Áfacsalt mobil lehet az ön zsebében is

GettyImages-488290374
2016.01.25. 08:11 Módosítva: 2016.01.25. 14:03
Rendesen rárepültek az áfázó vállalkozók a mobiltelefonokra is. A csúcsmobilok kicsik, könnyen szállíthatók és még drágák is, az ügyeskedés ezek miatt igencsak kifizetődő lehet. De egy halom trükk van, amit a kisebb gsm-boltok bevetnek, hogy náluk vásároljunk, az átverős hirdetések, a nem létező készülékek reklámozása mindennapos. Ha mellényúlunk, még a garanciát is bukhatjuk.

A netes áruházakban feltűnően nagy a szórás az ugyanolyan mobilok árában. Ugyanazt a Samsung vagy LG csúcsmodellt a legdrágább bolt sokkal drágábban árulja, mint a legolcsóbb. 

Megkérdeztünk pár közepesen vagy drágábban árazó mobilkereskedőt, ők mind azt mondták, hogy a kereskedelmi haszonkulcsuk mobiloknál 10-15 százalék között van, olyasmi árszint mellett, amin ők értékesítenek – elég távol a legolcsóbbaktól. Akciós időszakban egy-egy modellt lehet ugyan beszerzési áron is adni – az alatt már az áfatörvény korlátozása miatt problémás –, de csak eseti jelleggel és rövid ideig, mert tartósan nagyon ráfizetéses, és ahhoz meg melyik vállalkozónak van kedve és pénze?  

Szóval a kérdés alapvetően az:

hogy a fenébe tudja egy bolt ugyanazt a telefont, ugyanabban az országban, ugyanabban a csomagolásban, ugyanazzal a garanciával 50-60 százalékkal olcsóbban adni, mint egy másik? 

Méretes különbség 

Kiválasztottuk az utóbbi évek legnépszerűbb csúcsmobiljait, vettük a legolcsóbb és a legdrágább – létező és valóban működő – boltot az árukereső kínálatából, és megnéztük, hogy mekkora a két szélső érték között a százalékos különbség az adott terméknél.

Ezzel a – mondjuk úgy – kiigazítatlan módszerrel 51-91 százalék közötti árkülönbségeket kapunk öt népszerű telefonnál. Ez fényévnyire van az emlegetett 10-15 százaléktól.  

A különbségek annyira irreálisak, hogy felmerül: almát hasonlítunk a körtével. És tényleg. Felhívtunk a legolcsóbb kereskedők közül kettőt, és a felsorolt telefonoknál kivétel nélkül kiderült, hogy a boltok kamu árakkal nyomulnak, egyszerűen nem azt árulják, amit a drágább versenytársaik. 

Az egyik legolcsóbb kereskedő ügyfélszolgálatosa reccenés nélkül azzal indít – bármelyik telefont is kérjük a lenti listánkból –, hogy ez egy akciós ár, de már december elején vagy karácsonykor vagy épp fekete pénteken elfogyott, bocsánat. (Mit keres akkor még a kínálatban!?)

Amikor megkérdezzük, hogy mikor kaphatunk  a hirdetett áron, akkor február közepét végét lövi be, de hozzáteszi, hogy nem szeret ígérgetni, biztosra meg nem tudja. Amikor azt mondjuk, hogy inkább várnánk, ha ezek eredeti, bontatlan csomagolásban átvehető készülékek, akkor megtudjuk, hogy ezek kibontott, de jogilag nem használtként értékesíthető telefonok, ami azért van, mert magántulajdonban nem voltak, a Mediamarkt polcain nyomkodták őket, vagy valamilyen hasonló helyen. És csak töltő jár hozzájuk, és az is lehet, hogy a telefon magyarul sem tud. Ennyi nagyjából a kisbetűs rész, amit a bolt úgy jelöl, hogy OEM. 

Mivel ilyesmit inkább csak a bolondok vesznek, a beszélgetésben innentől elkanyarodunk arra, amerre az ügyfélszolgálatos elcsábít – azaz bekaptuk a csalit, a megtévesztő üzleti modell meg pontosan erre épül –, a rendes, magyar garanciás, bontatlan telefonok irányába. Mert legyen világos, hogy a többi alacsony ár csak pont arra jó, hogy őket hívjuk először a drágább boltok helyett. Ilyen drágább készülékből természetesen bármilyen típus azonnal kapható, pár tízessel drágábban. 

De még ezek is nagyon olcsók. A bontatlan, garanciás, ténylegesen kapható telefonokat összevetve is nagy marad a különbség a legolcsóbb és a legdrágábbak között. Az 51-91 százalék közötti szórás 30-70 százalékra csökken az alábbi öt népszerű mobilnál.

termék neve legolcsóbb legdrágább árkülönbözet % ajánlatok száma garancia típusa a legolcsóbbnál legolcsóbb magyar garanciás* árkülönbözet %
LG G3 67 550 119 990 78 103 AS garancia 87 990 36
iPhone 6s 16 GB 186 900 282 984 51 117 OEM készülék (használt) 213 990 32
Samsung Galaxy S6 122 500 232 867 90 171 AS garancia 137 800 69
LG G4 114 250 212 801 86 157 AS garancia 133 900 59
Samsung Galaxy S5 16GB 96 720 184 890 91 40 OEM készülék 122 570 51

Kíváncsiak voltunk, hogy más tartós fogyasztási cikkekhez képest is vajon kirívóak-e a mobilos árkülönbségek. A röpke gyűjtésünkből jól látszik, hogy nagyon. A hűtőtől a tévéig minden kategóriában szintén az árukereső aktuálisan legnépszerűbb modelljeit válogattuk ki.

A lényeg, hogy mindegyik termékcsoportnál 10-20 százalék közötti árszórás van, ráadásul lényegesen kevesebb ajánlat mellett. A kiválasztott hűtőnél a legdrágább ajánlat csak tíz százalékkal van a legolcsóbb fölött, a legnagyobb eltérést pedig a Samsung porszívónál találtuk, ott húszszázalékos az ugrás, de ez így is csak pár ezer forintot jelent.  

termék neve legolcsóbb legdrágább árkülönbözet % ajánlatok száma garancia típusa
Samsung SC47F0 porszívó 20 890 24 999 20 12 magyar
Indesit IWSC 51051 C ECO mosógép 64 900 72 620 12 15 magyar
Electrolux EDP 2074 szárító 104 800 119 900 14 20 magyar
Samsung RB29 hűtőszekrény 114 900 126 500 10 9 magyar
LG 42LF652V tévé 138 350 160520 16 44 magyar

A kérdés tehát: hogyan lehet 30-70 százalék közötti a szórás a mobiloknál, ha az összes többi lényeges tartós terméknél 10-20 százalékot látunk ugyanazon a felületen, részben ugyanazoknál a kereskedőknél?

Tudja, hogy megy ez 

– utalgat a stiklire az egyik olcsó bolt ügyfélszolgálatosa, és aztán valamit az áfáról magyaráz.

A módszerek  

Az egyik trükk az új telefont használtként eladni.

Ehhez annyi kell, hogy a webshop valamelyik uniós, praktikusan szomszédos országból vásároljon közösségi adószámmal. Ilyenkor a vevőnek nullaszázalékos áfás számlát állít ki a külföldi eladó, tehát a beszerzés nettó áron zajlik, áfamentesen. Ezt innentől már könnyű használt termékként továbbadni a végső felhasználónak, azaz nekünk, ami megint csak áfamentes ügylet, csábító áron, adómentesen.

A szervezettebb csalók viszont  megutaztatják a terméket, így az áfával egy láncban több ponton is lehet trükközni. A dolog onnan indul, hogy a magyar nagykereskedő megveszi a mobilokat jellemzően Ázsiából, amire a vámnál azonnal importáfát fizet, de ezt a következő áfabevallásában gyorsan vissza is igényelheti. A lényeg, hogy a behozatal után az importőr gyakorlatilag nullában lesz. A következő lépésben a terméket továbbadja egy hazai kereskedőnek, a trükközés pedig forrásaink szerint jellemzően itt kezdődik.

Ahol beindul a kavarás, az a következő állomás. A kiskereskedő, aki a mobilokat megveszi, gyorsan tovább is passzolja a portékát Szlovákiába vagy Romániába, ami után nem számíthat fel áfát, miközben ő ugye a beszerzésnél a nagykereskedőnek áfával együtt fizetett. Ezt elméletileg visszaigényelheti – vagy elszámolhatja –, tehát egy áfányi nyeresége már van az üzleten.

A következő lépés, hogy Szlovákiából vagy Romániából mindent visszavásárol, így a papíron kivitt és mondjuk onnan Ukrajnába továbbadott, ezzel lényegében az EU-ból eltüntetett készlet úgy érkezik vissza hozzánk, hogy papíron egy másik telefonnak látszik, mint ami távozott. 

A visszavásárlásnál a vevő kiskereskedő fizet áfát, akkor, amikor a terméket ténylegesen forgalomba hozza. Ez az a pont, amikor a webshopban mi megvesszük. És természetesen, amikor a kasszánál fizetünk, áfás számlát kapunk, hivatalos magyar garanciával és minden földi jóval.

A tőlünk beszedett ár áfatartalma azonban a költségvetés helyett újból könnyedén landolhat a kereskedő zsebében, ha elegendő fiktív vagy valós, de erősen túlárazott beszerzésről tud számlát beadni a NAV-nak. Ez a bizonyos beszerzés, ami lehet mondjuk valamilyen tetszőlegesen árazható exkluzív informatikai szolgáltatás vagy valamilyen termék, akár tovább is adható azonnal külföldre, ugyebár a határon átnyúlás miatt megint csak áfa nélkül, hogy a hatóságok véletlenül se keressék azt az ügyeskedő cégnél. A kör pedig további cégek és még több ország beiktatásával bonyolítható, amivel a haszonkulcs is emelkedik. 

Az egyes lépések eredménye végül összeadódhat, a nagypályás csalók ugyanis több szinten is érdekeltek, a határ mindkét oldalán lehet cégük, természetesen több országban is, végül pedig eladhatják az új portékát használtként, ha a hasznukat tényleg maximalizálni akarják. A lényeg, hogy az áfa a költségvetés helyett náluk maradjon, akár többször is behúzhassák a trükköket kombinálva, a nyereség egy részét pedig az ő szempontjukból veszteségmentesen adhassák át a vevőknek, jóval a versenytársak ára alá célozva, a korrekt vállalkozások üzletét rendesen lerontva. 

Fontos, hogy az ügyeskedő és a csaló cégek soha nem nőhetnek túl nagyra, hogy senkinek ne szúrjanak szemet. Érdemes lehet időnként mondjuk székhelyet váltani, mert ezzel a bürokratikus kavarással is lassítani lehet az adóhatóság munkáját. Elég rendesen. Aztán egy-két évente el lehet tűnni és új céget alapítani, mert ez nem kerül túl sokba, a potenciális nyereséghez képest semmiképp. 

De sok még az ügyeskedés

Teljesen legálisan ki lehet használni például azt, hogy a gyártók vagy a velük szerződött forgalmazók időnként nagyobb akciókat hirdetnek valamelyik országban egy-egy modellre, hogy piacot szerezzenek.

Ezekre a készletekre aztán lecsapnak az úgynevezett brókerek, akik kontingenseknek nevezett nagyobb pakkokban adják a kedvezően árazott készülékeket a határokon túl. A módszert a gyártók nyilván nem szeretik, mert a különböző piacaikat eltérő stratégiával és árazással próbálják leválasztani egymásról, és ezt az igyekezetüket az ilyesmi könnyedén áthúzza. Sok áfázó tehát azzal is növeli az árrését, hogy nem a helyi hivatalos nagykereskedőtől, hanem ezektől a brókercégektől vásárolja meg a telefonokat, azt és onnan, ami és ahol épp nagyon olcsó.

Amikor aztán bekapcsoljuk a készülékünket, a gyártók elméletileg láthatják, hogy mondjuk a német piacra szánt telefon először Győrben csatlakozik fel a hálózatra, vagy a magyar piacra szánt Kolozsváron, plusz próbavásárlásokkal is szűrik az ilyesmit, ilyenkor a gyári számból a saját rendszerükön keresztül látják, hogy a készülék nem abban az országban került a polcra, ahová szánták. Ez ellen egyetlen eszközük, hogy a brókereknek értékesítő nagykereskedőjükkel szerződést bontanak. 

Egy másik trükk, valahol az illegalitás határán a külföldi áfás értékesítés. Itthon is kaphatunk magánszemélyként telefont szlovák áfával, ami csak 19 százalék. Hivatalosan külföldről százezer euróig lehet értékesíteni a magyar piacra, afölött a külföldi kiskereskedőnek kötelességük bejelentkezni a magyar áfakörbe, itt ugye 27 százalék ugyanez a teher. Ez nem mindig történik meg, fogalmazzunk így.

Ha azt szeretnénk, hogy a vásárlás törvényes legyen, ki kellene mennünk mondjuk Párkányba. De ez az utazás kis trükkel megspórolható. Az eladó 100 euró éves mennyiség fölött nem szállíthat házhoz Magyarországra, de honlapján keresztül lehet közvetítője annak, hogy mi házhoz szállítást rendeljünk. Tehát papíron a házhoz szállítást vevőként mi rendeljük meg magunknak, nem pedig az eladó biztosítja, és így már sínen is van az alacsonyabb áfás beszerzés. Ez még akár bele is férhet, amolyan klasszikus kiskapuzás, megfogni nem nagyon lehet. De beszéltünk olyan külföldi áfával értékesítő bolttal, ami Budapest belvárosában értékesít. Ezzel is lehet spórolni és a versenytársak ára alá menni.  

Kis hely, nagy haszon

Telefonokkal ügyeskedni azért éri meg, mert nagy értéket lehet utaztatni nagyon kicsi helyen. Egy hűtő vagy egy tv a mérete miatt nyilván költségesebben mozgatható, jóval kisebb mennyiségben, miközben az ilyesmik már sokszor olcsóbbak a csúcsmobiloknál. Ezért logikus, hogy az utóbbi terület a legfertőzöttebb, ráadásul elég világos, hogy az utóbbi években ebben a termékkörben zajlott le a legnagyobb fejlődés, ezért sok a vevő. 

Beszélgetőtársaink véleménye azért eltért abban, hogy a tavaly bevezetett ekáer rendszer pontosan mekkora tisztulást hozott eddig a mobilpiacon. Volt, aki azt mondta, hogy egyelőre a dolog nem nagyon érezhető, de beszéltünk olyannal is, aki szerint volt fehéredés, sok cég csaló eltűnt a piacról, ami szerint látható az összehasonlító oldalak kínálatát nézegetve.

Ez mondjuk nekünk annyira nem tűnt fel, igaz, nem hasonlítottuk össze a kínálatot az ekáer előtt és után, és az is igaz, hogy az ekáerben értékhatár is van, tehát egy mobilokkal megpakolt kisebb furgon sem hurcolhat kedve szerinti telefont az egyik országból a másikba. 

Évi 20% hozam, csábító?

Az egyik netes áruházban a kedvenc jóárasított mobilunk mellett életünk befektetését is megejthetjük. Ha van potom 100 ezer eurónk, és csábít az éves 20 százalékos kamatláb, illetve szeretjük a nagyjából beláthatatlan mértékű befektetési kockázatokat, akkor kár lenne tovább keresgélni. A befektetési ajánlat szerint havonta kapunk kamatot, extra törődést a telefonunkra, és a biztosíték a cég raktárkészlete, na meg a vállalati részvények. Hogy ezek pontosan mit is takarnak, egyáltalán forgalmazhatók-e Magyarországon (vagy bárhol a világon), vagy van-e bármilyen valódi értékük, igen nagy homályban marad. A hirdetés szerint abba kapaszkodhatunk, hogy a cég a befektetőinknek havonta küld egy beszámolót. A lényeg, hogy a befektetésünk olyasmi, mint egy forgóeszközhitel: „Így folyamatában láthatja mindkét fél a pénzáramlás mértékét és módját. Ha tudjuk, hogy milyen termékek vannak raktáron, mekkora összeget várunk az ügyfelektől a megrendeléseiket követően, mekkora tőkével rendelkezik a cég aktuálisan és milyen mennyiségű áru érkezik éppen; akkor átláthatóvá válik a teljes folyamat és a befektetés rizikófaktora is minimalizálódik.” 

Ja, és még egy dolog: „Minden befektetőnk megkapja a legújabb iPhone modellt az általa kívánt színben, minden évben, amíg a befektetés összegét nálunk tartja.” 

És a garancia? 

Ha mindezek ellenére nem tudunk ellenállni a verhetetlenül olcsó csúcsmobiloknak, van egy praktikus kérdéskör, amire érdemes odafigyelni: a jótállás. Ebben a témában a fogyasztóvédelmi hatóságtól kértünk útmutatást. 

Például érdekes, hogy AS Garancia és OEM készülék fogalma a hatályos magyarországi jogszabályok szerint idehaza teljesen ismeretlen. Ahogy olyan sem nagyon létezik, amivel több boltnál is találkoztunk, hogy EU-garancia. A lényeg, hogy a belföldi cégeknek, amelyektől a mobilt vesszük, a hatályos Ptk.-nak kell megfelelniük, aminek a vonatkozó passzusai jogharmonizáltak egy uniós irányelvvel, így tehát minden itteni szabály minden más EU-országban is elméletileg érvényes. A lényeg, hogy két évig jár viszonylagos védelem. A pénzért vehető garancia csak olyasmi lehet, ami a két év fölött van (vannak cégek, amelyek az EU-garancia kifejezést a gyártói garanciára értik, ami a kötelező jótállásnál kedvezőbb körülményekre utal). 

A jótállás – amit a köznyelv garanciaként emleget – egy háromnapos csereperiódusból áll, ha ez lejár, a vásárlástól számított egy éven belül a kereskedőnek kell bizonyítania, hogy a termék hibátlan volt az eladásnál, tehát praktikusan mi tettünk benne valamilyen kárt. De az egy éven túl sem vagyunk reménytelen helyzetben, ugyanis a szavatosság két évig jár, viszont itt már fél év után rajtunk van a bizonyítási teher, ha a telefon elromlik. 

Azt sem árt tudni, hogy négyféle szavatossági jogunk van: a kijavítás, a kicserélés, az árleszállítás és az elállás, ilyenkor a kereskedőnek vissza kell fizetnie  a termék árát, de ezt csak akkor kérhetjük, ha a kereskedő sem a javítást, sem a cserét nem vállalja. Aki használtat vesz, annak is jár legalább egy év szavatosság, tehát a kereskedő nem mondhatja, hogy ha egyszer megvettük, minden hiba a mi bajunk. Ha baj van egy használtan vett telefonnal, csere nem nagyon kérhető, marad a javítás. Ha a kereskedő erre nem hajlandó, akkor itt is bejön a vételár részleges vagy teljes visszafizetése, ezeken túl csak a békéltető testület és a pereskedés marad.