuk a halálozást csökkenteni. Segítse az állam az embereket, hogy annyi gyerekük lehessen, amennyit szeretnének. A Kárpát-medencében másfél évtizede zajlik a vándorlás a perifériáról a centrum felé; ezt természetesen szabályozni kell. És ha emellett még sikerülne integrálni azt az egymillió magyar állampolgárt, aki ma kiszakad a gazdaságból, akkor elérhetnénk, hogy egy mérsékelt népességcsökkenés mellett megfelelő munkaerőpiaci helyzet alakuljon ki.

Megállhat a csökkenés?

Alapvető nélkül változások nélkül nem fog megállni. Egy spirált kell elképzelni. Az egymást követő generációk egyre kisebb létszámúak lesznek. Mindenféle pánik ellenére a következő 10 évben a természetes népességfogyás nem lesz annyira szörnyű. Vannak nagyobb és kisebb létszámú nemzedékek. Az utolsó nagy létszámú generáció az 1970-es évek közepén született. Először abban bíztak, hogy a kilencvenes évek közepén-végén elkezdenek gyermeket vállalni, de ez nem következett be, történt ugyanis ez a demográfiai viselkedésváltás. Ez a nemzedék most a harmincadik évéhez közeledik, és előbb vagy utóbb ők is jelentős arányban gyermeket vállalnak. Így ha az egyes emberek gyermekvállalási kedve nem is fokozódik, a született gyerekek száma akkor is növekedni fog. Várhatóan újra 100 ezer fölé emelkedik az éves születésszám, de ennek nem az lesz az oka, amit a politikusok mondanak majd, hogy baromi jó intézkedéseket hoztak, hanem egy egyszerű demográfiai tény: egy nagyon nagy létszámú nemzedék kezd el gyereket vállalni. Utána a helyzet romlani fog, mert az őket követő, nyolcvanas években született generáció már 40 százalékkal kisebb.