Őrült nyár volt. Vagy nem?

„Párás meleg volt.” „Sokat esett az eső.” „Brutális volt a júliusi kánikula.” „Biztos az izlandi hamufelhőtől volt olyan fura az időjárás.” Az elmúlt napok őszében szerkesztőségünk munkatársai már nosztalgiával gondoltak vissza a nyárra. Talán az emlékek köde teszi, de többen is különlegesnek emlegették az idei időjárást.

Laikus véleményüket tudományosan is megpróbáltuk alátámasztani, ebben Bihari Zita, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) éghajlatelemző osztályának munkatársa volt segítségünkre. Bihari azonnal eloszlatta képzeteinket. „Az biztos, hogy az izlandi hamufelhővel semmiképpen nem függ össze – kezdte. – "Mindig vannak szélsőségek az éghajlatváltozástól függetlenül is.”

Milyen volt valójában ez a nyár? Az éghajlatelemző osztály a teljes évszakról még nem készítette el a jelentését, egyelőre csak a júniusi és júliusi adatok állnak rendelkezésünkre. Ránézésre is feltűnő, hogy idén nyáron a szokásosnál több csapadék hullott. Júniusban a Dunántúl keleti felén és az ország középső részén esett sokat – ekkor mosta el a víz az M1-es autópálya töltését, és rongálta meg az újonnan átadott M6-os autópálya több szakaszát.

Júniusban a középhőmérséklet 1971–2000 átlagához hasonlóan alakult, a legnagyobb pozitív anomáliát a nyugati határ mentén mérték, ahol 1-1,3 fokkal volt magasabb a havi középhőmérséklet.

A napi átlaghőmérsékletben már nagyobb volt a kilengés. A hónap első napján még öt fokkal maradt el a hőmérséklet az átlagostól, de 6-án már átlag feletti volt, és ez június 19-ig így is maradt. A hőhullám csúcsán, június 12-én 7 fokkal haladta meg a napi középhőmérséklet a sokévi átlagot. Június 19. után egy hétig pár fokkal hidegebb volt a megszokottnál, de a hónap végén és június elején ismét melegebb volt. Júniusban a legmelegebbet Kelebián mérték, ott június 12-én 35,2 fok volt. A leghidegebb a Nógrád megyei Zabaron volt, június 6-án, 5,3 fok.

Júliusban hasonlóan alakult a helyzet. A hónap elején hűvösebb volt, 7-én már 3 fokkal maradt el a középhőmérséklet az átlagtól, ezután azonban gyors melegedés, majd a nyár legmelegebb időszaka következett. A kánikula csúcspontján, július 17-én 27 fok volt a középhőmérséklet, ez hat fokkal haladta meg a sokévi átlagot. Július 18-án ugyan öt fokot hült a levegő, de még így is melegebb volt az átlagosnál, június 23-ára viszont újra csúcsközelbe melegedett, a 26 fokos középhőmérséklet 5 fokkal volt az átlag felett.

Ezután drasztikusan megváltozott az időjárás, július 25-én már csak 16 fok volt a középhőmérséklet, öt fokkal az átlag alatt. A hónap végére minden visszaállt átlagosra. A legmelegebb július 17-én, Pakson volt az idő, 36,8 fok. A leghidegebb település júliusban is Zabar volt 7,4 fokkal. Júliusban az egész országban melegebb volt az átlagnál, északnyugaton 3, a Dunántúlon 0,5-1 fokkal volt magasabb a havi középhőmérséklet.

A 8-10 fokos kilengéseknél nagyobb anomáliák voltak csapadékmennyiségben. A júniusi csapadékbőség után a Dunántúl középső és keleti része szárazabb volt az idő a szokásosnál, Északkelet-Magyarországon viszont a szokásos mennyiség kétszerese, a Nyírségben, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyes területein a négyszerese esett. A Tiszának és mellékfolyóinak vízgyűjtő területére lehulló csapadék komoly áradásokat is okozott. A csapadékmennyiségre jellemző, hogy míg a sokévi átlag alapján a legcsapadékosabb júliusi napon 3 milliéter eső esik, Nyírlugoson 24 óra alatt 106,8 milliméter csapadék hullott le, az egész hónapban pedig 254,2 milliméter.

Miért volt ilyen szeszélyes az időjárás? „Mondják, hogy az éghajlatváltozással változékonyabb lesz az időjárás” – mondta Bihari, bár szerinte az idei nyári változékonyság és a klímaváltozás között „nincs ilyen szoros összefüggés”. „Régebben is voltak ilyen nyarak. Az időjárás változékony.”