Az ember, akire Matolcsy hallgat

„Mindig eszembe jut az az okos zoológiai okfejtés, amely bebizonyítja a darázsról, hogy nem tud repülni” – verte vissza néhány hete a parlamentben Orbán Viktor a kormány gazdaságpolitikáját bíráló közgazdasági érveket. Szerinte az egyébként „tiszteletre méltó, briliáns elmék” már az első Fidesz-kormány célkitűzéseire is azt mondták, hogy lehetetlen, ők mégis megvalósították. A miniszterelnök úgy vélte, talán még nincs megírva az a tankönyv, ami szerint a kormány gazdaságpolitikája megvalósítható.

Az érv, miszerint Matolcsy György nem tankönyvszerű gazdaságpolitikája is működhet, az elmúlt évben többször felmerült a kormányzati kommunikációban, Orbán is többször beszélt az uralkodó közgazdaságtan bukásáról. Mivel a magyar gazdaságban történtek mindeddig nem ezt a feltevést igazolták, joggal lehetünk kíváncsiak arra, hogy pontosan mi az az elméleti keret, amely a kipróbált, tankönyvi megoldásokat hivatott felváltani. Mi az a „nem konvencionális közgazdaságtan”, amire annyiszor utalnak, kik a fő képviselői, melyek az alaptételei?

Ha erre pontos választ nem is kaphatunk, egy lépést beljebb léphetünk az új közgazdaságtan boszorkánykonyhájába, ha megismerjük az új tézisek egyik forrását, Matolcsy György tanácsadóját Kopátsy Sándort. A havi 750 ezerért tanácsokat adó kilencvenéves közgazdász alighanem a miniszterhez az egyik legközelebb álló szakember, a nem konvencionális közgazdaságtan egyik kulcsfigurája.

A közgazdászra Matolcsy mesterként tekint, egyik könyvének előszavában így méltatja: „Kopátsy a világ nagy történészei közül való. Történeti, gazdaságtörténeti és természettörténeti felfedezéseinek minősége és száma a nagy kreatív gondolkodók sorába emeli. […] Az lesz az igazi szellemi globalizáció, amikor Kopátsy gondolatait forgatják majd a nagy kínai és indiai egyetemeken, szemelgetnek belőlük Bakonybélben és Párizsban egyaránt.”

„Inkább gondolkodó, mint közgazdász, műveltsége széleskörű, de nem mindig egészen alapos. Nem vette fel a közgazdaságtan új sodrának terminológiáit, kritikái, ötletei így bár sokszor érdekesek – néha egészen merészek –, kívül esnek a tudományos diskurzuson, nélkülözik a számokat, képleteket, fogalmai rosszul definiáltak” – jellemezte Matolcsy atyai jóbarátjának a tudományos közéletben betöltött szerepét egyik közgazdász forrásunk .

Kopátsy egyébként magáról is elismeri, hogy nem ás eléggé a közgazdasági problémák mélyére. „Csak olyan mélységeket érdemes a napi gyakorlat számára feltárni, amelyek nem sokkal haladják meg a tudományág átlagos színvonalát. Különben éppen a gyakorlat emberei nem értik meg” – véli egyik írásában.

„Közgazdásznak nem eléggé közgazdász, írónak nem eléggé irodalmi, tudósnak túlságosan gyakorlatias, történésznek nem eléggé tudományos” – jellemezte őt tíz évvel ezelőtt nyolcvanadik születésnapján Lengyel László, a Pénzügykutató akkori elnök-vezérigazgatója.

Matolcsy mestere

Kopátsy bár több tucat könyvet publikált a rendszerváltás után is, gondolatai nem szerveződnek paradigmává, terminusait többnyire a marxista közgazdaságtanból meríti, nélkülözi a klasszikus tudományos sémákat.

Egyik eszmefuttatásában például kifejti, „a jelenkori fejlett nyugati demokrácia már nem tőkés társadalom, hanem össznépi, amiben nem a tőke dominál, hanem a fogyasztó. Így legalább annyiban különbözik a tőkés társadalomtól, mint a tőkés a feudálistól. Mások a törvényei, más a mozgásformája, ezért másnak kellene lennie a közgazdaságtanának is. Sajnos a közgazdaságtan nem vesz tudomást erről, úgy próbálja a jelen társadalom gazdaságát, mintha még mindig tőkés volna. Ez a fatális tévedés abból fakadhatott, hogy a tőkés társadalom olyan simán alakult össznépivé, hogy maguk a tőkések sem vették észre. Pedig ma már a tőke feletti uralomnál sokkal nagyobb szerepe van a képességeknek.” Kopátsy szerint ez a gondolat egyszer még klasszikusnak számít majd, bár egyelőre teljesen visszhangtalan.

Néhány tézise Matolcsy műveiben is visszaköszön. Ha le nem is hivatkozta, a Magyarország mozgásterének bővüléséről szóló tanulmányon például erősen érezni a Kopátsy-hatást.

Egyszer már megjárta

„Matolcsy sok mindent elfogadott a nézeteimből, meg is lett a következménye. Sürgősen leváltották. Egy év után Antall József kiküldte Londonba az Európa Bankhoz” – idézi fel a rendszerváltás utáni éveket Kopátsy egy későbbi interjújában.

A nézetek közé tartozik például, hogy tudatos pénzrontás nélkül nem lehet megvalósítani a gyors technikai fejlődéssel lépést tartó gazdasági fejlődést. Szerinte a pénzt az államnak folyamatosan gyarapítani kell, hogy mindig elég vásárlóerő, mindig elég kereslet legyen. Ennek eléréséhez az államnak magára kell vállalnia az infrastruktúra kiépítését.

Másik gondolat, hogy a nép elé a realitásnál is nagyobb feladatokat kell kitűzni, és az ennek érdekében a vártnál nagyobb teljesítményre lesz képes. Jellemző példája ennek a Matolcsy által kitalált hétszázalékos növekedés gondolata még az első Orbán-kormány alatt. „A hétszázalékos növekedés ugyan valóban irreális volt, de inkább lendítette, mint fékezte a ténylegesen elért eredményt” – emlékezett vissza egyik könyvében Kopátsy.

Ezeken kívül még számos izgalmas gondolata van Kopátsynak, egyik tíz évvel ezelőtti tanulmányában például azt állítja, hogy „a szellemi tőke a tudás, a tehetség és az erkölcs szorzata.” Úgy vélte, a magyar társadalmi valóság egyik csodája, hogy a gyengén felszerelt iskolák, rosszul fizetett pedagógusok, sok tekintetben korszerűtlen tananyag és módszer ellenére is a tudás tekintetében elsők vagyunk a világon.

Kopátsy vesszőparipája, hogy a rendszerváltás után nem kellett volna megszüntetni a veszteségesen termelő gyárakat, az elbocsátásokkal nagyobb kárt okoztak, mintha kisebb átalakításokkal, de fenntartották volna a rendszert. Kopátsy máig úgy gondolja, hogy Magyarország egyik kitörési lehetősége a mezőgazdaságban van, és elsősorban az orosz piacokat kellene célba venni.

„Kopátsy szeret meglepő állításokat tenni, időnként pedig valóban fején is találja a szöget, és jó stratégiai érzékkel jósol, máskor egészen vad és megvalósíthatatlan gondolatokkal áll elő. Matolcsy egy hozzá sok szempontból hasonló alkatot választott mesterének” – jellemezte a közgazdászt egyik volt munkatársa.

Orbán közelében

„Orbán Viktor soha nem szerette a közgazdászokat, nagyívű terveinek rombolóit látta bennük. Bármit kigondolt, mindig csak azzal jöttek, hogy ezt ezért nem lehet, azt meg azért. Egy idő után már inkább nem is kérdezte őket. Jobban szerette a Matolcsy típusú embereket, az olyanokat, akik mernek elrugaszkodni a valóságtól, szeretik a nem tankönyvszerű megoldásokat” – mesélte egyik, a miniszterelnököt közelről ismerő forrásunk. Matolcsy mellett aztán még az első Fidesz-kormány idején a sok minisztériumot megjárt Kopátsy is Orbán közelébe került, a kapcsolat azonban hamar megromlott, Kopátsy nem volt elragadtatva a miniszterelnök vezetési stílusától, és különösen nehezményezte, hogy a párt Torgyán Józsefékkel lépett koalícióra.

A 2002-es választási kudarcról szóló könyvében így ír: „Orbán nem teljesítményt, hanem alázatos engedelmességet várt el minisztereitől, a Fidesz-vezetőtől és még a képviselőktől is, vagyis nem kaphatott tévedései alkalmával figyelmeztető tanácsokat. A Fidesz-fiúk kis képességét a közvélemény egyre jobban, Orbán tévedéseit azonban egyre kevésbé látta. Pedig neki is látnia kellett volna, hogy a miniszterei közül csak azok ütötték meg a mértéket, akik nem is voltak Fidesz-tagok, akik nem tartoztak az alapítók közé: Martonyi, Dávid Ibolya és Matolcsy. De még ezek sem tűntek ki az önálló véleményükkel... Matolcsy növekedéspártoló gazdaságpolitikájával és ügyeskedésével annyi pénzt varázsolt elő, amivel nem lett volna szabad elveszíteni a választásokat.”

Ha Kopátsy tézisei olykor erősen vitathatóak is, néha pedig egyenesen értelmezhetetlenek, az aggastyán közgazdász a mai napig köztiszteletben áll jobb és baloldalon egyaránt, különcnek tartják, de egykori tanítványai szeretettel beszélnek róla. Bár a tudományos közéletnek a rendszerváltás után már nem válhatott meghatározó véleményformálójává, különutas gondolatai, személyisége nem csak Matolcsyban hagyott mély nyomokat, egy teljes generációra nagy hatással volt. Hogy Kopátsy ma mennyire aktív tanácsadója Matolcsynak, arról nem tudni sokat, annyi azonban biztos, a tárca külsős szerződései között a kilencven éves közgazdászt egyedüliként tüntetik fel a miniszter tanácsadójaként.

Kopátsy élete

Kopátsy Sándor eredetileg irodalmárnak készült, de mérnöknek tanult, majd a háború miatt félbeszakította tanulmányait. A Parasztpártban kezdett el politizálni, és még a párt titkára volt, amikor már a kommunistákra szavazott. „Az oroszokban és még a számomra idegen mentalitású kommunistákban is kikerülhetetlen szövetségest láttam” – vall magáról egy interjúban Kopátsy, aki ezek után harminc évig volt az MSZMP tagja.

„Közgazdásszá, és társadalomtudóssá” a Tervhivatalban töltött nyolc éve alatt vált, szerinte a nyugati közgazdászokkal szemben óriási előnyt jelentett nekik, hogy „az egész népgazdasággal kísérletezhettek”. Kopátsy Nagy Imre mellett a reformkommunista vonal egyik meghatározó alakja lett, 1956-ban a forradalmi bizottság elnöke volt.

Forradalmár, majd bankigazgató

Bár letartóztatták, szerepvállalásáért később nem érték retorziók, sőt, kinevezték a Beruházási Bank igazgató-helyettesévé. Az interneten elterjedt, szélsőjobboldali lapok által megszellőztetett dokumentumok szerint ekkor szervezték be a II/6-os osztály ügynökévé. Az iratokban egy „Pénzes” fedőnevű ügynök így jellemezte: „Elméleti fejtegetései, cikkei zavarosak, politikai gazdaságtani ismeretei fogyatékosak. Természetes esze van, de hiányzik a komoly felkészültség. Véleményem szerint karrierista hajlamú és politikai megnyilvánulásai is elsősorban annak tulajdoníthatók.”

Hogy mennyire igaz a jellemzés, nem tudjuk, mint ahogyan azt sem, hogy a neten elterjedt dokumentumok valódiak-e. De eddig nem cáfolták azokat, az pedig bizonyos, hogy az 50-es években ilyen pozícióban nem dolgozhatott senki, aki valamilyen formában nem működött együtt az állambiztonsággal.

Kopátsy a tudományos pályát ambícionálta, Nyers Rezső pénzügyminiszterhez fordult, hogy segítsen neki ebben. „A Közgazdasági Tudományos Intézetet néztem ki magamnak. Kitűnő szakgárdája volt. Nyers azonban azt mondta, most szervezi a Pénzügykutató Intézetet. Annak legyek a vezetője” – emlékezett vissza.

Magyarázom a mechanizmust

Kopátsy a 60-as évek végén az új gazdasági mechanizmusnak egyik élenjáró propagandistája lett, Szabó Sípos Tamással elindította a Magyarázom a mechanizmust című sokrészes rajzfilmsorozatot. Ennek révén hívta Pécsi Ferenc elnök a Magyar Televízióhoz, ahol másodállásban másfél évig vezette a Gazdaságpolitikai Osztályt. Ekkoriban ismerte meg Matolcsy György édesapját is, akinek a stúdiójában a rajzfilm készült, a kapcsolat hosszú ideig megmaradt.

Amint elérte a nyugdíjkorhatárt, kérte a nyugdíjazását. „Pedig közben Hetényi István lett a miniszter, aki mellett maradhattam volna. De már elegem volt. Nyugodt életre vágytam. Hagelmayer István, a Pénzügykutató igazgatója évente adott egy szerződéses munkát, olyat, amelynek témáját magam választhattam meg. Ez nemcsak elfoglaltságot jelentett, de azt is, hogy a nyugdíjamat harmadával egészíthettem ki” – emlékszik vissza. Nyugdíjazása után négy évvel Medgyessy Péter visszahívta az adóreform-titkárságára, amit Kupa Mihály vezetett, Kopátsy elfogadta az ajánlatot, mivel "hiányzott neki a nyilvánosság".

Matolcsyval egy cégben

A rendszerváltás után főként tanácsadóként tevékenykedett, először Németh Miklós kérte fel a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület tagjának, majd az Antall-kormány első évében Matolcsy György tanácsadója és az ÁVÜ igazgatóságának tagja volt, 1992-1998 között pedig a Privatizációs Kutatóintézet kuratóriumának elnöke. Az intézet később Növekedéskutatóvá, majd Magyar Gazdaságfejlesztési Intézetté változott, a társaság meghatározó tulajdonosa a kezdetektől Matolcsy, leszámítva első minisztersége éveit. Akkor a cég székhelyén bejegyzett Tulajdon Alapítvány birtokában volt a többségi részesedés, ennek képviselője egy később törölt cégbírósági bejegyzés szerint Kopátsy Sándor volt. A második Fidesz-kormány hatalomra jutása után Kopátsy Sándor ismét Matolcsy mellett helyezkedett el tanácsadóként.

Az idei augusztus 20-ai parlamenti ünnepségen Schmitt Pál, Orbán Viktor és Kövér László a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést adta Kopátsynak. „Úgy érzem, nem változtam, természetemnél fogva baloldali liberális voltam. Életemben számos kompromisszumot kötöttem, de mindig ügyeltem arra, hogy az ésszerű magatartás erkölcstelenségbe ne csapjon” – vallotta magáról még 1989-ben a HVG-nek.