Ahová lépek, befeketés terem - avagy miért van annyiféle megtakarítás?

Korántsem valamiféle tudományoskodás céljából, hanem nagyon is gyakorlati, pénztárcába vágó szempontok alapján osszuk fel a pénzügyi befektetéseket három fő csoportra. (Az olyan, nem kifejezetten pénzügyi dolgokkal, mint amikor valaki aranyat, telket, olajat, műkincset, egész gyárat vesz, most nem foglalkozunk.) Az egyik legyen a bankbetétek, a másik az egyéni értékpapír-befektetések, a harmadik pedig a kollektív befektetések csoportja. Jó, jó, nyugi, ha már most nem értesz egy-két szót, majd szépen lassan kiderül minden. (A türelmetlenek addig is lapozgathatják kisszótárunkat.)

Nos, sorban haladva, bankbetétet alighanem mindenki látott már. Itt a honpolgár aligha meglepő módon a bankkal áll kapcsolatban, és többnyire fix kamatra, vagy folyószámlára helyezi el a pénzét. A játékszabályok itt általában eléggé tiszták és jól érthetőek, iksz forint iksz időre, iksz kamatra. A valóságban persze ez is bőven bonyolódik, például a kamatszámítás módjával, számlafenntartási díjakkal, satöbbi. A szabályok azonban ekkor is eléggé világosak, legalábbis egy adott pillanatban, és legalábbis akkor, ha az ügyfél időben tájékozódik az összes feltételről.

Az értékpapír forgandó

Nade mégis, mibe fektessek? Szép, szép, van ez is, az is, ilyen értékpapír, amolyan alap meg pénztár, nade mégis, mondják már meg, mibe fektessek - teszik fel a kérdést sokan a laikusok közül. Sok-sok bankalkalmazott, biztosítási ügynök, bróker és egyéb, konkrét termékek eladásában érdekelt pénzügyes dolgozó él abból, hogy az ilyen jellegű kérdéseket saját ösztönzési rendszerének megfelelően szinte automatikusan válaszolja meg. Mi nem tesszük. Nincs biztos receptünk a meggazdagodásra, és nem tudunk mindenkinek személyre szabott megoldást kínálni. Minden ember különbözik - és minden befektetési igény. Mekkora összeget, mennyi időre, mekkora kockázatvállalási készséggel szeretne forgatni az ügyfél, mi a célja a végén a megtakarított pénzzel, milyenek az adófizetési feltételei - ezektől a tényezőktől mindtől függ, hogy mit ajánlanánk. Elsősorban abban szeretnénk segíteni, hogy az olvasó maga is tudjon dönteni, és minél kevésbé legyen rászorulva tanácsokra - és egyben minél kevésbé legyen kiszolgáltatott. Kérjük kedves olvasóinkat, a fentiek ellenére semmiképpen se kíméljenek bennünket kérdéseikkel, észrevételeikkel a Gazdagodj Okosan játék e-mail-címén (gazdagodjokosan@napi.hu).

A második csoportba azt az esetet soroljuk, amikor valaki, amúgy egyénileg, saját szakállára vásárol egy értékpapírt. Ezt az értékpapírt kibocsáthatja sokmindenki, bank (például banki kötvények, letéti jegyek), az állam vagy egy önkormányzat (kötvények, kincstárjegyek), vállalat (vállalati kötvények és részvények). Az értékpapírok azonban két fő dologban biztosan különböznek a bankbetétektől: egyrészt, szabadon forgathatók. Ugyebár, olyat még nemigen látott a világ, hogy Pista bácsi eladja a banki folyószámla-egyenlegét Józsi bácsinak, az értékpapírok viszont gyakorlatilag kivétel nélkül forgalomképesek. (Forgatható bankbetétformák is léteznek, mint a bemutatóra szóló betétkönyv, de erősen mennek ki a divatból, főleg a pénzmosás elleni harc jegyében.)

A másik sajátossága az értékpapírnak, hogy többnyire egységes (standardizált), legalábbis adott sorozaton, papírfajtán belül. (Mindig vannak kivételek, itt többek között a váltó, de ezt most hagyjuk.) Míg egy bankbetétnél általában emberkétől emberkéig eltér, hogy mennyi pénzt rakott be, mikor, és meddig, addig például minden egyes 2008/C jelzésű államkötvényről tudjuk, hogy 2008. június 12-én jár le, 10 ezer forint a névértéke, és évente egyszer 6,25 százalék, azaz 625 forint kamatot fizet.

A harmadik kategória ugyebár a kollektív befektetéseké (főként befektetési alap, biztosítás, nyugdíjpénztár), amelyek alapelve, hogy ha Gazsi bácsi nem ért a pénzügyekhez, hát akkor alkalmazzon szakembert, akik forgatják helyette a pénzét. Ha az úrnak százmilliói vannak, akkor akár saját tanácsadót is alkalmazhat, csakhogy a pár százezer, pár millió forintos megtakarítások gazdái egy ilyet aligha tudnának megfizetni. Ezért aztán kitalálták, hogy a kisemberek pénzét össze kell gyűjteni egy nagy kalapba (alapba, pénztárba, stb.), így aztán annyi tőke gyűlhet össze, amelynek a kezelése már kifizetődő a - többnyire jól fizetett - pénzügyi guruk számára.

Ezekről a kollektív befektetésekről most talán még annyit, hogy itt már nem a pénz végső felhasználójával (bank, vállalat), nem is annak értékpapírjával állunk kapcsolatban, hanem még egy újabb közvetítővel (aki azután az értékpapírokat a sok kisember nevében és pénzén a nagy kalapba megveszi). A történet bonyolódik, a matrjoska-babák egymásba ágyazódnak_ (Tegyünk rá még egy lapáttal: biztosítók és nyugdíjpénztárak, sőt befektetési alapok is vesznek befektetési jegyeket - íme egymásban már négy baba.)

Még egy fontos gyakorlati szempont van, ami mentén a három fő kategória eltér egymástól, mégpedig a kiszámíthatóság. A bankbetét kamata általában fix, de legalábbis utólag, az eltelt időre már nem változik, és - a bankcsődök egy részét kivéve - mindeképpen visszakapjuk legalább az eredeti tőkénket. (A bank még lekötött betét feltörése - azaz a lekötés lejárta előtti felvétele - esetén is kifizeti legalább az eredeti betétet.)

Az értékpapírok egy részének szintén jól kalkulálható a hozadéka, ilyen a kötvények nagy része, amelyek vagy fix kamatozásúak, vagy valamilyen módon a piaci kamatokhoz kötött változó kamatot fizetnek. Még ezekkel is előfordulhat azonban, hogy lejárat előtt eladjuk, és - a piaci árak változása miatt - nyereséget vagy veszteséget érünk el az eredeti elképzeléseinkhez képest. Más értékpapírfajtáknál, főleg a részvényeknél viszont szinte a lényeghez tartozik a bizonytalanság, a kockázat, hiszen jövőbeli árukat gyakorlatilag lehetetlen pontosan megbecsülni. Ami pedig a kollektív befektetési formákat illeti, ezek a mögöttes értékpapíroktól függően lehetnek biztonságosabbak és bizonytalanabbak, de mindenképpen belép még egy plusz bizonytalansági tényező: a vagyon kezelőinek szakértelme, döntései. Ami lehet jó is, rossz is.

Mégis, minek ennyi izé?

Nos, akik átrágták magukat ezen a kis rendszerezésen, talán azt kérdezik: oké, de mi a fenének ennyiféle izé, miért nem jó nekünk a bankbetét, a szerencselovagoknak meg esetleg a részvény? Na jó, a nyugdíjra kuporgatóknak meg még a nyugdíjpénztár. Na jó, a félőseknek esetleg ott a biztosítás. Na jó, és...

Induljunk ki abból, hogy mindegyik formának megvannak a maga előnyei és hátrányai, és foglaljuk őket össze sorban. Ehhez rángassunk elő egy közhelyet, amelyet a befektetési szakemberek mondhatni iskoláskoruktól fogva skandálnak: hozam, kockázat, likviditás. Elsősorban ezeket kell mérlegelni, mégpedig előre, egy befektetési döntés meghozatalakor. A hozam (várható nyereség), származzon bármiből, akár kamatból, osztalékból vagy árfolyamnyereségből, nyilván az a többlet, amivel a befektetésünk értéke a végén meghaladja a kiinduláskorit. Vagyis, a plusszpénz, amiért az egészet csináljuk. Lehet negatív is, rossz esetben alulmúlja az eredetileg kezünkben levő összeget, de erre számítva nyilván nem fektetnénk be. A második bűvös szó, a kockázat éppen azt jelenti: vajon mennyi az esély arra, hogy az egész pénzem, vagy esetleg egy része elúszik? Továbbgondolva pedig érdemes-e ezt a kockázatot vállalni az adott hozam reményében?

A harmadik, a likviditás arra utal, hogy adott esetben befektetésemet fel tudom-e számolni, el tudom-e adni, pénzzé (likvid eszközzé) tudom-e tenni? Ez a kérdés első pillantásra furcsának tűnhet, hiszen általában hallottak róla az emberek, hogy a bankbetétet vissza lehet váltani, a tőzsdei részvényt el lehet adni a tőzsdén, satöbbi. De gondoljunk csak bele a következő kellemetlen, de gyakori szituációkba: holnap hirtelen pénzre van szükségem, de:
- ha a részvényemet eladom, csak napok múlva kapok pénzt a tőzsdei átfutási idő miatt
- a tőzsdén az adott, kis forgalmú értékpapírra éppen nincs vevő, vagy csak 10 százalékkal olcsóbban, mint egy hete
- ha az életbiztosításomat idő előtt felszámolom, a biztosító is pluszköltségeket von le, és az adóhivatalnak is kamatostul kell visszafizetnem a korábbi adókedvezményeket

Ezért aztán, saját kis életünk, várható kiadásaink, céljaink, a ránk leselkedő veszélyek fényében, bizony, nem árt mérlegelni azt is, hogy a befektetésünk mikor, hol, hogyan, mennyi idő alatt tehető pénzzé.

Vedd, ha tetszik

Ezek után röviden foglaljuk össze a három kategória előnyeit és hátrányait, azzal, hogy ezekre még bizony bőségesen visszatérünk. A bankbetétnél tehát nagy előny a már említett kiszámíthatóság, a többnyire meglehetősen magas fokú biztonság. Kifejezetten alacsony, gyakorlatilag az állampapírokkal megegyező a kockázat, ha az OBA garanciája is érvényes a betétünkre. (Erről sorozatunk előző részében volt szó.) Hátrányuk, hogy általában alacsonyabb a kamatuk (hozamuk), mint sok más befektetésé. Banki kamatokból nehéz meggazdagodni - hacsak eleve nincs nagyon sok pénzünk, vagy száz évünk várni_ A likviditás is egy nagy előnyük - a bankbetét gyakorlatilag készpénz, bármikor felvehető, a készpénznél likvidebb pedig igazán nincs.

Az értékpapíroknál álalában nagyobb a kockázat, legalább két okból. Az egyik, hogy a befektető "futja", viseli a kibocsátó kockázatát, azt a kockázatot, hogy az illető nem tud fizetni. Ez az államnál, ugyebár, felettébb csekély, de egy kisebb vagy közepes méretű vállalatnál már egyáltalán nem.

A másik az értékpapír piacának kockázata: az, hogy a papírt milyen áron tudjuk értékesíteni. Bizonyos szerencsés esetekben ez a kockázat sem kockázat, például akkor, ha a papírt lejáratig meg tudjuk tartani. Más esetben, mint a részvényeknél, viszont nincs is lejárat, így aztán balga lenne, aki az eladás bizonytalanságaival nem számolna. Ha van egy holtbiztos befektetésem - mondjuk az állampapír vagy egy biztosított bankbetét -, és kínálnak nekem egy bizonytalanabbat, ugyan miért is választanám az utóbbit? Egy okom lehet rá: a magasabb hozam ígérete. Lényegében erről szól az értékpapírok világa: a magasabb kockázatért cserébe többet várunk el tőlük, mint az említett, etalonnak számító biztonságos befektetésektől. Ami a harmadik tényezőt, a likividitást illeti, ez szinte minden esetben roszabb, mint a bankbetéteké, egyébként pedig nagyon különböző: egyes értékpapírok a gyakorlatban azonnal pénzzé tehetők (például állampapírok az Államkincstár fiókjaiban), mások viszont csak kínkeservvel és bizonytalan átfutási idővel és áron (egyes ritka tőzsdén kívüli részvények).

Végezetül, ezek a bizonyos kollektív befeketések, szintén azzal kecsegtetik az embert, hogy ott - a hozzáértő vagyonkezelő szakemberek munkájának köszönhetően - jobb hozamot ér el, mint a biztonságos befektetéseknél, mégsem kell érte tőzsdegurunak lenni. A gyakorlatban ez sokszor valóban így is van - de nem mindig.

Másik előnyük, hogy ismét bedobjunk egy csúnya szakszót, a diverzifikáció. Ez azt jelenti, hogy pénzünk megoszlik: a kollektív befektetési formáknál a vagyonkezelő általában nem egyfajta befektetésbe teszi, hanem többfélébe. Például, ha egy részvényalapról van szó, az sohasem vesz - nem is vehet - egyféle részvényt (hanem legalább 7-8 félét, de a gyakorlatban a 100 is előfordul). Ennek pedig az az értelme, hogy ha valamelyik részvény, vagy egyéb értékpapír rosszul teljesít, a többinek a hozama azt pótolhatja. Másképpen: aki mindent egy lóra tesz fel, az nagyot bukhat, sőt könnyen mindent elveszíthet. Aki viszont több lábon áll, akkor is talpon marad, ha valamelyik pillér kiesik...

A kollektív befektetések további előnye például az értékpapírokkal szemben, hogy általában kevés tennivalót, odafigyelést igényelnek. Egy részvénynél, kötvénynél az ember - jó esetben - folyton figyeli az árfolyamokat, a kamat- vagy osztalékfizetési időpontokat, különböző hirdetményeket. Itt csak befizet, egyszer vagy rendszeresen, a többi a vagyont kezelő guruk dolga.

Hátrányukként már említettük, hogy bizonytalansági tényező lép be, az adott vagyonkezelő hozzáértése. Másrészt, bár a diverzifikáció miatt ez csökken, ugyanúgy vannak kockázataik, mint külön-külön az egyes értékpapíroknak, hiszen a befektetők pénzén általában értékpapírokat vesznek. Kinek előny, kinek hátrány, hogy egy részüknél - biztosítások, pénztárak - rendszeres befizetésekre vállal a polgár kötelezettséget.