Adócsomag: nagyobb a füstje, mint a lángja

2009.02.13. 10:55 Módosítva: 2009.02.13. 11:47
A kormányfő hétfői bejelentése szerint a kabinet vasárnap véglegesíti a legeslegújabb adócsomagot, amely főbb elemeit az Index már ismertette. A szakértők szerint nem szabad túl sokat várni a tervezett adóváltozásoktól, bár vannak benne örvendetes elemek. A legnagyobb erényének az üzleti szférára nehezedő nyomást enyhítő járuléklefaragást tartják, és az adómentes juttatások megszüntetését sem bánják. A nettó hatása miatt azonban érdemben nem javít a versenyképességen, mondják az adótanácsadók, akik több dolgot másként csinálnának.

Vegyes érzésekkel fogadják neves adószakértők a kormány adócsomagját, amelynek csaknem teljesen letisztázott változatát az Indexen ismertettük. Az általános iránnyal, vagyis a fogyasztási és vagyoni típusú adók arányának növelésével, párhuzamosan pedig a jövedelem típusú terhek súlyának, az élőmunkára rakódó elvonásnak az enyhítésével egyetértenek, de több részletkérdésben is kritikával illetik a kabinet elképzeléseit.

A legnagyobb erény a járulékcsökkentés

Az egész adócsomagot abban a hármas koordinátarendszerben érdemes értékelni, amelyben a versenyképességjavítás, a gazdasági válság hatásainak kivédése valamint az euróbevezetési kritériumokhoz való közeledés hármasa alkotja a tengelyeket - állítja Erdős Gabriella. A PricewaterhouseCoopers cégtársa szerint mindent egybevetve az egész pakk legnagyobb értéke a munkaadók járulékának - két lépcsőben történő és két járulékot érintő - összesen 6 százalékpontos lefaragása, hiszen azzal nemcsak - az elmúlt években regionális összevetésben vészesen romló - versenyképesség javítását szolgálja a kormány, hanem a munkahelyek elvesztésének ütemét is lassíthatja.

A személyi jövedelemadóban az adómentes juttatások megszüntetését, illetve körének drámai szűkítését az adószakma már régóta sürgeti. Ma szükségtelenül komplikált a szabályozás, hiszen ezernyi juttatás tartozik ide, más-más adómentességi határokat kell észben tartani - helyesli a kabinet ezen tervét Heinczinger Róbert, az Ernst & Young partnere.

Ugyancsak kedvező fogadtatásra talál a neves adótanácsadók között a kormány azon elgondolása, amely 19 százalékon egységesítené - pontosabban a tőzsdei cégek osztalékára kivetett adó kivételével - a forrásadós jövedelmek adóterhét. Ezzel a lépéssel korrigálná a kabinet azt az elvi hibát, amihez eleddig tartotta magát, nevezetesen azt, hogy egyenlővé kívánta tenni a munkajövedelmekre és a tőkejövedelmekre rakódó elvonást - magyarázza Erdős Gabriella. Hozzáfűzi: a tőketulajdonosok azonban nagyobb kockázatot viselnek, mint az alkalmazottak (akiknek munkaerejük a tulajdonuk), ezt a nagyobb kockázatot pedig le kell, hogy képezze a tőketulajdonost illető magasabb nettó hozam.

A tételes eho két-két és félszeresére emelése és a normál áfakulcs 23 százalékra való srófolása az ára annak, hogy a járulékokat érezhető mértékben lehessen lefaragni, ezért előbbi két lépés elfogadható - mondja László Csaba, a KPMG partnere.

Év közben nem éri meg megbolygatni az szja-t

A személyi jövedelemadó sávhatárának feljebb tolása és a cégek nyereségének megadóztatási terve már koránt sem nyeri el ennyire egyértelműen a szakemberek tetszését. Mint beszámoltunk róla: idén júliustól 2,2 millió tolódna fel az alsó (most 18, de júliustól lehet, hogy 19 százalékos) alsó szja-kulcs sávhatára, 2010 januárjától pedig 3 millió forintra tolódna az akkor már 19 százalékos alsó kulcs határa.

Nagyon nincs értelme év közben szöszmötölni a sávhatárok tologatásával mindaddig, amíg nem lesz egyetlen kulcsos az szja, vagy legalábbis az alkalmazottak nagy többsége nem kerül az alsó kulcs alá, ezért inkább a mai 1,7 millió forintról 3 millió forintra való sávhatáremelés egyszerre történő meglépése jobb megoldás lenne - veti fel László Csaba, aki szerint egyébként a személyi jövedelemadó rendszerének átszabását - a kulcsok és sávhatárok módosításán kívül az adómentes juttatások és adókedvezmények körének szűkítését, a forrásadó leszállítását is beleértve - nullszaldósra kellene kalibrálni, nem szükséges, hogy teherkönnyítéshez vezessen. Heinczinger Róbert is azon a véleményen van, az évközi sávhatáremelés csak tovább bonyolítja az amúgy sem könnyen adminisztrálható rendszert.

Cseles a céges nyereségek adóztatása

Nem nagyon vannak oda a cégek nyereségének adóztatási tervétől a szakemberek. A 4 százalékos különadó megszüntetése a csomag egyik nagy pr-értéke, a kormány szavahihetőségét javító lépés - utal Erdős Gabriella arra, hogy a kabinet 2006 őszén ideiglenes jelleggel vezette be és a kirívó költségvetési egyensúlytalanság megszüntetéséig fenntartandónak titulálta a szolidaritási adóként elhíresült sarcot. A 4 százalékos teher kiiktatásából fakadó előnyöket azonban a társasági adó 3 százalékpontos növelése, mellette pedig szélesebb adóalapra való helyezése könnyen lehet, hogy lenullázza, vagy legalábbis alig hoz változást a cégek nyereségének terhelését illetően - húzza alá László Csaba.

Nem kellene elfelejteni a számított érték alapú ingatlanadót, a kormány terveiben szereplő alapterület alapján kivetett egységes ingatlanadó számos problémát szülhet - képviseli kollégái véleményét is Heinczinger Róbert. Nem világos egyelőre, hogy az „egységes" jelző mire vonatkozik, arra-e, hogy minden településen be kell vezetni ezt az új vagyonadót, vagy pedig arra, hogy ahol alkalmazzák, azonos módszer, négyzetméteralapon vessék-e ki - indokol az E & Y partnere.

Nagyobb a füstje, mint a lángja

Nagy hiányossága a kormányzati adócsomagnak, hogy úgy látszik, nincs megtámogatva az államháztartás kiadási oldalának szűkítésével, így pedig bármilyen jó irányba is megy az adóátrendezés, a versenyképesség érdemi javításához elengedhetetlen elvonásmérséklés már elmarad a kiadások jelentős lefaragását nélkülöző kormányzati tervekben - emeli ki Oszkó Péter, a Deloitte elnök-vezérigazgatója.

Makrogazdasági szempontból László Csaba volt pénzügyminiszter is kevesli az adóátrendezés nettó hatását: az üzleti szféra terhelése a hírek szerint 270-300 milliárd forinttal enyhülne - a lakosságé pedig ugyanennyivel emelkedne -, ettől azonban ne várjunk csodát, a gazdasági versenyképesség egy ilyen pakktól alig fog valamit javulni.

Nagyobb a füstje az adóátrendezésnek, mint a lángja - fogalmaz Heinczinger, utalva arra, hogy az adók mozgatásának nettó hatása mindösszesen az államháztartás összes adóbevételének alig másfél-két százalékát éri el.

Erdős Gabriella azt a véleményt képviseli, hogy az adórendszer átszabásakor ügyelni kell arra, hogy ne nőjön emiatt a költségvetési hiány, hiszen az ismét távolítana minket az eurózónához való csatlakozástól, érdemes ezért konzervatívan tervezni az adóbevételeket.

Némi hiányérzete van a tervek hallatán László Csabának, a KPMG partnere szerint nem szabadna megfeledkezni egy társadalombiztosítási járulékplafonról, a feketegazdaság elleni harcot sem kellene félbehagyni, és a családi pótlékot úgy ahogy van, bruttósítás nélkül meg lehetne adóztatni.