Bence
10 °C
25 °C

Az ember, aki negyvenezer ecstasyt evett

2006.04.04. 12:47
A. úrnak súlyos memóriazavarai vannak. A londoni egyetem kutatóorvosai a kilenc év alatt negyvenezer darab ecstasypirulát elfogyasztó páciensük vizsgálatával az MDMA hosszú távú hatásait próbálják felismerni. Egyelőre úgy tűnik, átlagos fogyasztásnál ilyenek nincsenek.

Megdöbbentő esetet tártak fel a London University orvosi tanszékének kutatói, írja a Guardian. Vizsgálatuk középpontjában egy A. úrnak nevezett férfi állt, aki a tudósok kutatásai szerint kilenc év alatt negyvenezer ecstasytablettát fogyasztott el. Az orvosi feljegyzésekben eddig kétezer pirula volt a rekordfogyasztás.

Mit csinál az ecstasy

A mélyreható kutatások ellenére a mai napig nem sikerült tudományosan igazoltan leírni az MDMA mellékhatásait. Az biztos, hogy nagy mennyiségű ecstasy túlhevüléshez vezethet, de ez függ a környezeti hatásoktól; a szórakozóhely szellőzésétől, a tömeg méretétől, az elfogyasztott alkohol mennyiségétől, a fogyasztó testsúlyától is. Az esettanulmányok azt valószínűsítik, hogy a fiatal nőket inkább fenyegeti a túlhevülés, a világban tapasztalt ecstasy-halálesetek - nem volt túl sok belőlük - többségében fiatal lány volt az áldozat.

A túlhevülés veszélyét elég hamar felismerték az orvosok, azt azonban nem, hogy a vízmérgezés is komoly veszélyt jelent. Az MDMA dehitratál, ezt megfelelő mennyiségű folyadékkal kell pótolni. Most már tudják, hogya beekizetteknek óránként körülbelül fél liter vizet kell fogyasztaniuk. Leah Betts, a legismertebb brit ecstasyhalott - az arcképével rémisztgették a partijárókat a kilencvenes évek közepén - például halála előtt másfél óra alatt 7 liter vizet ivott meg, és kómába esett. (Leah Betts tizennyolcadik születésnapját akarta egy ecstasy elfogyasztásával megünnepelni, de otthonában kómába esett és meghalt. Halálát a bulvársajtó az MDMA démonizálására használta fel.)

Tudományosan az MDMA toxikus hatását még nem sikerült igazolni. A nyugati populáció tíz százalékának mája ugyan nem termel egy, az MDMA lebontásában kulcsfontosságú enzimet - a CYP2D6-ot -, így elképzelhető, hogy náluk már egy kisebb adag is túladagolási tüneteket és allergiás reakciót válthat ki.

Mivel szinte minden ecstasyhasználó depressziós tünetekről számolt be, sokáig ezt tartották a legsúlyosabb mellékhatásnak. Alaposabb vizsgálatok után azonban kiderült, hogy a hét közepén jelentkező depressziós hullám a szerotoninháztartás helyreálltával elmúlik. A legtöbb kutató már egyet ért abban, hogy a teljes leállás után két-három hónappal megszünnek a hangulati ingadozások.

A tudomány ezért egyre inkább gyógyszerként tekint a pillanatnyilag legnépszerűbb rekreációs drogra. Amerikában a rákos betegek fájdalomcsillapítására és hangulatjavítására használnák, de a poszttraumatikus stressz kezelésében is hasznos lehet, mert használói szerint pozitív hatásai - a kellemetlen mellékhatásokkal szemben - tartósnak bizonyultak.

A. úr esetének tanulmányozásától az MDMA - az ecstasy aktív hatóanyaga - hosszú távú hatásainak feltárását remélték, írja a Guardian.

Napi huszonöt bogyó

A. úr 21 éves korában, 1990-ben kezdett ekizni. Eleinte hétvégenként átlagosan öt pirulát fogyasztott, ez az idő előrehaladtával napi 3,5 pirulás átlagra bővült. A csúcson, 1996-99 között napi 25 pirulát fogyasztott. 1999-ben végül több összeomlás után úgy döntött, leszokik a drogról. Fogyasztására jellemző, hogy saját elmondása szerint még hónapokig úgy érezte, mintha droghatás alatt élne.

A. úr az orvosok szerint szélsőséges memóriazavaroktól, paranoiától és állandó hallucinációktól szenved. Az utóbbi két tünet az orvosok szerint - ugyancsak szélsőséges - kannabiszfogyasztásával is összefügg, erre utal legalábbis, hogy amikor sikerült leszoktatni a fűről, a paranoiás és hallucinációs tünetek elmúltak.

Nem sokra emlékszik

Memóriazavara azonban nem. Az orvosok szerint a hosszú távú memóriájával nem volt baj, de rövid távú memóriája gyakorlatilag megszűnt. Nehézséget okozott neki az aktuális nap, óra megjegyzése, és arra sem emlékezett, hogy mit pakolt az előző percekben a bevásárlókosarába.

Memóriája olyan súlyosan károsodott, hogy az agy állapotát vizsgáló tesztek többségét el sem tudták végezni rajta, mert a kicsit összetettebb koncentrációs feladatokat már nem tudta megoldani.

A londoni kutatókatt pedig éppen a drog hosszú távú hatásai érdekelték volna, írja a Guardian. Noha az MDMA sokat kutatott rekreációs drog, hatásairól még sincsenek megerősített tudományos eredmények. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a memorizálásban és a boldogságérzet szabályozásában szerepet játszó szerotonin hormon áramlására hat.

Ideiglenes mellékhatások

Az eddigi kutatások azonban nem tudták bizonyítani, hogy az MDMA káros hatásai tartós vagy ideiglenes módosulásokat okoznak-e a szervezetben. Bár A. úr esete arra utal, hogy igen, a londoni kutatók szerint esete annyira kivételes, hogy nem szabad általános következtetéseket levonni beőle. Ráadásul A. úr agyának műszeres vizsgálata nem mutatott változásokat.

A Brit Pszichofarmakológiai Közlöny aktuális, az MDMA-val kiemelten foglalkozó különszáma szerint a legtöbb mellékhatás ideiglenes. A Louisinai Egyetem kutatói, például, a depresszió és az ecstasyhasználat közötti vélt összefüggést sem tudták bizonyítani.

Mi több, a kutatók az MDMA pszichoterapeatikus felhasználását vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy az elenyésző mellékhatások mellett a gyógyszer a kísérleti alanyok beszámolói szerint "tartós javulást eredményezett az öntudatosság, az önbecsülés, a nyitottság és a személyes próblémák kezelése terén". A kutatóorvosok szerint ez alkalmassá teheti a drogot a poszttraumatikus stresz kezelésére.

Szájzár, nyakgörcs

A. úr esete persze más. Előtte a csúcsdrogosként nyilvántartott kutatási alany csupán 2000 ecstasyt fogyasztott életében. A. úr olyan mennyiségben drogozott, hogy például állandósult nála a nyaki izommerevség, ami az MDMA egyik legjellemzőbb átmeneti mellékhatása. Az átekizett éjszakák végén jelentkező szájzár is állandósult, orvosai szerint A. úr gyakran képtelen kinyitni száját álkapcsának megmerevedése miatt.

A. úr a londoni kutatók legnagyobb bánatára nem sokkal azután, hogy leszokott a kannabiszról, vissza is esett. Azóta nem hallottak róla, az esetéről beszámoló Guardian munkatársainak sem sikerült nyomára bukkanniuk.