Az ostobaság mintapéldája?

Ha egy business schoolnak szüksége lenne egy esettanulmányra arról, hogyan lehet elszúrni egy repülőtér menedzselését, annak a ferihegyi repülőtér esete tökéletes alapanyagul szolgálhat - kezdi budapestitudósítását Kester Eddy, az FT régiós tudósítója. A kiinduló helyzet a következő: a nemzeti légitársaság csődbe megy, ezért az ország egyetlen jelentős repülőterének irányítója - amely egy külföldi kézben lévő konzorcium - elbocsátásokat jelent be.

A turistairodák megnyomják a vészcsengőt, arra figyelmeztetnek, hogy a nemzeti légitársaság nélkül sokkal kevesebb ügyfelük lesz. A diszkont-légitársaságok ugyan jórészt kitöltik a versenytársuk csődje után maradt űrt, ám az üzleti utazók nem szeretik a fapadosokat, ezért az ország lekerülhet a térképükről, a konferencia turizmusnak búcsút lehet mondani.

Baj baj hátán

A súlyos alaphelyzetet még súlyosabbnak láttatja, ha figyelembe veszünk néhány további körülményt. A turizmus hozza az ország GDP-jének 8-10 százalékát, és még ennél is nagyobb az aránya a foglalkoztatásban. A legutóbbi adatok szerint a munkanélküliségi ráta 11,6 százalék volt december és február között, ami kétéves csúcs.

A szituáció leírásához tartozik, hogy a kormánynak üres a zsebe, az EU nyomására mindenképpen teljesítenie kell költségvetési deficitcélját - három százalék alá kell nyomnia a GDP arányos hiányt - és kedvezményes hitelről készül tárgyalni az EU-IMF párossal.

Mit tesz tehát a kormány?

Magyarországon, a repülőtéren és közvetve az egész turisztikai ágazatban kialakult súlyos helyzetre adott válasz az, hogy nyolc héttel a nemzeti légitársaság bedőlése után megháromszorozzák ingatlanhasználati adóját az ország gyakorlatilag egyetlen nemzetközi repülőterének.

A Hochtief 49 százalékos tulajdonában lévő repülőtér-üzemeltető ennek hatására bejelenti, hogy nem képes kigazdálkodni 7,9 millió euró adót a 2011-es 2,4 millió után, kénytelen emelni a légitársaságoktól szedett leszállási díjat.

A FT szerint a jelentős adóemelés további károkat fog okozni a légiközlekedési iparággal kapcsolatban lévő cégeknek, pedig Malév csődjével már így is elég szorult helyzetben vannak. Így több ezer tutisztikai és szállodaipari állás kerül veszélybe, ahelyett, hogy értelmes lépésekkel mérsékelnék nemzeti légitársaság csődjével elinduló dominóhatásokat.

A lap tudósítója emellett hozzáteszi, hogy az általában segítőkész magyar turisztikai szakértők mostanában nem mernek nyilatkozni, nehogy felbosszantsák a kormányzatot.