A múlt héten közzétette az MNB a bankszektor legfrissebb számait, amiből elég lehangoló kép bontakozik ki, már a bankrendszer szempontjából (bár tény, hogy normálisan működő hitelezés nélkül nincs növekedés sem, szóval fogalmazhatunk úgy is, hogy az egész gazdaság szempontjából).

A Portfolio.hu részletesen elemezte a számokat, itt most legyen elég ez az ábra, ami azt mutatja, hogyan alakult az összes bank profitja együttvéve, 2010 óta minden negyedévben.

A legutóbbi negyedév 361 milliárd forintos vesztesége ráadásul még nagyobb lesz, ha az összes bank elkezdi leírni azokat a veszteségeket, amiket a devizahiteles csomag ró rájuk (főként az egyoldalú kamatemelések és az MNB által előírt szigorú képlet miatt). De már így is majdnem akkora a bukó, mint a végtörlesztéskor elszenvedett 365 milliárd forint, ami a negatív rekord. 

Az is kitűnik ebből, hogy a négy év mérlege banki szempontból eddig mínusz 410 milliárd forint, ennyi volt az extraprofit, amit ezalatt zsebre tettek. Igaz, a korábbi, években, amikor még csak jót látták a devizahitelezésből, egy év alatt csináltak ekkora profitot a bankok (a következő ábra a adózás előtt, így a bankadó nélküli éves eredményeket követi):

Orbán Viktor nem csak az államadósságról beszélt a páneurópai pikniken, hanem a bérekről is. A miniszterelnök azt mondta, hogy az uniós átlagbéreket a magyar "hamarosan", illetve "belátható időn belül el fogja érni, hogy ha a mostani gazdaságpolitika folytatódhat", és ehhez csak annyi kell, hogy "2-4-ről a 4-6 százalékos sávba emelkedjen a gazdasági növekedés". Bár azt is hozzátette a miniszterelnök, hogy annak egy szavát sem érdemes elhinni, aki erre pontos előrejelzést ad.

De igaza van abban, hogy hamarosan vagy belátható időn belül elérjük az európai átlagot?

Az adatokból nem úgy tűnik. Mutatunk két grafikont. Az első azt mutatja, hogy a magyar medián- és átlagjövedelmek hogyan viszonyultak az európai átlaghoz az utóbbi tíz évben:*

2008 óta már az egymást követő ötödik évben növekedett a magyarországi szegények száma tavaly, hívja fel a figyelmet a Napi.hu. Az Eurostat adatai alapján így változott a helyzet 2005 óta:

(Az ábrán azt látjuk, hogy hány ember él olyan háztartásban, ahol a jövedelem nem éri el az adott ország medián jövedelmének 60 százalékát – az Eurostat megfogalmazásával ők azok, akiket „veszélyeztet a szegénység és a társadalmi kirekesztés”. A mediánjövedelem Magyarországon tavaly havi 109 ezer forint volt, tehát az itt ábrázolt 3,285 millió ember kevesebb mint 65 ezer forintból él havonta. 2008 óta félmillió, tavaly óta százezer ember csúszott le ide – mindezt úgy, hogy az alapul vett mediánbér csökkent tavaly óta.)

Elsők vagy leszakadók vagyunk Európában, melyiket bizonyítják a mai gazdasági növekedési adatok? Van erről két egyszerű grafikonunk.

Lássuk először a diadalmas ábrát, ami az április és július közötti időszak éves GDP növekedését mutatja az EU országaiban az Eurostat számai alapján:

Bizony, ebben a negyedéven nálunk volt a legerősebb GDP-bővülés az egész EU-ban, legalábbis éves alapon. Egyébként az egész keleti blokknak lényegesen jobban ment most, mint az EU súlyának nagy részét kitevő nagy nyugati országoknak, akik ezúttal nagyon szenvedtek. Csak a többi keleti országnál nem állt össze annyira jól az autógyárak felpörgése és az állami-uniós beruházások beindulása ebben az időszakban, mint nálunk.

Ha viszont azt nézzük, hogy milyen volt teljesítmény az utóbbi négy évben folyamatosan, tehát minden negyedévben 2010 első negyedévéhez képest néhány ország és az EU-s átlagok esetében, akkor ezt látjuk:

Így, hosszabb összefüggésben nézve már elég csúnyán le vagyunk szakadva. Persze, volt szerepe a magyar GDP gyenge teljesítményében a forint mélyrepülésének is – a fenti ábra ugyanis euróban mutatja a termelést, nem forintban. A gazdaságunk EU-n belüli súlyát viszont az euróban számolt GDP adja meg.

Van tehát honnan visszakapaszkodni: még sok ilyen erős negyedév kellene ahhoz, hogy legalább egy részét vissza tudjuk hozni a még 2007-ben kezdődött, elég hosszú ideig tartó magyar recesszió brutális gazdasági kárainak. Ehhez viszont csodára lenne szükség.

Most már három negyedév óta folymatosan nő az üzleti bizalom Magyarországon, a bizonytalanság viszont továbbra is nagyon nagy – derült ki a MKIK GVI felméréséből. Az üzleti bizalmat megtestesítő konjunktúramutató olyan magas, mint még soha a 2010-ben kezdett felmérés történetében.

Egy évre teljes importtilalmat vezet be Oroszország a gyümölcs, zöldség, marhahús, sertéshús és haltermékek importjára – jelentették be csütörtökön. Az vonatkozik az egész EU-ra (és még egy sor országra, köztük az USA-ra), így Magyarországra is.

Megnéztük, hogy hogyan változott az utóbbi három évben az Oroszországba irányuló magyar mezőgazdasági export. A fő árukategoriákat nézve így:

Látható, hogy éppen a húsexport növekedése miatt bővült ilyen lendületesen a külkereskedelem. Húsból már nagyobb értékben adunk el Oroszországban, mint zöldség-gyümölcsből, gabonából, vagy feldolgozott élelmiszerből.

Ha pedig megnézzük, hogy az Oroszországban eladott húsexportunkból melyik állat mekkora szeletet képvisel, akkor kiderül, hogy éppen a

az, ami a leginkább húzta a bővülést: két év alatt megtizenhétszereződött az orosz piacon eladott disznóhús mennyisége. A sertészsírral és a vágási melléktermékekkel együtt több, mint a húsexport fele áll sertéstermékekből.

Ugyanakkor egy iparági szakértő nevét nem vállalva azt mondta nekünk, hogy az embargót nem biztos, hogy olyan nehéz lesz kijátszani a fifikásabb kereskedőknek – talán elég lesz olyan értékesítőt találni, aki egy harmadik, embargó alá nem helyezett országból viszi majd tovább az árut Oroszországba. Aki eddig érvényesülni tudott az orosz piacon, mondta forrásunk, valószínűleg nyitott a kreatív megoldások felé.

És az is igaz, hogy a teljes oroszországi exportunknak csak a 9,5 százaléka mezőgazdasági. És hogy a mezőgazdasági exportunkon belül is elég kicsi, 3,4 százalékos csak az orosz piac súlya, tehát nem biztos, hogy túl nagy hatással lesznek ezek a szankciók az ország egészére:

A másik oldalról viszont a mezőgazdaságban az is nehézséget okozhat, hogy az EU-ban ragadt élelmiszerek lenyomhatják a többi termék árát. Ennek a termelők és a kereskedők nem fognak örülni, és az árstabilitásnak sem fog jót tenni, de a mezei fogyasztónak mégis jó lehet.