Tavasszal jutott el a zalaegerszegi polgármesteri hivatalba a moszkvai Taganka Színházból írt levél, amiben a színház egyik művészének kérését tolmácsolták: Anatolij Vasziljev - színész, rendező, zeneszerző - Zalaegerszegen meghalt édesapja sírját szerette volna megtalálni. A családot a második világháború után értesítették, hogy Nazunak őrnagy 1945. április elsején Zalaegerszegen elhunyt; sírját több évtizeden keresztül eredménytelenül keresték a Vöröskereszt segítségével.
A kutatást az nehezítette, hogy az orosz katonák cirillbetűs nevét gyakran elírták a nyilvántartásokban. A neveket átírták latin nyelvre, később többször is átgépeltek, ami már nem is hasonlított az eredeti névre, magyarázta a levéltáros.
Jurij Ljubimov levele után újabb kutatás kezdődött, és a levéltári iratok között találtak is egy hasonló nevet. Egyezett a dátum, az őrnagyi rendfokozat, mindössze két betű különbözött. Nazunak - ami viszonylag ritka névnek számít - helyett a levéltári iratokban Názimok néven szerepelt. A névazonosítás után a muzeológusok a nagykanizsai orosz temetőben eredeti névvel meg is találták a sírt.
Nazunak őrnagyot a harcok után lőtték le ma már kideríthetetlen körülmények között. A sebesült férfit a zalaegerszegi Notre Dame-iskolában működő hadikórházba vitték, ahol április elsején meghalt. Temetését korabeli, fekete-fehér fotón örökítették meg, a háttérben jól látszik a régi épület boltíves fala. A háború után, 1946-ban a holttestét exhumálták és átszállították a nagykanizsai orosz temetőbe.
Anatolij Vasziljev hatéves korában tudta meg, hogy meghalt az édesapja.
A sír felkutatásával két évvel ezelőtt elhunyt édesanyja régi álmát váltotta valóra.