Jácint
15 °C
31 °C

A többséggel kiszúr a szuperbruttós szja

2009.04.22. 13:28
A Portfolio.hu ismét megkísérli, hogy a - folyamatosan változó adótervek függvényében - leírja, miként hatnak ránk a jövő évi változások a személyi jövedelemadóban. Valószínűleg a mostani számítás sem az utolsó, hiszen a jövő évre vonatkozó szja-szabályozás számos eleme még nem ismert. Az mindenesetre nem látszik, hogy a jobb híján szuperbruttónak nevezett módszer miért is lenne olyan jó. Ráadásul az eredeti tervekhez képest szinte mindenki rosszabbul jár egy kicsit.

A jövő évi szabályok kapcsán két összehasonlítási alap is adódik. Az egyik a most érvényben lévő adószabályok, a másik pedig az, amit a kormányzat már februárban bejelentett, vagyis ami alapján kalkulálhattunk a jövő évi adófizetéssel (adódna még összehasonlítási alapként a júliustól életbe lépő, de csak fél évig érvényes szja is, ettől praktikus okokból eltekintünk).

A jövőre a tervek szerint életbe lépő szja valójában nem "szuperbruttó". Ahhoz minden bért terhelő elvonásnak a teljes bérköltségből kellene kiindulnia (a járulékoknak is), esetünkben viszont csak a jövedelemadóval tervezi ezt a kormány. Úgyhogy a mostani rendszert inkább hívhatnánk "félszuperbruttónak".

Valami ilyesmi lesz

Az adóváltozás számos eleme még nem ismert. Az alacsonyabb adókulcs 15-17 százalékos lehet, a felső pedig 33-34, a Portfolio.hu ezért 16 és 34 százalékos kulcsokkal számolt. A sávhatár 4-5 millió forint lehet - ezt úgy értelmeztük, hogy már az új adóalapra van vetítve. Annál is inkább, mert a 4,5 millió forintos sávhatár 3,5 millió forintnak felel meg a mostani adóalap (bruttó bér) szerint, ez pedig elég közel van a februári tervekben meghirdetett 3 milliós határhoz.

Az új adókulcsok csak "optikailag" kisebbek, mint a régiek, hiszen 27 százalékkal nagyobb (munkáltatói tb-járulékkal növelt) az adólap. Visszavetítve ezt a bruttó bérre valójában 19-21,5 százalékos alsó adókulcsunk lehet a mostani 18 százalék helyett, a felső pedig nagyon magas, 42-43 százalékos – és erre jön még a 4 százalékos különadó, amit mégsem töröl el a kormányzat.

További tisztázást érdemel az adójóváírás kérdése. Azt már a februári adócsomag is tartalmazta, hogy az adójóváírás tovább elérne a jövedelemskálán (vagyis lassabban fogyna el), és hasonlóra célzott Oszkó Péter pénzügyminiszter is. Így azt a gáláns gesztust tettük, hogy az adójóváírást a kormányzat bejelentéseihez és deklarált céljaihoz (kevésbé rángatózó marginális adókulcs) igazítottuk. Így 3,5 millió forintos éves jövedelemig futtattuk ki az adórendszer ezen elemét.

Évi tízezreket bukunk

A 2009 első feléig érvényes adószabályokhoz képest az alábbiakban foglalhatók össze egyszerűen a változások: az alsó adókulcs kissé, a felső jelentősen emelkedik, ennél a hatásnál erőteljesebb a sávhatár jelentős emelkedése (1,7 millióról feltételezésünk szerint 3,5 millióra).

Ebből adódik, hogy a félszuperbruttó változat magasabb adókulcsa havi bruttó 150 ezer forintig annak ellenére is kissé nagyobb adóterhelést eredményez, hogy az adójóváírás magasabb. 100 ezer forint körüli havi bruttó jövedelemnél éves szinten 20 ezer forintos jöveledemcsökkenést eredményezhetnek a változások. Ez a megállapításunk azonban elég bizonytalan: 1-2 százalékpontos eltérés az adókulcsban, vagy kicsit más adójóváírási minta akár el is tüntetheti a különbséget.


Havi bruttó 150 és 570 ezer forint között elsősorban a bő duplájára emelt sávhatár hatása érvényesül, így jelentősnek mondható adócsökkenés valósul meg. 300 ezer forintnál jár legjobban az adóalany a változással - ott csaknem félmillió forint az éves adómegtakarítása.

A felsőbb jöveledemtartományban azonban rosszul járnak az adózók. Ez nem meglepő: a felső adókulcs nagyon magas (ahogy jeleztük, de facto 40 százalék feletti), aztán erre már rájön a különadó 4 százalékos terhe. Megjegyezzük, hogy az itteni adóteher növekedés nem igazán üdvözlendő. Bár látszólag magas tartományban érvényesül, de ne feledjük, hogy a sajátos magyar közteherviselés miatt az innen befolyó adótömeg igen nagy arányát képezi a teljes szja-bevételnek.

Hosszú ideje kiemelt figyelmet tulajdonítunk a marginális adókulcsnak (ennek jelentőségéről lásd keretes írásunkat.) E területen előrelépés tapasztalható, ám igencsak felemás eredményekkel.

A marginális adókulcs

Marginális adókulcs alatt az utolsó megszerzett forintunk után fizetendő adót értjük. A marginális adóba (vagyis az utolsó forintok után fizetendő adóba) számít az is, ha valaki az így elért magasabb jövedelme miatt adókedvezménytől esik el. A magyar szja-rendszerben ilyen az adójóváírás intézménye, ami fokozatosan fogy el a jövedelem növekedésével. "Normális", progresszív szja mellett a marginális adókulcs folyamatosan emelkedik vagy stagnál, de a mértéke sehol sem túlságosan nagy.

A marginális adókulcsnak azért van kiemelt jelentősége, mert a mindennapok gazdasági döntéseinél gyakran fontosabb szerepet tölt be, mint az átlagos adóterhelés, hiszen a változások, új lépések hatásai számítanak. Így például egy pótlólagos jövedelemszerzés, vagy egy munkáltatói béremelési döntés esetén a felmerülő adóköltségre a marginális adókulcs világít rá. Vagyis ha valakinek évközben azt mondja a főnöke, hogy 10 ezer forinttal emeli a bruttó fizetését, akkor a marginális adókulcsnak megfelelő teher levonása után kapjuk meg a nettó jövedelemnövekedést. Éppen ezért a teljesítményösztönzés, és az adómorál javítása szempontjából igen fontos lehet, hogy a marginális adókulcsokban ne legyenek nagy rángások, mert az ösztönözheti a gazdaság szürkülését.

Ránézve a marginális adókulcs grafikonjára megállapíthatjuk, hogy a jövő évi verzió legalább már nem úgy néz ki, mintha egy részeg hullámvasút-tervező rajzolta volna. Megszűnik az az abszurd helyzet, hogy a marginális adókulcs a közepes jövedelműek körében a legmagasabb, ehelyett "szabályos" emelkedő görbét láthatunk. Ezt azonban úgy éri el a gazdaságpolitika, hogy van benne egy brutális ugrás (27-ről 43 százalékra), és már a nem kiugróan magas 300 ezer forintos jövedelemnél is extrém nagy a többletjövedelem adója. Pedig épp ebben a jövedelemkategóriában jó vigyázni erre, mert a marginális adó elsősorban ott hat, ahol a többletteljesítményre képes adófizetők vannak.

Ha a marginális adókulcs-számításhoz hozzácsapjuk még a munkavállalói járulékterheket, akkor láthatjuk, hogy a keletkező többletjövedelemre jutó elvonás 60 százalék feletti.

Egy jó hír

Ami viszont egyértelműen jó hír, hogy az adóék a jövedelemskála minden pontjában csökken, ebbe már az 5 százalékpontos munkáltatói járulékteher-csökkenés is közrejátszik. Az adóék az összes elvonás - szja, munkáltatói és munkavállalói járulékok - és a teljes bérköltség aránya, százalékban kifejezve.

Igaz, van honnan, hiszen az átlagjövedelem környékén Európa második legnagyobb mutatóját produkáljuk, és most sem lesz lehet kisebb 45 százaléknál. Amíg a dupla minimálbér utáni járulékfizetés fennmarad, addig az sem változik, hogy az adófizetésnek lesz egy - papíron - degresszív szakasza.

A fenti megállapítások a mostani adószabályokkal történő összevetés során születtek. Ne feledjük azonban, hogy februárban már bejelentettek egy szja-tervet, aminek központi eleme szintén a sávhatár kitolása volt. Érdemes megnézni, hogy a mostani fél-szuperbruttó ahhoz képest előrelépést jelent-e.

A változások itt is egyszerűen összefoglalhatók: az alsó adókulcs nagyjából szinten marad, kissé emelkedik, a sávhatár emelkedik: a tervezett 3 millióról - feltételezésünk szerint - 3,5 millióra (megjegyezzük, hogy ez csak a mi önkényes választásunk volt, Oszkó Péter 4-5 milliós szuperbruttós sávhatárába tulajdonképpen beleférhet az is, hogy nem történik további emelés). A korábbi tervekkel ellentétben nem szűnik meg a 4 százalékos különadó.

Rosszabb a februári terveknél

A fél-szuperbruttó változat szinte mindenhol kedvezőtlenebb, mint a februári adóterv. Az általunk meghúzott paraméterek mellett kizárólag 270 és 370 ezer forintos havi bruttó jövedelem mellett van egy kis előnye a rendszernek.


Az alsó jövedelemkategóriákban a megállapításunk - hasonlóan az előző esethez - itt is bizonytalanabb, hiszen kis adókulcs-, vagy adójóváírás változtatással akár előjelet is lehet változtatni a minimális különbségen. A felsőbb kategóriában azonban egyértelműen rosszul jár az adózó. Itt az is rontja a helyzetet, hogy a 4 százalékos különadó nem szűnik meg.

Ne feledjük: a jövedelemadó-tömeg 70 százalékát az adózók felső 30 százaléka fizeti. Ez alapján egyáltalán nem állíthatjuk, hogy az egészségesebb közteherviselési struktúra irányába mozdulnánk. A gazdagabbak éves vesztesége meghaladja a 200 ezer forintot is.


A februári változathoz képest még kevésbé egyértelmű a marginális adókulcsokban történő előrelépés. A többletjövedelmeket terhelő 40 százalék feletti elvonás ugyan később lép be, de tartósan itt marad. A járulékokkal együtt vizsgálva megállapítható, hogy csak 350 és 300 ezer forint között javul a helyzet, mindenhol másutt rosszabb lesz. Ez pedig nem a klasszikus vállalkozás- és többletteljesítmény-ösztönző változás. Ráadásul a kedvező hatás is inkább csak annak tudható be, hogy önkényesen feltételeztük az adójóváírás racionális változtatását.


Ez már az átlagos elvonásokkal kalkuláló adóék mutatóban is megjelenik: a magasabb kategóriákban rosszabb az új helyzet, mint a régi terv.

Összességében elmondhatjuk, hogy a félszuperbruttó adótervezet legnagyobb előnye az, ami már a korábbi tervekben is benne volt, nevezetesen az adósáv erőteljes kitolása. Ez enyhít az adóterhelésen, ám ezt ellentmondásosan teszi. A marginális adóterhelés szerkezete nem javul igazán, és megkérdőjelezhető annak a szándéknak a helyessége is, hogy a magasabb jövedelműek, többletteljesítményre képesek adóztatása emelkedjen.

Különösen kedvezőtlen a kép, ha a a változásokat a már februárban bejelentett tervekhez képest nézzük - így szinte semmilyen előrelépésről nem tudunk beszámolni, sem a terhelés, sem pedig a szerkezeti feszültségek kezelésének tekintetében. Úgy tűnik, a fél-szuperbruttó módszer bevezetésének egyetlen célja, hogy "észrevétlenül" emelje 50 százalék közelébe a módosabbak adóterhelését. Cserébe viszont eltéríti egymástól az adó- illetve járulékalapot, adva még egy pofont az adórendszer "egyszerűségének".