Menyhért, Mirjam
10 °C
25 °C

Mi lapul a hamburgergyár mélyén?

2007.06.06. 23:21
Nyílt hétvégét tartanak június 9-én és 10-én a McDonaldsnál: ezen a két napon a gyorsétteremlánc mind a 92 hazai éttermében bárki megnézheti, milyen a Meki a pult túloldalán. Mi a szocialista gyárlátogatók jelmezében megnéztük: a húspogácsák sütés előtt nagyot koppannak, a zsemlekészítésnek hatlépéses útmutatója van, a diákoknak hét végén is illik dolgozniuk, és ha valaki ötszáz hónapban lesz a hónap dolgozója, annak lehet egy házimozija.

A lábunkra helyre kis fóliát tesznek, védőköpenyt húzunk magunkra, majd kezdődik a bemosakodás. A kezekről le kell venni az ékszereket, órákat, a fertőtlenítős kézmosás után a karos csaphoz már nem nyúlunk, csak alkarunkkal zárjuk el. Végignézek magunkon, olyanok vagyunk, mint a barcsi párt- és tanácsi vezetés valamikor a nyolcvanas években, amikor Losonczi elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke megérkezik szülővárosába, hogy megtekintse a felszabadulás évfordulóján a helyi Kemikál festékgyár működését (tudják, a háztájiban tartott disznóknak való moslék kikeverésére és a horgászcsali tárolására tökéletesen alkalmas, elipszis alakú festéskesvödrök szülőhelyét). Épp csak a védősisak hiányzik a fejünkről.

Tisztaság fél egészség

De persze nem a nyolcvanas években vagyunk, és nem is a barcsi Kemikálban. Hanem az új évezredben, és az új évezred hájtek vegyi laboratóriumába, egy gyorséttermi konyhába készülünk bejutni. Ehhez kell átesnünk azon a higiéniai procedúrán, amely feltehetően komolyabb, mint amit a fejlődő világ országaiban egy-egy rutinműtét előtt alkalmaznak.

A bemosakodást a konyha megtekintése követi. Ha Losonczi Pál itt lenne, biztos kapna egy, a szeme láttára elkészült repi sajtburgert – már persze, ha a barcsi Kemikálban készültek volna sajtburgerek –, de mi csak megnézhetjük, hogyan lesz 35 másodperc alatt a zsemléből pirított zsemle, meghallgathatjuk, hogyan koppan a grillsütő vasán a kőkeményre fagyott húspogácsa, ami patikamérlegen kiadagolt zöldségekkel néhány percen belül szendvicset képez.

Két emberre egy főnök

Kicsivel odébb a csirkés szendvicsek készülnek, hasonló intenzitással és szervezettséggel. Az utóbbira látványosan odafigyelnek: a zsemlés-zöldséges és a húsos dolgozóra egy termelésirányító figyel a marhahúsos oldalon, egy másik a csirkehúsoson. Négy embernek van tehát két kisfőnöke, akinek van egy nagyobb, de még az sem étteremvezető, akinek egyébként van második és első helyettese is. Olyan az egész, mintha újra a Kinizsi Pál őrsben lennénk, ahol a nótafától az örsinapló-felelősig mindenkinek volt valami titulusa.

Annyi különbséggel, hogy ez a rendszer működik: annyi idő alatt, míg ezeket a sorokat leírom, elkészült négy sajtburger, és már félkész négy Big Mac. Csak ott, ahol mi ácsorgunk, ám a túloldalon feltehetően ugyanennyi idő alatt szintén összeállt négy valamilyen csirkés szendvics, ami már kerül is az ételcsúszdába – a fantáziadús név onnan származik, hogy ez egy csúszda, amibe ételeket tesznek –, majd onnan a hamburgergyár vásárlóihoz.

Tízperces szendvics

Méghozzá tíz percen belül. Ennyi ideig szendvics a szendvics a Mekiben. Ha ez alatt nem veszik meg, megy a szemétbe. A tizenegy perces hamburger, sajtburger, Big Mac, satöbbi minősége már nem felel meg a Meki üzletpolitikájának. Így a dolgozók sem ehetik meg, a hajléktalanoknak sem adják oda.

Az ember hajlamos lenne azt gondolni, hogy ez pazarlás, de a McDonalds szerint nem az. És ha ők azt mondják, az ember hisz nekik, a pénzre ugyanis nagyon odafigyelnek. Aki ide beáll dolgozni, az kezdő fizetésként átlagosan havi bruttó 91 ezer forintot kereshet, ha két hónappal később kitréningelt dolgozó lesz, ez 100 ezer forintra emelkedhet, újabb három hónap alatt oktatói szintre juthat, és 113 ezer forintra emelkedhet a keresete, ami swing menedzserként 131 ezer, étteremvezető-helyettesként 182 ezer, míg étteremvezetőként 281 ezer lehet. A cég hr-vezetője úgy érzi, ezek a számok igazolják, hogy csak komoly előítélettel lehet a fizetéseiket kritizálni, de minket nagyon nem győz meg.

Már megint Losonczi Pál

Mi csak kábé félórát töltünk a konyhában, majd a raktárban és a hűtőben – abból is csak a kevésbé hideg, 2-4 fokosban, a mélyhűtőbe nem vittek be minket, mire végigjártuk volna, valószínűleg megromlik a sok kopogós húspogácsa –, de ennyi elég ahhoz, hogy ne irigyeljük a havi 174 órás sütő-kiszolgáló-takarító-szervező-raktározó-előkészítő munkáért járó bruttó százezret. Arra gondolunk, ha Losonczi Pál itt lenne, biztos felszólalna a munkásosztály kizsákmányolása témájában, de ő a rendszerváltáskor visszaköltözött Barcsra, és valószínűleg ritkán járt gyorséttermekben.

A képet egyébként is árnyalja, hogy van jutalom: havi bruttó 15 ezret kaphat a hónap dolgozója, míg az év dolgozója plusz egyhavi fizetésére jogosult. A diákok közül éttermenként egy ösztöndíjat kaphat, és lesz egy szerencsés, aki kijut a pekingi olimpiára. Azt hallottuk egyébként, hogy a Mekinél elégedett dolgozók kellenek ahhoz, hogy elégedettek legyenek a vevők. Hogy a dolgozók mennyire elégedettek, nem tudtuk meg, de az elgondolkodtatott minket, hogy a most 92 éttermében 7000 embert foglalkoztató cégnél összesen 67 ezren fordultak meg, és csak mintegy százan vannak, akik több mint tíz éve dolgoznak itt.

A Nagybetűs Élet

Akik maradnak, azokat általában a komoly előmeneteli lehetőségek vonzzák (bár az egyik éttermi vezető szerint erre csak a vállalati helyeken van igazán lehetőség, a "lájszenszeknél" nincs, gondolom, a franchise-ban működő licencekre gondolt, de ez mégis csak szebb). A magyarországi McDonalds-főnökök 85 százaléka éttermi dolgozóként kezdett, és a többségtől eltérően megragadt a cégnél. Volt, aki érettségi után azért jött ide, mert érezte, ez nem egy iroda, hanem maga a Nagybetűs Élet, ahol a befektetett energiával magasabb szintre lehet jutni.

Másoknak az volt vonzó a helyben, hogy a friss diplomásoktól nem vártak el szakmai tapasztalatot, vagy éppen az, hogy a szakközépiskola mellett rugalmas munkaidőben tudott dolgozni (bár a Meki dolgozói folyosóján egy, a diákmunkásoknak szóló dörgedelem szerint ezt a rugalmasságot sokan túl rugalmasan kezelik, aminek a cégvezetés a levél tanulsága szerint nem örül, és ez alkalmanként 4000 forintjába kerülhet a derék munkavállalónak).

Akik viszont jól dolgoznak és kitartóak, még házimozit is szerezhetnek, derül ki ugyanezen a folyosón, a pihenőhelység előtt elhelyezett tábláról. Működik ugyanis egy McMoney rendszer, a beosztottak 1-5 McMoneyt kaphatnak havonta – a hónap dolgozójának automatikusan jár 1 egységnyi mekipénz –, a főnökök akár hetet is. A játékpénzt ajándéktárgyakra lehet beváltani, akinek 500 összegyűlik, az házimozihoz juthat, de 200-ért mp3-lejátszót adnak, és néhány tízzel már széldzsekit, pulóvert, discmant is kaphatnak a szorgos dolgozók.

Vigyázz az ajtóval!

Ez a folyosó – amely a Moszkva téri Mekiben van, és amelyet elvileg szintén meg lehet majd nézni a hét végén – tele van tacepaózva mindenféle felhívásokkal és figyelmeztetéssel. A figyelmeztető kis cetliket egyébként is szeretik a cégnél. Mindenhol felhívják a figyelmet arra, hogy tartsunk rendet magunk után, külön kis A/4-es kartonokon ismertetik a zsemle, a húspogácsa és a többi összetevő előkészítésének fortélyait. Annyit sikerült megjegyeznem, hogy a jó szendvicshez a "nyers zsömlétől" hat lépés vezet, gondolom, a kóla csapolását nem magyarázzák ilyen hosszasan.

A kedvencünk azonban a kifelé nyíló ajtók belső oldalán lévő felirat volt, ahol rájöttünk, miért az a cég szlogenje, hogy The place to shine – a ragyogás helye. Arra figyelmeztettek ugyanis, hogy vigyázzunk, ha ajtót nyitunk, mert megüthetjük azt, aki a túloldalon áll. A figyelmeztetést azzal nyomatékosították, hogy hozzátették: azért is érdemes vigyázni, mert mi is állhatunk az ajtó túloldalán. És csak utólag, a nevetgélés után jutott esznünkbe, hogy kit tudja, azon a helyen, ahol a befektetett energiával magasabb szintre lehet jutni, talán nem is megy csodaszámba, hogy ezen az oldalon is az ajtó túloldalán legyünk.