A Mol lassan tíz éve a mediterrán térségi jegyzésárakhoz alkalmazkodik árainak kialakításánál, úgy, hogy heti átlagot számol, amit a fuvarköltséggel növel. Így akkora árat állapít meg, ami mellett éppen nem éri meg a többi társaságnak máshonnan beszereznie. A vizsgálattal a GVH azt is meg szeretné tudni, milyen egyéb tényezők alakítják még a Mol rendkívül magas üzemanyag árait.
Várható eredmények
A Mol Rt. a versenyhivatal által deklaráltan erőfölényben van a magyar piacon, hiszen nincs még egy olyan vállalat az országban, aki kizárólagos használati joggal rendelkezne egy a különböző telephelyeket és üzemanyag-előállítási egységeket összekötő termékvezetékkel. A piaci erőfölény pedig lehetővé teszi az ebből fakadó visszaélés lehetőségének vizsgálatát.
A fenti indokkal pénteken indított vizsgálódás első nekifutásra 50 napig tart, de amennyiben a Szemán Barna vezette csapat ennyi idő alatt nem fejti meg a magyar olajvállalkozók árképzési rendszerének titkait, a vizsgálódás negyven nappal, majd újabb kétszer harminc nappal meghosszabbítható.
Üzleti titkok
Mindent egybevetve legkésőbb 2001. január 28-án befejeződik az eljárás, ami azonban nem jelenti azt, hogy megtudjuk, miért a mediterrán árképzési rendszerhez tartja magát a Mol és, hogy mennyivel olcsóbb az Oroszországból Magyarországra érkező jelentős mennyiségű kőolaj a genovai mércénél, hiszen a vizsgálat eredményeinek legérdekesebb számadatai üzleti titoknak minősülnek majd.
Hasonló okokból arra a kérdésre sem fog a vizsgálat érdemi választ adni, hogy a Mol Rt, akinek saját olajfinomító és lepárló berendezései vannak, miért nem jeleníti meg áraiban az ezek használatával megtakarított forintokat.