Ehhez a gyerekeknek egy olyan táblát mutattak, amelyen részben lefedett körök hézagai egy láthatatlan négyzetet ('Kanizsa' négyzet) alkottak. Amikor ezt a képet a gyerekek nem csak szétdarabolt részegységenként, hanem négyzetként is azonosítani tudták, a fejükre helyezett háló az agytevékenység egy bizonyos típusát, a gamma-oszcillációt jelezte - mondta Greg Davis, a kutatási eredményeket a Science magazinban közlő kutatócsoport tagja.
A Kanizsa négyzet kétdimenzionális ábra, amely a harmadik dimenzió elképzelésére különböző segítségeket ad meg. Az egyik a mozgó és eltűnő kacsa képe, mintha bemenne egy eltakaró tárgy alá. A bal oldali képen a trükkök összhangban vannak egymással, a kacsa akkor tűnik el, amikor elér a láthatatlan négyzet széléhez. A jobb oldali ábrán ezzel szemben nincs összhangban a kacsa eltűnése és a négyzet élei, ez a rajz a takaró felületeket máshol sejteti. A nyolc hónapos gyerekek tovább figyelik a jobb oldali képet, vagyis felfedezik a jelenet ilyetén hiányosságát. Ez arra utal, hogy nem csak látják a Kanizsa négyzetet, de valós tárgyként érzékelik, amely képes eltakarni a mögé kerülő kacsát. Az öt hónapos bébik ezzel szemben azonos figyelmet szentelnek a két oldalnak, annak ellenére, hogy felismerik a mozgás sugallta takaró felületeket. Ez azt jelzi, hogy nem látják a Kanizsa négyzetet, és nem veszik észre a jobb oldali képen az összhang hiányát.
A vizsgálati eljárás ezen típusa az emberi agy fejlődésének új részleteit tárja fel. A tudósok azt remélik, hogy ennek révén a kisgyerekeknél fellépő agyi károsodásokat jobban fel tudják mérni.