Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Jog, erkölcs, ánusz

2003.05.24. 11:10
Kapcsolódó cikkek (1)
A szodómia is, mint minden más "fajtalankodás", az emberi fajjal egyidős. Regulázása is éppoly ősi, mint gyakorlata. Már a szexuális kultúra és erkölcs közt is jelentős eltérések mutatkozhatnak, de a jog és a jog alkalmazása új értelmezési síkokat vihet a szexuális kultúrába. A deviancia meghatározása és tolerálásának fokai ráadásul más-más formában jelennek meg a metropolisok, félperifériák és gyarmatok törvényeiben és kultúrájában.
Az anális éppúgy, mint az orális szex egyrészt viseli a tisztátalanság, állatiasság, betegesség bélyegét, másrészt a "nem is szex" kategóriába is gyakran besorolódik. Amíg az oralitás tisztátalan mivoltának gyökere az a feszültség, mely az arc szimbolikus fölértékelésében és a nemi szervek egyidejű leértékelésében keresendő, addig az analitáshoz való viszony két ellentétes módon értelmeződik: 1. az ánusz ugyanolyan tisztátalan, mint az elsődleges nemi szervek, amire a fizikai közelség szolgálhat tárgyi bizonyítékként; 2. az ánusz elsődleges testi funkciója, a fekália jelenléte miatt a lehető legtisztátalanabb. Bizonyos kultúrák, pl. a sémi és hámi az analitást részesítik előnyben az oralitással szemben mint fogamzásgátlást. E műnemet preferálják a hüvelyi szüzesség megőrzése mellett is folytatható közösülésként. A nemzetközi mozlim társadalomban nagy felháborodást keltett Salman Rushdie Sátáni verseiben a "két megengedett mód" fölötti poénkodás. A Káma Szutra viszont sokkal szigorúbban ítéli meg, mint az oralitást. A férfiak egymás közti kapcsolatát is csak úgy tudja értelmezni, ha az egyiket, a "passzív" felet hímtelenként bélyegzi meg.

"Az a hímtelen, aki másik férfi hímvesszőjét végbélnyílásába fogadja, amit minden törvény tilt. Azok a férfiak, akik egy hímtelen végbélnyílásába hatolnak, szemérmetlenek és kéjvágyók. Azokban, akik egy nő alrését használják ilyen módon, gyönge a szerelmi vágy, a jóniba való bevezetésként igénylik az alsó behatolást. A bölcs Csaráka még egy fajtát említ, a >>görbefarkútManu úgy rendelkezik, "hogy ha egy férfi nőstény állatba, férfiba, hószámos asszonyba vagy hüvelyen kívül bármi másba - szájba, végbélbe, saját felesége kezébe - ontja magját, vagy vízben közösül, akkor végre kell hajtania a >>fájdalmas hevítő fogadalmat, azaz három napig csak reggel, három napig csak este ehet, és újabb három napig egyáltalán nem vehet magához ételt."

Természet elleni bűn, züllött paráznaság

A keresztény társadalmakban a szodómia tiltása, mely eredetileg az összes, a Káma Szutra által fentebb felsorolt tettet magában foglalta, az egyházi jogra tartozott. Az angolszászok VIII. Henriknek köszönhetik - a katolikus egyházról való leválás okán - a tiltás büntető-törvénnyé alakítását. Bár az angol jog 1967-ben eltörölte a homoszexualitás kriminalizálását, a volt kolóniák, a mai Egyesült Államok törvényei nem egységesek e téren. Még 1965-ben is ültettek le férfit azért Indianában, mert a szodómiát hites feleségével művelni merte. Az effélét mint házasságon kívüli heteroszexuális "kilengést" még 1997-ben is büntették. Bizonyos államok csak az egyneműek által végrehajtott "fajtalankodásokat" szankcionálják. Míg egy sor nemzetközi jogi eszköz, Európában pedig minden alkotmány védi a magánszféra sérthetetlenségének jogát, melybe szexuális szokásaink és preferenciánk védelme is beleértődik, az Egyesült Államok alkotmánya nem fektette le ezt a jogot. A Legfelsőbb Bíróság 1965-ös esetjogi döntése adta meg az alkotmányi szintű védelmet, amiben is a szokásjog legnagyobb taláros tudorai az alkotmány sorai közt ráleltek az íratlan jogra. Értelmezésük azonban nem az egyén személyének autonómiáján, személyi jogain nyugodott, hanem óvatos módon a házasság és a nászi ágy szentségének és titkosságának az alkotmány megírása előtt is létező, a bírák számára mintegy örök érvényű "törvényén". Így ennek utána a szexuális élet vagy a fogamzásgátlás bármely formájának törvényi szabályozása a házasságon belül alkotmányellenessé vált. Ez a gyakorlatban lehetővé teszi, hogy az eredetileg mindenkire vonatkozó és még érvényben lévő szodómiaellenes törvényeket csak lézengő ritterek és homoszexuálisok ellen alkalmazzák.

De délebbre még sanyarúbb a helyzet. Jamaicában akár 10 évi börtönnel sújtható a szodómia, és gangsta-style rapperek dalban fenyegethetik a butty-boyokat. Ez csak akkor vált ki vitát, ha nagy-britanniai meghívásuknak tesznek eleget.

Az Egyesült Királyság még meglévő karibi kolóniáira sem az anyaország törvényei vonatkoznak, bár már évek óta tervezik a liberalizálásukat, a helyi lakosság és jogalkalmazás ezt nem támogatja. Az anyaország maga is most készül a jelenleg még érvényben lévő, megkülönböztetést tartalmazó büntetőtörvényeit felülvizsgálni, pl. a csoportos szexre vonatkozót.

Az Európa Tanács strasbourgi emberjogi bírósága viszont a szexuális partner megválasztásához való jogot "európai értéknek" tartja, és nem ad a tagországoknak túl nagy mozgásteret az e téren hozott döntésekben.

Az Európai Unió bírósága is hozott döntéseket egynemű párokra vonatkozólag, a munkajog körében. Érdekességük pont Tesauro főügyész érvelése, mely az egyenlő bánásmód 1976-os direktíváját (melynek eredeti célja a férfiak és nők közti egyenlő bánásmód biztosítása volt) terjesztette ki az egynemű életközösségekre, illetőleg transzszexuálisokra azzal az érvvel, hogy ma már a direktíva igazi céljának a társadalmi sztereotípiák alapján való megkülönböztetés fölszámolása tekinthető. A luxembourgi taláros testület ezt az érvet bizonyos ügyekben elfogadta, másokban elvette, és az emberjogi bírósággal ellentétben tágabb teret enged egy-egy ország munkajogában az egynemű kapcsolatok megítélésére.

Magyarország soha nem rendelkezett olyan törvényi szankciókkal, melyek a házastársak között történő nemi életet szabályoznák. A férfiak közti homoszexualitást 1961-ig törvény tiltotta, majd a társadalmi nyomásgyakorlás különböző formáival próbálták a deviáns elemeket jobb útra téríteni. Ha a jog és (elő)ítélet a szexuális kultúrára való visszahatásának eredményességét nézzük, a fentiek kétségtelenül magyarázattal szolgálnak mind arra a tényre, hogy a magyar hetero férfiak túlnyomó többsége úgy véli, hogy neki különösebb kopogtatás nélkül van bejárása minden kapun, mind a homofóbia széles és mély elterjedtségére. Mi ad magyarázatot viszont a hetero férfiak anális örömének elutasítására?

Ki-ki képessége, ki-ki szükségletei szerint

Sokak számára a férfihomoszexualitás és az analitás egymást fedő fogalmak. Pedig a férfiaknak irányultságuktól függetlenül szervi alapjuk van az anális orgazmusra, örömre. A prosztata öt-hat centivel az ánusztól tapintható ki, és érintése, masszírozása a legnagyobb homofóbnak is kéjes érzést nyújthat. ´si eunuch szerzetesrendek tagjai pl. csak ezen az úton tudtak, husáng hiányában, szexuális örömhöz jutni. Ilyen szervvel a hölgyek nem rendelkeznek. (A G-pontot mondják prosztatacsökevénynek, az viszont állítólag frontálisan ingerelhető.) Ennek ellenére vannak olyan nemtársak, akik esküsznek rá, hogy nekik is van anális orgazmusuk, sőt bizonyos egyedek az eksztázis halál közeli állapotáról is beszámoltak. Hogy ezt a kéjt a fájdalom, a teljes betöltöttség vagy az odaadás váltja ki, nem tudjuk.

Cathrine M. egyik visszatérő fantáziája, hogy elölről-hátulról egyszerre nyársalják fel. Állítólag a pozitúra fejben jobb, mint a valóságban.

Az analitás műfaját nem csak törvények rendszerezték. De Sade, a seggbe kúrás elkötelezett propagandistája pl. speciális étrendeket ír elő a különböző állagú fekáliák mint befogadótestek előállítása céljából, bár ezzel már a scato- vagy coprofilia, azaz az ürülék által kiváltott nemi izgalom területéig evez. Azok az ínyencek, akik eddig nem akarnak elmenni, de a mély, ököllel való behatolásról sem tudnak lemondani, beöntést alkalmaznak, vagy kizárólagos folyadék- és fagylaltdiétát, mint ahogy a Mona Lisa című angol film szőkenőjétől hallhattuk.

Még a franciák is irigylik az angol szexuális nyelv gazdagságát, mert külön kifejezésük van a lyukból kifolyó (akár saját, akár másé) ondó felnyalására: felching. De ugyanezt a kifejezést használják az - általában rágcsáló - kisállat lyukba vezetésére is.

Itt érdemes megemlíteni, hogy az egyik legfontosabb higiénikus szabály, hogy egyik nyílásból a másikba ne menjünk mosakodás vagy kondomcsere nélkül, akár kézről, dildóról, hímtagról vagy kisállatról legyen is szó.

Attól lehet még banális

A nyugati melegkultúrában a szexualitásról folytatott diskurzus elementáris erővel buzog - a férfiakéban sokkal inkább, mint a leszbikusokéban, mert ott nagyon nagy szeletet kebelez be a feminizmus Cathrine McKinnon és Andrea Dworkin által fémjelzett szentfazék vonulata. A leszbikus analitás gyönyöreit nagyon kevesen énekelték még meg. Bár a férfihomoszexualitás nem merül ki az analitásban, és vannak olyan párok, akik soha nem is gyakorolják, kultusza fergeteges. Guillaume Dustan író, Franciaország Cathrine M. előtti ügyeletes botrányhőse kifejezett felsőbbrendűséget, forradalmi, felforgató tendenciát tulajdonít a műnemnek. De kivételes státusát nem ennek köszönheti. ´ mint HIV-pozitív közszereplő a konszenzuális, gumi-használat nélküli szexuális viszonyt mint személyiségi jogot követeli magának és HIV-pozitív társainak. Gondolom, a partner kegyetlen halálhoz való jogaként. Ez a vonulat a hármas kezelés bevezeté-se utáni fellélegzés egyik veszélyes következménye.

Magyarországon a melegek jogait ma már nyíltan lehet követelni, de a melegség mindennapi fölvállalása még mindig problémát okoz, így a személyiségi jogok közé sorolandó "az öntagadás szabadsága". Nemcsak hogy a pride.hu apróhirdetéseinek fele keres alibi barátnőt, de közszereplőink is fényes kirakatházasságokban tetszelegnek, kimerítve a megtévesztés és hamis hírverés fogalmát. Honunkban az erkölcs, a jog, a divat és a kultúra fentről lefelé való terjedése tűnik elfogadott viselkedésmintának, ennélfogva a közszereplők felelőssége fokozottabb, amit legtöbbjük talán nem érez át kellő mértékben. Megfontolásra alkalmasnak tartanám például a diszkréció és a hazudozás közötti különbség érzékelését, de ez kétségtelenül a közélet nagyon-nagyon sok nem meleg szereplőjének is hasznára válna.

Új idők szelei új szabadságjogokat vagy a régiek átértelmezését fújják. Hogy ezek hosszú távon szélesebb körű toleranciát, a jog és a társadalmi gyakorlat között meglévő hézag megszüntetését vagy csak áthelyeződését jelentik-e majd, nem tudjuk. Várható-e, hogy valamikor is ránk köszönt az akár ENSZ-erőkkel is fenntartott, egyetemes pánszexualitás, vagy csak simán a pokol, az őskáosz elszabadulását remélhetjük az új évszázadtól?

Forrai Éva