Talan valasz a kerdesedre, de en szeretek idonkent ragyujtani az egyetemen, s mivel nincsenek igazan kijelolt helyek, hat a folyoson.
off: a torveny ertelmerol pedig annyit, hogy a kollegium folyosojan nem szabad dohanyozni, de nem tudom elkepzelni, hogy valaki feljelentsen ezert valakit, akit ezutan 30 ezerre megvagnak + plussz kirugnak a kolibol. Bar ez a torvenyes, de nem hiszem, hogy barki szivesen baratkozna a feljelentest tevovel.
1. Mindenkivel egyet tudok érteni, akár dohányosként írta, akár nem, hogy civilizált ember nem fújja annak a képébe a füstöt, akit zavar. És nem csak a partnerem arcába, idegenébe sem.
2. A topicot olvasgatva csak azt nem értem, hogy honnan kerül elő akkor az a sok bunkó bagós (ne értsd félre csak azt tartom bunónak, aki nem tartja be az 1. pontot), akik telefüstölik a munkahelyeket, éttermeket stb. (És ezen a törvényse hiszem, hogy segítene.)
17 vagyok!!!
Csak azért mert most jöttem rá arra amit három éve mondtak nekem:
Lehet hogy jó most bagózni, de később nagyon meg fogod bánni.
A batátnőmnek dec 31-én mondtam el hogy bagózom, mert megfogadtam 98/99-es
szilveszteren hogy éven belül elmondom neki.
utólsó pillanatig vártam.
200.01.03-án levelet is írtam neki erről, bár mindennap találkoztunk.
Elfogadott amilyen vagyok, s nem azt kifogásokta, hogy bagózom, hanem azt hogy
nem mertem elmondani - nem tudom miért.
Amikos csak vele vagyok sosem gyujtok rá. Kibirom. INKÁBB Ő, MINT A CIGI!!!
Én speciel nem dohányzom, sose szívtam még el egy cigit sem, nem szeretem a füstöt, ahogy beszívja a ruhám, a hajam, ahogy csípi a szemem és kaparja a torkom.
De azért nem párválasztási szempont, ha az illető hajlandó és képes ezt figyelembe venni, magyarul minél kevesebbet dohányzik a társaságomban. Mivel megtiltani egyébként sem lehet (az erkélyre sem küldhetem ki a saját lakásában :-) nem is akarom, nem is tehetem.
Mostanság és idáig mindig tekintettel voltak rám. Ha meg nagyon zavar a dolog, akkor elmegyek onnan, ilyen egyszerű.
En sem dohanyzom, nem is nagyon szeretem, de azt hiszem nem jelentene tul nagy gondot egy olyan partnerkapcsolat melyben a masik fel tekintettel van a nemdohanyzo enemre. (azt hiszem eleg jol osszesuritettem igy egy mondatba)
Ez az ellentet azert egy feszultseg forras mindenfelekeppen. Alkalmankent biztos elo-elo bukna a problema , es sajnos neha en sem birnam ki hogy ne terelgessem fustmentes utra.
Chavo,te tenyleg nem erted.Nem a kapcsolatban volt a baj,sokmindent meg lehet szokni,a dohanyos csokot is tobbek kozott.Azt viszont nem,hogy minden szal cigi utan Aszpirint vegyen be az ember.Kepzelheted hany dobozzal megettem:(
A partnerem nagyon figyelmes volt,amikor megbeszeltunk a dolgokat - sot tarsasagban is figyelt ram,szinte hesegette a fustot elolem:)
Hogy jon ide a kapcsolat minosege???
Soha nem bírtam a dohányosokat. Mindenkit kizavartam az irodámból aki bűzölgő rúddal próbált befelé jönni. Volt is belőle konfliktusom elég. De a párválasztásnál nem lehet szempont. Én a nagy dohányzásellenes egy viszonylag erősen dohányzó férfiba vagyok szerelmes, de valami borzasztó módon. És egyáltalán nem zavar, hogy dohányzik. Vettem egy zárt hamutartót, így a csikkek savanyú szaga sem zavar, ha elalvás előtt elfelejtené kivinni. Tényleg mindent legyőz a szerelem! :o)
En utalom a cigi fustot, senkitol nem turom el, kiveve a kedvesemtol. Ez hozza tartozik, ha
nem tetszik akkor bele sem szeretek, es kesz. Persze o is vigyaz, hogy eves kozbe azert
ne fuja a kepembe, stb...
Viszont kellemetlen, hogy mig o elvezettel elsziv egy cigit, en kisse kirekesztetnek erzem magam.
Időnként dohányzok, ha otthon vagyok, akkor az erkélyen, ehhez nem kell kiküldenie senkinek.
Nyert. Eros dohanyos vagyok, es termeszetesnek tartom, hogy nemdohanyzo jelenleteben nem gyujtok ra (kivetele pl. a feltunoen dohanyzasra kijelolt helyeken), sulyosabb elvonasi tunetek jelentkezesekor esetleg megkerdezem, hol van a kijelolt hely (konyha/erkely/utca/szomszed falu). Tobb evig egyutt eltem egy megrogzotten nemdohanyzo lannyal, ez ido alatt talan tiz mondatot is kellett valtanunk errol a temarol. Volt reszem forditott helyzetben is. Megertes es tolerancia termeszetesen mindket oldalon szukseges, szerintem ha az egyik felnek akarata ellenere engednie kell, akkor ott valami el van szeretkezve.
dohányossal csókolózni olyan mint hamutartót nyalogatni
Hmmm ... csokolozni ... nyalogatni ... nyalni, ezaz. Az ott leirtak egy resze a dohanyzasra is kivaloan alkalmazhato. Izek, szagok, szeretjuk, elviseljuk, utaljuk.
Es mindenkinek kivanom, hogy parkapcsolataiban a dohanyzasnal nagyobb problemaja ne legyen.
Időnként dohányzok, ha otthon vagyok, akkor az erkélyen, ehhez nem kell kiküldenie senkinek. Amúgy Rummal teljesen egyet tudok érteni. Nekem különben könnyű, ha olyan lány dohányzik, akkor én is, ha nem, akkor én sem.
off
Ez már filozófia:
Nobodybuilder:
SZVSZ ha a másik rossz szokásait kiírtod, elfelejted mért is kellene szeretned, anélkül is kellemesen elvagy vele.
on (sorry)
Hátha nem voltatok ott, ahol már leírtam ezt a kérdést: ha dohányossal csókolózni olyan mint hamutartót nyalogatni, akkor hamutartót nyalogatni olyan, mint dohányossal csókolózni? :-)
en a magam reszerol dohanyos vagyok, es eddig egyszer volt kapcsolatom dohanyossal, amikor meg nem dohanyoztam, akkor volt hogy zavart az ize, volt, hogy nem is ereztem, pedig elottem cigizett. Azota nemtom mert de csak nemdohanyosokkal hozott ossze a sors.
Es noha olykor jol esik dohanyozni (rossz szokas, de ez van), altalaban rosszul erzem magam, hogy en dohanyoztam, es ezzel ot zavarom (leginkabb izben), bar nem teszi igy szova, de ilyenkor rogton kapalodzok (ertsd fejvesztve fogatmosok, fudrok ragozom).
De kicsit megzavarodtam. Azt mondod, hogy természetes, fogadjuk el a másik rossz tulajdonságát, a rossz szokásokkal pedig kifelé?
Ez nézőpont kérdése: kinek mi a rossz szokást, kinek mi a rossz tulajdonság.
Írod, hogy pipázol, de nem szereted a cigarettásokat. Hát a pipa még szagosabb (könyörgöm, ne mondd, hogy illatosabb!) és a legeldugottabb helyekre is eljut a szaga...
Csak akkor nem jó, ha nagy a hangod, ha nem igaz, amit beszélsz.
Elfogadni rossz tulajdonságokat és elfogadni rossz szokásokat imho két nagyon is különböző dolog. Az előbbi természetes, az utóbbira semmi szükség. Másrészt meg férfi vagyok és rohadtul utálom a cigifüstöt (noha alkalomadtán pipázom, tehát nem a dohányzás ellen van kifogásom), el is küldtem már melegebb éghajlatra embereket, pedig "csak" az utcán sodorta az orromba a szél a füstjüket. Harmadrészt elég kackiásan beszóltál valakinek, csak mert a kedvese bakancs ... izé ... cipő ... khmm ... papucs volt ;-).
Bocsánatot kérek, hogy kétszer küldtem el nobodybuilder számára elfogadhatatlan soraimat. A rendszer az első után figyelmeztetett, hogy nem ment el, ismételjem meg. Bocs!
Lehet, hogy nagy a hangom, de most is fenntartom azt, amit leírtam. Igenis el kell dönteni, hogy lehet-e valami ésszerű kompromisszumot kötni egy kapcsolatban, mert nemcsak a dohányzás jelenthet problémát. (pl: éjszakai tv-zés, zenehallgatás,stb). Ezért mindenki figyelemmel kell legyen a környezetére, de környezetnek is el fogadnia őt. Azt amit én leírtam az erről szól.
Fogadjunk, hogy te az erősebb nem (a női faj) képviselője vagy. Ugyanis csak ők képesek a partnerüket kizavarni a lépcsőházba, a balkonra, stb cigarettázni.
Én nem dohányzom, sőt soha nem is gyújtottam rá, mert a szüleim hajdanán napi 4 doboz románcot füstöltek szét a lakásban és úgy éreztem, fontosabb számukra a szívnivaló, mint én. Szóval ez nálam elvi kérdés.
DE! Ha én szeretek valakit, nem alázom meg azzal, hogy kizavarom a lakásból. Én őt a - számomra - kellemetlen tulajdonságaival is szeretem. Ha te erre nem vagy képes, ott nem a higiéniáról van szó, ott a kapcsolat minősége a probléma. Ezt pedig ketten alakítják. Te legalább olyan mértékben, mint a "tapintatlan" partnered.
A feleségem erős dohányos volt. Nem zavart különösebben, csak annyiban, hogy elvárta kezdetben, hogy én gondoskodjam a szívnivalójáról. Azóta leszokott, amiben én is aktívan közreműködtem.
nagy a hangod, ez pedig baj, mert butaságokat mondtál. Nekem pl. férfi létemre is fáj a fejem a más szívta bagótól, és bizony úgy küldenék ki cigizni a balkonra bármilyen nőt, hogy nem akadna miatta lelkiismereti gondom. A másik elfogadásának és egy rossz szokásnak meg egymáshoz vajmi kevés köze van ...
Fogadjunk, hogy te az erősebb nem (a női faj) képviselője vagy. Ugyanis csak ők képesek a partnerüket kiküldeni a balkonra cigarettázni, csak nekik fáj a fejük a más szívta bagótól.
Nos én nem dohányzom, rá sem gyújtottam soha, mert valaha a szüleim napi 4 (doboz) cigarettát füstöltek szét a lakásban, így ez nálam elvi kérdéssé vált.
DE! Ha én valakit szeretek, azt elfogadom a - számomra - rossz tulajdonságaival is. Ha te nem tudtad elfogadni a partnered dohányzási szokását, akkor ott a kapcsolat minősége volt a probléma.
Az én feleségem erős dohányos volt. Nem zavart különösebben. Igaz nagy mértékben segitségére voltam, amikor leszokott róla.
Kapcsolódom, azokhoz, akik utálják a bagófüstöt. Van egy jó mondás miszerint, csók a dohányossal olyan, mint kinyalni a hamutartót. Lehet. De ha belegondolok, akkor életem legizgatóbb, legjobb csókját egy dohányzó nőtől kaptam. És egy cseppet sem zavart, sőt nem is éreztem a dohány izét.
En soha nem tudtam megszokni,mindig egyezkedtunk hogy a partnerem hol cigizzen (balkon,lepcsohaz stb.).Nem hinnem hogy valaha is tudnek fustben elni.Viszont ha olyan onzo partnerem lesz,hogy nem erdekli ha faj a fejem minden egyes cigi utan...akkor annyit is er a kapcsolatunk.
