Emil, Csanád
15 °C
30 °C

Valójában mindig az oroszokra vártunk

2014.01.14. 15:42

A paksi atomerőmű bővítése kapcsán 3000 milliárd forintról beszélnek, de a teljes költség 5-6 ezer milliárd lehet. Ez már elég nagy összeg ahhoz, hogy a kormány csak egy szélesebb egyeztetés után döntsön róla – mondta az Indexnek Holoda Attila.

Az Orbán-kormány volt energiaügyi helyettes államtitkára szerint erkölcsi probléma a tender lehetséges megkerülése, ami megvalósult azután, hogy a Moszkvában tárgyaló Orbán Viktor megállapodást írt alá Vlagyimir Putyin elnökkel: az oroszok építik meg a paksi atomerőmű két új blokkját. A projekthez az orosz fél 10 milliárd euró hitelt is biztosít, egyelőre nem tudni, hogy milyen feltételekkel.

Miért nem tender?

Holoda szerint eddig sem vizsgálta komolyan a kormány a többi lehetséges pályázó ajánlatát, elsősorban azért nem, mert egyikük sem kínálta fel hozzá a finanszírozást, míg Moszkva többször jelezte: az összeg biztosítását többféle konstrukcióban is el tudja képzelni.

„Mivel az MVM-nek nincsen erre pénze, a kormány szempontjából érthető, hogy az orosz megoldás mellett döntöttek. Ennek ellenére technikai szempontból hasznos lett volna, ha egy tenderen a többi pályázó is bemutatja, hogy mit kínál” – mondta az egykori helyettes államtitkár.

A kormány dönthetett volna úgy, hogy tendert ír ki, amit azonban olyan módon fogalmaz meg – például finanszírozási ajánlatokat kérve a pályázóktól –, hogy egyértelműen csak az orosz ajánlatot lehessen figyelembe venni. „A kormányt azonban ekkor is ugyanaz a vád érte volna, mint most, hogy lényegében már döntött az orosz megoldás mellett, viszont sokkal tovább tartott volna a folyamat.”

Ez még az oroszoknak is nagy pénz

Márpedig, Holoda szerint fontos volt a kormánynak és az orosz félnek is, hogy a választások előtt megállapodás szülessen. Ez a választások előtt jól jöhet Orbánnak, aki így arról beszélhet, hogy a magyar vállalkozások nagy lehetőséghez juthatnak. „Ez nyilván így is van, az építőipari feladatok egy részét, a csőszerelés nyilván Oroszországból jövő cégek fogják elvégezni, még ha a feladatok javát igyekeznek is megszerezni.” – mondta Holoda, hozzátéve, hogy záradékok persze lehetnek a megállapodásban: például, hogy egy kormányhoz közel álló cég alatt lehessen csak beszervezni az alvállalkozókat.

Pótolni kell az energiahiányt

Bár 15-20 évre – sőt, az eddigi tapasztalatok alapján akár csak öt évre – jelezni nagyon nehéz az ország várható energiafogyasztását, Holoda szerint az a legtöbb elemzésből biztosnak látszik, hogy 2027-30 körül energiahiány lépne fel. Elképzelhető megoldás lehetne, hogy a hiányzó mennyiséget az addigra még inkább liberalizált energetikai piacon szerezzük be, vagy más módon pótoljuk: szénnel, gázzal, vagy megújuló energiával. „Ennek eldöntése politikai kérdés” – mondta a szakember, aki azonban – ellentétben az LMP-vel és a Párbeszéd Magyarországért Párttal – abban nem hisz, hogy kizárólag megújuló energiával pótolni lehetne az energiaigény negyven százalékát fedező paksi atomerőmű kiesését. Ráadásul eközben teljesíteni kéne a szénd-dioxid kibocsátására vonatkozó célokat. Márpedig Paks kibocsátása lényegében nulla, míg a megújuló energiának számító biomassza esetében a CO2-kibocsátás nagyobb, mint a legmodernebb szénerőművek esetében.

A CO2-emisszió csak akkor maradhatna a megújuló energia révén a kívánt szinten, ha azt napenergiából, vagy geotermikus energiából fedeznénk, ezekből azonban Holoda szerint rengeteg kellene ahhoz, hogy a kielégítse az áramfogyasztás igényét.

Kevés lesz a 3000 milliárd

A paksi bővítés nem csak a két reaktor megépítését vonja maga után. Ehhez az árhoz hozzá kell számítani az áramhálózati rendszer fejlesztését is. Holoda szerint a végösszeg inkább 5-6 ezer milliárd forint körül lehet, az összes szükséges fejlesztést figyelembe véve.

Energetikai szabadságharc

Holoda szerint nyilvánvaló, hogy a megállapodás kapcsolatban állhat a 2015-ben lejáró hosszútávú gázszerződéssel is. Mivel az atomenergetika terület és a Gazprom is állami kézben van, és magyar oldalon is az állam a szereplő mindkét esetben, kézenfekvő a „keretfinanszírozás”.

Az energetikai függetlenség célját ugyan megfogalmazza a magyar energetikai stratégia is, ám Holoda szerint ebben érdemben sosem történt semmi: a villamosenergia-rendszereket és piacokat ugyan sikerült valamennyire összekapcsolni, ám a hasznot az egyetlen nagyvásárló, az MVM teszi zsebre, amely egymaga adja tovább hatósági áron az energiát az áramelosztóknak.

A közép-európai országoknak össze kellene fogniuk, például az energiatárolás területén, ám itt is egyhelyben topogunk. Közösen kellene víz- vagy gáztározós erőművet létrehozni, mert egy ilyen létesítmény drága és sokkal hatékonyabb akkor, ha több ország veszi igénybe. Eilyen irányban azonban nem történt érdemi lépés, minden ország egymaga igyakszik megoldani az energiaigényének biztosítását.

„Eddig is csak beszéltünk az energiafüggetlenségről, ám az atomerőmű orosz megépítésével mindazt, amit az energiastratégiában leírtunk, kidobhatjuk az ablakon" – mondta Holoda.