Szíria 500 forintos benzinárat is hozhat

Már csak az a kérdés, hogy mikor kezdi el bombázni az Egyesült Államok Szíriát, de maga a háború elkerülhetetlennek tűnik. Bassár el-Aszad kormánya első körben néhány célzott, a vegyi fegyverekkel összefüggésben lévő támaszponttal szembeni légitámadásra számíthat, de az már nagyon homályos, hogy mi lesz azok után. A bizonytalanságot pedig nem szeretik a befektetők. Az olajpiacon máris rátaláltak a témára, a különböző kőolajtípusok többéves csúcsok felé törnek, és sokan sötét jóslatokat fogalmaznak meg. De valósak ezek a félelmek, mennyi okunk van izgulni?

A háborúhatás

A kilencvenes évek eleje óta viszonylag rendszeresen indított amerikai háborúk szinte mindig hatással vannak a globális piacokra, tehát a különféle termékek, eszközök áraira. Nehéz, de nem lehetetlen összehasonlítani ezek hatását.

A háború kitörésére az esetek többségében előre lehet számítani, ritkán volt olyan, hogy teljesen váratlanul bombáztak volna le egy országot. Persze általában az utolsó pillanatig van némi bizonytalanság, így volt ez az 1991-es öbölháborúban, az 1999-es koszovói bombázásoknál, az afganisztáni és az iraki háborúk 2001-es, majd 2003-as indításakor, és legutóbb, a 2011-es líbiai légi csapásoknál is. Ezért aztán a piacokon általában előre beárazzák ezek hatását.

A Citigroup elemzői a bank ügyfeleinek készítettek egy szép ábrát, ahol az öt háború hatását vetették össze. Eszerint a részvények népszerűek a háború kitörése után, talán azért, mert akkor sokat tisztul a kép, tehát több a biztos dolog és kicsit kevesebb a bizonytalanság. Az arany általában veszít értékéből a konfliktus kirobbanása után, akárcsak a kőolaj, a dollár pedig jellemzően abban az irányban folytatja útját a többi devizával szemben, amerre addig is tartott (ez most inkább az erősödés lehet).

Persze a mostani háború teljesen más. Az amerikai részvétel annyiban Koszovóra és Líbiára emlékeztet, hogy most is szárazföldi csapatok részvétele nélkül kezdenek kizárólag légi csapásokba. De a szíriai helyzet bonyolultsága, a polgárháború regionális összefüggései miatt teljesen egyedi, és néhány jelből úgy tűnik, hogy jóval nagyobb kockázatokat áraznak a befektetők.

Pánik az olajpiacon

Mivel közel-keleti háborúról van szó, nem olyan meglepő, hogy ismét az olajárról beszélnek a legtöbben az ijedt piaci szereplők. Miután a nyugati kormányok hangosabban kezdték csörtetni fegyvereiket, az amerikai WTI kőolaj hordójának jegyzései kétéves csúcsra emelkedtek, de a globálisan mérvadó európai Brent árfolyama is féléves rekordokat döntött. A kereskedők ezt a geopolitikai kockázatok emelkedésével magyarázzák.

Ez azért érdekes, mert a szírek földjében egyáltalán nincs olyan sok kőolaj. Mielőtt 2011-ben, a polgárháború kitörése után leállt volna az ország teljes kőolajexportja, akkor is csak napi néhány százezer hordó olajat tudtak a felszínre hozni. Ma – becslések szerint – naponta összesen 70 ezer hordót termelnek.

A legnagyobb térségbeli OPEC-termelőkhöz – Szaúd-Arábiához, Iránhoz, Irakhoz, az Egyesült Arab Emírségekhez és Kuvaithoz – képest ez szinte semmi, ők napi több millió hordóval látják el a piacot. Ezért önmagában a szíriai termelés kiesése nem magyarázhatja az árak elszállását.

Mint a fenti grafikonból látszik, a közel-keleti olajtermelés nagyját olyan országok adják, ahol a felszínen nincs túl nagy bizonytalanság. Az igazi aggodalom forrása éppen az, hogy Szíria további szétesése őket, különösen Irakot és Iránt fenyegeti.

A polgárháború kezdete óta már több mint kétszázezren menekültek át Szíriából Irakba, ott is túlnyomórészt az északi kurd régióba – és a menekülők száma gyorsul, az előző héten az ENSZ menekültügyi főbiztosa szerint 42 ezren jelentek meg a határon (a menekültekről bővebben infografikánkon). A szír felkelők már most támadnak különféle olajvezetékeket Irak északi részén, de – mint azt a Société Générale francia befektetési bank elemzői felvetették – elég nagy az esélye, hogy idővel délre is áthúzódjon a konfliktus. Irak északi részéről még nem, délről viszont már hatalmas volumenben exportálnak kőolajat.

Azért is valószínű a dél-iraki eszkaláció, mert a szíriai polgárháború kívülről nézve erősen emlékeztet az iraki belharcra, itt is síiták állnak a szunnitákkal szemben. A menekültek érkezése esetleges iráni részvétellel kiújíthatja az iraki káoszt, ami miatt csúnyán visszaeshet az olajtermelés. A SocGen elemzői odáig mennek, hogy szélsőségesebb esetben 150 dolláros Brent-árat várnak, ha csak egy rövid, átmeneti időre is.

Nagyobb térképre váltás

Nem túl stabil a nyugati embargóktól sújtott Irán belpolitikai helyzete sem, sőt, az egész térség messze legnagyobb ágyúja, Szaúd-Arábia is komoly gondokkal küzd. Itt vallási ellentétek nincsenek, de több jelből is úgy tűnik, hogy az egyre fiatalabb lakosság kezd elégedetlen lenni a paternalista és USA-barát olajmonarchiával szemben. A mélyben forrongó feszültség talán nem a mostani amerikai beavatkozás miatt fog kirobbanni, de ezt sem lehet teljesen kizárni.

Van annyi olaj, amennyit nem lehet pótolni

A legtöbb megfigyelő szerint viszont ezek még nem elég nagy kockázatok ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen venni őket. Szíria mellett más magyarázat is van az utóbbi hetek olajpiaci forrongására. Líbiában ugyanis újra eluralkodott a káosz, és a kikötőkben is sztrájkolnak. Az ország termelése ezért – ahelyett, hogy mint a Nemzetközi Energiaügynökség elemzői várták volna, újra az 1,3-1,6 millió hordó/nap-szintet ostromolná – teljesen lebénult, mindössze napi 200 ezer hordóra zuhant. Tehát a világ termelésének 1 százaléka kiesett (nagyjából 90-91 millió hordót égetünk el naponta).

A kőolaj kereslete és kínálata is viszonylag rugalmatlan, ami azt jelenti, hogy az árfolyam viszonylag kis változásokra is nagyon erős kilengésekkel reagálhat – magyarázza Plester Tamás, az Erste elemzője.

Ennek fényében érdekes, hogy az utóbbi időben viszonylag stabil volt az árfolyam – ez leginkább azzal magyarázható, hogy az OPEC, tehát a kőolajtermelő országok kartellje jó érzékkel manipulálja az árakat. Például amikor 2011-ben az arab tavasz miatt jó 20 százalékkal emelkedtek a kőolajárak, Szaúd-Arábia sokkal több olajat hozott a felszínre. Másrészt a kiszámíthatóan magas olajárak, az éghajlatváltozás, valamint az új technológiák miatt rengeteg olyan területen is megéri kitermelni, ahol korábban nem (palagáz, északi és déli sarkvidék, tengeri fúrótornyok).

Viszont ha tényleg napi több millió hordónyi termelés kiesne a közel-keleten az eszkalálódó háború miatt, azt már nehéz lenne pótolni. Az OPEC-nek van napi néhány millió hordónyi szabad kapacitása, amit beindíthat, és a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) is tud pótolni olajat a tagjai stratégiai tartalékaiból, de ebben nincs benne egy iraknyi vagy iránnyi mennyiség.

A kőolaj piaca egyébként sem csak fizikai vásárlókból és fedezeti ügyleteket kötőkből áll: van rengeteg spekuláns is. Sokak szerint 2007 eleje és 2008 közepe között leginkább miattuk emelkedtek a határidős kőolajárak több mint a duplájukra. A spekulánsoknak történetre van szükségük ahhoz, hogy fel tudják hajtani az árakat, márpedig egy súlyos közel-keleti válság ennek tökéletesen megfelel. Nekik kedvez, hogy Szíria mellett Egyiptomban és Líbiában is válságos a helyzet, ráadásul még egy hidegháborút idéző, a nyugati országokat Oroszországgal és Kínával szembeállító nagyhatalmi konfliktus is felsejlik a háttérben.

A mi benzintankunkban robbannak a bombák

A kőolaj árának emelkedéséből mindenesetre egészen gyorsan drágább benzin lesz világszerte, így itthon is. A kőolaj persze keresztülmegy néhány csatornán – köztük az importon, majd a finomításon –, mire a mi autóink benzintankjába ér, de az ár nagyon szoros összefüggésben áll a világpiaci folyamatokkal.

Mint az alábbi ábrán látható, a termelői ár a benzin árának önmagában 40 százalékát határozza meg, de az azon felüli rész abszolút mértéke, tehát az adók és az árrések is a termelői ártől függően változnak. A termelői ár elsősorban a Cif Med mediterrán benzin jegyzésárától függ – ez utóbbi pedig nagyon szorosan együtt mozog a Brenttel. Afelől mindenesetre biztosak lehetünk, hogy ha hetekig 150 dollár körülire emelkedne a Brent, akkor itthon is 500 forint feletti benzinárakkal találkoznánk a jelenlegi 430 körüliekhez képest.

A másik fontos kérdés, hogy merre mozdul a dollár a forinttal szemben, mivel a nyersanyagokkal dollárban kereskednek. Ha a forint gyengül a dollár ellenében, akkor kevesebb olajat tudnak venni a magyar olajimportőrök ugyanannyi pénzért. Márpedig háború idején nem szokatlan, hogy megijednek a befektetők, és ilyenkor általában a még mindig legbiztosabb pénznemnek tartott dollárba menekülnek, ami így tovább erősödik. (Emellett szeptember közepén kapunk választ a globális tőkepiacokat hónapok óta kínzó kérdésre, a Federal Reserve eszközvásárlási programjának visszafogására is. Ha szigorít politikáján az amerikai jegybank, ahogyan azt most várják, az szintén a dollár erősödése mellett szólna.)

De legalább lesz infláció

Ha tényleg felmegy a kőolaj ára 150 dollárig, és tartósan ott is marad, akkor nem csak a saját benzinszámlánk miatt kezdhetünk aggódni. Az olaj még mindig a világ legfontosabb energiaforrása, ezért, ha a többi termékhez képest drágábbá válik, az a gazdaság többi szektorában is érezhető lesz.

Ez egyszerű: csökken a fogyasztók elkölthető jövedelme, hiszen többet kell benzinre költeniük. A fogyasztói kereslet visszaesésével a vállalatok árbevétele is kevesebb lesz. A globális növekedés most is lassú és törékeny, de egy ilyen hatás gyorsan megállítaná.