Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Reform jön, vagy csak megszorítás?

2006.06.06. 12:50
Lesz kiigazítás, és ez jó, de az Index által megkérdezett szakértők egyelőre nem esnek hasra a kormány tervezett, szerintük reformnak nem nevezhető intézkedéseitől. Sőt: úgy tűnik - és ezt az MNB egy friss modellszámítása is igazolja -, hogy a kormány inkább a politikai értelemben is kisebb egyszeri áldozatot, és az ezzel járó - hosszabb távon ható - negatívumokat: az emelkedő inflációt és a lassabb gazdasági növekedést választja. A tervezett lépések a hiány betömésére jók lehetnek, de a növekedést nem szolgálják.

Kiadáscsökkentés és bevételnövelés - ez a két módja lehet annak, hogy csökkenjen az államháztartás forintstabilitást veszélyeztető hiánya. A gazdaságpolitikával foglalkozó szakértők között a megszorító csomag szükségességét illetően nincs vita, arról azonban, hogy ebben milyen súllyal szerepeljenek a kiadáscsökkentési, illetve a bevételnövelési intézkedések, már megoszlanak a vélemények és a receptek.

Nagyon rosszat a kormány nem tud lépni: bármiféle korrekció csak segíthet. Heim Péter, Aegon Alapkezelő vezérigazgatója szerint egyelőre csak a szavak szintjén van szó valódi reformokról, az eddig kiszivárogtatott elképzelések legfeljebb kiigazításnak minősíthetők. Forián Szabó Gergellyel, a CA-IB Alapkezelő igazgatósági tagjával együtt úgy látják, a körvonalazódó csomagot áthatja a politikai megfontolás, hogy inkább legyenek kisebbek a közvetlen áldozatok. Ám az igazán merész lépések elmaradásáért éveken át csökkenő GDP-növekedéssel és emelkedő inflációval fizetünk. Ennek eredőjeként az egyébként is valószerűtlen, de Gyurcsány Ferenc által még a legutóbbi napokban is megismételt céldátum a konvergenciakritériumok teljesítésére teljesen reménytelen válik. Még ha könyvelési trükkökkel sikerülne is az államháztartási hiányt legalább a cél közelébe szorítani, az oda vezető, jelenleg látható út miatt az inflációval komoly gondjaink is lehetnek.

A magyar GDP kétharmadát a fogyasztás adja: ha megszorítás van, azaz nőnek az átlagpolgár terhei és kevesebb jut vásárlásra, akkor visszaesik a gazdaság növekedése. A kérdés az lehet, ez a hatás mennyi ideig és milyen mértékben érvényesül, illetve ellensúlyozzák-e egyéb, például a foglalkoztatás növelésére és ezen keresztül a nagyobb termelésre ösztönző intézkedések.

Azt súgta a szél....
A pesszimistább várakozásokat is alúlmulta Gyurcsány Ferenc a kormányprogram múlt heti ismertetésekor: nemcsak a dokumentum, hanem annak bemutatása is nélkülözött minden konkrétumot a következő időszak terveit, a megszorító csomagot illetően. A kiszivárgott elképzelések alapján a kormány tervei között a 15 százalékos áfakulcs emelése és így a forgalmi adó 20 százalékon történő egységesítése, az eva 20 vagy 25 százalékra emelése, a munkavállalói egészségügyi hozzájárulás 8 százalékra emelése szerepel. Az eddig napvilágot látott, hivatalosan meg nem erősített hírek szerint felfüggesztenék a tavaly öt évre elfogadott adócsökkentési program végrehajtását, befagyasztanák a béreket, és kisebb, ezres nagyságrendű leépítésre készülnek a kormányzati szférában. Nagyobb elbocsátásokhoz vezethet a pedagógusok kötelező óraszámának emelése; az oktatási kiadások lefaragását szolgálná a tandíj, azaz az utólagos képzési hozzájárulás bevezetése. Az átlagpolgár terheit mindemellett a várhatóan emelkedő hatósági energiaárak, illetve a támogatási rendszer leépítése is növelheti.

Sok a beszéd, kevés a terv

Az az érzésem, egyelőre csak tesztelés zajlik, részben szándékos kiszivárogtatásokkal. A kormány vizsgálja, hogy ítélnék meg tervezett lépéseit a gazdasági szereplők és a lakosság - mondta az Indexnek Forián Szabó Gergely. Egyelőre azonban a megszorításnak főként a bevételek növelését célzó lépéseiről lehet hallani, a kiadások csökkentéséről alig. Márpedig gazdasági szempontból annál egészségesebb a kiigazítás, minél inkább a kiadáscsökkentő intézkedésekre, és nem a terhek növelésére támaszkodik a kormány - hangsúlyozta a szakértő. A közszférában dolgozók létszámának mérséklése önmagában kevés megtakarítást hozhat. Különösen, ha csak a minisztériumi dolgozók elbocsátására koncentrál a kormány. Egyelőre csak a minisztériumok alkalmazotti létszámának 20-30 százalékos mérsékléséről lehetett hallani konkrét bejelentést. A tárcák 7500 fős állománya azonban elenyésző a közszféra közel 800 ezer fős létszámához képest. Forián szerint 70-80 ezres elbocsátás már érdemi lenne - körülbelül 120-150 milliárdos, azaz a GDP bő fél százalékát kitevő éves megtakarításhoz vezethetne. Ez a hatás azonban csak közel egy ves csúszással jelentkezne, miután a közszférában átlagosan kilenchavi juttatás kifizetésével kell számolni elbocsátások esetén.

Bokros vs. CEMI
Miközben a választások óta szakmai szervezetek, gazdasági érdekképviseletek és kutatók szinte naponta álltak elő megszorítást, kiigazítást, reformot követelő javaslatokkal, igazán programszerű cselekvési terv csak kettő született. Az ÉS-ben két részben publikált Utolsó esély című cikkben Bokros Lajos, Bauer Tamás, Mihályi Péter és Csillag István ismertette elképzeléseit. A részben az utóbbi két szerző által jegyzett Kettős kötés című könyvben is megjelent programban elsősorban a pénzügyi válság elkerülésére, az egyensúly helyreállítására teszik a hangsúlyt, amelyet nem kis részben az adók emelésével kívánnak elérni. A Járai Zsigmond, Csaba László, Chickán Attila és Jaksity György védnöksége alatt készített CEMI-program egyszerre koncentrál erre, illetve látja megvalósíthatónak a szinte azonnali gazdasági növekedést is. Ennek kulcsa a kiadások radikális csökkentése, és az átfogó, az adóterheket többfelé osztó, az adózásra kötelezett alanyok, valamint az adóköteles javak és jövedelmek körét szélesítő reform. Ezzel párhuzamosan az élőmunka terheit jelentősen csökkentetnék. A CEMI szerint így - a foglalkoztatás és ezen keresztül a termelés növelésével - ki lehet törni az alaptétel szorításából, mely szerint a kiigazítás szükségszerűen a gazdasági növekedés visszaesésével jár.

Nem látják, mi az alapvető probléma?

Az eddig megismert tervek alapján a lépések nem oldják meg a magyar gazdaság alapvető problémáját - mondta az Indexnek Heim Péter. Az Aegon Alapkezelő Rt. vezérigazgatója szerint a fő baj a jelenlegi adózási rendszerben van: túl sok az inaktív, és az aktívak között is alacsony az adóbázis, azaz azok száma, akik érdemben kiveszik részüket a közterhek viseléséből. Igaz ez mind az adók, mind a járulékok fizetésére. A mai helyzetben - egyebek között a minimálbér adómentessége miatt - a 3,8 millió foglalkoztatottból csak 2,6 milló fizet ténylegesen az államkasszába, azaz ennyien tartanak el tízmillió embert. Ráadásul az állami újraelosztás túl magas, a GDP 49 százalékára rúg. Ezt legalább 43-44 százalékos, de inkább negyven százalék körüli szintre kellene leszorítani. Nem megy másképpen, mint a kiadások csökkentésével, illetve a bevételek - a kormányelképzelésekhez képest más irányú - növelésével.

Együtt látják

A két alapkezelő-vezető hasonlóan látja a kívánatos intézkedéseket. Nagyobb súlyt kellene biztosítani az adózásban a fogyasztást terhelő adóknak. Forián Szabó Gergely szerint sokat segítene, ha a felső áfakulcsot visszaemelnék 25 százalékra, bár erre az alig fél évvel ezelőtti csökkentés után nincs reális esély. A 15 százalékos kulcs tervezett emelése nagyjából csak feleannyi bevételt hoz vissza a büdzsének, mint amennyiről az év elején lemondott a kormány. 21-22 százalékos egységes kulcsot látna szívesebben Heim Péter is. Mindként szakértő üdvözölné a recept-, illetve a vizitdíj bevezetését, a tervezett intézkedések közül pedig a gázártámogatás csökkentését. Az adóreform terén az élő munka terheinek csökkentését az eva eltörlésével, a már említett áfaemeléssel, a tőkejövedelmek komolyabb adóztatásával ellensúlyoznák. A kiadásokból a szociális juttatások rászorultsági alapra helyezésével, létszám- és intézményleépítéssel faragnának.

Mindennek eredményeképpen a fogyasztás és ezzel együtt a GDP bővülése nyilván visszaesne. Az érdemi reformok azonban ezt a hatást lerövidítenék, az infláció vonatkozásában pedig minimalizálnák a növekedést. Ha a kormány lép, az jó. A kritika nem azt jelenti, hogy nem lesz pozitívabb a hangulat, hogy nem váróható nagyobb stabilitás a forintnál, vagy hogy a kamatszint hosszabb távon ne menne lejjebb - mondta Heim Péter. Ugyanakkor kisebb lépésekkel ismét éveket veszítünk: a gazdasági növekedés előnyeit később élvezhetjük, az akár öt százalék közelébe is felkúszó infláció miatt pedig későbbre tolódik a gazdaságot - az olcsóbb hitelek révén - segítő kamatcsökkenés.

Számok is vannak

Mindezt konkrét számítások is alátámasztják: az MNB a napokban bemutatott angol nyelvű tanulmánya a monetáris politika lehetséges reakcióit bemutatandó elemezte az egyes feltételezett fiskális megszorító intézkedések GDP-re és inflációra gyakorolt hatását. A tanulmányból származó táblázatokban jól látszik: a GDP-t, azaz a gazdasági fejlődést a legkisebb mértékben az átalgos áfakulcs kétszázalékos emelése terhelné meg. A legnagyobb mértékben ugyanakkor a munkaadókat érintő tb-hozzájárulás emelése terhelné a gazdaságot, négy év alatt ez több mint 2 százalékos mínuszt eredményezne.

Az inflációt a legnagyobb mértékben a munkáltatói egészségügyi hozzájárulás emelése lendítené meg, hiszen a vállalkozások e terheik növekedését a termékeik árában érvényesítenék (a kormány jelenlegi tervei között a munkavállalói egészségügyi hozzájárulás emelése szerepel, amely hatásában szja-emeléshez hasonlítható). Ugyanakkor a hatósági árak tervezett és szakértők szerint sem elkerülhető emelése is jelentősen rontja a forint értékét.

A GDP egy százalékát kitevő megszorítás hatása a GDP alakulására
1 év 2 év 3 év 4 év
A pénzbeli segélyek visszafogása, az szja emelése -0,39 -0,85 -1,18 -1,34
Kormányzati elbocsátások -0,17 -0,62 -0,93 -0,73
Vegyes csomag -0,35 -0,82 -1,15 -1,25
A kormányzati fogyasztás, kiadások visszafogása -0,83 -0,85 -0,90 -0,80
A kormányzati beruházások visszafogása -0,48 -0,53 -0,68 -0,72
Az egészségügyi hozzájárulás emelése 0,01 0,15 0,86 2,02
A hatósági árak emelése 0,06 0,31 0,71 1,17
Indirekt adók (áfa) emelése 0,16 0,35 0,25 0,12

A tanulmányban összesen nyolc különböző, az államháztartás hiányát csökkenteni képes lépés hatásait modellezték. Az eltérések jelentősek lehetnek: kiragadva például az állami alkalmazottak elbocsátását, illetve a munkáltatói társadalombiztosítási-járulék emelését a költségvetési egyensúly javulása mellett más-más követkeményekkel lehet számolni. Az előbbi - a munkanélküliség növekedése miatt - természetesen közvetlenül a lakossági jövedelmeket is megváltoztatja, és így az árupiacon is viszonylag gyorsan kifejti hatását, míg az utóbbi elsődlegesen a munkapiaci egyensúlyra hat. Az infláció is eltérően alakul a két intézkedés nyomán, hiszen a leépítések a fogyasztás csökkentése révén ármérséklő hatásúak. Ezzel szemben a munkaköltségek emelése a termelési láncban gyűrűzik tovább, és hosszú távon is inflációs nyomást fejt ki.

A GDP egy százalékát kitevő megszorítás hatása az infláció alakulására
1 év 2 év 3 év 4 év
A pénzbeli segélyek visszafogása, az szja emelése -0,00 -0,01 -0,08 -0,49
Kormányzati elbocsátások -0,00 -0,20 -1,22 -2,93
Vegyes csomag -0,00 -0,04 -0,24 -0,84
A kormányzati fogyasztás, kiadások visszafogása -0,01 -0,08 -0,41 -1,20
A kormányzati beruházások visszafogása -0,01 -0,01 -0,09 -0,39
Az egészségügyi hozzájárulás emelése 0,05 1,06 3,14 4,35
A hatósági árak emelése 0,53 1,39 2,22 2,91
Indirekt adók (áfa) emelése 1,06 1,01 0,85 0,71

Keynes fogságában - nem segítenek az új tételek

Az állam pénzügypolitikai intézkedéseinek gazdaságra gyakorolt hatásait a közgazdasági gondolkodásban máig meghatározó módon bemutató Keynes nyomán az MNB elemzésében is rámutatnak: miközben a direkt állami beavatkozásokat (adók, állami foglalkoztatás, állami beruházások), az úgynevezett keynesi hatásokat vizsgáljuk, mára megkerülhetetlenné vált az úgynevezett nem keynesi hatások elemzése is. Utóbbi körbe tartozik a piaci szereplők várakozása, amely számos országban ma már alapvető hatással bír az infláció tényleges alakulására. Ha ugyanis a gazdasági szereplők magas inflációt várnak, és ennek megfelelően viselkednek üzleti terveikben, döntéseikben, azzal maguk is elősegítik az akár a vártnál is magasabb pénzromlás kialakulását. Ezzel szemben ha pusztán az állami, a fiskális, illetve a monetáris politika eredőjeként magas infláció lenne várható, de az üzleti szféra más megfontolások alapján alacsony pénzromlásban hisz, akkor az ennek megfelelően végrehajtott gazdasági lépések, beruházások a várt infláció ellen hatnak, így alacsonyabbá teszik azt. Hasonló a hitelesség ügye, az, hogy a piacok mennyire hisznek egy adott ország pénzügyi kormányzatában, lépéseinek stabilizációs erejében. Ha igen, azzal felerősíthetik a várt eredményeket, ha nem, a racionálisan várhatónál is kevésbé sikerülhet a kiegyensúlyozás.

Az MNB tanulmánya szerint ezek a nem keynesi hatások Magyarországon rövid távon nem játszanak érdemi ellensúlyozó szerepet, hosszabb távon viszont jelentősek lehetnek. A hazai gazdasági szereplőket sokkal inkább a hátratekintés jellemzi a jegybank szerint, azaz piaci döntéseiket nem várakozásaik, mint a múltbeli tények alapján hozzák. Ugyancsak elhanyagolhatónak látszik - rövid távon bizonyosan - a fiskális politika iránti bizalom, a pénzügyi döntések végrehajtásába vetett hit kompenzációs hatása. Ahhoz, hogy legalább valamiféle hitelességről beszélhessünk, legalább egy évnek kell eltelnie.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Budapest Te Csodás!

Karácsonyi pompába öltözött utcák, színes adventi vásárok, gazdag kulturális élmények, ez mind Budapest.