Dobd el a holmid és menekülj!

Miután a Pilisi Parkerdő Zrt. csütörtökön figyelmeztetést adott ki az elszaporodott és agresszív lódarazsakról, tömegével érkeztek az olvasói levelek szerkesztőségünkbe. Volt, aki az erdőben szúrt ki darázsfészket: "a fogaskerekűtől a Nagy-Hárs hegyre vezető turista útvonalon jókora lódarázs fészek van. Erre egy A4-es papírlapra firkált <vigyázat, darazsak> felirat próbálja felhívni a figyelmet."

Egy másik olvasónk augusztus 13-án ugyanezen a környéken, a Nagy Hárs-hegy északkeleti oldalán futott bele egy nagyobb darázskolóniába. Ők is láttak darazsakra figyelmeztető kiírást, sőt a papír elkerülő útvonalat is javasolt, de a rajt teljesen az sem kerülte ki, több olyan fa mellett is elvezetett az út, amelynek tövében gyűltek a rovarok. "Nem nagyon foglalkoztak velünk, lustán repkedtek-mászkáltak. Tény, hogy kisiskolás-korom óta nem láttam ekkora dögöket" – írta olvasónk, aki rutinosan, "kimérten egyenletes, de tempós mozdulatokkal hatolt át a területen".

Bebugyolált kutya, neylonzacskó a fejen

"A kilátó előtt közvetlenül jött velünk szembe egy másik csoport, kutyát bebugyolálva a melegítőfelsőbe, kék neylonzacskóval a fejen, így csak sejlett a rémült ábrázatuk. Kiderült, hogy feljebb találkoztak néhány túratársunkkal, akiket megagresszívkodtak a csíkos harcosok, de hál’istennek két-három szúrással ők is allergiamentesen megúszták. De arra jó volt, hogy a nagy piros duzzanatokkal az őrületbe kergessék a szembejövőket" – fejezte be a történetét.

De a darazsak nem maradnak az erdőn belül. "Augusztus 20-án az esti órákban az Erdei iskola megállónál szállt be egy kifejlett lódarázs példány a Fogaskerekű hegyre menő szerelvényébe, berepülte az egész első kocsit, hol az ablakok felett, jobbra-balra cikázott, vagy a bejárat feletti világítást vette célba. Kisgyermekkel voltunk, aki érdeklődővé vált az új izgalom iránt, és a darázs után futott, mi meg féltünk, így átszálltunk a másik kocsiba, a többi néhány utassal együtt" – osztotta meg egy másik olvasónk.

"Nagyon támadó szelleműek"

Más arról számolt be, hogy a fővárosi Népliget is tele van darazsakkal, és egy Pörbölyön nyaraló olvasónk kirándulását is csaknem tönkretették. "Ott több lódarázs volt, mint szúnyog, így majdnem élvezhetetlenné vált a kirándulás. Viszont nem voltak agresszívek, sikerült csípés nélkül megúszni" – írta. A Tiszaújváros melletti Sajóörsről viszont azt jelentette olvasónk, hogy az ottani rengeteg lódarázs nagyon agresszív. "Ha füvet nyírok, az elektromos fűnyíróak rendesen nekimennek. Nagyon támadó szelleműek" – fogalmazott.

Száron élő olvasónk megpróbálta felvenni a kesztyűt: "Nálunk Száron is elszaporodtak a lódarazsak, az orgonabokorban vannak, de nem találjuk a fészket. Nagyon közel nem is merészkedünk mert veszélyesek. Este néha még a kivilágított külső folyosón röpködnek, akkor néha van rá esély leütni, de nagyon nehezen pusztulnak el, eddig már többféle darázs és lódarázs irtót is kifújtunk, de még egyiktől sem pusztultak el, de azért a légycsapóval este már kettőt leütöttem, és néhányat sikerült már darázscsapdával is megfogni" – írta.

A magányos lódarázs nem veszélyes

Dr. Szél Győző entomológus szerint természetes, hogy az évnek ebben a szakaszában sok a lódarázs. E rovarok zöme elpusztul a tél alatt, a megtermékenyített nőstény viszont áttelel, majd ahogy melegebbre fordul az idő, elkezdi építeni a fészket. Nyár folyamán egyre nő a fészek, vele együtt pedig a család is, mely ilyenkor, nyár végén-ősz elején éri el a maximális nagyságot. Egy fészekben több száz, de akár több ezer lódarázs is lehet. A darázskalandok száma ilyenkor megnövekszik, hiszen ilyenkor a legnagyobb a kolónia mérete. Minél melegebb van, a lódarazsak annál aktívabbak, viszont pusztán a hőtől nem agresszívabbak, inkább arról van szó, hogy mivel nagyobb az aktivitásuk, nagyobb az esély a velük való találkozásra, magyarázta a szakember.

A lódarazsak ingerlékenyebbek a többi darázsfajnál, nem félnek az embertől, és ráadásul igen gyorsak is: 30-40 kilométer per órás sebességgel, célirányosan repülnek, elfutni előlük nehéz, különösképpen nyílt terpen. Az entomológus szerint a magányos lódarázstól nem igazán kell tartani. "Ha az ember viráglátogató példányokkal találkozik, és a rovar körbedongja, az ugyan félelmetes lehet, mert a lódarazsak hangja erős és mély, de a megzavart rovar ilyenkor többnyire elrepül. Gond akkor van, ha a fészek közelébe megy az ember” – mondta dr. Szél Győző. Ilyenkor sem arról van szó, hogy a lódarazsak mindig támadnának, de a fészek közelében agresszívebbek, és ha valaki a fészket izzadtan, fél-egy méterre megközelíti, akkor elég nagy esélye van a támadásnak. Enyhébb esetben az őrt álló nőstények csak megijesztik az embert, nekirepülnek a fejének, de ha nem megy odébb, már megszúrják.

Eldobott ing is segíthet

A lódarazsak a többi darázsnál lényegesen nagyobbak, hosszabb, 5-6 milliméteres fullánkjuk, és több mérgük van. A lódarázscsípés azok számára is kockázatos lehet, akik nem allergiások, a méreg ugyanis nagyobb mennyiségben légzésbénulást okoz. Sok múlik az egyéni érzékenységen, de tíz-húsz csípés egészséges embernél is életveszélyes lehet. Enyhébb allergiás reakciónál segíthet a kálcium, de érdemes orvost felkeresni. A lódarazsak fullánkjukat bármennyiszer ki tudják húzni, és újra tudnak szúrni vele. A hímeknek nincs fullánkjuk, de velük amúgy is jóval ritkábban találkozik az ember, amiket látni lehet, azok többnyire nőstények, mondta az entomológus.

Fontos az óvatosság, elővigyázatosan, hallgatózva kell megközelíteni a nagy méretű, odvas fákat, vagy azokat a helyeket, ahol van esély a velük való találkozásra, de a legjobb, ha az ember nem is megy oda. Amikor a lódarazsak már támadnak, ott elég nehéz mit csinálni. Mindenképpen el kell menekülni. Ha netán akad egy tó a közelben, akkor bele kell ugrani, és bemerülni fejtetőig, javasolta a szakértő, hozzátéve, hogy esetleg egérutat lehet nyerni azzal is, ha az ember futás közben eldobja az ingét vagy valamilyen holmiját. Hadonászni, csapkodni nem érdemes. A lódarazsak támadó kedvét az izzadságszag növeli, táplálék kereső aktivitásukat viszont leginkább az erjedő gyümölcs váltja ki.

Égnek a darázsirtó vonalai

Folyamatosan csörög a két vonalunk, száz hívás megvan egy nap, mondta az Indexnek a Pest megyében darázsirtással foglalkozó Mayer Nándor, egészségügyi gázmester. Főleg a Duna vonala mellől kérik a segítségüket, többek közt Szentendréről, Szigetmonostorról, Horányból, Tahitótfaluból, de gyakorlatilag az összes Pest környéki településről keresték már. A darázsirtó szerint kirívóan sok darázs volt egész nyáron, olyankor is, amikor még nem volt kánikula.

Szerinte a lódarazsak elszaporodása talán arra vezethető vissza, hogy nem volt túl hideg a tél, és nagyon sok nőstény túlélte a telet. Ő is azt tanácsolja, hogy ha valaki lódarazsakkal találkozik, minél előbb távolodjon el a fészek közeléből. A darazsak egyébként szerinte sem agresszívabbak, mint máskor, egyszerűen csak arról van szó, hogy a melegben nagyon aktívak, sokan vannak, így nyilván több a csípés is.

Egy vadászt halálra csíptek

Augusztus elején a balatoni vízimentőket egy tízéves német kisfiúhoz riasztották, aki a káptalanfüredi strandon darázscsípés miatt lett rosszul. Csak perceken múlt az élete, mivel allergiája miatt úgynevezett anafilaxiás sokkot kapott, és már fulladt, mire a sürgősségi mentőhajó a helyszínre érkezett.

A mentők sem tudtak már segíteni viszont azon a 64 éves vadászon, akit júniusban Borsodban, a pamlényi erdőben támadtak meg darazsak. A férfi barátjával egy magaslest ment rendbehozni. Fölment a szerszámos ládával, de rögtön szólt is a társának, hogy ne menjen utána, mert nagyon sok fönt a darázs. Miután lejött a létrán, a társa ment föl a ládáért, és közben ponyvával védte a testét. Mire leért a szerszámokkal, barátja már eszméletét vesztette. A mentőhelikopter az erdő közepén nem tudott leszállni, a barát vitte elé autóval az eszméletlen vadászt. Életét azonban már nem lehetett megmenteni, a helyszínen meghalt.