Natália
-3 °C
7 °C

Gyermekkori emlékekeket hordanak magukkal 56-ról a képviselők

2006.10.23. 13:52
Mit csináltak 56-ban az idősebb képviselők? Van, akiről könyvnyi anyag emlékezik meg, így ismerhetjük Wittner Mária, Mécs Imre, Horváth János élményeit. De mit csinált a csendes, és többnyire gyermekkorú többség?

A Parlament folyosóján a héten Vitányi Ivánt faggattuk, mit csinált 1956-ban, azokban a napokban. "A Népművelődési Minisztériumban dolgoztam, a Petőfi-körben tevékenykedtem. Nagy Imre csoportjához tartoztam" - sorolta. Hogy pontosan mit csinált, arra azt mondta: "egy koncertet szerveztünk, amely Nagy Imre első 56-os nyilvános fellépése is volt". "Általánosságban pedig "ültünk, beszélgettünk. Ott volt még Losonczy Pál, Lukács György, Ferge Zsuzsa", sorolta, majd hozzátette, ha hosszabban mondaná, "az már egy regény lenne”.

A Kossuth téren Sinkovitscsal

Katona Béla, az MSZP fakcióvezető-helyettese szabódott a válasszal, mert szerinte már így is sok 56-os hős van. „Tizenkét éves voltam”, feleli aztán engedve kérésünknek. „Itt álltam a parlamentnél és hallgattam Nagy Imre beszédét, és Sinkovits Imre szavalatát”. Hogy került-e fegyver a kezébe, csak annyit felelt elképedve, „az apám le is törte volta a kezemet”.

Szintén tizenkét éves volt, de fegyverhez jutott Karsai József, battonyai képviselő. „Iskolában voltam, akkor negyedikes, ötödikes lehettem. Volt egy kristályrádiónk meg vezetékesen hallgattuk a Kossuth és a Petőfi rádiót. A Központi Postáról adták az adást. 23-án, 24-én már értesültünk , hogy forradalom van Pesten. Nálunk, 5-6 nap múlva ott voltam, amikor megalakult a forradalmi bizottság. A párttitkárt és a funkcikat a nemzetőrök élelemmel látták el, hogy nehogy inzultus érje őket. A határőrök fegyverrel látták el az embereket. Borovics Péterrel volt egy pisztolyunk" - mondta.

Karsai: Azzal lövünk

"A bátyám nemzetőr volt, neki géppisztolya volt. November 4-e körül Borovicséknál a kapujukon volt egy nyíl, hogy ha az oroszok bejönnek azzal lövünk” – idézte fel nevetve a történteket. „Többen, gyerekek és felnőttek gyülekeztünk a hangya bolt előtt, amikor megérkezett három tank, az egyik ráirányította a csövét a katolikus templomra, a másik a városházára, majd egy ávós parancsnok is érkezett aki géppuskájával a fejünk fölé lőtt. Mindenki elmenekült a mocsári vasgyűjtő felé. Senkit nem találtak el, a pisztolyt később a szárazérbe dobtuk. És volt három kézigránátunk is, azokat is. A bátyámat később rendszeresen bevitték a börtönbe, és megverték, de aztán mindig elengedték”.

A szabad demokraták elnöke, Kuncze Gábor hatéves volt, „éppen Várpalotán laktunk. Az apám orvos volt, az a régi vágású”, mondta. „Minden nap felrakta a karjára a vöröskeresztes karszalagot és bement a városba. A család meg halálra aggódta magát” – tette hozzá. Boross Péter általánossággal nyitott kérdésünkre. „Ismert dolog, hogy idős embereknél a történek néha átformálódnak” – árnyalta az elmondottakat.

Gyönyörű érzés, mámor

„Sokan, tudják, olyan hangulatba kerültek, hogy nem figyeltek a következményekre. A mámor magával ragadta őket. De nem figyeltünk arra, hogy a Szovjetunió miképpen verte le a lázadásokat. A kamarillának nem volt köze ahhoz, ami az utcán, a munkahelyeken történt. A párttitkárokat felkérték, menjenek a fenébe, de atrocitás viszont nem volt” – mesélte Boross, majd személyes élményeit is megosztotta velünk. A fővárosi tanácsnál beválasztották a forradalmi tanácsba, onnan delegálták a Budapesti Értelmiségi Tanácsba, ahol „lánglelkű viták voltak. Szervezett ténykedésre nem került sor, emberek összeölelkezésére emlékszem. Nem volt kérdés, mi lesz, ha nem sikerül. Az én emlékezetem szerint. Inkább a hangulatra, mint a szavakra emlékszem. Az a 11 nap a szenvedélyek jegyében telt. Gyönyörű érzés volt”.

Harrach Péter kilencéves volt, így „a gyerek szemével láttam a világot természetesen. Két maradandó élmény van bennem. De inkább három. Pont a születésnapomon kellett leköltözni az óvóhelyre, mert körülöttünk tankok lőttek, és aknák robbantak” – mondta. „Pánikszerű költözködés következett a szokásos születésnap ünnepség helyett. A másik emlék, hogy az apámmal az utcákat járva láttuk a harcok nyomait, beleértve a temetetlen halottakat. Megrendítő volt. A harmadik, hogy az apám, aki részt vett a forradalomban néhány hónapra börtönbe került, elvesztette az állását. Félelemmel és zaklatással teli időszak volt” - emlékezett vissza az Index kérésére a KDNP-s képviselő.