Ki tette tönkre a Vértesi Erőművet?

Ha az ötvenes évek elején megkérdeztek volna valakit, hogy mondjon néhány biztos szakmát, a szénbányászat közte lett volna. A termelés 1955-re a nemzeti jövedelemnek már több mint tíz százalékát adta, tíz évvel később már elérte a 31,5 millió tonnát.

Mára az évente kitermelt szén nagyjából kilencmillió tonnára, az iparágban dolgozó egykori száznegyvenezer fős létszám néhány ezerre apadt, az egyetlen megmaradt mélyművelésű szénbánya végnapjait nyögi. A rendszerváltás előtti években  a magyar villamosenergia-termelésnek a szénerőművek több mint harminc százalékát tették ki, ez 2007-re már csak húsz százalék volt. Pedig szén még akadna bőven, kitermelni viszont egyre kevésbé éri meg.

Nagyobb volt a füstje, mint a lángja

A kőkorszaknak sem azért lett vége, mert elfogyott a kő, hanem mert fejlettebb technikák jöttek. Hiába van még nagyjából kétszáz évre elég szénvagyon a föld alatt, a Vértesi Erőmű oroszlányi egységében elfűtött, Márkushegyen kibányászott barnakőszén fűtőértéke kicsi, ráadásul elégetésével évente százezer tonna kén-dioxid került a légkörbe.

Az állami tulajdonú Vértesi Erőmű a több százmilliós környezetvédelmi bírsággal együtt már a kilencvenes években veszteséget termelt, bezárni viszont egyik politikai erő sem merte, mert az ezerháromszáz ember elbocsátásával járt volna. A gyengén felszerelt, elavult erőmű így az elmúlt évtizedben állami támogatással működött.

Bár az állami MVM-mel kötött hosszú távú áramvásárlási szerződést 2003 után nem hosszabbították meg, bevezették a kilowattóránként 20-23 fillér támogatást, a szénfillért. Ebből 2004 és 2010 között 47,5 milliárdot fizettek ki az erőműnek. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) számításai szerint az elmúlt tíz évben több mint tizenegy és fél millió forintot fordított az állam minden egyes munkahely megmentésére.

Hiábavaló beruházások

Eközben a különböző kormányok a legnagyobb egyetértésben, soha meg nem térülő beruházásokkal segítették fenntartani az erőművet: 2004-ben húszmilliárd forintért füstgáz-kéntelenítő berendezést szereltek be. Ez jóformán még a leválasztást sem kezdte meg, amikor megindult egy újabb lobbi, és a négy blokkból kettőt átalakítottak biomasszával kevert szén égetésére, a másik két kazánt szalmatüzelésre tették alkalmassá. Felújították a kazánokat, a turbinákat és az elektromos rendszert is, a filter így lényegében fölöslegessé vált. A beruházásokkal azonban hiába oldódtak meg részben a környezetvédelmi gondok, a Vért nem lett versenyképesebb.

Stabilan drága gáz kell, hogy megérje a szén

A Vért tavaly 90 euróért termelt egy MWh áramot, a piacon az áram ára 43-45 euró/MWh között mozgott. Ennek egyik fő oka, hogy az erőmű rossz hatásfokon működik, ez pedig megnöveli a termelési költségeket.

Az alábbi táblázat az eltérő technológiával működő erőművek jellemző hatásfokát mutatja, vagyis, hogy melyik milyen mértékben tudja hasznosítani az elégetett tüzelőanyagot.

Építés éve	Gáz- és olajtüzelés	Szén- és biomassza	Nukleáris
1960	37,0%	35,0%	25,0%
1970	39,0%	37,0%	27,0%
1980	41,0%	39,0%	29,0%
1990	43,0%	41,0%	31,0%
2000	45,0%	43,0%	33,0%
2010	47,0%	45,0%	35,0%
2020	47,4%	45,4%	35,4%
Önfogyasztás	5%	13%	6%

A Vért huszonhat százalékos hatásfoka messze alulmúlja az átlagot, a gázerőművek mellett labdába sem rúghat: a legmodernebb gázturbinás erőművek elérik hatvan százalékos teljesítményt.

A hatásfok természetesen csak a tüzelőanyag árával együtt értelmezhető. A szén mellett érvelőktől gyakran elhangzik, hogy mivel a gáz egyre drágább, nemsokára jobban megéri a kiszámítható költségen kitermelt szénből áramot termelni. A REKK kalkulációja szerint azonban 1300 Ft/GJ szénár mellett csak akkor lehet az erőművet gazdaságosan működtetni állami támogatás nélkül, ha a nyersolaj ára a következő tizenkét évben stabilan messze 220 dollár/hordó felett alakul. Az előrejelzések szerint ez azonban rendkívül valószínűtlennek tűnik.

A tisztán széntüzelésű blokkok működtetése tehát mindenképpen veszteséget termel, míg a vegyes tüzelésű blokkok a nappali csúcsidőszakokban a megújuló áram kellően magas átvételi ára miatt még gazdaságosan üzemeltethetők. Éves szinten ugyanakkor az erőmű ilyen gyenge kihasználtsága nem elegendő a veszteség elkerüléséhez, a cég évente öt-hatmilliárd forint veszteséget termel.

Közkeletű tévedés az is, hogy a szén-dioxid-kvóta nagy ára okozza az erőmű veszteségét, de ha a kvóta ingyen lenne, akkor sem lehetne nyereséges a vállalat.

Már be kellett volna zárni

Az erőművet tulajdonképpen már rég be kellett volna zárni, derült ki a Gazdaságkutató Intézet (GKI) által készített tanulmányból is. Szerintük a legjobb megoldás most már az lenne, ha a márkushegyi bányát 2010-ben bezárnák, az erőmű két blokkja 2020-ig működhetne tovább a már kitermelt szénnel. A bányára azonban 2010 után is költeni kellene, mert az összes vonatkozó bányászati és környezetvédelmi előírást betartva felszínre kell hozni a bányaeszközöket, valamint szabályosan le kell zárni a tárnákat. Ez legalább másfél-két év, s csak azután kezdődhet az óvatos becslések szerint is legalább 7,7 milliárd forintos rekultivációs munka.

Nem ér ennyit egy munkahely?

Gyakran felmerülő érv a Vért fenntartása mellett, hogy többe kerülne a gazdaságnak a tömeges elbocsátás, mint tovább működtetni az erőművet. Azonban az állam általában jóval kevesebbet költ egy-egy munkahely megteremtésére, megtartására, mint amennyibe ez itt került.

Munkahelyek megőrzésére és teremtésére 2009-ben a kormány összesen tizennyolc milliárd forintot költött, ebből hetvenezer munkahelyet tartott meg, és 1300 új munkahelyet teremtett. Az egy munkahelyre költött 250 ezer forint kevesebb, mint a tizede annak, amit az állam (82 dolláros olajár mellett) évente a Vért munkahelyeinek megtartására fordítana.

A REKK tavaly kiszámolta, hogy különböző olajárak mellett hogyan alakulna az erőmű munkaerőigénye 2020-ig, és mekkora támogatásra lenne szükség ahhoz, hogy a cég ne legyen veszteséges.

Olajár (dollár/hordó)	Szénártámogatás (forint/GJ)	Munkahelyek száma (db)	Egy munkahelyre jutó teljes támogatás (Mft)
220	100	1 051	5,53
170	200	1 187	11,06
137	300	1 673	16,59
112	400	1 870	22,11
95	500	1 972	27,64
82	600	2 053	33,17
71	700	2 035	38,70
60	800	2 084	44,23

Érdekes módon nagyobb nyersolajár mellett kisebb az erőmű kihasználtsága, mivel a magas olajár magas áramárat is okoz. A Vértnek így kevesebbet is elég termelnie ahhoz, hogy fedezze a fix költségeit.

Az utolsó csapás

A Vértesi Erőmű fölött eljárt az idő, a Kapolyi-féle áramvásárlási ügy csak utolsó pofon volt a vállalatnak.

Kapolyi László cége, a System Consulting 2008-ban húszmilliárd forint értékű szerződést kötött az erőművel. A vállalat saját termelésből nem tudta biztosítani a 250 megawatt villamos energiát, így annak nagy részét tizenegy nagykereskedőtől vásárolta volna össze.

A milliárdos politikus az év végén a válságra hivatkozva visszalépett az üzlettől, az érintett áramkereskedők pedig az erőműtől követelnek kártérítést. A csődvédelem alatt álló cég tartozásait már az állam sem hajlandó kifizetni, az erőmű sorsa megpecsételődött.