A legjobb lenne, ha megszűnne az iskola

Az alternatív oktatásról szóló cikksorozat előző részéből kiderült, hogy több iskolaalapítási kísérlet is folyamatban van, és úgy fest, hogy ősszel vagy fél tucat intézmény indul Budapesten és vidéken.

Szórványosan évek óta vannak érdeklődők, szülők és pedagógusok vegyesen, akik ilyen-olyan okokból elégedetlenek az állami képzéssel, és iskolaalapítást terveznek – mondja Horn György, a legrégebbi alternatív intézmény, az AKG pedagógiai vezetője, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke.

Tavaly ősszel végül több ötletelés a tényleges előkészítés fázisába lépett, az idei őszi indulók ebből a körből kerülnek ki. Például a Budai Gyermekszem.Pont Általános Iskola a II. kerületben, Törökvészen. Az iskola vezetője Dechertné Gelencsér Anna szerint megnövekedett igény van bármilyen alternatív szemléletre ma Magyarországon.

A hatvan induló család lényegében szájmarketing útján talált ránk.

Az alternatív verziók helyett teljes egészében az állami kerettantervet követő alapítványi iskola központi gondolata az, hogy pedagógiáját a rendszergondolkodásra építi. A tanulók holisztikusabb rálátást kaphatnak a tananyagra, észreveszik és értelmezik az eltérő tudományterületekhez tartozó tantárgyak tartalma közötti összefüggéseket. Ezzel fejlődik a kritikai gondolkodásuk és önállóbbak is lesznek, ígéri Dechertné.

Iskolájukban szintén alapelv az inkluzív, befogadó szemlélet, amit a Lányi Marietta-féle 25 éves Gyermekek Háza már régóta nagyon sikeresen képvisel Magyarországon. Az iskola tanulóinak ötöde valamilyen fogyatékossággal élő kisgyermek, de őket nem elkülönítve, hanem a közösségbe integráltan oktatják – például a kezdetektől lesz jelnyelvi oktatás az iskolában. Egy évfolyamon mindig csak egy osztály indul, húsz diákkal, így, ha már minden évfolyamon lesz képzés, akkor is csak 160 gyerek lesz az iskolában. Most ősszel az elsős mellett egy harmadikos és egy ötödikes osztály indul, ezek ugyanis azok a pontok, amikor az elégedetlenek jellemzően kilépnek a közoktatási rendszerből.

Iskolaalapítás hét lépésben 

Az iskolaalapítás hosszas és bonyolult a folyamat, meg viszonylag tőkeigényes, de ahogy a fenti példa is mutatja, nem lehetetlen végigzongorázni, ha minden összeáll. Érdemes egy-másfél évet szánni rá, mondja Horn György.

Hogy pénzben milyen terhet jelent egy alapítás, az egy nagyon széles skálán mozgó változó (függ a kiválasztott ingatlan állapotától, a tulajdonviszonyoktól, a kiválasztott kerettantervtől, az állami támogatás mértékétől, a tanulók számától stb.), így egyetlen megkérdezett sem vállalkozott arra, hogy erre a kérdésre bármilyen konkrétabb számot mondjon, ez tehát mindenképpen az alapítók egyik kockázata.

A másik komolyabb kockázatot az iskolaalapításnál elkerülhetetlen szakhatósági eljárások jelentik, amik nagyon szövevényesek – hallottuk többektől is, akik aktívan benne vannak a folyamatban.

„A műszaki előírásoknak és szabványoknak való megfelelés azért is nagyon nehézkes és komplex, mert az egyes hatóságok nem egységes eljárásrend alapján alakítanak állásfoglalásokat egy iskola működési engedélyének kiadásakor” – mondja Dechertné. 

Az indulás előtt fontos, hogy magánszemélyként nem érdemes magánintézményt alapítani, tehát kell egy támogatásokat felszívni képes nonprofit szervezet – egy alapítvány, egy egyesület vagy egy nonprofit kft. –, ami az iskola fenntartója lesz. Fontos, hogy a szervezet alapító okiratában feltüntesse, hogy célja az iskolafenntartás. Ha minden technikai feltétel megvan, akkor jöhetnek az alábbiak. 

1. Kell egy iskolai alapító okirat: milyen céllal, évről évre mekkora tervezett létszámmal, milyen vezetővel fog működni az intézmény, ezt a hatályos szabályozás szerint az indulás évében – vagy az alapító okirat bármilyen változása esetén a későbbiekben – május 31-ig be kell nyújtani az illetékes kormányhivatalhoz. 
2. Biztosítani kell egy épületet. Ez az egyik szűk keresztmetszet. Kevés tőkés finanszíroz ilyesmit, ez ugyanis csak egy hosszú távon megtérülő – igaz, komoly értékteremtő – vállalkozás. Ezért jellemzőbb a bérlés, amivel az önkormányzatoknál érdemes kopogtatni. Ezzel az a gond, hogy az önkormányzatok ilyen hosszú időre (előreláthatólag mondjuk nyolc évre) ritkán tudják elkötelezni magukat egy bérlő mellett. Márpedig a kormányhivatal szigorúan számon kéri az aláírt bérleti papírokat – szerencsés esetben a hosszú távú szerződés helyett néha elfogadják az ingatlantulajdonos szándéknyilatkozatát is, de ez ritkább. (Egyébként nem feltétel, hogy az épületben korábban már működött iskola, csak ez jelentősen egyszerűsítheti a folyamatot, és csökkentheti a költségeket is.)
3. Az iskola működtetésének másik nélkülözhetetlen összetevője, hogy legyen elég pedagógus a kiválasztott kerettanterv megvalósításához, akikre aztán építkezni lehet. A hosszú távú elköteleződés tőlük is elvárt, amiről a törvényi előírás szerint szándéknyilatkozatot kell aláírjanak.  
4. Kell egy hiteles költségvetés, amiből látszik, hogy a működés anyagi feltételei szintén biztosítottak. Ez tartalmazhatja a gyereklétszám alapján járó állami bér- és tb-támogatásokat, de ez az alapítványi iskolák fenntartásához kevés (az állam a dologi kiadásokat, az eszközöket, az ingatlanbérlést, a rezsit, az amortizációt nem támogatja egy forinttal sem), így egyéb forrásokat is meg kell jelölni. Ennek praktikusan a szülők hozzájárulásaiból kell összeadódnia. A tapasztalatok szerint nagyjából 70-75 ezer forint kell diákonként egy színvonalas iskolához (amiben az iskolabérlés költsége még benne sincs), egy 100-120 fős iskola esetén ennek a felét finanszírozza nagyjából az állam. Egy ilyen felállásban gyermekenként legalább 35-40 ezer forintos szülői hozzájárulás a havi minimum, ez alá nem lehet bemenni. És ezért a pénzért a legolcsóbb, hat évig egyetlen osztálytanítóval működő Waldorfok ajánlanak képzést, ami kicsit ezoterikus és helyenként irracionális (mondja Horn), de persze az értékei ennek a pedagógiának is vitathatatlanul megvannak. 
5. Az alapításhoz még fontos a kötelező eszközlista és az iskolai szolgáltatások megteremtése: kell könyvtár és tornaterem, székek és táblák, egyéb fogyóeszközök és minden más, ami az adott kerettanterv ellátáshoz szükséges. 
6. A másik szűk keresztmetszet a fenntartó és a pedagógusok által is jóváhagyott pedagógiai program összeállítása és kötelező benyújtása, amit állami oktatási szakértők is vizsgálnak. Ez tartalmazza azokat az egyedi vonásokat, amivel az iskolák megkülönböztetik magukat a többitől, amivel elérhetik a kitűzött pedagógiai céljaikat. 
7. És a pedagógiai programhoz illeszteni kell egy már akkreditált kerettantervet, ami szintén szövevényes: a kerettanterv tulajdonosának kell kikérnie a minisztérium engedélyét ahhoz, hogy az akkor még nem létező új intézménynek engedje meg, hogy az ő már jóváhagyott tantervét használhassa.  

A Független Pedagógiai Intézet igazgatója, Juhász Ildikó szerint az iskolaalapításnál is fontos a csapat összetétele, főleg a pedagógiai program megírásánál, ami az iskola stratégáját leíró legfontosabb dokumentum. Ezzel párhuzamosan érdemes kiválasztani a kerettantervet az alapján, hogy a megálmodott pedagógiai elképzelésekhez melyik rendszer illeszthető a legjobban.

Jól érezze magát a gyerek? Vagy kompetenciaalapú oktatást akarok? – a pedagógiai programnak ezekről kell szólnia. Az indulásnál mindenképpen érdemes egy már létező tantervet kiválasztani, mert egy saját gyártására ebben a stádiumban az átlagos alapítók még nincsenek felkészülve. Ha a pedagóguscsapat innovatív és tudatos, akkor az évek alatt szerzett tapasztalatok alapján saját kerettantervvel is elő lehet állni, ami még markánsabban megkülönböztetheti az iskolát.

Akiknek fél év alatt sikerült 

Ősszel indul Óbudán a Tág Világ iskola is egy első, egy második és egy ötödik osztállyal. A Tág Világ program már hat éve működik, eredetileg alapítványi környezetben kísérletezték ki a tanárok, de az utóbbi években egy hagyományos két tannyelvű iskola programjaként működött, ahonnan nemrégiben kiszorult. „A szülők nem akarták, hogy megszűnjön a képzés, ezért a pedagógusokkal összefogva elhatározták, hogy önerőből saját iskolát alapítanak” – meséli Mózes Dóra, az iskola pedagógiai vezetője. Szerencséjükre a helyi önkormányzatnál épp felszabadult egy épület, ami korábban oktatási intézményként működött, ezt meg is kapták. 

A Tág Világ szemlélet hasonlít más alternatív pedagógiai alapjaihoz. Amiben sajátosak, az a témaközpontúság és a témákhoz kapcsolódó készségfejlesztés. A pedagógiájuk lényege, hogy a témákhoz – a titkos út, a csillagos égbolt, helyem a világban, Magyarország stb. – integrálják a tématartalmakat, ezáltal a tapasztalatok szerint a gyerekek elvarázsolódnak és sokkal motiváltabban tanulnak, saját véleményük lesz, megtanulnak érvelni, és egymás problémáira is nyitottabbak lesznek. A témákhoz kidolgozott témafüzetekben gyűjtik a kapcsolódó irodalmi, természettudományos szövegeket. Témává pedig bármi válhat, egy Indexről letöltött hír is.

A diákok interaktív táblákat használnak, ppt-ket készítenek, számítógépeken dolgoznak, és közösen könyvet is szerkesztenek. Az angol nyelv oktatását is integrálták, alsóban csak a szókincset erősítik, a nyelvtantanítás ötödiktől fölfele jön be. Az értékelés szöveges, erre a tanárok mellett a diákoknak és a szülőknek is lehetőségük van. Más alternatívokhoz hasonlóan itt sem a tudást, hanem az elsajátított készségeket és az együttműködést díjazzák. 

Az önálló induláshoz hivatalosan a Gyermekek Háza alternatív kerettantervét kapták meg, a tananyagtartalmak ugyanazok, mint más iskolában, azaz itt is minden a Nemzeti alaptanterv előírásainak felel meg. Az alapítás előkészületei tavaly indultak, a folyamatban öten-hatan vettek részt, köztük pedagógus, gazdasági szakértő, pr-szakember és grafikus is. Természetesen itt is lesz tandíj, de Mózes Dóra nagyon szeretné, ha hosszú távon egy ösztöndíjprogram keretében olyanok is beiratkozhatnának, akiknek bármekkora tandíj kifizethetetlen. 

A lehetséges irányok

Az iskolaalapítási próbálkozásoknál elméletileg három lehetséges út van: 

• új kerettanterv elfogadtatása
• tanulócsoport alapítása
• a fenti göröngyös út végigjárása 

Olyannal nem beszéltünk, aki szakmailag az első megoldást javasolta volna, mert nehézkes, és tapasztalatok nélkül egyáltalán nem ajánlott – pedig egyébként radikálisan újat létrehozni csak egy egészen más, a maiaktól eltérő keretrendszerben lehet. Persze kérdés, hogy a pedagógiában, ami egy lassú, érzékeny és tapasztalásra épülő folyamat, van-e egyáltalán helye a radikális és gyors megújulásoknak.

Az eddigiekhez képest viszonylag újat mutatók a második csoportba tartoznak, a jelen pillanatban legszervezettebbnek számító próbálkozásról korábbi cikkeinkben már írtunk. Hosszú távon több megszólaló szakember is támogatja a közösségi tanulócsoportozást, „jó a homeschooling átültetett logikája”, de azért egyelőre problémás: magyaros módon kiskapuzni kell.

Az utóbbi évek egyik szigorításának eredményeként ugyanis ma a szülők nem dönthetnek kedvükre arról, hogy gyereküket magántanulói státuszba tegyék, ami ebben a modellben alapvető. 2010 óta ehhez a nevelési tanácsadó bevonására van szükség. Itt persze általában nincs akadékoskodás, de egyértelmű, hogy a törvényhozó korlátozni akarta ennek a megoldásnak a szabad terjedését, legalábbis a változtatás logikájából ez olvasható ki.

Szintén problémás, hogy kell egy iskola, ami a csoportokba összeszervezett diákokat magántanulónak minősíti, és aki felügyeli a diákok oktatását, vizsgáztatja őket – ami egyébként szintén nem a legjobb, kényszer szülte megoldás. Ehhez a módszerhez a jogi kidolgozatlansága miatt állami támogatás sem jár, emiatt megfizethetetlenül drága elitképzést jelent, és több pedagógia eljárása nincs is szakmailag átgondolva, az ismerethordozók nincsenek kellő körültekintéssel kidolgozva, legalábbis jelenleg. Szóval ez egy érdekes próbálkozás – hallottuk mindenhonnan –, de korlátozott feltételekkel és megfelelő jogi háttér nélkül. 

Ez járható, ha nem is egykönnyen. A legnagyobb hátulütője, hogy az infrastruktúra nehezen teremthető meg hozzá, bár állami és önkormányzati szinten elméletileg viszonylag sok ingatlan rendelkezésre állhat, hisz a mai rendszert évente 150-180 ezer kisdiák iskolai belépésére optimalizálták néhány évtizede, miközben manapság már évi 90 ezer gyermek kezdi az elsőt, sőt, kicsit még kevesebb is.

Hogy ezeket az ingatlanokat odaadják-e vagy sem, az kérdéses, de ezen az úton megszerezhető az állami támogatás, ami döntő fontosságú lehet az osztályok összetételében: egy kétgyerekes, kétkeresős, nagyvárosi középosztálybeli családnak lehet némi esélye a havi 40-70 ezer forint közötti tandíjat kiköhögni – ha nem is egykönnyen –, míg ennél drágábban már kizárólag csak a felső középosztály tervezgethet.

Ezt alá is támasztják a három-ötszörös, esetenként tízszeres túljelentkezések, amikről mindenhonnan hallottunk – miközben nyilván a társadalom jelentős többsége sajnos ennyit sem engedhet meg magának. 

Az alternatív iskolák nem is olyan eredményesek?

Ez sok szülő kimondott vagy ki nem mondott aggodalma, amire rákérdeztünk több pedagógusnál is. Az I. kerületi, állami finanszírozású, évente egy Montessori-jellegű és egy hagyományos osztályt párhuzamosan indító iskola, a Batthyány Lajos igazgatója, Szakács Ágnes tapasztalata szerint a Montessori-módszerrel tanulók nagyon nyitottak és érdeklődők felső tagozatban, illetve meglehetősen olvasottak is. A felvételi eredményeik pedig hasonlóak vagy jobbak, mint a hagyományos osztályokban végzetteké.

Dobos Orsolya, az Alapítványi és Magániskolák Alternatív Tagozatának a vezetője szintén megerősíti, hogy tapasztalataik szerint az alternatív képzésekben végzettek felvételi eredményei nem térnek el érdemben a hagyományos képzésben végzettekétől.

De szerinte azt is fontos látni, hogy

A különbségek tapasztalatai szerint máshol vannak: az együttműködésben, kommunikációban, önbizalomban, konfliktuskezelésben, tehát a szociális kompetenciákban, a csoportos közegben való érvényesülésben az alternatív gyerekek jobbak.

Előrébb járnak a tanulásmódszertanban, pontosabban abban, hogy hogyan szerzik meg a tudást – ennek persze az átlagosnál jobb szociális közeg is lehet a hátterében. Szerinte ezek a fiatalok kevésbé stresszesek, jobban tisztábban vannak magukkal, könnyebben el tudják helyezni magukat egy közösségben, és talán azt is jobban tudják, hogy mit kezdjenek az életükkel (sok új generációs vállalkozó alternatív iskolába járt). De azért eléggé biztos, hogy azért ebben is sok eltérés, sok kivétel van.

Milyen lesz a jövő iskolája? 

A szakemberek szerint itt is többféle út körvonalazódik: 

Az AKG-s Horn György szerint az elmúlt száz év gazdasági és társadalmi változásai szétverték a régi közösségi hálózatokat, így lett teljesen evidens, hogy az állam szervezi az egészségügyet és az oktatást. A XXI. század meghatározó tendenciája jelen pillanatban még nem látható egészen biztosan, de jó lenne, ha az iskola XIX. századi formája idővel megszűnne, és helyébe lépne a közösségi hálózati iskolarendszer, amiben a családok és az önszerveződő közösségek visszaveszik ezt a funkciót az államtól. A mai szülői kezdeményezésekből ez körvonalazódik.

A legjobb tényleg az lenne, ha a mai iskolák egyszerűen megszűnnének, fölöslegessé válnának.

A helyükre lépő, tömegeknek elérhetővé váló hálózatos, önszerveződő iskolák célja pedig az kell legyen, ami ma széles körben hiányzik az állami fenntartású iskolákból: a tanulási motiváció megőrzése és fejlesztése, a tanulási képességek és módszerek elmélyítése, illetve a szociális kompetenciák fejlesztése. Ezekre ma az alternatív megoldások alkalmasabbnak tűnnek, bár ez nem törvényszerű, ennek ellenére ez várhatóan még jó sokáig így is marad. Legalábbis itt, Magyarországon, miközben a világ ebben is elmehet vagy inkább már el is ment mellettünk. 

(Borító- és címlapkép: A nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Vécsey Károly Tagintézményének egy óráján simogatja meg egy kislány a mellette ülő Down-szindrómás osztálytársának fejét, 2016. január 16-án. Fotó: Kovács Tamás/MTI)