Sok a pénze? Pózoljon halott oroszlánnal!

Melyikünk ne álmodozott volna arról, hogy a végtelen szavannákon üldözi a kafferbivalyokat és a sörényes oroszlánokat, párducokat, melyikünk nem nyúlt el gondolatban nappalijának zebrabőrből készült szőnyegén, a kandalló duruzsolását hallgatva?

 — írja afrikai beszámolójában egy orvos és hobbivadász, rámutatva a magyar vadászok igazi vágyálmára. Vagyis hogy hiába jó mulatság a Szabolcsban vaddisznózni, vagy Csehországban fácánozni, olcsó dzsentriskedés csak egy afrikai kalandhoz képest.

Teleki és Kittenberger, Almásy és Széchenyi — a nagy elődök írásain feltüzelt bankárok, cégvezetők és politikusok ismerik a módját a kulturált szórakozásnak: évről évre több tucat magyar utazik Afrikába néhány sörényes trófeáért.

Persze más olvasni néhány szentimentális vadásznaplót az ember és a természet küzdelméről, mint a valóságában látni az összeroskadó zerbákat és leopárdokat: az afrikai vadászélményt az átlagemberekhez igazán csak egy az utóbbi napokban feltöltött videó hozta közel.

A debreceni MLM-mágnás vadászfilmje nagyobbat hasított, mint gyógylekvár az étrendkiegészítő-piacból, sokan megbotránkoztak, látva, ahogy a sportember dinamikus zenére, lassított felvételen lövi halomra az oroszlánokat. Le is tiltották a videót, igaz, addigra már eléggé elterjedt. 

Mások védelmükbe vették az oroszlánvadászt. Ezek az állatok meg sem születtek volna, ha nincsenek gazdag vadászok, az afrikai vadászatnak pedig nálunk is szép hagyománya van, meg a helyi turizmusnak is fontos eleme, a befolyó pénz egy része pedig éppen természetvédelemre megy. Ahhoz pedig aztán végképp senkinek semmi köze, hogy ki mire költi a pénzét.

Férfias élmény

Egy biztos, az afrikai vadászat különböző intenzitással és minőségben régóta része a mindenkori magyar felsőosztály szórakozásának: akárcsak a korábbi főnemesi generációk után a vadászathoz nem sokat konyító Rákosiék, a rendszerváltás utáni újgazdag réteg is lelkesen igyekezett a pénzéhez méltó szabadidős tevékenység után nézni. Egy oroszlánvadászat pedig mégiscsak egy oroszlánvadászat.

Fotó: A. Bayley-Worthington / Europress / Getty

A vadászat az állatok királyára igazán izgalmas, kihívásokkal teli, férfias élményt nyújt, amely minden vadász életének egyik legszebb ünnepnapja lehet.

- hirdeti például útját az egyik afrikai vadászatokat szervező cég, erősen rájátszva mindenre amire egy révbe ért milliomos csak vágyhat. Egy egyhetes utazás akár 10 millió forintból is kihozható, de akkor az inkább a fapados kategória, az árak elég eltérőek attól függően, hogy pontosan hová utazunk, milyen állatokra megyünk, milyen szolgáltatásokat veszünk igénybe.

Egy golyóért 30 milliót

A költségeknél 100-300 ezer forintos napidíjjal mindenképpen számolhatunk, erre jönnek még rá az állatok kilövési díjai. Ezek is nagyon eltérőek területenként: egy elefánt bikáért adott esetben akár 30 millió forintot, egy oroszlánért 10 milliót is fizethetünk, egy zsiráfért, vagy egy leopárdért nagyjából 1-5 millió forintot kell fizetni.

Egy zebra akár már 300 ezer forint körül megvan, a sakál és vadmacska élete ér a legkevesebbet: 25-30 ezer forintért kilőhetjük, de van ahol ingyen jár a csomag részeként. A megsebzett, de ki nem lőtt állatokat ugyanúgy ki kell fizetni, vagyis egy rosszul meglőtt elefánttal egy belvárosi lakás árát dobjuk ki az ablakon.

Néhány állat kilövési ára az egyik cég ajánlatában:

A napidíjban legtöbbször benne van a szállás, étel és korlátlan sör, bor, üdítő, a terepjáró, a nyomolvasók, a nyúzók, a vadászengedélyek egy része és adók. De nincs benne például a repjegy, ami egy afrikai utazásnál még pár százezret dob a költségeken.

A repülőjegyen és kilövési díjakon kívül még pluszban fizethetünk a nemzeti parki belépőkért, fegyverbérlésért, vagy fegyver kiviteli engedélyért, repülőtéri transzferért, a trófeák főzéséért, fertőtlenítésért, dokumentációjáért, csomagolásért, szállításáért, honosításáért, és bizonyos állatok kilövéséhez külön engedély kell.

Sokan készíttetnek videót, vagy képeket a legszebb pillanatokról, ez természetesen tovább növeli a büdzsét. A hobbivadászokat rendszerint egy hivatalos vadász kíséri, és hozható nem vadászó feleség, barát, vagy családtag, nekik valamennyivel kevesebbet kell fizetniük.

Ez már egy más világ

Bár az afrikai hobbivadászok szívesen tekintenek magukra úgy, mint akik a nagy elődök nyomdokaiban járnak, azért Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán és Nagy Endre életműve nehezen említhető egy lapon a vadászturistákkal.

Széchenyi legszívesebben egyedül vágott neki egy-egy útnak, Kittenberger egyszer elvesztette egy ujjpercét, oroszlán támadta meg, Naggyal pedig egy bivaly végzett majdnem. Persze, végső soron ők is abban lelték örömüket, hogy állatokra lövöldöznek, de eközben azért jelentős kutatásokat is végeztek. Tavakat, lepkefajokat, vulkánt neveztek el a magyarokról, komplett múzeumokat töltöttek fel az általuk beszerzett állatokból. 

Fotó: Hoberman Collection / Europress / Getty

Persze ne legyenek kétségeink, a maihoz hasonló vadászturisták száz évvel ezelőtt is jártak a maihoz egészen hasonló szafarikra is, csak dzsip helyett lóhátról lövöldöztek. A mai hobbivadászok is inkább az ő örököseik, mostani formájában pedig ez már tényleg csak izgalmas céllövöldének tűnik.

Kiépült profi csapat kísér egy-egy utazót, mindenki a vadászturista keze alá dolgozik és a baleset esélye is elhanyagolható. A hivatásos vadásznál mindig van egy stoppuska, ha támadna az állat, külön vízhordó, fegyverhordó, nyomolvasó megy a csapattal, a fizető vendégnek gyakran már csak lőnie kell, miután leugrott a terepjáróról.

A munkamegosztást jól érzékelteti a már idézett orvos-vadász beszámolója is:

Nem lett tökéletes a lövés, a kudu feldobta magát a levegőbe, jelezvén a találatot, aztán uccu neki, irány a végtelen szavanna. Mi persze rohantunk a rálövés helyére. Én nem láttam ott semmit, de Delport, meg a színes bőrű segítőnk Katitip azonnal észrevették a vérnyomokat a fűszálakon és rohanni kezdtek abba az irányba, amelyet a kudu futási irányának tartottak. Delport futott elől, Katitip utána, én meg csak cammogtam és igyekeztem a szúrós dolgokból minél kevesebbet megfogni és minél többet az arcom elől elhessegetni, nem sok sikerrel. Mire utolértem őket, a kudu már ki volt terülve, előtte persze megkapta Delportól a kegyelemlövést, amire nekem is nagy kő esett le a szívemről, mert már láttam lelki szemeim előtt a keselyűk és sakálok által preparált kudumat.

Az említett nagy magyar afrikavadászok köreiben egyébként inkább Kelet-Afrika volt népszerű, ma Dél-Afika lett az egyik legkedveltebb úticél: itt a legkényelmesebb a szállás, és könnyen találunk maláriamentes környékeket, ráadásul egész évben lehet vadászni. Februártól áprilisig zöld a vidék, a napi hőmérséklet mérsékeltebb, júniusban és júliusban tél van, 15-20 fok, éjszaka pedig akár fagypontig is hűlhet a levegő, a bokron alig van levél, könnyebb célozni. Augusztus közepétől aztán megint melegebb lesz, októbertől pedig újra hőség.

Két év az élet

Bár a környéken a természetvédelem szempontjából az orvvadászat okozza a nagyobb problémát, a magánfarmokon tartott vadászatokat is régóta tartó társadalmi vita kíséri, elvégre itt a vadászat nem egy-egy túlszaporodott állomány ritkítására szolgál, ezek az állatok azért születnek, hogy aztán valaki lelőhesse őket. Néhány éve például Dél-Afrikában komoly, az állatvédőknek tett gesztusként értékelték, hogy megtiltották, hogy a farmon felnevelt állatokat egészen a kilövésükig rabságban tartsák. 

Korábban ugyanis elterjedt volt, hogy szinte csak a vadászat kezdetén engedték ki az oroszlánokat a szabadba, majd a természettel éppen csak ismerkedő vadállatokat szedték le az erre befizető gazdag turisták. Dél-Afrikában már arra kötelezik a vadászüzletből élőket, hogy az állatokat kilövésük előtt legalább két évvel engedjék ki a természetbe. Ez az esetek többségében egy hatalmas, magas kerítésekkel körbezárt területet jelent.

Mint minden hasonló, kiépült iparágnál a legtöbbször a túrákat szervező cégek honlapján is felmerül, milyen fontos megélhetési forrás ez a helyieknek, és hogy a gazdag külföldi turisták több ezer helyinek biztosítják a megélhetést. Több, vadászatokat szervező cég is azt állítja, a pénz egy részét oktatásra, természetvédelemre, az orvvadászok elleni küzdelemre fordítják, ami nagyon hasznos, hiszen a fejlődő országok egyébként nem tudnak olyan sokat áldozni erre.

A videóval kapcsolatban egyébként a főszereplő Gaál Lászlót is megkerestük, azt mondta, még átgondolja, hogy ad-e interjút.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!