A kis Mečiar piszkos ügye Magyarországon

• A KEG-sztori kívülről csak egy életképes, de folyamatos pénzhiánnyal küszködő tőzsdei cég lassú összeomlásának tűnhetett.
• Most viszont felmondott a könyvvizsgálójuk, és az elmúlt évek egyik legdurvább csalásgyanúját jelentette.
• A történet egy túlméretezett fejlesztéssel indult, aztán tűntek fel a Buda-Cashhez köthető arcok, az ügyben máig tart a nyomozás.
• Az egyre nagyobb bajba kerülő céghez a hírhedt Vladimir Mečiar felsőfokú végzettség nélküli unokaöccse, Milan Mečiar és társa érkezett megmentőként. 
• Akik igazából nemhogy nem mentettek meg semmit, de úgy tűnik, hogy sikerült egészen durva módon, bagóért kihúzniuk a 2200 magyar részvényes alól a cég utolsó értékét, egy nagyjából 2,5 milliárdot érő óriási üzemet.  
• Az ügyben az MNB is feljelentést tett, mondjuk a részvényesek már jó eséllyel tényleg csak a felügyeleti fellépésben bízhatnak.

Az 1999-ben megalakult Közép-európai Gázterminál Rt.-t (KEG) Steier József alapította, apránként építve fel egy kis dunaalmási töltőüzemből a 2006-ra már milliárdos forgalmú, 40 millió körüli eredményt hozó vállalkozást.

A gondok ott kezdődtek, hogy az alapító egy kicsit túl nagyot álmodott, amikor egy óriási, négyezer köbméteres gáztartályt akart felhúzni a további fejlődés érdekében, nagyjából egymilliárdért. Ehhez valószínűleg nem volt a cégnek elég pénze, ezért vehettek fel a projektre banki hitelt. 

Iparági hírek szerint az lett a gond, hogy egyből berendeltek egy nagyobb gázszállítmányt is a tartály elkészültére, hogy majd abból rögtön megkezdik visszafizetni a hitelt. A tartályépítés viszont megcsúszott, nem tudták átvenni a nagy szállítmányt, így pedig pénzzavarba került a cég, és ott maradt a fajsúlyosabb hitel is a nyakukon.

Itt, 2008-ban történhetett a második hiba. Ugyanis a pénzszűkében lévő céghez a Buda-Cashsel is összefonódó, kétes hírű Phylaxia-csoport jelentkezett befektetőként. Pénzt végül érdemben ők sem hoztak, viszont apporttal, azaz itt más vállalkozások tulajdonjogáért szerezték meg a céget.

Később derült ki, hogy talán ez az apport a valóságban jóval kevesebbet érhet, mint amennyiért beszámították, az ügyben rendőrségi nyomozás van folyamatban. Az apportok alulbecslésével egyébként már korábban is meggyűlt a baja a Phylaxiának. Mindenesetre a Phylaxia ezután kitette a cégből az alapító Steiert, majd elkezdte folyamatosan eladogatni a részvényeit, mivel 2009-től már a tőzsdén is lehetett kereskedni a részvényeikkel.

A Phylaxiához köthető arcok ráadásul engedményezéssel egy német cégükkel 2013-ban valahogy meg tudták venni a KEG több mint ötszázmilliós banki hitelét is. Ennek később még lesz szerepe. 

Nem a legjobb választás

A még mindig folyamatos pénzszűkében lévő KEG-nél ekkor jelentkezett be Milan Mečiar és szintén szlovák üzlettársa, Stefan Machalík. Ők egy 5+3 millió eurós (nagyjából másfél plusz egymilliárd forintos) tőkeemelési ajánlattal keresték meg a céget, ami hosszabb távra pályára állíthatta volna a KEG-et, kihasználhatták volna az üresen álló kapacitásokat. Cserébe 50 százalék feletti részesedést kaptak volna a cégből.

Mivel Mečiarnak Szlovákiában is volt gázos cége, racionálisnak tűnhetett az a lehetőség is, hogy közösen szerezzenek be gázt, nagyobb mennyiségben ugyanis kedvezményekhez lehet jutni.

Azonban a szerződés aláírásának napján Mečiarék elálltak az üzlettől új problémákra hivatkozva. Megvették viszont a phylaxiásoktól a KEG régi hiteleit 2013 végén. Közben pedig elkezdtek bevásárolni a tőzsdén a még mindig rossz helyzetben lévő cég olcsó részvényeiből.

A KEG-nek elég elaprózott a tulajdonosi szerkezete, és inaktívak, azaz kevesen is járnak közgyűlésekre. Így 10-15 százalékos tulajdonnal akkoriban már simán lehetett irányítani a vállalatot.

Így is történt, Mečiarék 2013 végén már 11 százalékos tulajdonrésszel elkezdték lecserélni a korábban válságstábnak megválasztott vezetést, és a saját embereiket tették a helyükre. Utána egyre-másra jelentették meg a vállalatot elég rossz színben feltüntető híreket, ismeretlen tartozásokat és gyanús ügyeket emlegetve. Igazából ki is mondta az új igazgatótanács, hogy talán „mesterségesen” túlértékeltek a részvények.

A rossz hírektől csökkent is a részvényárfolyam, Mečiarék pedig baljóslatú közleményeik ellenére két cégükön keresztül egyre inkább bevásároltak a KEG egyre olcsóbb részvényeiből.

Közben felmondták a korábbi beszállítói szerződéseiket. A részvényesek egy csoportja szerint könnyen elképzelhető, hogy utána Mečiarék szlovák cégeitől kezdték el venni a gázt, hitelre. Szintén nekik támadt az félelmük, hogy esetleg túl magas áron veszi saját magától a szlovák kör a gázt, és így kiviszi Szlovákiába a KEG-ből az értékeket.

Jön a durvulás

Ez azért is lehetett okkal gyanús, mert a KEG-nél Mečiarék alatt 2014-ben már a hivatalos beszámolójuk szerint sem vezettek semmiféle transzferár-nyilvántartást, noha a kapcsolt vállalkozásaikkal jelentős forgalmuk volt. Igazából nem kicsivel guríthattak, hiszen a könyvvizsgálójuk szerint még a szerződéseikről se volt számára elérhető nyilvántartás, és úgy általában is csak úgy ímmel-ámmal voltak dokumentálva jelentősebb gazdasági események vagy akár a pénztár kezelése is (lásd itt a „korlátozott vélemény alapja” pontot).

A forgalmuk nőtt, de ezzel párhozamosan a veszteség is nagyobb lett, és a saját tőkéjük 2014 végére 500 millió forint alá csökkent. A részvényesek egy része 2015-ben már elkezdett bejelentéseket tenni, hogy esetleg meghamisítják a közgyűlési  jegyzőkönyveket, illetve nincs hihető és elérhető beszámoló a cég helyzetéről. Az érdemben már csak palackos gázzal foglalkozó cég legfőbb értéke az óriási dunaalmási üzem maradt. Ez könyv szerinti értéken 1,5 milliárdot ért, piaci értéken 2008-ban 2,5 milliárd körüli értéket.

Megkérdeztük Gyapjas Istvánt, a cég nemrég felmondott könyvvizsgálóját, aki arról számolt be, hogy szerinte 2015 folyamán hiába kérte fél tucatszor a vezetőséget a hiteles adatok biztosítására, erre nem, vagy néha részben voltak hajlandóak. Tavaly utolsó negyedévben már hivatalos könyvelője sem volt a cégnek, legalábbis a könyvvizsgáló nem tudott kapcsolatba lépni ilyennel. Jelenleg egyébként nagyjából 21 százalékos tulajdonos a szlovák páros, 79 százalék magyar kisbefektetők kezén van elaprózva.

A csúcs azonban az idei évre maradt, amikor Mečiarék egyszerűen kivitték cégből az utolsó értéket, a dunaalmási üzemet. Az igazgatótanács 660 millió forintért odaadta a tulajdonosok szlovák cégnek a jó eséllyel több milliárdot érő üzemet a saját maguk által adott, a befektetők számára nem felmérhető hitelekért cserébe. Ehhez a művelethez találtak értékbecslőt is, aki pont ennyire árazta be a üzemet. Mindez azért is volt meglepően praktikus az igazgatótanácsnak, mert nagyjából 750 millióig hozhattak volna csak saját hatáskörben döntéseket. Így a cégben lényegében nem maradna semmiféle érték, bátran lehetne hagyni becsődölni.

Az ügy mindenesetre megtörtént, a 79 százaléknyi magyar részvényes, mely nagyjából 2200 befektetőt jelent, most pillanatnyilag hiába fut a pénze után. Az MNB többek közt a könyvvizsgálótól szerzett értesülések alapján is feljelentést tett, talán ez lehet a legfőbb reményük az ügyben, hogy érvénytelen legyen a vagyon átcsoportosítása.

Megkérdeztük a KEG-et is, hogy ők hogyan gondolkoznak erről problémáról. A dunaalmási üzemet érintő értékkülönbözetről annyit mondtak, hogy azt „vizsgálják”, egyébként pedig független értékbecslő mérte fel nekik ennyire.

Arra hogy miért nincs transzferár-nyilvántartásuk, azt mondták, hogy márpedig van, a hatóságok nézhetnek bele és valószínűleg megtévesztettek „az informátoraim”. Ami ugye a saját beszámolójuk volt.

Arra felvetésre, hogy miért jelenthette fel őket az MNB, azt mondták, hogy március 21-én egy rendkívüli közzététel formájában majd elmondják. De azt „vélelmezik”, hogy „a könyvvizsgáló minden alapot nélkülöző vádaskodása” lehet pusztán csak a háttérben. 

(Borítókép: Európa legnagyobb gáztartálya készül Dunaalmáson, 2007. január 30-án. Fotó: MTI)