Gyöngyi
9 °C
9 °C

Reform jön, vagy csak megszorítás?

2006.06.06. 12:50
Lesz kiigazítás, és ez jó, de az Index által megkérdezett szakértők egyelőre nem esnek hasra a kormány tervezett, szerintük reformnak nem nevezhető intézkedéseitől. Sőt: úgy tűnik - és ezt az MNB egy friss modellszámítása is igazolja -, hogy a kormány inkább a politikai értelemben is kisebb egyszeri áldozatot, és az ezzel járó - hosszabb távon ható - negatívumokat: az emelkedő inflációt és a lassabb gazdasági növekedést választja. A tervezett lépések a hiány betömésére jók lehetnek, de a növekedést nem szolgálják.

Kiadáscsökkentés és bevételnövelés - ez a két módja lehet annak, hogy csökkenjen az államháztartás forintstabilitást veszélyeztető hiánya. A gazdaságpolitikával foglalkozó szakértők között a megszorító csomag szükségességét illetően nincs vita, arról azonban, hogy ebben milyen súllyal szerepeljenek a kiadáscsökkentési, illetve a bevételnövelési intézkedések, már megoszlanak a vélemények és a receptek.

Nagyon rosszat a kormány nem tud lépni: bármiféle korrekció csak segíthet. Heim Péter, Aegon Alapkezelő vezérigazgatója szerint egyelőre csak a szavak szintjén van szó valódi reformokról, az eddig kiszivárogtatott elképzelések legfeljebb kiigazításnak minősíthetők. Forián Szabó Gergellyel, a CA-IB Alapkezelő igazgatósági tagjával együtt úgy látják, a körvonalazódó csomagot áthatja a politikai megfontolás, hogy inkább legyenek kisebbek a közvetlen áldozatok. Ám az igazán merész lépések elmaradásáért éveken át csökkenő GDP-növekedéssel és emelkedő inflációval fizetünk. Ennek eredőjeként az egyébként is valószerűtlen, de Gyurcsány Ferenc által még a legutóbbi napokban is megismételt céldátum a konvergenciakritériumok teljesítésére teljesen reménytelen válik. Még ha könyvelési trükkökkel sikerülne is az államháztartási hiányt legalább a cél közelébe szorítani, az oda vezető, jelenleg látható út miatt az inflációval komoly gondjaink is lehetnek.

A magyar GDP kétharmadát a fogyasztás adja: ha megszorítás van, azaz nőnek az átlagpolgár terhei és kevesebb jut vásárlásra, akkor visszaesik a gazdaság növekedése. A kérdés az lehet, ez a hatás mennyi ideig és milyen mértékben érvényesül, illetve ellensúlyozzák-e egyéb, például a foglalkoztatás növelésére és ezen keresztül a nagyobb termelésre ösztönző intézkedések.

Azt súgta a szél....
A pesszimistább várakozásokat is alúlmulta Gyurcsány Ferenc a kormányprogram múlt heti ismertetésekor: nemcsak a dokumentum, hanem annak bemutatása is nélkülözött minden konkrétumot a következő időszak terveit, a megszorító csomagot illetően. A kiszivárgott elképzelések alapján a kormány tervei között a 15 százalékos áfakulcs emelése és így a forgalmi adó 20 százalékon történő egységesítése, az eva 20 vagy 25 százalékra emelése, a munkavállalói egészségügyi hozzájárulás 8 százalékra emelése szerepel. Az eddig napvilágot látott, hivatalosan meg nem erősített hírek szerint felfüggesztenék a tavaly öt évre elfogadott adócsökkentési program végrehajtását, befagyasztanák a béreket, és kisebb, ezres nagyságrendű leépítésre készülnek a kormányzati szférában. Nagyobb elbocsátásokhoz vezethet a pedagógusok kötelező óraszámának emelése; az oktatási kiadások lefaragását szolgálná a tandíj, azaz az utólagos képzési hozzájárulás bevezetése. Az átlagpolgár terheit mindemellett a várhatóan emelkedő hatósági energiaárak, illetve a támogatási rendszer leépítése is növelheti.

Sok a beszéd, kevés a terv

Az az érzésem, egyelőre csak tesztelés zajlik, részben szándékos kiszivárogtatásokkal. A kormány vizsgálja, hogy ítélnék meg tervezett lépéseit a gazdasági szereplők és a lakosság - mondta az Indexnek Forián Szabó Gergely. Egyelőre azonban a megszorításnak főként a bevételek növelését célzó lépéseiről lehet hallani, a kiadások csökkentéséről alig. Márpedig gazdasági szempontból annál egészségesebb a kiigazítás, minél inkább a kiadáscsökkentő intézkedésekre, és nem a terhek növelésére támaszkodik a kormány - hangsúlyozta a szakértő. A közszférában dolgozók létszámának mérséklése önmagában kevés megtakarítást hozhat. Különösen, ha csak a minisztériumi dolgozók elbocsátására koncentrál a kormány. Egyelőre csak a minisztériumok alkalmazotti létszámának 20-30 százalékos mérsékléséről lehetett hallani konkrét bejelentést. A tárcák 7500 fős állománya azonban elenyésző a közszféra közel 800 ezer fős létszámához képest. Forián szerint 70-80 ezres elbocsátás már érdemi lenne - körülbelül 120-150 milliárdos, azaz a GDP bő fél százalékát kitevő éves megtakarításhoz vezethetne. Ez a hatás azonban csak közel egy ves csúszással jelentkezne, miután a közszférában átlagosan kilenchavi juttatás kifizetésével kell számolni elbocsátások esetén.

Bokros vs. CEMI
Miközben a választások óta szakmai szervezetek, gazdasági érdekképviseletek és kutatók szinte naponta álltak elő megszorítást, kiigazítást, reformot követelő javaslatokkal, igazán programszerű cselekvési terv csak kettő született. Az ÉS-ben két részben publikált Utolsó esély című cikkben Bokros Lajos, Bauer Tamás, Mihályi Péter és Csillag István ismertette elképzeléseit. A részben az utóbbi két szerző által jegyzett Kettős kötés című könyvben is megjelent programban elsősorban a pénzügyi válság elkerülésére, az egyensúly helyreállítására teszik a hangsúlyt, amelyet nem kis részben az adók emelésével kívánnak elérni. A Járai Zsigmond, Csaba László, Chickán Attila és Jaksity György védnöksége alatt készített CEMI-program egyszerre koncentrál erre, illetve látja megvalósíthatónak a szinte azonnali gazdasági növekedést is. Ennek kulcsa a kiadások radikális csökkentése, és az átfogó, az adóterheket többfelé osztó, az adózásra kötelezett alanyok, valamint az adóköteles javak és jövedelmek körét szélesítő reform. Ezzel párhuzamosan az élőmunka terheit jelentősen csökkentetnék. A CEMI szerint így - a foglalkoztatás és ezen keresztül a termelés növelésével - ki lehet törni az alaptétel szorításából, mely szerint a kiigazítás szükségszerűen a gazdasági növekedés visszaesésével jár.

Nem látják, mi az alapvető probléma?

Az eddig megismert tervek alapján a lépések nem oldják meg a magyar gazdaság alapvető problémáját - mondta az Indexnek Heim Péter. Az Aegon Alapkezelő Rt. vezérigazgatója szerint a fő baj a jelenlegi adózási rendszerben van: túl sok az inaktív, és az aktívak között is alacsony az adóbázis, azaz azok száma, akik érdemben kiveszik részüket a közterhek viseléséből. Igaz ez mind az adók, mind a járulékok fizetésére. A mai helyzetben - egyebek között a minimálbér adómentessége miatt - a 3,8 millió foglalkoztatottból csak 2,6 milló fizet ténylegesen az államkasszába, azaz ennyien tartanak el tízmillió embert. Ráadásul az állami újraelosztás túl magas, a GDP 49 százalékára rúg. Ezt legalább 43-44 százalékos, de inkább negyven százalék körüli szintre kellene leszorítani. Nem megy másképpen, mint a kiadások csökkentésével, illetve a bevételek - a kormányelképzelésekhez képest más irányú - növelésével.

Együtt látják

A két alapkezelő-vezető hasonlóan látja a kívánatos intézkedéseket. Nagyobb súlyt kellene biztosítani az adózásban a fogyasztást terhelő adóknak. Forián Szabó Gergely szerint sokat segítene, ha a felső áfakulcsot visszaemelnék 25 százalékra, bár erre az alig fél évvel ezelőtti csökkentés után nincs reális esély. A 15 százalékos kulcs tervezett emelése nagyjából csak feleannyi bevételt hoz vissza a büdzsének, mint amennyiről az év elején lemondott a kormány. 21-22 százalékos egységes kulcsot látna szívesebben Heim Péter is. Mindként szakértő üdvözölné a recept-, illetve a vizitdíj bevezetését, a tervezett intézkedések közül pedig a gázártámogatás csökkentését. Az adóreform terén az élő munka terheinek csökkentését az eva eltörlésével, a már említett áfaemeléssel, a tőkejövedelmek komolyabb adóztatásával ellensúlyoznák. A kiadásokból a szociális juttatások rászorultsági alapra helyezésével, létszám- és intézményleépítéssel faragnának.

Mindennek eredményeképpen a fogyasztás és ezzel együtt a GDP bővülése nyilván visszaesne. Az érdemi reformok azonban ezt a hatást lerövidítenék, az infláció vonatkozásában pedig minimalizálnák a növekedést. Ha a kormány lép, az jó. A kritika nem azt jelenti, hogy nem lesz pozitívabb a hangulat, hogy nem váróható nagyobb stabilitás a forintnál, vagy hogy a kamatszint hosszabb távon ne menne lejjebb - mondta Heim Péter. Ugyanakkor kisebb lépésekkel ismét éveket veszítünk: a gazdasági növekedés előnyeit később élvezhetjük, az akár öt százalék közelébe is felkúszó infláció miatt pedig későbbre tolódik a gazdaságot - az olcsóbb hitelek révén - segítő kamatcsökkenés.

Számok is vannak

Mindezt konkrét számítások is alátámasztják: az MNB a napokban bemutatott angol nyelvű tanulmánya a monetáris politika lehetséges reakcióit bemutatandó elemezte az egyes feltételezett fiskális megszorító intézkedések GDP-re és inflációra gyakorolt hatását. A tanulmányból származó táblázatokban jól látszik: a GDP-t, azaz a gazdasági fejlődést a legkisebb mértékben az átalgos áfakulcs kétszázalékos emelése terhelné meg. A legnagyobb mértékben ugyanakkor a munkaadókat érintő tb-hozzájárulás emelése terhelné a gazdaságot, négy év alatt ez több mint 2 százalékos mínuszt eredményezne.

Az inflációt a legnagyobb mértékben a munkáltatói egészségügyi hozzájárulás emelése lendítené meg, hiszen a vállalkozások e terheik növekedését a termékeik árában érvényesítenék (a kormány jelenlegi tervei között a munkavállalói egészségügyi hozzájárulás emelése szerepel, amely hatásában szja-emeléshez hasonlítható). Ugyanakkor a hatósági árak tervezett és szakértők szerint sem elkerülhető emelése is jelentősen rontja a forint értékét.

A GDP egy százalékát kitevő megszorítás hatása a GDP alakulására
1 év 2 év 3 év 4 év
A pénzbeli segélyek visszafogása, az szja emelése -0,39 -0,85 -1,18 -1,34
Kormányzati elbocsátások -0,17 -0,62 -0,93 -0,73
Vegyes csomag -0,35 -0,82 -1,15 -1,25
A kormányzati fogyasztás, kiadások visszafogása -0,83 -0,85 -0,90 -0,80
A kormányzati beruházások visszafogása -0,48 -0,53 -0,68 -0,72
Az egészségügyi hozzájárulás emelése 0,01 0,15 0,86 2,02
A hatósági árak emelése 0,06 0,31 0,71 1,17
Indirekt adók (áfa) emelése 0,16 0,35 0,25 0,12

A tanulmányban összesen nyolc különböző, az államháztartás hiányát csökkenteni képes lépés hatásait modellezték. Az eltérések jelentősek lehetnek: kiragadva például az állami alkalmazottak elbocsátását, illetve a munkáltatói társadalombiztosítási-járulék emelését a költségvetési egyensúly javulása mellett más-más követkeményekkel lehet számolni. Az előbbi - a munkanélküliség növekedése miatt - természetesen közvetlenül a lakossági jövedelmeket is megváltoztatja, és így az árupiacon is viszonylag gyorsan kifejti hatását, míg az utóbbi elsődlegesen a munkapiaci egyensúlyra hat. Az infláció is eltérően alakul a két intézkedés nyomán, hiszen a leépítések a fogyasztás csökkentése révén ármérséklő hatásúak. Ezzel szemben a munkaköltségek emelése a termelési láncban gyűrűzik tovább, és hosszú távon is inflációs nyomást fejt ki.

A GDP egy százalékát kitevő megszorítás hatása az infláció alakulására
1 év 2 év 3 év 4 év
A pénzbeli segélyek visszafogása, az szja emelése -0,00 -0,01 -0,08 -0,49
Kormányzati elbocsátások -0,00 -0,20 -1,22 -2,93
Vegyes csomag -0,00 -0,04 -0,24 -0,84
A kormányzati fogyasztás, kiadások visszafogása -0,01 -0,08 -0,41 -1,20
A kormányzati beruházások visszafogása -0,01 -0,01 -0,09 -0,39
Az egészségügyi hozzájárulás emelése 0,05 1,06 3,14 4,35
A hatósági árak emelése 0,53 1,39 2,22 2,91
Indirekt adók (áfa) emelése 1,06 1,01 0,85 0,71

Keynes fogságában - nem segítenek az új tételek

Az állam pénzügypolitikai intézkedéseinek gazdaságra gyakorolt hatásait a közgazdasági gondolkodásban máig meghatározó módon bemutató Keynes nyomán az MNB elemzésében is rámutatnak: miközben a direkt állami beavatkozásokat (adók, állami foglalkoztatás, állami beruházások), az úgynevezett keynesi hatásokat vizsgáljuk, mára megkerülhetetlenné vált az úgynevezett nem keynesi hatások elemzése is. Utóbbi körbe tartozik a piaci szereplők várakozása, amely számos országban ma már alapvető hatással bír az infláció tényleges alakulására. Ha ugyanis a gazdasági szereplők magas inflációt várnak, és ennek megfelelően viselkednek üzleti terveikben, döntéseikben, azzal maguk is elősegítik az akár a vártnál is magasabb pénzromlás kialakulását. Ezzel szemben ha pusztán az állami, a fiskális, illetve a monetáris politika eredőjeként magas infláció lenne várható, de az üzleti szféra más megfontolások alapján alacsony pénzromlásban hisz, akkor az ennek megfelelően végrehajtott gazdasági lépések, beruházások a várt infláció ellen hatnak, így alacsonyabbá teszik azt. Hasonló a hitelesség ügye, az, hogy a piacok mennyire hisznek egy adott ország pénzügyi kormányzatában, lépéseinek stabilizációs erejében. Ha igen, azzal felerősíthetik a várt eredményeket, ha nem, a racionálisan várhatónál is kevésbé sikerülhet a kiegyensúlyozás.

Az MNB tanulmánya szerint ezek a nem keynesi hatások Magyarországon rövid távon nem játszanak érdemi ellensúlyozó szerepet, hosszabb távon viszont jelentősek lehetnek. A hazai gazdasági szereplőket sokkal inkább a hátratekintés jellemzi a jegybank szerint, azaz piaci döntéseiket nem várakozásaik, mint a múltbeli tények alapján hozzák. Ugyancsak elhanyagolhatónak látszik - rövid távon bizonyosan - a fiskális politika iránti bizalom, a pénzügyi döntések végrehajtásába vetett hit kompenzációs hatása. Ahhoz, hogy legalább valamiféle hitelességről beszélhessünk, legalább egy évnek kell eltelnie.