Itt a hozam, mire költsem?

A héten a legtöbb magyarországi nyugdíjkassza elkezdte kifizetni az állami rendszerbe átlépett egykori tagjai reálhozamát. Augusztus végéig az összes volt kasszatag megkapja a reálhozamát. A korábbi számítások szerint az átlépők fejenként átlagosan 80 000 forintot kapnak, de természetesen kasszánként és személyenként nagy a szórás. Az Erste pénztáránál például csak 34 000 az átlaghozam, az ING-nél nagyjából 133 000 forint, míg a volt Dimenzió-tagok átlagosan 300 000 forintot kapnak.

Kis pénz ez az egyes embernek, de nagy pénz összesítve. A Stabilitás Pénztárszövetség adatai szerint nagyjából két és félmillióan kapnak reálhozamot, összességében 230-240 milliárd forintot. Nemzetgazdasági szinten ez már elég jelentős összeg, a GDP-nek csaknem egy százaléka, tehát korántsem mindegy, feléljük-e vagy befektetjük, és ha igen, hogyan. Ön, kedves olvasó, mit kezd a pénzével? Olvassa el, és szavazzon, ha pedig az alább felsorolt lehetőségeknél jobbat talált ki, legyen olyan jó, és írja meg, hogy mi megírhassuk.

Devizahitelt törlesztek vele

Jó ötletnek tűnik, jobbnak, mint drágán vett Molt olcsón eladni. Naná, hogy ha valaki 140-150 forintos svájci franknál vette fel lakáshitelét – ön is érvelt úgy, hogy „asszony, azt a havi 60 ezret kibírjuk 25 évig”, ugye? –, akkor most, amikorra a havi 60 ezerből nagyjából 100 ezer lett, érdemes elgondolkodni a hitel előtörlesztésén. Mielőtt azonban nagyon beleélné magát ebbe, mint egyszeri LMP-s a Fidesz elleni nagykoalícióba, a terv két buktatójára mindenképp felhívnánk a figyelmet. Egyfelől, aki most akarja elő- vagy végtörleszteni a kölcsönét, az egy jelentős hitelrészt törleszt a mostani brutálisan magas frankárfolyamon. Másfelől ezt annak érdemes választania – hacsak nem nagyon kevés a meglévő hiteltartozása –, aki az átlagos reálhozamnak legalább az öt-tízszeresét kapja kézhez.

Visszahozom nullára a hitelkártyámat

Jó ötletnek tűnik, jobbnak, mint drágán vett Molt olcsón eladni. Hiszen a hitelkártyáknál gyakrabban előfordul egy 40 százalékos thm, mint MSZP-s győztes időközi választásokon. Szóval lenullázta a hitelkeretét, amivel, ha úgy vesszük, évi 40 százalékos hozamot csinált, és végül is maradt pénze, mert hát ha kell, mégis csak hozzá lehet nyúlni újra. És ez a legnagyobb baj: az ember ugyanis, ha tudja, hogy van olyan pénze, ami ugyan nincs, de mégis van, hajlamos nyomban a nyakára hágni. Bármit is venne, az úgyis mindig épp egy picivel drágább annál, mint amennyije alapesetben van rá – és máris ott a lehetőség, hogy előkapja a kis plasztikkártyát.

Tőzsdézni kezdek vele

Jó ötletnek tűnik, jobbnak, mint drágán vett Molt olcsón eladni. Hiszen a tőzsdei árfolyamok a mélyben vannak, a Mol 20 000 forint alatt – az állam nemrég 22 000 forint fölött vette meg az egyötödét –, az MTelekom az egy évvel ezelőtti értéke ötödét elbukta, az OTP 15 százalékkal olcsóbb, mint negyedéve volt. Talán nem tud olyasmihez nyúlni, amin, ha kellően türelmes és bölcs, ne nyerne. Buktató azonban persze itt is van, például az, hogy néhány tízezer forinttal a tőzsdézést sem érdemes elkezdeni. De talán még egy-két százezerrel sem.

Önkéntes nyugdíjra fordítom

Jó ötletnek tűnik, jobbnak, mint drágán vett Molt olcsón eladni. Különösen jó azt hallani, hogy vannak még az országban olyanok, akiknek fontos a hosszú távú öngondoskodás annak ellenére is, amit a kormány tesz ellene. Emellett a döntés mellett több érv is szól. Egyfelől senki nem tudhatja, milyen lesz tíz-húsz-harminc év múlva az állami nyugdíjrendszer, amibe most belelépett. Azt tudni, hogy ebbe mindig kevesebb pénz folyik be az éppen dolgozók járulékaiból, mint amennyit kifizet a nyugdíjakra, vagyis a nyugdíjasok a költségvetés, tehát a kormány jóindulatára kénytelenek hagyatkozni. Jó ilyenkor pluszban is félretenni a nyugdíjas évekre. Az önkéntes kasszákba néhány tízezer forintot is be lehet tenni, adókedvezmény is jár hozzá. Ugyanakkor jó tudnunk: a mostani egyszeri nekibuzdulás nem elég, aki belép, annak utána havonta kell tagdíjat fizetnie. Másrészt ezzel a megoldással – hacsak addig nyugdíjasok nem leszünk – legkorábban tíz év múlva juthatunk hozzá a pénzünkhöz, és akkor is adóval, járulékkal terhelten.

Megtakarítási célú életbiztosításba fektetem

Jó ötletnek tűnik, jobbnak, mint drágán vett Molt olcsón eladni. Ez a konstrukció dupla előnyt ígér. Míg érvényes a viszonylag hosszú távú, általában legalább tíz évre szóló, de nagyon sokszor húszéves futamidejű szerződés, van egy életbiztosításunk, ráadásul ha a futamidő végén még élünk, nem buktuk el a biztosítónak befizetett pénzt, annak egy részét hozamostul, nyereségestül visszakapjuk. Csakhogy épp azért, mert keverék termékről van szó – egy kicsit biztosítás, egy kicsit megtakarítás –, nem várhatunk borzasztó jó megtérülést. A biztosítási összeg sem túl magas, a várhatóan megkapott megtakarítás sem túl magas (magyarán: ha életben maradunk, nem kapunk vagyonokat kézhez, ha meghalunk, akkor sem lesz túl magas az örököseink által felvehető biztosítás). Van egyszeri és folyamatos díjfizetéses változata is, ha nem kapunk elég sokat ahhoz, hogy az egyszerit válasszuk, itt is számolnunk kell azzal, hogy legalább tíz évig havonta (negyed- vagy félévente) fizetnünk kell.

Elkezdek devizázni

Jó ötletnek tűnik, jobbnak, mint drágán vett Molt olcsón eladni. A legtöbben azt mondjuk, hogy már 238 forint a frank, de ön szerint még csak annyi? Költse minden pénzét frankra, és dőljön hátra elégedetten, amikor a kis gyengülés, nagy erősödés metódusban mozgó frank 250 forint lesz. Vagy úgy érzi, hogy most kell eladni eurót, amíg bármennyit is ér (a dollárral vagy a frankkal szemben)? Ön vett volna 200 forintos áron jent (100-at)? Itt a lehetőség, hogy akár nem túl nagy pénzzel is kipróbálja magát. Legfeljebb elbukja, kormányzati körökben divatos szóhasználattal eltőzsdézi a nyugdíjpénzét, legalábbis ezt a kis szeletét. Ennek főleg akkor áll fenn a veszélye, ha bemerészkedik a tőkeáttétes ügyletekbe, mint Schmitt Pál a nyelvtudományba.

Keresek egy jó kis akciós betétet

Jó ötletnek tűnik, jobbnak, mint drágán vett Molt olcsón eladni. Ön szeret biztosra menni, a bankbetétet ilyen, olyan összeghatárig védi a betétbiztosítási alap, hogy az egész család reálhozamát egyben berakhatják. Ráadásul amellett, hogy fontos a biztonság, azért odafigyel a részletekre is, nem hagyja, hogy kiszúrják a szemét nyamvadt 4-5 százalékos átlagos kamatokkal; igaz, az akciós betéti kamatok sem sokkal magasabbak ennél. Tudnia kell azt is, hogy általában 100 000 forint az a minimális összeg, amit akciósan leköthet, ez, ha nem is sokkal, de magasabb, mint az átlagos reálhozam. A legtöbb akciós betét néhány hónapos futamidőre szól, így – ez szintén ellenérve – gyakran kell újrakötnie a pénzét. Ráadásul korántsem biztos, hogy két, három, hat hónap múlva is ugyanaz a bank kínálja a legjobb feltételeket, mint most, márpedig a gyakori bankváltás elég sok macerával jár.

Ide nekem egy aranyrudat!

Jó ötletnek tűnik, jobbnak, mint drágán vett Molt olcsón eladni. A válságos időkben az arany ára újra és újra csúcsokat dönt, öt év alatt több mint kétszeresére ment fel az ára, így ez is ideális befektetésnek tűnik, ráadásul az arany árfolyamán elért nyereséget kamatadó sem terheli (sőt, az aranyra áfát sem kell fizetni). Vehetünk fizikai aranyat, bár egy átlagos reálhozamból nem futja aranyrudakra, nagyjából 2 gramm befektetési arany kerül most 20 000 forintba. Annak, aki aranyat akar venni, tudnia kell ugyanakkor, hogy ha drágábban adja el, mint veszi – márpedig ez a dolog lényege ugyebár –, akkor a különbözet jövedelemnek minősül, így szja-köteles. Azt is érdemes tudni, hogy az arany ára hosszú idő óta dinamikusan emelkedik, aminek bármikor egy nagy árzuhanás lehet a vége – igaz, ilyen jóslatokat már régóta hallani, és azok korábban mindig alaptalannak bizonyultak.

Elköltöm az utolsó fillérig

Jó ötletnek tűnik, jobbnak, mint drágán vett Molt olcsón eladni. A kormány a belföldi fogyasztás élénkülésétől várja, hogy az ország kirántsa magát a bajból, tudják, Münchhausen, mocsárból, satöbbi. Ezzel indokolták az szja-szabályok változását, ám a kereskedelmi adatok szerint tévedtek, mert a leggazdagabbak az adócsökkentéssel megmaradt pénzt egy istennek nem akarják elkölteni. No, most akkor ezzel a nemzetgazdasági szinten 230 milliárddal lódítsuk meg egy kicsit a hazai gazdaságpolitika szekerét, mégis csak érthetetlen, hogy a kormánynak kétharmados felhatalmazása van, aztán a kétharmad mégsem azt csinálja, amit a kormány szeretne. Szóval tessék gyorsan költeni, költeni, költeni, plazmatévé, okostelefon, új autó, új bútor, étterem – kinek mire futja. A dolog hátránya, hogy, amint korábban írtunk, aki vásárol, mindig egy kicsit többért venne, mint amennyije van rá, így az ölünkbe hullott vagyon könnyen újabb adóssággá változhat át.

Ezeknél sokkal jobb ötletem van

Írja meg, és mi megírjuk.