Óriási, aranylázszerű mozgás van a napenergia-piacon

Sokszor beszélünk a megújuló energiáról egyben, egyfajta egységként, pedig elég különböző technológiák tartoznak ide. Hogyan lehet érdemes ezt felbontani?

Megújuló energiáról három nagy blokkon belül érdemes beszélni, ez a három a villamos energia, a hőenergia és a közlekedés. Amikor Magyarország vállalásáról van szó, arról a gyakran emlegetett számról, hogy 2020-ig a végső energiafelhasználásunk 14,65 százaléka jön majd megújuló forrásokból, akkor a három említett nagy terület átlagáról van szó. Az Alteót a villamos energia és a hő érinti közvetlenül, a közlekedésnél pedig nagyon támogatjuk az elektromos autók terjedését, már csak azért is, mert ez nekünk potenciális piac. Megújuló villamos energiával kéne ugyanis ellátni majd ezeket a kocsikat, különben lényegében csak átrendezzük a problémát egyik oldalról a másikra. Van is egyébként már ehhez kapcsolódó pilot-projektünk, ahol megújuló energiával látunk el teljes mértékben egy e-autókkal is foglalkozó szalont. Abban bízunk, hogy ilyenből rengeteg lesz.

Azt lehet tudni, hogy az elektromos autózás még azért gyerekcipőben jár nálunk, de a másik két nagy területen mekkora része van jelenleg Magyarországon a megújulóknak?

Villamos energiában 10 százalék körüli az arányuk. Ez jóval kevesebb, mint ami kellene, de elég dinamikusan nőtt az elmúlt időszakban. Hozzátéve, hogy iszonyú alacsony bázisról indultunk, 15 éve még szinte mutatóba se volt semmi hasonló az országban. A mostani növekedésnek két fő forrása van, az egyik az úgynevezett "nagy kiserőművek". Ezeket jellemzően nagy cégek építik maguknak, mivel ezek nagyságrendileg 100 millió forintnál többe kerülő ipari beruházások. A másik növekedési forrás a háztartási erőművek, amik azért nem is feltétlenül olyan kicsik, 50 kilowatt alatt számítanak ide az erőművek, ebbe a kategóriába pedig akár még a Duna Plaza is beférhet.

Itt beleszámítjuk a mutatónkba a nagyon pici energiatermelést is, mint amikor mondjuk csak a garázsomat akarom kivilágítani egy napelemmel?

Igen, de a nem engedélyköteles megoldásokra csak becsléseket használnak. De ez csak a villamos energiára vonatkozik, a hőnél kicsit összetettebb a helyzet. Mi is nagyon pártoljuk egyébként a kis helyi megoldások terjedését, már csak azért is, mert rengeteg költséget elkerülünk ezekkel, például az energia szállításának a költségét.

Hogy néz ki akkor a hőpiac?

Itt most nagyon megugrott a megújulók aránya, bőven 10 százalék felett van. De ez csak egyetlen okra vezethető vissza: hogy elkezdtük beleszámítani a lakossági biomasszát is a megújulók közé, magyarán azt, hogy a lakosság jó része fával fűt. Ami finoman szólva már egy inkább vitatható dolog, nem vizsgáljuk ugyanis, hogy az emberek mi mindent égetnek el, de sejthetően szinte mindent, ami éghető. Ahogy a kibocsátott füst sem mindegy, és kevés helyen látni a családi házaknál füstgázszűrő berendezéseket. Arról nem is beszélve, hogy ez csak egy újraszámolás, és hiába mondhatjuk, hogy lényegében ezzel itt teljesítettük is a 2020-as vállalásainkat, az lenne a természetes, hogy akkor felfelé módosítjuk a vállalást. Az Alteo is így működik: ha valaki bejön, hogy váratlanul csinált extra pár száz millió nyereséget, akkor a fejemben már annyival módosul felfelé a terv, és lehet, hogy az illető kap egy hét extra szabadságot, de nem az a válasz, hogy akkor holnaptól senkinek nem kell bejönnie dolgoznia.

Mennyire függ az időjárástól a termelés?

A megújuló villamosenergia-termelés nagyrészt időjárásfüggő, döntően a naptól és a széltől függ. A víz is idetartozna, de abból Magyarországon minimális van csak. Vannak egyebek is azért, például biomassza vagy biogáz, de fontos különbség, hogy ezzel szemben a hőnél döntően biomassza-erőműveink a megújulók, és ezekben is döntően fát égetnek el. Emellett van még a geotermia, a többi nem igazán jelentős.

De ez mennyiben környezetvédő megoldás, hogy a megújuló erőműveinkben egyszerűen fát égetünk el ipari méretekben?

Önmagában egyik technológia se jó vagy rossz, az a kérdés, hogy mire használjuk. Ha van egy nagy parkettagyár, aminek folyamatosan keletkezik hulladéka, és azt a kibocsátásra is figyelve, környezettudatosan el akarja égetni, abból értelmes dolog összerakni egy energiaportfóliót, ahol a felhasznált energiájának mondjuk 20 százaléka jöhet biomasszából. A rossz példa mondjuk az lehet, ahol a semmi közepére felhúznak egy óriási biomassza-erőművet, ahova napi száz teherautóval kell hordani a fát. Netán csak valami EU-s pénz reménye miatt jön létre az egész. Azt lehet viszont mondani, hogy itt jó a szabályozás, mert maximáltuk az építhető erőművek méretét. Ahogy például érdemes lehet ártéri erdőket is telepíteni, mert azokat a földeket másra úgyse lenne szabad használni. Itt lehet olyan fákat telepíteni, amiknek nem árt különösebben az árvíz és kétévente arathatók. Ezeknek az erdőknek pedig addig is van pozitív környezeti hatásuk, amíg léteznek. De ezek a területek erősen korlátosak, mondjuk ha van 60 ilyen hektárunk, akkor nem érdemes háromezer hektárra optimalizált erőművet építeni.

Most csak a villamos energiára szűkítve hova lehet elhelyezni az Alteót?

A technológiát illetően minden hangszeren játszunk. Az időjárásfüggők közül nálunk van nap, szél és még víz is, ezen kívül biogáz, depóniagáz és egyebek. 9-10 fajta elsődleges energiahordozót használunk fel, a megújulók mellett földgázt és hidrogént is, mindenből termelünk energiát, ami releváns. Előre nézve villamosenergia-termelésben hatalmas felfutás várható a napenergiánál, ami kívülről még talán nem látszik annyira, de igazából már ebben vagyunk, a bejelentések jönnek folyamatosan az új tervekről.

némileg hasonló, mint a szélenergiánál volt a kétezres évek elején. Most is kétezer megawattnyi naperőműre kértek engedélyt, ez egy paksnyi nagyságrend. Nyilván ezeknek egy része fog csak megépülni, de az is több száz megawattot jelentene. Mi külön stratégiai iránynak is tekintjük a napenergiát, mivel egyre olcsóbb, nagyon erősen fejlődik a technológia és ennek még közel sincs vége, ráadásul nincsenek igazán méretbeli megkötései, egy kollektor is lehet a ház tetején, de a fél sivatagot is be lehet borítani vele. Persze 20 éve hirdeti mindenki, hogy ez a jövő, csak az elmúlt öt évben már igen erősen be is vált ez. A tárolási lehetőségek fejlődésével és a rendszerirányítási megoldások fejlődésével az is egyre kevésbé igaz, hogy ezek gondot jelentenének az országos rendszernek, veszélyes kiegyensúlyozási problémákat okoznának. Utóbbi mondjuk már 10 éve sem volt igaz, de még lehetett erről vitatkozni, ma már csak arról megy vita, hogy hogyan oldjuk meg a felmerülő, de megoldható problémákat. A jelenlegi technológiai színvonalon egyébként minden egyéb körülmény változatlansága mellett 20-30 százalék könnyedén lehetne a megújulók aránya a magyar energiatermelésben. Ami azért a mainak több mint duplája.

És mi a helyzet a szélerőművekkel? Elég megdöbbentő volt, amikor Lázárék kinyírták az új szélerőműveket nálunk. Ráadásul azzal az érdekes érvvel, hogy azért lesz tilos nálunk új szélerőműveket építeni, mert nem fúj eleget a szél. Ki az a hülye, aki oda akarna szélerőművet telepíteni, ahol nem fog tudni ügyesen áramot termelni?

A szakma is csak találgatta, hogy pontosan mi történik. Pláne, hogy előtte sokáig arról volt szó, hogy lesz majd egy széltender. Mindenesetre elférne még Magyarországon szélkapacitás, ráadásul a szeles erőművek majdnem ugyanolyan ütemben fejlődnek, mint a naposok. Ma már olyan árakon tudnak áramot adni a szélerőművek, mint amit Paks2-nél terveznek az elhíresült Rotschild-jelentés szerint. Azaz minden létező költséget beleszámítva 65 euróért megawattóránként már Németországban és Dániában is építenek szélerőműveket. Szóval ha ugyanannyi támogatás van rajta, akkor nem drágább, mint az atomerőmű. Tényleg vannak természetes korlátai a szélerőműveknek, de

Ezt el is mondtam a kormányzatnak is, akik persze egyébként legitimen dönthetnek arról, hogy nekik nem kell több szél és kész. De az is ott van még, hogy ilyen döntést minden évben meg kell hozniuk, pozitív döntést pedig csak egyszer. Bízunk benne, hogy később teret fog még kapni nálunk a szélenergia is.

És ha támogatás nélküli erőműveket építenénk?

A jelenlegi áramárakon akkor nem épülne semmilyen típusú erőmű, szenes, gázos, nukleáris, megújuló, semmilyen, egyik se érné meg. De arra számíthatunk, hogy előbb vagy utóbb feljebb fognak menni az áramárak, mint ahogy már most is mennek fel. Az egy más kérdés, hogy mint általában mindenhol a világon, mi se várhatjuk meg, amíg felmennek az árak. Nem lehet megcsinálni azt, hogy 20-30 évig nem fektetünk az energiába, mert nagyon lassan mozog az iparágban minden. És ha megnézzük, hogy mik települtek a világban, akkor egyrészt rengeteg megújuló jött létre, mert a kormányok ezer különböző okból érdemesnek érzik ezt támogatni. Másrészt gázos erőművek jöttek még létre, leginkább azért, mert ahol nincsenek ilyesmire alkalmas természeti adottságok, ott az időjárásnak kitett megújulókat gázerőművekkel lehet a legjobban kiegyenlíteni, egy gázerőmű elég könnyedén ki-be kapcsolgatható.

Ezt a kiegyenlítést a gázerőművekkel hogy kell elképzelni?

Mi is végzünk ilyet az országnak, röviden a rendszerszintű szolgáltatásnál egyfelől különböző okokból megnőhet hirtelen az igény. Például váratlanul meleg lesz, és sok helyen bekapcsolják a légkondit vagy Magyarország bejut a világbajnokság döntőjébe és mindenki tévét néz. Miközben még meleg is van. Egyébként az mérhető, hogy népszerű meccsek szüneténél megnő az energiaigény, mert rengeteg ember egyszerre kinyitja hűtőt és vesz egy sört. Ilyenkor extra kapacitásokat kérhet tőlünk a Mavir, ez az úgynevezett "felirány". Fordítva pedig a Mavir azt is kérheti, hogy állítsunk le valamennyi termelést, mi pedig egy elég komoly optimalizációs rendszerrel a Mavir menetrendje szerinti negyedóránként meg tudjuk mondani, hogy aktuálisan melyik erőművet a leggazdaságosabb átkapcsolni. Emellett még az energiaexporttal és importtal is lehet kezelni a hasonló helyzeteket.

Hogy állunk egyébként a külkereskedelemmel?

Magyarország most iszonyú sok energiát importál, például Németországból, ahol már jellemzően megtérültek a megújulóerőművek. Szinte nulla költségen termel ugyanis egy megújuló, miután megtérült és visszafizették a tulajdonosok a bankhiteleket. Egy szélerőmű teljes karbantartási költsége nagyjából 6 euró megawattóránként. Ennek nehezen van vetélytársa, a legkeményebb években is 30 euró körül volt egy megawattóra piaci ára, ez meg nagyjából hatért termel. A körülette lévő fűnyírással, rendszerirányítással, mindenfélével együtt azt lehet mondani, hogy a szélerőmű önmagában nagyon olcsón termel áramot. A mi kis, nyitott gazdaságunkban teljesen normális is, ha sok az import és erősen össze vagyunk kapcsolódva a környező országokkal, hasznos az európai szintű energiapolitika is. Valamennyi saját termelés viszont elengedhetetlen, mert ez mégiscsak egy függőség. Ha másoknak is kell, akkor ugyanis nem fognak tudni nekünk is eladni, elég, ha az idei extrém hidegekre gondolunk.

Egyébként a nagy német iparági irányváltást, az Energiewendét inkább sikeresnek vagy inkább kudarcosnak lehet ítélni?

Ez egy óriási gazdasági átalakulás volt, aminek minden helyzetben vannak károsultjai, nem fekete-fehér a dolog. Bár pont nem azok a fő problémák, amikről a legtöbb szó esik, mint szegény német emberek milyen sokat fizettek az áramért. Ilyenkor nem veszik figyelembe azt, hogy attól tudtak ennyi GDP-t termelni,

Amikor a németek elkezdtek autót gyártani, akkor biztosan rengeteg lótenyésztő vagy patkolókovács is elvesztette állását, és nem lehetett biztosan látni, hogy pontosan hogyan lesz ebből az autóiparból valami. Összességében viszont jó irány volt és elég komoly szakértelmet és versenyelőnyt hozott nekik, hogy Európában ők álltak rá először erre a dologra. Hiszek az Energiewendében, és szerintem nagyon profin is rakják össze, miközben egy halom pénzbe kerül és nagyon nehéz megcsinálni, nem kényelmes, az biztos. De általában azoknak is szoktak jobban sikerülni a tervei, akik nagyon sokat dolgoznak.

A megújulókkal kapcsolatos magyar szabályozást egyébként hogyan lehet értékelni, mennyire volt eredményes az elmúlt évtizedekben a környező országokhoz képest?

Magyarországon nagyjából a többi országgal egy időben jött a megújulókat támogató szabályozás először még a kétezres évek legelején. Ezt akkor még KÁT-nak hívták, annyi volt lényege, hogy megmondták azt, hogy mennyi pénzt adnak a megújuló villamos energiáért, és azt is megígérték, hogy az állam meg is fogja majd venni azt. Innentől kezdve elég egyszerű volt, bele kellett tenni a pénzt, és aztán olyan biztonsággal térült meg, mintha államkötvényt vennénk. Magyarország ezzel egyébként sokkal szerényebben indította ezt a támogatási programot, mint sok környező ország. Ezalatt Szlovákiát, Csehországot és Romániát értem, Ausztria ugyanis jóval korábban indult el ilyen irányba, Lengyelországban pedig alapvetően szenet akarnak bányászni még egy ideig. Szóval az említett három országban sokkal ambiciózusabban indultak, magasabb árakat ígértek, és robbanásszerűbb is volt a fejlődés. Aztán az lett a vége, hogy egyik állam se bírta el ezt támogatási mértéket, és mind a háromban radikálisan vissza kellett vágni ezeket. Persze addigra már mondjuk Romániában hatezer megawattnyi megújuló épült, ez egy másik országban önmagában egy energiastratégia lehetne. Szóval nálunk eleinte kevesebb épült, nem zavart igazán senkit, és azt lehet elmondani, hogy az elmúlt 15 évben a béke szigete volt a szabályozás, mindegyik kormány akarta a megújulókat és bármit hozzányúltak, inkább javítottak vele a rendszeren.

Akkor a mostani új átvételi rendszer, a METÁR is előrelépés?

Igen, de ezt muszáj is volt meglépnie minden országnak az uniós szabályozás miatt. Ebben a piacon kell eladni a villamosenergiát és csak prémiumot kapnak rá a megújulók. Ahogy az is fontos volt, hogy pályázatok legyenek, ne a szabályozás döntse el a támogatások mértékét, hanem a piac. Erre lesznek is külön beruházások még, de most az iparágban a legtöbben arra várnak, hogy a rengeteg naperőműs tervből mennyi fog végül megépülni. Egyébként a 2020-as évek elején ki fog kerülni egy sereg szélerőmű a támogatási rendszerünkből. Amikor pedig

Már csak azért is, mert sokkal olcsóbbak lettek a szélerőművek is azóta, annyi támogatási pénzből ma már jóval többet meg lehetne építeni, mint amiből egykor elindultak ezek az erőművek a kétezres évek közepén.

Korábban gyakran elhangzó kritika volt, hogy a megújuló erőművek jóval környezetszennyezőbbek a hírüknél, mert a szélerőművek fémötvözeteit vagy a napkollektorokat legyártani és majd megsemmisíteni is elég környezetszennyező, ami nem eléggé jelenik meg az árban. Ezzel mi a helyzet?

Ebben is fejlődött a technológia. Amíg leegyszerűsítve mondjuk egy szélerőmű egymilliárd forintba került 10 éve, 200 millió forintnyi káros anyag volt benne és 15 százalékos hatásfokkal működött, addig ma már 30-35 százalékos hatásfokkal működik, 800 millióba kerül és 100 millió forintnyi káros anyag van benne. Persze valamennyi káros anyag mindig van benne, nem akarom azt mondani, hogy minden hófehér, de ennek valahogy ki kell fejlődnie. A nukleáris ipart se kérdezgeti már senki, hogy annak idején a hadiiparban mennyire környezetszennyezően robbantgattak, a gázerőművek se a mai formájukban születtek. A megújulók is attól jobbak, hogy jobbak, nem azért mert már teljesen tökéletesek.

Évek óta slágertéma a lehűtött, cseppfolyósított földgáz, azaz az LNG is, de miért nem hallunk róla igazán sokat?

Ami évek óta slágertéma, az mindig egy kicsit gyanús. Van egy rokonom, aki mindig pont a jövő héten fogja majd lebontani a disznóólat, ami már egyfajta szállóige a családban. Az LNG is hasonló, az a nagy probléma vele, hogy nincs rá még infrastruktúra. Az olcsó LNG-t messziről kellene idehozni, szállítással együtt pedig már ott van az ára, mint az orosz gázé. Oroszország pedig oda tud figyelni arra, hogy az LNG ne legyen gazdaságos Európában. Nem várok áttörést, csak a biztonságnál lehet szerepe: ha valaki függetlenedni akar Oroszországtól, az építhet erre infrastruktúrát, de olyasmit mindig nehéz építeni, ami nem fog megtérülni. Nekünk ráadásul vannak már hatalmas földgáztározóink, azokat akkor már használni is kéne, ráadásul háromfelől, Szlovákia, Ausztria és Ukrajna felől is tudunk gázt venni.

Legalább két hazai óriásvállalat is mintha erősíteni akarná a megújulóenergia-termelését: az MVM, ami egyfajta állam az államban, és a Mol, ami biztosan szeretne már jobban elszakadni a benzintől. Nem tartanak az ilyen lehetséges új, nagy versenytársaktól?

Egyáltalán nem, a megújulópiac olyan tempóban növekszik, hogy nekünk egyáltalán nem probléma, ha más is belép. Sőt, még akár egyfajta védelmet is jelenthet, ha ilyen nagy játékosok is befektetik ide a pénzüket. Ráadásul, ha mondjuk azt várjuk, hogy 800 megawattnyi naperőmű fog épülni, akkor ha ebből százat megépít az MVM, százat a Mol, százat a kínaiak, százat a németek, százat bárki más, akkor még mindig marad 300, amit meg kell építeni. És ha az Alteo megépít 30-at, akkor már elképesztő ütemben növekedtünk. Hasonló történt a villamosenergia-piac liberalizációjakor is, ahol az energiakereskedő részlegünk hat év alatt a nyolcszorosára nőtt úgy, hogy a piaci részesedése alig változott. Nekünk bőven elég, ha a piac nő. Ráadásul a megújulóenergia-termelés a legtöbbször lokális monopólium, nem is nagyon tudnánk bántani egymást. Napenergiánál esetleg még kérdéses lehet, hogy ki hol tud felcsatlakozni a hálózatra, de mi csak olyan projektbe szállunk be, ahol már aláírt szerződés van a hálózati csatlakozásra.

De ha ekkora aranybánya ez az iparág, akkor mik a sikeresség kritériumai itt?

Mindenképp kell egy ambiciózus, de reális növekedési stratégia biztonságos finanszírozással. A megújulóknál legalábbis még nem láttam olyan céget, ami minden évben tízszeresére növekedett volna a valóságban. Zuckerberg-féle üzleti tervet itt nem érdemes csinálni, mert hatalmas bukások viszont vannak. Emellett egy aranylázszerű helyzetben pedig érdemes a minőségi kritériumokat egy kicsit magasabbra állítani. Van olyan aranyásó stratégia is, ahol minden területet megvesznek, és minden földet átmosnak, mások csak a legígéretesebbeket, de azokat hatékonyabban. Mi is a minőségre fókuszálunk, a projektjeinknek jóknak kell lenniük hosszú távon, hiszen ezekből élünk, a gyors növekedés ehhez képest csak extra. A másik fontos a diverzifikáció, annyi minden változhat az iparágban, hogy nem érdemes mindent feltenni a pirosra. Az energiatárolásról például még nem is beszéltünk, ahol szintén elég komoly technológiai fejlődéssel számolhatunk. Nemrég pont itt ült egy energiatárolással foglalkozó kínai úr, aki ugyanakkor, 2007-ben alapította a cégét, mint mi, és neki is 15 milliárd az árbevétele. Csak neki euróban. Nekünk 220 alkalmazottunk van, neki 337 ezer. Az elhangzottak közül viszont valószínűleg a finanszírozásról beszélünk a legkevesebbet, pedig kifejezetten szűk keresztmetszetnek ígérkezik. Több milliárd eurónyi erőművet akarunk felhúzni, amihez kell több száz milliónyi eurónyi saját tőke, nem egyértelmű, hogy ez honnan lesz meg. Itt pedig lesz némi további versenyelőnyünk nekünk is, hiszen tőzsdén vagyunk, többféle finanszírozási megoldással élhetünk. Ehhez hasonló helyzetben 4-5 magyar versenytársunk lehet, az állami cégek és a multik. Ha így nézzük, akkor ez a piac nem is olyan végtelen szereplős már.

Itt a környéken pont ismerhetünk egy Zuckerbergénél is jóval erősebb üzleti modellt, és volt is szó arról, hogy Mészáros Lőrincék beszállnának az energiatermelésbe is előbb-utóbb. Nem tartanak az ilyen jellegű politikai kockázattól, hogy valamelyik stróman tesz egy visszautasíthatatlan ajánlatot egyes jövedelmezőbb üzletágakra? Vagy csak hogy a főbb vevőket, partnereket kedvesen megkérik, hogy menjenek át inkább hozzájuk?

Mi megpróbálunk egy transzparens, európai, tőzsdei vállalatot vezetni. Olyan részletekig minden nyilvános rólunk, hogy az már unalmas, azt is el lehet olvasni, hogy milyen bankhiteleket milyen kamaton vettünk fel. Ez ad egyfajta tartást is az egész cégnek. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem találkozunk esetleg más kultúrájú vállalatokkal, de nekünk megvan a saját piacunk, megvan a saját, döntően nagyvállalati ügyfélkörünk, így

A tevékenységünk pedig elég bonyolult és elég komoly minőségi kritériumai vannak. Szóval elég hosszú az út ahhoz, hogy valaki ezt át tudja egyáltalán vállalni. Van olyan ügyfelünk, akinek ha 10 percig nem adnánk vizet, akkor az egész gyárban vészleállítás lenne és hónapokig állna az egész üzem, miközben vakarnák le az odaégett dolgokat. És akkor még jól jártak, mert nem lett senkinek baja. Ennek csak az elmaradt haszna a sokszorosa lenne annak, amit nekünk fizettek eddig összesen a szolgáltatásért. Mi pedig 2008 óta egy 3 perces üzemszünetet leszámítva folyamatosan 100 százalékos megbízhatósággal szolgáltatunk. Vagy például a Siemens turbináihoz Magyarországon sok szempontból a Siemens és az Alteo érhet csak hozzá, mi is végezzük a karbantartásukat. És bár napkollektort egyszerű tenni akárhova, az Alteo versenyképességét pont az adja, hogy sok lábon állunk és mindenhol élvonalbeli szolgáltatást tudunk adni. Ezek olyan technológiai színvonalat, szaktudást és szinergialehetőségeket jelentenek, amit igen nehéz lenne lemásolni.

Paks2 egyébként értelmes ötlet most, hogy minden más őrült módon fejlődik? Miközben a villanyár is megy fel, lehet, hogy fog tudni gazdaságosan áramot termelni Paks2 is. De nem lehet, hogy a legjobb ötlet az lenne, ha még egy kicsit mindenképp várnánk az egésszel?

Tényleg nagyon kockázatos, mert amikor Paks elkezd termelni, addigra vagy felmentek eléggé az árak vagy nem. De ez majdnem mindegy is, mert legjobb tudomásom szerint az orosz hitelt akkor is el kell kezdenünk törleszteni, ha nem építünk semmit. A nem megvalósításnál tehát biztosan jobb, ha valami lesz belőle és valamennyi bevételt termel. A szerződés részleteit persze én se ismerem. Ahogy az is igaz, hogy mindig minden tárgyalható. Csak az energetikai részét vizsgálva szerintem egyrészt nagyságrendileg addigra fog Paks2 megépülni, mire az eredeti blokkokat le kell állítanunk. Attól tehát valószínűleg nem kell félni, hogy sok évig lesz olyan, amikor egyszerre termel mind a kettő. Ezeket nem két perc megépíteni, egy atomerőmű építése a világban máshol is jellemzően elhúzódik. Mindez pedig azt jelenti, hogy hosszú távon is marad a nukleáris energia mostani aránya. Persze lehet azt mondani, hogy miért van ilyen egyáltalán, de ettől még innentől a megújuló, a földgáz, a nukleáris és az import kívánatos arányáról lesz szó ezután. És ehhez jön még a technológiai fejlődés, ami nehezen megjósolható 2030-ra, többek közt például azt is kihagytam, hogy rengetegen dolgoznak még akár a széntechnológiákon is. Abban is kockázatos lenne bízni, hogy 2030-ra a megújulók lesznek azon a technológiai szinten, hogy az ország energiatermelésének 70 százalékát biztonságosan tudnák adni. Persze egyikben sincsen végítélet-forgatókönyv, ha nem jön be bármelyik terv, az import mindig ott lesz és gázerőműveket is gyorsan lehet építeni. Szóval kockázatmentes forgatókönyv nincs, miközben mondjuk én nem csinálok titkot abból, hogy örülnék, ha minél több lenne a megújuló. De ettől még nem kell mindenkinek ezt gondolnia, ez egyelőre egy eldönthetetlen vita.

Szintén erős vita az elektromos autók kérdése, ahol a fél világ elköteleződött már mellettük durva szabályozási szinten, ezáltal sokszor élből kiszorítva más irányú kutatásokat, miközben az egész e-autó fejlesztés és gyártás régóta nem hoz igazán meggyőző eredményeket.

Vannak bőven más irányú ígéretes kutatások, amikre ugyanúgy igaz, hogy az áttörés még várat magára.

Az lesz olcsó, ami ők le akarnak gyártani olcsón és jól. A Tesla sikere és a dízelbotrány mind olyan erős dolgok voltak, amik azonnali intézkedést kívántak. Ez pedig pont olyasmit jelent, mint bejelenteni, hogy majd hány millió elektromos autót fogunk használni. Olyannal nem lehet visszavágni, hogy "most már tényleg nagyon dolgozunk valami máson, amit majd öt év múlva bejelentünk". Szóval, ha elég sok pénzt ráköltenek az elektromos autókra, akkor minden más sikeres irány maximum majd ezeket válthatja le. De mindettől azért nagyon távol vagyunk még, sokkal több a duma, mint a valódi súlyú lépés, minden bejelentéssel együtt 2050-re szorulhatnak háttérbe a fosszilis üzemanyagú autók az utakon. Addig pedig még a most az elektromos autók fejlesztése mögött álló kockázati tőke könnyedén átpártolhat valami más fejlesztési irányhoz, ahol esetleg történik komoly előrelépés. Az autógyárak se esnének össze tőle, nekik lesz pénzük megvásárolni ezt az adott új dolgot, és akkor minden abban a mederben menne tovább.

Némileg a menedzsmentkérdésekre is átnyergelve elég érdekes volt mostanában a Google dolgozójának esete. Ez a férfi dolgozó írt egy összeszedettebb esszét a munkatársainak arról, hogy a nők biológiailag alkalmatlanabbak a mérnöki munkára, ő már nem is tud normálisan vitázni erről a cégben és egyébként is rossz eszközökkel segíti a vállalat a női munkavállalókat és a sokszínűséget. Erre a Google különösebb gondolkodás nélkül kirúgta a szerzőt, mire a céget pedig azzal vádolják, hogy lám-lám, tényleg elfojtja a vállalaton belüli vitákat. Egy nagy magyar tőzsdei energiavállalat vezetőjeként hogy látja ezt a kérdést?

Minden értelmes ember ugyanazt válaszolná általánosságban, úgyhogy először inkább mondok két példát. Egyrészt mi sem gender alapon választunk dolgozókat, és a fő vezető testületben, az ötfős igazgatóságban jelenleg nincs nő nálunk. A második vonalban már sokan vannak, az első 20 emberből már 8 nő, de pont az igazgatóságban épp nincs, pedig korábban ketten is voltak. És ez nagyon hiányzik, mert a problémák megoldása során olyan szempontokat is be tudtak hozni, amikre a férfiak nem gondoltak, és így jóval erősebb válaszokat tudtunk adni. Úgyhogy most napi négy órában tanácsadóként dolgozik mellettem egy hölgy, a volt pénzügyi vezetőnk, a gyerekei mellől. A másik gyakorlati példa kapcsolódó: nagyon erősen támogatjuk a részmunkaidős foglakoztatást. Önös érdekből is, ugyanis a gondolkozásukat, a tapasztalatukat nem 4-6 órára veszi meg ilyenkor se az ember. Bizonyos pozíciókra nem tudunk és nem is akarunk kifizetni 8 órára szupersztárokat, és az is lehet, hogy egy részmunkaidős alkalmazott mellé kell tenni még egy asszisztenst is. De még így is tízszer jobb megoldásokat kapunk a végén, mintha egy kezdőbb munkavállaló lenne ott teljes állásban. Hozzátéve, hogy ilyesmire nincs minden munkakörben mód, az energiaiparban elég katonás a munkarend, ezért általában véve is kevés a nő. Szóval persze, hogy vannak különbségek férfiak és nők közt, de ezt minőségi szintekként felfogni súlyos butaság. A véleményszabadság pedig csak addig működik, amíg az nem méltatlan másokra nézve. Egy ilyen véleményt én se tűrnék el, és bár több részletet kellene ismerni, alapjáraton egyetértek a Google-lal.