'Veszett a világ'

Nagykátán áramszünet van, a sörcsapoló azért jól működik a Görbe fában. Ma már nem tudni, hogy a hely a pult mögött kanyargó görbe fáról kapta-e a nevét vagy a névváltozás után cipelték be. Annyit azért sikerült megtudni, hogy a robbantó a Kodály Zoltán utcában lakik, túl a vasúton, arra. Mutatja valaki a sötétben.

A buszmegállónál jobbra

A robbantó háza

Nagykáta különben olyan, mint bármelyik alföldi mezőváros, melynek vonzáskörzete tíz falunál több, harmincnál kevesebb. Vasútállomás, butiksor, polgármesteri hivatal, rendőrőrs, gimnázium. És persze a történelmi hagyományok. Itt volt egy napig Görgey főhadiszállása, és a város mellett zajlott le a tápióbicskei csata.

A vasúton túli részt néhány évtizede hiába is kerestük volna, mező volt csak arrafelé. Sokan költöztek ki Pestről, vonzotta őket az alacsony telekár és az olcsó élet. Biciklis srácot állítunk meg az utcán. T. Tamást látásból bár, de ismerte. "Rocker és olyan hülyén megy", és már mutatja is, hogyan. Tényleg hülyén megy. Mielőtt továbbhajt, még útbaigazít minket: a buszmegállónál jobbra, majd ahol az út balra fordul, ott jobbra, majd balra és jobbra. Felismerjük, mert a ház előtt biztos áll legalább egy tévéstáb.

Halló! Tessék!

A robbantó utcája

A sarkon három helybelit szólítunk meg. A fiú soha nem köszönt, még az utcabelieknek sem. Magába zárkózott volt, az iskolában többször bukott. "És tényleg hülyén járt?" - csusszan ki belőlünk a kérdés, de erre nem akartak válaszolni. Édesanyja különben a postán dolgozik, most szabadságon van. Látták reggel elkerekezni, a vasútállomásra ment, hogy kórházban fekvő fiát meglátogassa. "Az is lehet, hogy bezárkózott, mert nem akar nyilatkozni" - húzza el a mézesmadzagot egyikük. A lapot nem vesszük, különben sem tudnánk felülmúlni azt a reggeli bulvárlapot, amelynek annyit sikerült idézni a kétségbeesett anyától: "Halló! Tessék!"

A házat az Aktív stábjáról ismerjük fel. A riporter az anya és a fiú mobilszámát igyekszik kideríteni. Olvasóinknak be kell érniük a számok, sőt, azok megszerzésének kísérlete nélkül. Helyette a szomszéd utcába hajtottunk, mert öt évvel ezelőtt, a szomszédok szerint, robbantott már egyet a robbantó. Szó, ami szó, az utca egyik oldalán tényleg nem voltak házak.

Egyszer még gyilkolni fogok

Itt robbantott már egyet a robbantó

"Veszett a világ" - harsogja a tulajdonos egy újabb kocsmában, amelynek a nevét nyomban kiderül, hogy miért látjuk jobbnak elhallgatni. "Az egyik felrobbant egy villamost, a másik hatmilliót keres egy évben" - vonja egy kalap alá T. Tamás és Sz. Károly ügyét. "Az a baj, hogy mutatják a tévében és felidegelik az embert. Olyan ideges vagyok a Napkelte végére, hogy gyilkolni tudnék."

Hogy ez nem áll tőle távol, azt két történettel támasztja alá: 1. Egy utcabeli gyerek a múltkor a macskáját hessegette, mire lekevert neki egyet. 2. A szerzői jogvédőtől jött egy magas férfi, aki azt a tévét méregette, amin a Napkeltét szokta nézni, mire nekiesett a partvissal, hogy kiszúrja a szemét. "Egyszer még gyilkolni fogok" - mondja vérgőzősen, mire kollégámmal összenézünk: "Oké, akkor majd újra jövünk."