Szilárda
0 °C
6 °C

Ezekért a tanulmányokért fizettek havi 4,5 milliót az MNB alapítványai

pada
2017.04.25. 19:04 Módosítva: 2017-04-25 20:20:45

Majdnem napra pontosan egy éve írtunk arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank által alapított Pallas Athéné alapítványok havi 750 ezer forintért vásárolnak havonta egy gazdasági elemzéseket tartalmazó kiadványt Matolcsy György jegybankelnök unokatestvérének, Szemerey Tamásnak BanKonzult Kft. nevű cégétől. Most pedig végre kiderülhet, hogy mire is ad a hat alapítvány összesen havonta 4,5 millió forintot 2014 eleje óta, ugyanis

az alapítványok nyilvánosságra hozták a "Hazai és globális gazdasági és pénzügyi trendek" című jelentéseket.

Ebben elvileg olyan gazdasági elemzéseket kapnak az alapítványok, amelyek segíthetik őket a befektetéseikben és a rövid- és hosszabb távú stratégiai döntéseikben. Már korábban is kérték az alapítványokat, hogy mutassák meg a jelentéseket, de azt eddig nem adták ki, arra hivatkozva, hogy ezt a készítő BanKonzult határozottan megtiltotta, mert azok – ahogy a Pallas Athéné Domus Scientiae Alapítvány tavaly a Párbeszéd Magyarországért adatigénylésére reagált – "olyan információkat foglalnak  magukba melyek nyilvánosságra hozatala a társaság piaci és gazdasági érdekeit sértené, az üzleti tevékenység végzése szempontjából sérelmet okozna, ezek üzleti titoknak minősülnek, továbbá a szerződés rendelkezése alapján szerzői jogi védelem alatt állnak." A BanKonzult jelentését ugyanis az MNB alapítványa mellett piaci vállalatok is megvették, akiknek versenyhátrányt jelentett volna, ha az alapítványok nyilvánosságra hozzák azokat.

Most viszont a BanKonzult úgy döntött, hogy mégis nyilvánosságra lehet hozni a jelentéseket, de csak hat hónap csúszással, vagyis most 2014 januárjától 2016 augusztusig nézhetjük meg, hogy mire is alapozhatták az MNB alapítványok a stratégiájukat. 

A nagyjából 26 oldalas tanulmányok – amelyeket itt lapozhat végig – minden hónapban 12 fontos trendet dolgoznak fel rettenetesen tömören, amolyan vezetői összefoglalóként. Egy témára másfél oldalon négy bekezdés jut, amelyekből

  • egy bekezdés leírja magát a tárgyalt jelenséget,
  • kettő kicsit részletesebben leírja a jelenséghez vezető folyamatot,
  • egy pedig összefoglalja az egészet,
  • a szöveg után pedig egy grafikon is jut minden témához. 

A 2016 augusztusi kiadványban például olyan jelenségekről olvashattak az alapítványok dolgozói, mint hogy a magyar gazdaság gyorsan kiheverte 2016 gyenge első negyedévét, hogy nagyon esett az FDI állománya Magyarországon, hogy kitűzött időn belül meglehet az egymillió új munkahely és hogy az elektromos autók forradalmasítják az autóipart. 

Hogy mindez megér-e havi 750 ezer forintot, az kérdés, bár az alapítványok azt írják, a kiadványokat egy közgazdász csapat állítja össze, amely több ezer oldalnyi tanulmányt összegez ebben a 26 oldalban, a 750 ezer forintos előfizetésért pedig a kiadvány mellett még egyedi konzultációk is járnak. 

Első ránézésre viszont nem tűnik úgy, mintha őrült nagy titkokat vagy befektetési tippeket kaptak volna az alapítványok, vagy bármi olyan megtudhattak volna innen, amit mondjuk az alapító MNB kiadványaiból, sajtóközleményeiből és adataiból ne lehetett volna megtudni, vagy amit egy MNB-s elemző ne tudott volna elmondani röviden, mondjuk ingyen. A másfél oldalas fejezetek nagyja így is MNB-s és KSH-s elemzéseket foglal össze, ráadásul a beillesztett grafikonok nagy része is ettől a két állami intézménytől származik.

Vagyis az MNB alapítványai fizettek egy cégnek, hogy az összefoglalja nekik az MNB anyagait. 

Ez persze önmagában nem egy értéktelen dolog, és meg kell hagyni, a BanKonzult kiadványai kifejezetten igényesen szerkesztett és fogyasztóbarát anyagok. Csak azt nem tudni, hogy vajon biztos ez-e az egyetlen hatékony módja annak, hogy az alapítványok értesüljenek a magyar gazdaságban végbemenő gazdasági trendekről és külgazdasági hatásokról. Mint ahogy az sem világos, hogy miért sérti a BanKonzult érdekeit, ha kiderül, hogy MNB-s statisztikákat adnak el az MNB alapítványainak, mindegyiknek külön-külön 750 ezer forintért.

Szemerey Tamásnak amúgy sok cége kapott vagy kap abból a közpénzből, amit az MNB alapítványai elköltenek. Ha még emlékeznek, az alapítványok miatt a parlament megpróbálta megváltoztatni az információs szabadságról szóló törvényt, hogy az MNB-alapítványoknak ne kelljen beszámolniuk arról, hogy hogyan költik el a közpénzt, mert a fideszes érvelés szerint ez a közpénz elveszti közpénz jellegét, amint az alapítványokhoz kerül. Ez viszont az Alkotmánybíróságon nem ment át, így az alapítványoknak el kellett számolniuk a költéseikkel. Ebből derült ki, hogy a Szemerey érdekeltségébe tartozó, Vs.hu-t és azóta az Origo.hu-t is tulajdonló New Wave 2014 és 2016 között több mint 600 millió forintot kapott az alapítványoktól.

Matolcsy unokatestvére máshogy is nyert már az MNB-vel: a Szemerey Tamás tulajdonában lévő Növekedési Hitelbank például nagyjából arra jött létre, hogy a jegybank által kitalált növekedési hiteleket ossza ki. Ebből jutott például Matolcsy György fiának arra, hogy megvegyen egy bútorgyárat.

Reagáltak az alapítványok

Reagáltak az alapítványok Cikkünk megjelenése után írt nekünk Pallas Athéné alapítványok sajtóosztálya, hogy pár ponton helyesbítsék a cikkünket. Egyrészt azt írják, hogy az alapítványok már nem járatják a BanKonzult tanulmányait, a megrenelések nem élnek.

Másrészt az alapítványok nem értenek egyet pár megállapításunkkal. Azt írják például, hogy

A cikk tévesen állapítja meg azt, hogy "MNB-s statisztikákat adnak el az MNB alapítványainak”, azonban a valóság az, hogy a tanulmányok által felhasznált adatok forrásai az MNB statisztikái."

Ezen kívül arról sem emlékeztünk meg, hogy a megrendelt tanulmányok például már 2014 májusában előre jelezték az ingatlanpiac fellendülését. 

(Borítókép illusztáció: szarvas/Index)