Túl gyorsan égett a macska

Infantilizmus, morális értékrend hiánya, intellektus alacsony szintje - sorolta az elmeorvosi szakvélemény megállapításait a szerdán elkezdődött állatkínzási büntetőper egyik vádlottjáról, a fiatalkorú Sz. Aladárról az ügyésznő a Győri Városi Bíróságon. A fiút azzal vádolják, hogy 2010 októberében három társával együtt halálra kínzott egy kismacskát Sopronban. A talált állatot bevitték a József Attila utcában lévő volt Lokomotív bár épületébe, lefújták gázzal, felgyújtották, megrugdosták, a farkánál fogva többször a falhoz csapkodták, végül az állat fejét Sz. Aladár széttaposta a bakancsával.

Sz. Aladár mindent elismert. Új vallomást nem akart tenni, fenntartotta, amit korábban a nyomozóknak mondott. Fehér Krisztina bírónő felolvasta ezt a korábbi vallomást, amiből kiderült, hogy a fekete-fehér macskát a pékségnél találták, és először csak simogatták. Aztán vitték be az épületbe, a "Lokóba". "Először jó mókának tűnt, de aztán nagyon büdös lett, és nagyon sírt a macska" – fogalmazott a fiú, amikor a nyomozókhoz beszélt. A bírónő kérdésére nem tudott választ adni arra, miért tette, amit tett. A bírónő megkérdezte, aranyos volt-e az állat, mire Sz. Aladár közönyösen azt felelte, már nem is emlékszik, hogy nézett ki.

Túl gyorsan égett

Sz. Aladár elbeszélését támasztotta alá J. Dénes is, akinek szintén a most is fenntartott nyomozati vallomását ismertette a bíró. Szerinte közös ötlet volt, hogy a macskát vigyék be a Lokóba, de Sz. Aladár javasolta, hogy "játsszanak vele". Azt mondta: társa fújta le, és ő gyújtotta meg az állatot, eredetileg úgy volt, hogy majd eloltják, de a macska túl gyorsan égett. Szerinte Sz. Aladár végül azért lépett rá a fejére, hogy "ne szenvedjen". A másik két fiú nem vett részt a kínzásban, csak nézték, de nem is akarták megadályozni, mondta. J. Dénes sem tudott válaszolni arra, miért csinálták. Csak annyit mondott a bírónak, mintegy magyarázatképp, hogy közben szipuztak, öngyújtó töltőgázt szívtak. Bizonygatta, hogy megbánta, amit tett, az állatokat egyébként szereti, nekik is két macskájuk és két kutyájuk van otthon.

A harmadik fiú, Sz. Krisztián az egyetlen a vádlottak közül, aki tagadta, hogy köze lett volna a macskagyilkossághoz. Azt állította, hogy ő akkor ott sem volt a többiekkel. Először azzal védekezett, hogy még csak Sopronban sem volt abban az időben, éppen szökésben volt a soproni nevelőintézetből, és az anyjánál volt Győrben. A bíró viszont elbizonytalanította, amikor rámutatott, hogy lopások elkövetését elismerte, márpedig azok közül néhány abban az időben történt Sopronban. Sz. Krisztián ekkor már vállalta, hogy talán mégis Sopronban volt akkoriban, de azt továbbra is tagadta, hogy a macskakínzásnál ott lett volna. Az sem ingatta meg, hogy a bírónő közölte vele, a három másik fiú ennek az ellenkezőjét állította, sőt, J. Dénes kifejezetten azt mondta, hogy az ő táskájában vitték a macskát a Lokóba. Igennel válaszolt arra az ügyvédi kérdésre, hogy szereti-e az állatokat, és azt állította, sohasem fordult elő, hogy állatot bántott volna.

Megkívántam, nem volt pénzem

A szerdán indult, összesen nyolc vádlottat érintő büntetőperben nem az állatkínzás az egyetlen vádpont. A fiúknak lopássorozatért is felelniük kell. A hosszú és monoton vádirat szerint Ausztriában és Sopronban követtek el rendszeresen kisebb-nagyobb bolti lopásokat, 2010 januárjában és februárjában szinte minden napra jutott egy eset. Különféle üzletekből vittek el rendszerint csokit, édességet, márkás italokat, szalámit, dezodorakat, rágót, parfümöket, általában pár száz, pár ezer forintos értékben, de egy alkalommal elkötöttek egy segédmotoros kerékpárt is, bicikliket pedig több alkalommal is loptak. Van, akit orgazdasággal is vádol az ügyészség, mert a lopott holmit olykor tovább értékesítették.

A tárgyaláson kiderült, hogy a vádlottak többsége állami gondozott, a soproni nevelőintézetből ismerték egymást. A lopásokat nem is próbálták tagadni a szerda délelőtt meghallgatott fiúk, de azok súlyát igyekeztek tompítani. Többen bizonygatták, hogy a csokit maguk ették meg. “A csokiszirupot megkívántam, nem volt pénzem, ezért hoztam el” – mondta például Sz. Krisztián, aki jelenleg is javítóintézetben egy régebbi lopás miatt. Sz. Aladárnak sem ez az első ügye, őrá egyszer már felfüggesztett börtönt róttak ki lopásért, és tíz évre kitiltották Ausztriából. J. Dénesnek garázdasági ügye volt korábban, kábítószerezés miatt pedig elterelésre járt. Most ő és Sz. Aladár ugyanabban a javítóintézetben töltik az előzetesüket. Még az általános iskolát végzik.

Hát mert elzüllöttem

Életkörülményeikről, jellemükről is szó volt a tárgyaláson, a bírónő felolvasta a róluk készült pártfogói, pedagógia véleményeket. Ezek Sz. Krisztiánnak jöhetnek jól, mert róla a tárgyaláson is meghallgatott nevelője azt mondta: "nagy lendülettel kezdett" a javítóintézetben, két osztályt elvégzett egyben az öt hónap alatt, kitűnő tanuló, munkáját dicsérik. A felolvasott szakvéleményekből kiderült, hogy korábban nagyon rossz körülmények közt élt, deviáns barátai voltak, önmagában kételkedő, bizonytalan, könnyen befolyásolható személyiség. “Már egy szelet csokit nem tudnék ellopni” – bizonygatta a bírónőnek.

Sz. Aladáron látszott, hogy nagy tapasztalatot szerzett mostanra a gyermekvédelmi, bűnügyi szakzsargonban. “Mert a nagyszüleim számára kezelhetetlenné váltam” – válaszolt gyakorlottan arra a bírói kérdésére, egyáltalán miért került annak idején a soproni nevelőintézetbe, ahol a többieket megismerte. A szakvélemények felelősségérzet nélküli, öntörvényű, agresszív, depresszióra hajlamos fiúként jellemezték, akinek hozzátartozóival megszakadt a kapcsolata Szóba került, hogy korábban két évig bokszolt. A bírónő szerette volna megtudni, miért hagyta abba. "Hát mert elzüllöttem" – hangzott a válasz.

J. Dénes ügyvédje ugyan bemutatott a bíróságnak egy, a javítóintézetben nemrég kiállított dicsérő oklevelet, de a pedagógia vélemény őt sem mutatta jó fényben. Rejtetten agresszív, pökhendi, konfliktusokat szító fiúnak írták le, aki rendszeresen szívott öngyújtó töltőgázt, ami miatt feltételezhetően tettei súlyával sem volt mindig tisztában. J. Dénes magatartási problémáit a hogylétét firtató bírónőnek azzal magyarázta: "nincs kivel megbeszélnem a lelki problémáimat".

A büntetőper jövő hétfőn folytatódik. Állatkínzásért akár három év szabadságvesztés is kiszabható.