Viszik a tőkét a bankok

2011.09.28. 13:18
A végtörlesztés további lökést adhat a folyamatnak, amiben egy év alatt már a GDP több mint 5 százalékára rúgó összeget veszített az ország. A bankok kényszerhelyzetben vannak, egy befagyott hitelpiacon amúgy is természetes a tőkekivonás, de a végtörlesztés újabb lökést ad a folyamatnak.

Az elmúlt évben mintegy 1700 milliárd forintot vontak ki a külföldi tulajdonban lévő hazai bankokból anyavállalataik - a hivatalos jegyzőkönyv szerint ezt állította Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter két hete a parlament gazdasági bizottságának ülésén, az MNB adataira hivatkozva. A kijelentés azért is fontos, mert az őszi országgyűlési ülésszak első napján, napirend előtti felszólalásában Orbán Viktor pontosan a megindult pénzkivonással hessegette el a végtörlesztés ellen tiltakozók egyik legfontosabb érvét.

Eszerint a pénzintézeteknek több százmilliárdos veszteséget okozó, a kormány jogászai szerint is könnyen alkotmánysértőnek és az uniós jogba ütközőnek minősíthető intézkedés következményeként a bankok egyfelől kényszerűen tovább lassítják hitelezést, ami gazdasági lassuláshoz vezet majd. Emellett azzal is számolni kell, hogy egyes bankok akár kivonulhatnak az országból, de az itt maradók is leállnak a fejlesztéseikkel, nagyon leegyszerűsítve ahelyett, hogy ide hoznának pénzt, elviszik (ezek a félelmek már a jogbiztonságot, kiszámíthatóságot sértő bankadó kapcsán is felmerültek tavaly, okkal). Orbán azonban erre reagálva azt állította, hogy a bankok már megkezdték a kivonulást, jóval a végtörlesztés bejelentése előtt. Mint fogalmazott, a bankok már most sem hiteleznek és folyamatosan vonják ki "profitjukat és forrásaikat".

Bár Matolcsy kijelentésének valóságtartalmát az MNB megkeresésünkre nem kommentálta, banki szakértőkkel folytatott beszélgetéseinken körvonalazódó összkép, ha összegszerűen nem is, de nagyságrendileg alátámasztja az említett 1700 milliárdos számot.

Tényleg csinálják

A tőkekivonás valóban beindult, de ezt pontos számokkal nehéz igazolni – fogalmazott egy névtelenséget kérő, alapkezelőnél dolgozó szakember az Indexnek.

Szerinte ugyanakkor ez egy természetes folyamat része. A 2008-as gazdasági világválságot megelőző időszakban ugyanis a bankszektor egészének hitel-betét mutatója jócskán 100 százalék fölött volt. Ez azt jelenti, hogy a pénzintézetek mérlegében több volt a kihelyezett hitel, mint az ügyfeleiktől szerzett betét.

A válság következtében természetes, hogy azokban az országokban esik vissza a hitelezés, ahol a fenti mutató közötti ék nagy volt, egyszerűen azért, mert nem áll rendelkezésre elegendő belső, nemzeti forrás a hitelezés fenntartásához.

A lengyeleknél például 100 százalék körül volt ez a mutató, náluk nem is állt le a hitelezés olyan látványosan, mint itt. Magyarországon azonban túl sok volt a hitel a betétekhez képest, ezért most beindult egy természetes visszarendeződés - fogalmazott a névtelenséget kérő szakember.

A forráskivonás oka, hogy az anyáknak több pénzre van szükségük az esetleges veszteségeik fedezése, illetve a nagyobb tartalékolási kötelezettségeik miatt. Ilyen esetben egyszerűen azt mondják itteni leányaiknak, hogy gyűjts több betétet, mert én már nem tudok annyi pénzt adni a hitelezésed olcsó finanszírozására.

1700 milliárd, az rengeteg

A hazai bankrendszer összesített mérlegfőösszege 33-34 ezer milliárd forintra rúg. Ez a magyar GDP durván 115 százalékának felel meg, ez az az összeg, amit a bankok valamilyen forrásból (bankközi piaci hitelek, anyabanki hitelek, bankbetétek) a gazdaság vérkeringésébe pumpáltak és ott is tartanak. Az 1700 milliárdos kivonás a teljes pénz mintegy öt százaléka.

Ezzel az itteni bank a hitel/betét arány javítására kényszerül, egyszerűen azért, mert ha tovább akar hitelezni, akkor magának kell előteremtenie az ehhez szükséges pénz egyre nagyobb részét. Ez persze részben örvendetes, hiszen ha a hitelezés finanszírozásában nagyobb az itthoni betétek aránya, akkor a bankrendszer függősége a külföldi tőke- és forráskihelyezési hajlandóságtól jelentősen csökken.

Az érem másik oldala viszont az, hogy eközben a hitelezési tevékenység automatikusan szűkül, hiszen a bankok képtelenek betétállományukból hirtelen kipótolni az anyacégektől érkező források csökkenését. A forráskivonás a hitelezés visszaesésével jár, ami természetesen a gazdasági növekedési kilátásokat is leronthatja.

Az általunk megkérdezett, bankügyekben járatos szakértők szerint az tehát igaz, hogy jelentős forráskivonás zajlik. Azonban a végtörlesztés miatt keletkező, becslések szerint több százmilliárdos veszteség hatása a beindult folyamatot biztosan felgyorsítja, ami még erősebb negatív löketet adhat az amúgy is rossz kilátásokkal  rendelkező magyar gazdaságnak. A kormányfő állítása tehát részben igaz volt, részben azonban alábecsüli az egyébként is létező folyamatok végtörlesztéssel történő felgyorsításának negatív hatásait.

A tőkét is mentik

A forráskivonás mellett azonban több külföldi pénzintézetnél a tőkekivonás is megindult. Ez két folyamatban nyilvánulhat meg: a magasabb bankközi kamatban és a nagyobb osztalékfizetési kötelezettségben.

A magasabb kamatokon keresztül történő tőkekivonás azt jelenti, hogy a rövid lejáratú hitelek megújításáért cserébe az anyabank magasabb kamatot kér az itteni leányától. Ha mondjuk egymilliárd euróra van szüksége az itteni banknak, de azt egy helyett két százalékos kamaton kapja, azzal máris a korábbi összeg duplája áramlik ki külföldre az adott pénzintézeten keresztül. Ennek a folyamatnak a lekövetése azonban nem könnyű, egyszerűen azért, mert az anyák és leányaik közötti pénzmozgásért felszámított kamatok nem nyilvánosak.

A másik megoldás, az osztalékon keresztül történő tőkekivonás a kamatemelésnél látványosabb folyamat, azonban ebben kevéssé tettenérhető a pénzek kimenekítés, az adatok ugyanis azt mutatják, hogy az osztalékkifizetés a bankszektorban 2010-ben nem hogy nőtt volna, ellenkezőleg, csökkent.

Úgy tudjuk, a tőkekivonás két felvázolt verziója közül több bank is inkább az elsőt alkalmazza, tehát a magasabb kamatokon keresztül viszi ki a profitot az országból.

Kutyának sem kell

A hitelezés visszaesésének ugyanakkor nem csak az az oka, hogy a bankok nem akarnak hitelezni: a hitelek iránti kereslet is érezhetően visszaesett a válságban. Ha pedig nincs hitelkereslet és nincsenek új hitelkihelyezések, akkor a bankok mérlegfőösszege sem emelkedik, tehát nagyobb tőketartalékra sincs szükségük, elég ami eddig volt. A korábbi befektetésekből, például a folyamatosan beérkező hiteltörlesztőkből keletkező profitot (tőkét) ilyenkor nyugodtan haza lehet utalni az anyának, egyszerűen azért, a törvényben előírt tartalékolást a pénzintézetek korábbi tartalékaikból fedezik.

A lényeg, hogy egy befagyott hitelpiacon sem új forrásra, sem több tőkére nincs szükség, a pénzek kivonása tehát ezért is nevezhető egy semmiképpen nem örvendetes, de mégis természetes folyamatnak. Az viszont nyilvánvalónak tűnik, hogy az elmúlt egy év kormányzati lépései nem a hitelezés felpörgetése irányába hatottak, sőt, ilyen módon tehát azok hozzájárulhattak a tőkekivonáshoz is.

Maradnak, de máshol bővítenek a nagyok

A leírt folyamatok egyelőre nem vezettek bank vagy bankok kivonulásához, többen azonban nem csinálnak titkot abból, hogy a tevékenységük szűkítését tervezik.

Legutóbb az Erste csoport vezérigazgatója, Andreas Treichl beszélt arról, hogy a kormány lépései, főként a végtörlesztés hatásai miatt a régiós befektetéseik rövid távon inkább Csehországba, Romániába vagy Szlovákiába vándorolnak. "Az Erste az üzleti fejlesztésekre szánt forrásokat a fentiek miatt nem Magyarországon fekteti majd be" - fogalmazott Treichl.

Korábban hasonlóan nyilatkozott Walter Rothensteiner, a Raiffesien vezérigazgatója. "Nem azért megyünk az országokba, hogy utána az első szélnél kivonuljunk" - mondta, ugyanakkor a bankvezér szerint "nagyon, nagyon súlyos hibát" követett el a magyar kormány a végtörlesztési tervekkel.

Az Erste mérlegfőösszege 2845 milliárd, a Raiffeisené pedig 2370 milliárd forint volt 2009 végén. Ezzel előbbi a negyedik, utóbbi pedig a hatodik legnagyobb pénzintézet volt Magyarországon.