További Magyar cikkek
'Én 250 százalékot mondok, ha az tetszik'
A közgazdász egyebek mellett a nyugdíj-, az egészségügyi, az oktatási rendszert alakítaná át. Emellett hozzányúlna a közigazgatási és önkormányzati struktúrákhoz is.
A nyugdíjrendszerben kell a legkevesebbet tenni, "be kell fejezni a reformot". Az eddigi lépéseket eredményesnek tartja - második és harmadik pillér kialakulása, döntés a negyedik pillérről -, de a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer belső reformja elmaradt.
A mostani felosztó-kiróvó rendszer helyett svéd mintára egy néveleges járulékmeghatározottsági módszer kellene. Ez azt jelentené, hogy az állami nyugdíjat is egyéni számlákon lehetne gyűjteni. Ez egyebek mellett olyan előnyökkel járna, hogy megszűnne a választások előtti, politikai célú nyugdíjemelés. "Az egyik párt 20 százalékot mond, a másik rálicitál, hogy legyen inkább harminc. Én 250 százalékot mondok, ha azt tetszik" - fogalmazott Bokros.
A jó doktor és a rossz doktor
A volt pénzügyminiszter az egészségügy reformjában is az egyéni felelősségvállalásra helyezné a hangsúlyt. A nyugdíjrendszerhez hasonlóan szükség lenne kötelező és önkéntes magánbiztosítók, és minden munkavállalónak magánbiztosítást is kellene kötnie.
Az ellátásokat nem szabadna alap- és kiegészítő szolgáltatásokra osztani, és azt mondani, hogy az alapot az állami egészségbiztosító finanszírozza, míg a kiegészítőt a magánpénztárak - kritizálta a kormány egészségügyireform-tervezetét. Ez ugyanis szerinte ahhoz vezetne, hogy az egészségügyi szolgáltatók mindenhol az alapellátásra koncentrálnának - mert az jelentene biztos bevételt -, vagy rosszabb esetben ahhoz, hogy politikai okokból lassan mindent "visszacsempésznének" az alapellátások közé.
A magánbiztosítók rendszerének megteremtésével Bokros szerint igazi verseny kezdődhetne az ágazatban a fogyasztók érdekében: a biztosítók versenyeznének a betegekért, a kórházak a biztosítókért (és rajtuk keresztül a betegekért). Ma fordítva ülünk a lovon, a betegek versenyeznek a kórházakért - mondta, hozzátéve: ha ez a rendszer változna, és valódi verseny alakulna ki, akkor az az általa rossznak gondolt kérdés sem lenne érdekes, hogy ki a tulajdonos.
Lehet állami, alapítványi, önkormányzati, egyházi, vagy profitorientált cég tulajdonában - az érdeke, hogy jól gyógyítson. Ebben a rendszerben az orvosokat nem is kellene a közalkalmazotti státuszba szorítani. A jó orvosok akár húszszor annyit is kereshetnek, a rosszakat viszont el kell bocsátani. Aztán majd kiderül, melyikből van több - mondta Bokros.
Hasonló versenyt sürgetne a mezőgazdaságban is. A jelenlegi európai uniós agrárfinanszírozási rendszer nem a fogyasztók, hanem a termelők érdekeit, például nem tízmillió cukorvásárló, hanem néhány ezer cukorrépa-termesztő érdekét védi. Sajnálatosnak nevezte, hogy az uniós agrártámogatások rendszerének változtatásában hazánk a "retrográd erők" oldalán áll.
'Ezzel nem leszek népszerű'
A volt pénzügyminiszter szerint nincs szükség kistelepülési önkormányzatokra, elegendő lenne a közigazgatás legalsó szintjén a járási-kistérségi rendszer. Így a jelenlegi 3200 helyett 260-320 helyhatóság működne, ennyi elég is lenne ahhoz, hogy hatékony és a jelenleginél színvonalasabb közszolgáltatást nyújtson. Az önkormányzatok finanszírozását is átalakítaná Bokros, a teljes szjá-t helyben hagyná, míg az iparűzési adót a társasági nyereségadó emelésével váltaná ki.
A közszolgáltatások színvonalának javításához növelné a lakossági tehervállalást is. "Az ugyanis nem működik, hogy kevesebb adót és járulékot szedek be, de többet nyújtok, nyugdíjakat és fizetéseket emelek az államkassza terhére, közben pedig az egyensúlyt is megőrzöm", indokolt. Egyebek mellett a nyugdíjasokkal is fizettetné az egészségügyi biztosítást - "tudom, hogy ezzel nem leszek népszerű" - de szerinte ez is kellene, hogy érezzék: saját feladatuk is egészségük megőrzése.
'Intézményesült a politikában a korrupció'
Csökkenteni kellene az országgyűlés létszámát, ugyanakkor a jelenleginél jóval szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok kellenének - mondta Bokros. A képviselők egy része polgármesterként, megyei önkormányzati vagy akár európai parlamenti képviselőként is dolgozik, "kétlem, hogy ennyi feladatot hatékonyan el lehetne látni, hiszen a nap mindenkinek csak 24 órából áll" - mondta a közgazdász. A szigorúbb szabályozás mellett szól az is, hogy Bokros szerint "intézményesült a korrupció a politikai osztály kinevezési és leváltási gyakorlatában".
A közigazgatás karcsúsítását is fontos feladatnak tartja a volt pénzügyminiszter. Kisebb és kevesebb minisztériumra van szükség, jelentősen karcsúsítaná a Miniszterelnöki Hivatalt. Emellett az állami hivataloknak, hatóságoknál is lehetne megtakarításokat elérni átszervezésekkel, a "dekoncentrált szervezetek jelentős részét is meg lehetne szüntetni".
Tanszabadság vagy szabadrablás
Az önkormányzati reform érintené az oktatás átalakítását is, ezt a rendszert tartja Bokros az egészségügy mellett a legpazarlóbbnak, a legkevésbé hatékonynak. A kisiskolák bezárása mellett érvelt, mondván, "nem az a kérdés, hogy az iskola bezárása a falu halálát jelenti-e, hanem az, hogy kaphat-e ugyanolyan színvonalú képzést egy 15 fős falusi iskolában egy gyermek, mint egy városiban". Törvényben kellene rögzíteni a minimális iskolaméretet, hiszen az nem tartható, hogy miközben egyre kevesebb a gyerek, egyre több a pedagógus.
A felsőoktatási reformja valójában antireform, amely összekeveri a tanszabadságot és a költségvetési eszközökkel történő szabadrablást - vélekedett Bokros, aki szerint főként az kifogásolható, hogy a szenátusok úgy dönthetnek a pénzügyekről, hogy nem biztosítanak a fenntartónak kellő beleszólási lehetőséget. A felsőoktatásban emellett szigorítaná az oktatói-kutatói tevékenységet, és az egészségügyhöz hasonlóan ezt a kört is kivonná a közalkalmazotti státuszból.
Növekedésellenes, hiteltelen
A volt pénzügyminiszter arról is beszélt, miért kettős a magyar gazdaság megítélése, miért beszélnek egyesek csodáról, mások csődről. Mint fogalmazott, gazdasági értelemben is kettévált az ország, túl gyors az átmenet "a textiliparból a biotechnológiai vagy elektronikai iparba", ami a magas munkanélküliség egyik okai is. Azt ugyanis, "aki húsz évig dolgozott egy varrodában, aligha lehet egyik napról a másikra átképezni szoftverfejlesztő mérnökké".
Bokros szerint ezért tény, hogy vannak olyan ágazatok, ahol csődfenyegetettség van, és az országban kialakultak körülhatárolható nyomorszigetek. A versenyképesség közben nem javult, a gazdaságpolitika növekedésellenes, míg a pénzügypolitika kezd hiteltelenné válni. Szigorú a monetáris és nagyon laza a fiskális politika, holott ennek éppen fordítva kellene lennie ahhoz, hogy normálisan működjön a gazdaság.