Ma is jó ötletnek tartja a dühöngőt a megvádolt igazgató

Ártatlannak vallotta magát hétfőn K. Ildikó, annak a kecskeméti gyermekotthonnak a volt igazgatója, ahol éveken át elkülönítő szobába, dühöngőbe zártak be gyerekeket. Az asszonyt és 25 társát - az intézmény dolgozóit - személyi szabadság megsértésével vádolják. Büntetőperük a múlt héten kezdődött a Kecskeméti Városi Bíróságon. A múlt pénteken ismertetett vádirat szerint 2007 novembere és 2010 januárja között nyolc gyereket és négy fiatal, utógondozott felnőttet zártak be rossz magaviseletért a hatszor öt méter alapterületű, rácsos ablakú, bekamerázott szobába.

A hétfői tárgyalási napon a bíróság a volt igazgatónőt hallgatta meg, aki az ügy elsőrendű vádlottja. Az asszony ma sem talál kivetnivalót abban, ami tettek. Elmondta, hogy a vádiratban sértettként szereplő gyerekek, fiatalok valamennyien értelmi fogyatékosok és pszichiátriai betegségben is szenvednek. Állítása szerint Bács-Kiskun megyében, de még az országban sincs olyan intézmény, amely alkalmas lenne ilyen gyerekek befogadására. Amikor 2007-ben kinevezték igazgatóvá, a gyerekeket kezelhetetlennek, a dolgozókat pedig eszköztelennek látta. Ha valamelyik gyerek dührohamot kapott, megtámadta a társait vagy nevelőit, a mentő vagy ki sem jött, vagy bevitte ugyan az illetőt a felnőtt pszichiátriára, de onnak hamarosan visszakerült. “Magunkra voltunk hagyva folyamatosan” – fogalmazott K. Ildikó.

A fenntartó önkormányzat tudott a dühöngőről

Az elkülönítő szoba ötletét egy külföldi tanulmányútról hozta. 2007-ben Németországban járt, és azt tapasztalta, hogy ott ezt a problémát egy olyan helyiséggel kezelik, ahová be lehet vinni a gyerekeket, akik ott megnyugszanak. Miután hazajött, megbeszélte a helyetteseivel, hogy mit tapasztalt. Járt a fenntartónál, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzatnál is, kérte, járuljanak hozzá, hogy a saját felelősségére létrehozhassanak egy ilyen elkülönítőt a kecskeméti otthonban. Állítása szerint a szóbeli hozzájárulást megkapta, később a nevelőtestület is az ötlet mellé állt, sőt a fenntartó illetékesei később ki is mentek megnézni az elkülönítő szobát, és semmi kivetnivalót nem találtak benne.

"Kevésbé tartottam veszélyesnek egy elkülönítő helyiséget létrehozni, mint semmit sem tenni" – mondta K. Ildikó. A pszichiátriai beteg gyerekek gyógyszerezéséről azt mondta: súlyosabb bűnnek tartja a leszedálást, mint a személyi szabadság korlátozását. Az ügy körül kialakult botrányt "méltatlannak nevezte", szerinte ez "szakmai kérdés, és nem büntetőjogi kategória"."Úgy gondolom, hogy ebben az esetben a legnagyobb jogsértést a magyar állam követi el" - utalt az egyszerre pszichiátriai beteg és értelmi fogyatékos gyerekek helyzetének szabályozatlanságára. Szerinte a gyakorlat azt bizonyította, hogy a módszer eredményes volt, a magatartási problémák ritkultak.

A volt igazgató határozottan tagadta, hogy az elkülönítést egyfajta büntetésként alkalmazták volna. Szerinte csak az ön-és közveszélyes gyerekeket zárták be oda, és csak annyi időre, amíg meg nem nyugodtak.

Önként is bejárt egy fiú?

Magáról a szobáról azt mondta, hogy elsődleges funkciója nem az elkülönítés volt, korábban korai fejlesztőként működött, közösségi helyiség volt, ruhát szárítottak benne, sőt a bezárások elkezdése után is játszottak, labdáztak még benne. Elismerte, hogy voltak rácsok az ablakon, de ezt azzal magyarázta, hogy biztonsági okból volt erre szükség, a kitörő üveg balesetet okozhatott volna. Az viszont nem igaz a volt igazgató szerint, hogy a szoba ne lett volna szellőztethető, az egyik ablakot bukóra lehetett állítani.

A bekamerázásra szerinte éppen azért volt szükség, hogy senki se élhessen vissza a bezárás lehetőségével, és hogy figyelni tudják a bezárt gyerekeket, nem tesznek-e kárt magukban, megnyugodtak-e már. K. Ildikó elismerte azt is, hogy miután nem volt sok pénzük, a szoba “puritánabb” volt, mint a német példa. Ugyanakkor megjegyezte: volt olyan gyerek, aki magától, önként szeretett bemenni, mert ott a többiek békén hagyták.

Megvádolt kollégáit védendő K. Ildikó beszélt arról is: ők nem tudták, hogy jogszabályi háttere nem volt az elkülönítő szoba kialakításának. Hangsúlyozta, hogy önállóan senki nem dönthetett bezárásról, ahhoz mindig az ő engedélyét kellett kérni. A tárgyaláson megkérdezték tőle, előfordult-e , hogy nemet mondot. Erre tagadólag válaszolt, szerinte azért nem volt ilyen, mert a kollégái tényleg csak a végső esetben akartak ehhez a megoldáshoz nyúlni. Olyanra soha nem adott engedélyt, és szerinte soha nem is fordult elő, hogy valakit napokra bezártak volna, és arra sem volt példa, hogy ne használhatták volna a mosdót, állította.

Már nem emlékszik

Délután a bíró egyesével végigment a vádpontokon, mindegyik érintett gyerekről és vádiratban szereplő esetről kérdezni próbálta K. Ildikót. A legtöbbször az volt a válasz, hogy a konkrét esetre nem emlékszik, a bezárás engedélyezését kérő kolllégája tudhat többet az adott ügyről. "Egész biztos, hogy köpködésért, kötekedésért nem kerül be senki" – bizonygatta ugyanakkor. A bíró szembesítette bizonyos naplórészletekkel, amelyekben kollégái lejegyezték a történteket. Volt olyan részlet, miszerint azért zárták be a gyereket, hogy “gondolkodjon”. Erre K. Ildikó azt mondta: ilyenért biztost nem zártak be senkit, azt tudja elképzelni, hogy a kollégák rosszul fogalmaztak.

Szerinte mindig csak olyankor zártak be gyerekeket, amikor magukat vagy társaikat veszélyeztették, például megharapták, fojtogatták vagy ceruzával nyakon szúrták a többieket, bútorokat hajigáltak. Amikor valamelyik lakó őrjöngött, előfordult, hogy a többiek ijedségükben autoagresszív magatartást produkáltak, például a saját hajukat tépkedték, magyarázta, miért kellett beavatkozni.

Csúnyán tudott nézni

A konkrét esetek többségére ugyan nem emlékezett, de a sértett gyerekeket jellemezni tudta a bíróság kérdeseire. A bezártak közt volt erős fizikumú fiú, akitől a nevelők is féltek, mert dühkitörései során sokszor minden előjel nélkül ütött. Beszélt egy lányról, aki enyhe értelmi fogyatékos és Borderline személyiségzavarban szenved, szerinte ő félelmetes volt, amikor őrjöngött, dobálta a berendezési tárgyakat, bántalmazta a társait, toporzékolt, a földhöz verte magát. Egy másik lányról szintén azt mondta, hogy bútorokat dobálva szokott őrjöngeni, ő volt szerinte az egyetlen, aki kárt tett saját magában az elkülönítő szobában is: kitépte a haját, és egy cérnával véresre szorította a kezét.

Egy többször bezárt lányról állította a volt igazgató azt is, hogy "az egész intézményt rettegésben tartotta", hiába volt, vékony, törékeny, “a kancsalságából adódóan olyan csúnyán tudott nézni”, hogy a környezetében félelmet keltett, verbálisan inzultálta a nevelőket, köveket dobált, bántalmazta a társait. A bezártak között volt egy kilencéves kislány is, aki az igazgató szerint kutyák közt nevelkedett, nem beszélt, viszont ha sérelem érte, harapott.

A volt igazgató jelenleg munkanélküli, a botrány kirobbanása után felfüggesztették a munkaviszonyából, és végül idén augusztus 11-én felmondott. A büntetőperben egyelőre 12 tárgyalási napot tűztek ki, az utolsó október 14-én lesz. Az MTI információi szerint ekkor akár már ítélet is születhet az ügyben. Ha a bíróság megalapozottnak ítéli az ügyészség vádjait, a vádlottak 1-7,5 éves szabadságvesztést kaphatnak.