Tíz éve dolgozott ilyen kevés magyar

2009 negyedik negyedévében 10,5 százalékos volt a munkanélküliség Magyarországon. Ez megegyezik a szeptember-novemberi időszakban mérttel, és csak kissé haladja meg a harmadik negyedévi 10,3 százalékot.

A munkanélküliségi adat a szakértők szerint még emelkedhet, igaz, a hazai munkapiaci folyamatokról ez a mutató többnyire nem ad igazán jó képet. Ahogy már korábban jeleztük, a munkapiaci jelenségek között új elem, hogy a mostani gazdasági sokk nem az inaktívak táborát gyarapította (például előrehozott vagy rokkant-nyugdíjazás formájában), hanem az elbocsátottak továbbra is jelen vannak munkanélküliként a piacon, állásra várva - értékeli az adatokat a Portfolio.hu. Ez alapvetően - az adott körülmények között - kedvező jelenség.

Szintén jó hír, hogy a foglalkoztatottak számának csökkenése megállt tavaly év végén. Ugyanakkor erre az adatra egyelőre sokat nem alapozhatunk: egyrészt a változás bőven mintavételi hibahatáron belüli, másrészt hasonló cikkcakkokat láthattunk még a válság mélypontján is. Így egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy a foglalkoztatottság a tíz évvel ezelőtti szinten van, és trendszerű csökkenést mutat.

Mi segíthet?

A ma megjelent statisztika fókuszában bár a munkanélküliség növekedése áll, a valós probléma a háttérben az aktivitási ráta alacsony szintje, amely a magyar gazdaságpolitika számára az elkövetkező évek egyik legfőbb kihívását jelentheti – hívják fel a figyelmet az Equilor elemzői. A munkaképes korú lakosságnak  (15-74 év közöttiek) ugyanis mindösszesen 55 százaléka (4,225 millió fő) jelenik meg a munkaerőpiacon, míg közel 3,5 millió ember inaktív. Legnagyobb csoportjukat természetszerűleg a 74 évesnél fiatalabb nyugdíjasok adják, azonban ide sorolandóak az úgynevezett passzív munkanélküliek is, akik nem hajlandóak legalizáltan munkát vállalni. Többségük a szürke vagy a fekete gazdaságban tesz szert jövedelemre. A magyarországi aktivitási ráta évek óta az európai uniós átlag alatt van, ami a mindenkori kormány helyzetét is nehezíti, tekintve, hogy minél kevesebben adóznak a bérük és jövedelmük után, annál kisebb a kormányzat mozgástere az adóbevétel elköltése terén.

A politika szereplői által hangoztatott munkahely teremtési célok megvalósulása a modern munkaerőpiaci trendek fényében igencsak kérdéses. Egyre kisebb ugyanis az igény a határozatlan idejű munkaszerződéses, napi 8 órás foglalkoztatottakra, főként a válság nyomán. A vállalati szektor, ezen belül is különösen a multinacionális cégek országtól függetlenül egyre inkább arra rendezkednek be, hogy vagy részmunkaidős foglalkoztatottakat vagy kölcsönzött munkaerőt alkalmazzanak. Ebbe az irányba történő elmozdulás Magyarországon rövid távon talán csak a közszektorban lehetne megoldható, ahol – egyes tanulmányok szerint – az ügyfélszolgálati és az egészségügyi munkaköröket lehetne több műszakosra átalakítani, és az erre allokált bértömeget ennek értelmében több embernek, bár csökkentve, kifizetni.

A munkaerőpiaci helyzet javításának másik megoldása a külföldi munkavállalás lehetne. Egy 2009. közepi statisztika szerint a külföldön dolgozók hazautalt jövedelme teszi ki a bolgár GDP 20, a román GDP 8 illetve a szlovák GDP 6 százalékát. Magyarországon ugyanez az arány mindösszesen fél százalék lehet. Figyelembe véve a magyar lakosság kevésbé mobilis mivoltát, illetve az egyelőre csak alig éledező európai gazdasági teljesítményt, rövid távon itt sem látható komoly javulási potenciál.

Az áttörést az Equilor véleménye szerint hosszabb távon egy ismét felpörgő hazai és nemzetközi gazdaság, egy több évre előretekintő kormányzati foglalkoztatáspolitikai koncepció kidolgozása (amely azonban túlmutat a számokon és megpróbál a lakosság legalsó szintjéig eljutni), az adórendszer átalakítása, illetve a nem szokványos foglalkoztatási trendek felé történő elmozdulás hozhatja meg együttesen.