Az AB és az adó: elefánt a porcelánboltban

2009. december 15-én sok adószakértő vakarta a fejét, és azóta sem értik, miért törölte el az Alkotmánybíróság azt a törvényhelyet, amelyik a családi pótlékot adóterhet nem viselő járandósággá nyilvánította volna, vagyis gyakorlatilag a járandóság egy részét az adórendszeren keresztül visszavette volna.

Németország itt van

Így vannak ezzel – egy kivételével – lapunknak névvel és név nélkül nyilatkozó, széles körben ismert és elismert adószakemberek is – akik között van egykori és mostani pénzügyminiszter is. Egyikük, László Csaba, a KPMG partnere, expénzügyminiszter egyenesen azt mondja, hogy a családi pótlékos adószabály megsemmisítése, különösen a hozzá fűzött indoklás alapján az az ember érzése, hogy az alkotmánybírák elefántcsonttoronyban ülnek. Szerinte teljesen abszurd ugyanis a döntés indoklásában citálni a német alkotmánybíróság különböző ítéleteit, mintha a magyar jogszabályoknak a német jogrendszernek kellene megfelelniük.

Ugyanezen a véleményen van Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst&Young adószakértője is. Az AB a szóban forgó határozatának indoklásában kiemeli, hogy a családi adózás önmagában nem alkotmányellenes, a családi pótlék családtagok közötti megosztása és beszámítása az éves jövedelembe mégis az alaptörvénybe ütközőnek találtatott. Az indoklásban a német alkotmánybíróság megállapításait hozza fel a testület. Ezek alapján az AB gyakorlatilag azt diktálja, tessék bevezetni Magyarországon a splittinget (vagyis a családi adózás egyik legfontosabb elemének számító jövedelemmegosztást, amikor a férj és a feleség jövedelmét összeadják és elfelezik, és így vallja be és fizeti utána az adót a férj és a feleség – a szerk.), mivel a németeknél is az van, magyarázza Vámosi-Nagy Szabolcs.

Ezzel a hozzáállással két baj is van a bírói képesítést is jelentő jogi szakvizsgával rendelkező adótanácsadó szerint. Egyrészt, a magyar jogrendszert és társadalmi viszonyokat a mainál jóval fejlettebbnek gondolják az alkotmánybírák, és nem a magyar valósághoz igazodtak ennél a döntésüknél. Holott az lenne az AB feladata, hogy konkrét ügyekben az alkotmány, a jogi környezet és a társadalmi viszonyok összhangját biztosítsa. Másrészt, a magyar adórendszer fejlődési irányát kívánják megszabni külföldi minta alapján, vagyis a kormányzat, illetve a parlament hatáskörébe tartozó adópolitika aktív alakítóiként tűnnek fel.

Nyeregben érzik magukat

Az Alkotmánybíróság pedig igazán aktív – már ami az adóügyeket illeti – 2006 óta. 2006 november közepén semmisítette meg az AB – a Gyurcsány-csomagból elsőként – a házipénztáradóként elhíresült törvényszigorítást. Azt követte az elvárt adó első változatának eltörlése, majd jött a komplett luxusadótörvény megsemmisítése, végül nem olyan régen a családi pótlékos adószabály elkaszálása. Voltak szép számmal olyan adópasszusok is, amelyekben nem talált kifogást a testület: többek között ilyen volt a banki különadó, a minimum járulékalap, a céges különadó, a Robin Hood-adónak becézett, az energiavállalatokra rótt különadó, legutóbb pedig a félszuperbruttó személyi jövedelemadó. És most is legalább három adótémájú beadvánnyal kell bajlódniuk, a vagyonadó mellett az építményadót és a vállalkozók idén év elejétől hatályos járulékának alapjáról rendelkező paragrafusokat is megtámadta valaki az AB előtt.

Mivel 2006 előtt viszonylag passzív volt az Alkotmánybíróság adóügyekben, azóta viszont igen tevékeny, erre ráépült egy várakozás is, és most már alig van olyan adótörvény-változtatás, amelyet ne támadna meg valaki az AB előtt, szinte divattá vált az AB elé cibálni adóparagrafust, mondja több szakértő is. Ez egy öngerjesztő folyamat: ha a testület az alkotmányba ütközőnek talál egy adópasszust, újabb lendületet vesz az indítványok beadása, ezért aztán az AB szervezetként nyeregben érzi magát, közvetve igazolva látja azt, hogy érdemes volt adórendelkezéseket megsemmisíteni, fűzi tovább a gondolatot Vámosi-Nagy Szabolcs, hozzátéve: ez azonban egy veszélyes folyamat. Sokszor kupacban állnak az AB előtt levő adóval kapcsolatos indítványok tehát, de azért is, mert hosszú a jogértelmezési idő, egészíti ki Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers cégtársa, aki szerint ez jogbizonytalansághoz is vezet, hiszen nem is egy példa van rá, hogy még az életbe lépés előtt támadott meg valaki egy adópasszust, találgatások övezték a nem lefutott ügy kimeneteleit, de csak jóval később született meg a döntés.

Érthetetlen döntések

Az említett döntések közül is jó pár megütközést keltett forrásainkban. A luxusadó megsemmisítésével Vámosi-Nagy Szabolcs és László Csaba mellett egy neve elhallgatását kérő adószakértő sem értett egyet. (A luxusadót azért lőtték ki, mert az adóalany nem vitathatta az önkormányzat által kivetett adó összegét, pontosabban nem vitathatta azt, hogy az adó alapjául szolgáló lakása kevesebbet ér esetleg a törvény mellékletében feltüntetett – sávos – négyzetméterár alapján adódó, úgynevezett számított értéknél. A valóságban azonban ez a számított érték szinte mindig kisebb volt, mint a tényleges forgalmi érték.)

A korszakhatárnak számító házipénztáradó is tévesen akadt fent a rostán, legalábbis így vélekedik Vámosi-Nagy Szabolcs és László Csaba is. (A házipénztáradó megsemmisítése melletti érv az volt, hogy az nem tényleges jövedelmet, vagyont von közteherviselés alá. A házipénztáradó azonban a kisebb vállalkozások adóelkerülését volt hivatott meggátolni, mivel az egyéni vállalkozók és a kisebb vállalkozások papíron óriási összegeket tartottak házipénztárukban, valójában azonban a pénzt már elköltötték, személyes célra fordították, a lepapírozással pedig megúszhatták az osztalékadót. Az egyik alkotmánybírói különvélemény egyébként az adónem alkotmányosságát támasztotta alá.)

Vannak a nehezen érthető ítéletek között olyanok is, amelyek adópasszusokat helyben hagytak. Zara László, a Magyar Adótanácsadók Egyesületének (az adókamarának) az elnöke a félszuperbruttósított szja-t rendben találó határozatot tartja aggályosnak. (Viszont az általunk megkérdezett szakértők közül egyedül állt ki az AB családi pótlékos döntése mellett.) Szerinte legalább azt, hogy a törvény összekapcsolja a személyi jövedelemadót a tb-járulékkal, kifogásolnia kellett volna az AB-nek. Ha a törvény úgy rendelkezett volna, hogy az szja alapja ezentúl konkrétan a 27 százalékkal növelt bruttó bér lenne, és nem a mai szabály, hogy a – történetesen most 27 százalékos – tb-járulékkal növelt bruttó bér, akkor nem lenne kifogása Zarának az adópasszus ellen.

Egy másik szakértő pedig a céges különadót meghagyó határozatot nevezte érthetetlennek. A társaságokra kivetett, a köznyelvben csak szolidaritási adóként ismert terhet azzal az indokkal találta az alkotmánynak megfelelőnek az AB, hogy az állam pénzügyeiben bekövetkezhet – és be is következett – olyan mértékű romlás, hogy a helyzetet kezelendő az állam lényegében korábbi ígérvényét megszegve bevezethet egy új adót. A céges különadónál azonban nem lehetett érvényesíteni azokat az állam által korábban megígért és egy másik törvényben garantált adókedvezményeket, amelyeket a társasági adónál lehetett. Márpedig éppen ezek miatt döntött úgy sok társaság, hogy Magyarországra jön, itt fektet be, ide építi gyárát.

Ugyanazt a szabályt egyszer átengedték, egyszer nem

Most mindenki arra kíváncsi, mi lesz az immár három tucatnál is több indítvány által támadott vagyonadó sorsa. (Úgy tudjuk, mint a minap beszámoltunk róla, a határozattervezetet tárgyaló első ülés előtt még úgy tűnt, hogy nagy eséllyel elvérzik a jogszabály, ám fordult a kocka, most már annak van nagyobb valószínűsége, maradhat a kérdéses törvény.) Megkockáztatható, bárhogyan is dönt az AB, nagy eséllyel egy saját korábbi határozatával ellentétes álláspontra fog helyezkedni. A magyarázat egy 1996-os és egy 2008-as alkotmánybírósági, ugyanazzal az adófajtával, az építményadóval kapcsolatos határozathoz nyúlik vissza.

Somogyzsitva és Osli községek jól érveltek az AB előtt, és a kilencvenes évek közepén alkotmányosnak találtatott az a szabály, miszerint mentesülnek az építményadó alól azok a helyi lakosok, akik az ingatlanban ténylegesen laknak. Ám Ürömnek két éve nem volt szerencséje: az ürömi önkormányzat ugyanilyen rendelkezését meg alkotmányellenesnek találta az AB – hívja fel a figyelmet Vámosi-Nagy Szabolcs. (Külön pikantériája a 2008-as megsemmisítésnek, hogy a testületben egyetlen személy volt, Holló András, aki 1996-ban is tagja volt az Alkotmánybíróságnak. Holló mindkét esetben az alkotmányosság mellett érvelt, de két éve a többség másképp gondolta.)

Az adószakértő hozzáteszi: a most vizsgálat alatt levő vagyonadó is ugyanazzal a megoldással operál, mint amelyet egyik esetben nem kifogásolt, másik esetben pedig alkotmányellenesnek minősített a testület. A mostani vagyonadó is mentesíti a vagyonadó alól azokat a legfeljebb 30 millió forintot érő lakóingatlanokat, amelyekben a tulajdonos – vagy a haszonélvező – életvitelszerűen lakik, oda szól a lakcímkártyája. Ha a vagyonadó-mentességet emiatt az alaptörvénybe ütközőnek mondják ki, azzal az 1996-os ügy indoklásával kerülnek összeütközésbe, ha meg meghagyják, akkor a 2008-assal.

Még egy csavart ad a történetnek az, hogy a luxusadó megsemmisítésekor a magyarázat az volt, hogy az adóalany nem mondhatja, hogy a lakás tényleges forgalmi értéke alacsonyabb a törvényben meghatározott adóalapnál. Ez az érv hajszolta bele most a vagyonadót előkészítő kormányt és a parlamenti többséget abba, hogy a vagyonadó alapja a tényleges forgalmi érték legyen. Igaz ugyanakkor az is, hogy ahány értékbecslő, annyi értéket állapít meg egy lakóingatlanra, így aztán ember legyen a talpán, aki megmondja, mennyi is az adó alapja. A forgalmi érték alapján történő adóztatás tehát szinte magától értetődő az AB luxusadó-ítélete nyomán, ám a jogszabály nehézkes alkalmazása lehet, hogy olyan akadályt jelent majd, amely miatt eltörölhetik a törvényt.

Az Alkotmánybíróság korábbi ítéletével egy szűk mezsgyét hagyott a vagyonadóztatás megvalósítására Magyarországon, a kormány a vagyonadótörvény előkészítésekor szinte szolgai módon követte az AB korábbi iránymutatását, mondta lapunknak Oszkó Péter. A pénzügyminiszter szerint ha a vagyonadótörvényt most megsemmisíti a testület, akkor érdemi vagyonadóztatás nem lesz idehaza.

Adózásban nem szakértők, de szakértőket nem kérdeznek meg

A lapunk által megkérdezett nyolc, a négy nagy adótanácsadó cégnél dolgozó, az adószakmában jó nevű adószakember, és a hasonlóan elismert adókamarai elnök közül egyedül Vámosi-Nagy Szabolcsot, és csak egyetlen esetben kérte fel hivatalosan az Alkotmánybíróság arra, hogy mondja el véleményét egy konkrét adóügyben. (Vámosi-Nagy Szabolcs még az Ernst&Young-os pályafutása előtt, APEH-elnökhelyettesként egy, az APEH illetékességén kívüli, helyi adós témában fejtette ki álláspontját.)

Többen azt mondták, nemcsak hivatalosan, de még informálisan sem kérte ki a véleményüket az AB, és nem is tudtak olyan esetről, amikor valaki másnak akár a Big4 szakértői közül, akár más adószakértők közül kíváncsi lett volna a véleményére a testület. Volt, aki hallott egy-egy esetről, amikor nem hivatalosan az alkotmánybírák ebben a körben segítséget kértek. Az elmondások alapján nem túlzás azt mondani, nagyon ritka lehet, amikor ismertebb, elismertebb adószakértőkkel konzultál az AB bármilyen úton.

Alig van pedig olyan alkotmánybíró, aki konyít valamit az adózáshoz – mondták többen is. De ha a nevesebb adószakértők közül gyakorlatilag nem konzultálnak senkivel, akkor kit kérdeznek meg? Sereg András, az AB sajtófőnöke annyit mondott lapunknak, hogy két-három bíróhoz tartoznak az adóügyek, de azt nem kívánta elárulni, kik ők. Információink szerint az Alkotmánybíróság jelenlegi tagjai közül Trócsányi László szokta vinni az adóügyeket. Trócsányinak ügyvédi irodája is van, a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda, amely foglalkozik az adózási területtel.

Mindenesetre forrásaink közül néhányan – kicsit a sötétben tapogatózva, saját tapasztalataik és az AB összetétele miatt – azt gyanítják, hogy ha az alkotmánybírók adózással foglalkozó szakemberrel beszélnek is, akkor a szóban forgó ügyvédi iroda munkatársai jöhetnek szóba. Ezt a spekulációt azonban határozottan cáfolta lapunknak Sereg András.

Így születik a határozat adóügyben

Az alkotmánybírók kérhetik adószakértők véleményét, de nincs ezen a téren semmiben megkötve a kezük, el is tekinthetnek az adózásban jártas szakemberekkel való eszmecserétől. A konkrét ügyekben az indítványt beadó magánszemély vagy szervezet leírja érveit amellett, hogy szerinte miért sérti az alkotmányt a megtámadott jogszabály. Az indítvány beérkezése és elfogadása után egy előadó bírót jelöl ki a tagok közül az AB. Az előadó bíró pedig az esetek nagy részében – de nem mindig – meg szokta keresni a törvény gazdáját, adótörvényről lévén szó a Pénzügyminisztériumot. Ha megkeresi a szaktárcát – és általában írásban konzultál az alkotmánybíró és a minisztérium, a szóbeli meghallgatás ritkább –, akkor az indítványozó érvei és a PM ellenérvei alapján össze kell hogy álljon a jogi probléma.

Ezt követően az előadó bíró a néhány fős, elsősorban jogászokból álló stábjára is támaszkodva elkészíti a határozattervezetet, majd ezt a határozattervezetet tárgyalja az első ülésen a teljes, kilenc tagú testület. Az AB annyiszor tér vissza a konkrét ügyre, annyi ülést tart, ameddig még van a tagok előtt tisztázandó kérdés, majd többségi döntéssel hozzák meg a határozatot. A többségi döntéshez különvéleményeket lehet fűzni, a többségi döntéssel egyet nem értő alkotmánybírák így jelzik, hogy ők másképp gondolták az adott kérdést és felsorakoztatják saját érveiket is.

Sok mérges ember

Nem kell kifejezetten, speciális tudással felvértezett adószakértőnek lenniük az alkotmánybíróknak, mert igazából nem adózási kérdéseket oldanak meg, hanem az adójog, a konkrét adószabály és az alkotmány viszonyát nézik, mondja Vámosi-Nagy Szabolcs. Azt ő is elismeri ugyanakkor, hogy az adózási terület mainál kicsit mélyebb ismerete előny lehetne. Erdős Gabriella is úgy véli, hogy az adójog egy olyan terület, ahol nem lehet úgy megalapozott véleményt mondani, határozatot hozni egy konkrét adókérdésben, hogy a döntésre jogosult személyek nincsenek mélyreható tudás birtokában.

Ha csak józanul álltak volna, állnának hozzá az eléjük kerülő adóügyekhez, adókérdésekhez, az sokat segítene, és akkor nem lenne ilyen nagyfokú bizonytalanság az adózók és az adókérdésekkel naponta foglalkozó adószakemberek körében, fűzi hozzá Kövesdy Attila, a Deloitte adóosztályának vezetője. Többen ennél is tovább mennek: van, aki szerint az alkotmánybírák úgy viselkednek, hogy aki nem jogász, az a szemükben nem ember. Zara László pedig úgy fogalmaz: furcsa, hogy minden adózási ügyet el tudnak dönteni az AB tagjai anélkül, hogy adózásban jártas szakemberekkel beszélnének.

Az Alkotmánybíróságnak az elmúlt évekbeli ténykedésével rendesen sikerült összezavarnia az adószakmát – rója fel László Csaba, akinek a véleményével többen is egyetértenek. Egyik forrásunk azt mondja, hogy az AB elmúlt évekre jellemző adóügyi gyakorlata alapján a mindenkori kormánynak és a parlamentnek sokszor félnivalója van adóügyekben. Ezt erősítette meg másik forrásunk is, az adótörvények előkészítésénél sokszor komoly gondot okoz, hogy a korábbi nehezen érthető AB-döntések alapján nem tudni, pontosan milyen szempontoknak is kell megfelelni az adójogszabályok megalkotásakor. Mint fent írtuk, Vámosi-Nagy Szabolcs szerint nem szerencsés, hogy az AB aktívan avatkozik bele az adóztatásba, ehelyett sokkal visszafogottabbnak kellene lennie a testületnek.

Erdős Gabriella azt tartja különösnek, hogy a tendencia alapján az Alkotmánybíróság nagyon közvetlenül értelmezi az alkotmányt az egyes esetekben. Holott szerinte, mivel az alkotmány elveket fektet le, az lenne jobb mérce, azt kellene vizsgálni, mi volt a konkrét adószabálynál a jogalkotói szándék, az összhangban van-e az alaptörvénnyel. De ha már ennyire közvetlenül értelmezi az AB az alkotmányt az elé cibált adóparagrafusok vizsgálatánál, akkor előremutató lépés lenne az alkotmánybíróságon belüli szakosodás, amelynek keretében akár saját stábjukba vonhatnának be adókérdésekben elmélyült szakértőket, vagy  gyakrabban vehetnék adótanácsadók, adószakértők véleményét figyelembe.

Zara László ellenben nem osztja azt a nézetet, hogy nem folytatott következetes gyakorlatot az AB adóügyekben az elmúlt években. Az adókamara elnöke szerint egyáltalán nem szűk a törvényhozás mozgástere az adóterületen.