Natália
-3 °C
7 °C

Éhhalál fenyegeti a jövő nyugdíjasait

2006.10.20. 11:07
Ma nem a Nyugat-Európára jellemző demográfiai problémák, hanem a járulékfizetők által befizetett alacsony összegek jelentik a legnagyobb fenyegetést a magyar nyugdíjrendszerre nézve. A ma minimálbérre vagy annál is kevesebbre bejelentett polgárok majdani nyugdíja éhhalálhoz vezetne, ha a későbbi kormányok magukra hagynák őket. Bár ez nem valószínű, mégis mielőbb hozzá kellene kezdeni a reformokhoz, hangsúlyozzák a szakértők.

Két naptól három hónapig terjedhet az az időszak, amíg egy ma minimálbérre vagy még kevesebbre bejelentett leendő nyugdíjas képes lesz megélni járandóságából - hívta fel a figyelmet több szakértő is a Portfolio.hu e héten rendezett nyugdíjkonferenciáján. A megoldási javaslatok kérdésében sokszor eltérő álláspontot képviselő felszólalók a fenti megállapításon túl abban is egyetértettek: miközben ázsiai országokban valóban előfordul, hogy az állam széttárja a kezét és magára hagyja a megélni tényleg képtelen időseket, Magyarországon ez aligha fordulhat elő.

A kormány hiteltelensége ezúttal egy fordított ígéret el nem fogadását övező konszenzusban körvonalazódik: hiába mondta Draskovics Tibor, az államreform-bizottság elnöke, hogy az egészségügyi reform során érvényesítik az elvet, miszerint aki nem fizet járulékot, az kizárólag sürgősségi ellátásra lesz jogosult, nyugdíjügyben a jelenleg is részben a járulék-járadék arányosságára épülő rendszer ellenére sem hiszik a szakértők, hogy az állam hagyná éhen halni a leendő nyugdíjasokat.

Tényleges jövedelmek

Akiknek Barabás Gyula, a Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettese, a CEMI-program és a Portfolio.hu-n megjelent hatszerzős nyugdíjtanulmány egyik szerzője mai értéken számolva átlagosan 22-24 ezer forintos járandóságot jósol. (A nyugalom díja c. tanulmányt pdf formátumban innen töltheti le.)

A minimálbér után ennél nagyobb, mintegy 38 ezer forint körüli nyugdíj kalkulálható - mondja a szakértő. Csakhogy: az APEH adatainak leválogatásával nyert információk szerint 2004-ben havi 55 ezer forint alatti jövedelmet tüntetett fel 1,63 millió szja-bevallást készítő - abban az évben a minimálbér 53 ezer forint volt. A tömeg jelentős része, közel egymillió adózó 45 ezer forint alatti havi jövedelemről számolt be. Barabás Gyula a részmunkaidős és mezőgazdasági foglalkoztatással magyarázza a számokat, ugyanakkor jelzi: nyilvánvaló, hogy a tényleges jövedelem az esetek jelentős részében ennél magasabb, és egyszerűen az adó- és járulékelkerülés az oka annak, hogy papíron a fizetés ennyire alacsony.

Titkos források

Ma mintegy 1000 milliárd forintra, a GDP közel 5 százalékára tehető az elrejtett jövedelmek nagysága. A becslést külföldi összehasonlítás is segíti. Miközben az szja-bevallások alapján Magyarországon az adózók több mint 18 százaléka számol be 45 ezer forint alatti havi jövedelemről, az egyébként alacsonyabb életszínvonallal bíró Szlovákiában az adózók kevesebb mint négy százaléka. A még mindig alacsony, 45 és 60 ezer forint közötti jövedelmet bevallók aránya már kevésbé, de szintén alacsonyabb Szlovákiában, kilenc százalék körüli, miközben Magyarországon közel 16 százalékos.

Ugyanakkor a 60 ezer forint feletti jövedelemcsoportokban mindenütt magasabb a szlovák bevallók aránya, csak a felső kategóriában, 225 ezer forintos összegtől billen vissza a mérleg. A legszembetűnőbb, hogy az átlagjövedelmeket is lefedő 60-135 ezer forint között meghúzott sávokban minden kategóriában az adózók legalább négy százalékkal nagyobb része található Szlovákiában.


Mindez azt eredményezi, hogy Magyarországon a befizetések döntő része a járulékfizetők 2,4 milliós csoportjára hárul, mert közel 2 millióan a minimálbérhez közeli jövedelem után fizetnek adót és járulékot. Ez egyben azt is jelenti, hogy a járulékoknak összegszerűen a 86 százalékát 2,4 millió fő állja, akik közül nem mellékesen 800 ezren a közszférában dolgoznak.

Dolgozni kellene

A jövedelemeltitkoláson és az ezzel összefüggő alacsony járulékbevételeken túlmenően további problémát okoz a hazai rendszerben, hogy eleve alacsony az egyáltalán bejelentett jövedelemmel bírók, a foglalkoztatottak aránya. Az uniós átlag 15 egykori tagállamot nézve 65 százalékos, de még a 25-ökben is 63 százalék feletti, míg nálunk csak 56,8 százalék. Ez azt jelenti, hogy hozzávetőleg 500 ezer fővel alacsonyabb a foglalkoztatottak száma, mint amennyi az uniós átlag eléréséhez szükséges lenne, félmillió ember hiányzik így a járulékfizetők közül is.

Pedig lenne előnyünk is: a fenti okok miatt a nyugdíjkassza ma úgy termel a GDP több mint két százalékára rúgó, azaz közel 500 milliárd forintos hiányt, hogy a sokat emlegetett demográfiai bomba - azaz az életkor hosszabbá válásával az aktív és inaktív népesség közötti arány felborulása - ma még kevésbé ketyeg Magyarországon. A nyugdíjreform szempontjából kegyelmi állapotnak tekinthető időszakban vagyunk: az aktív korúakra jutó fiatalok (15 év alatt) és idősek (65 év felett) aránya még nem éri el az EU15 átlagát. Az arányszám a 15 tagállamban 60 százalékos, nálunk csak 53, de ez utóbbi is magasabb, mint bármelyik másik visegrádi államban.

Jönnek a potyázók

A nyugdíjbomba lényege tehát Magyarországon abban rejlik, hogy miközben a mostani nyugdíjak kifizetésére sem elégséges - évente 500 milliárd forint hiányt termelő - rendszerbe kevés járulék folyik be, a jelenlegi potyautasok egyszer csak megérkeznek, azaz nyugdíjasok lesznek. Az ő megélhetésükhöz szükséges pénz kifizetése már most láthatóan óriásira növeli hiányt, 100 évre vetítve az MNB-ben még a konvergenciaprogram előtt készült számítások szerint a mai GDP közel két és félszeresét kellene kifizetni. Az eddigi előrejelzések az öregedéssel számoltak, de azzal nem, hogy egyszer a potyautasok is megérkeznek - emelte ki Barabás Gyula, hangsúlyozva, nem demográfiai, hanem foglalkoztatási és adóprobléma okozza a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságát.


A probléma átfogó reformért kiált, de a Barabás Gyula által is jegyzet cikk szerzői - a Magyar Nemzeti Bank, a Világbank és más, nyugdíjjal is foglalkozó intézmények munkatársai - azt is kiemelik: a jelenlegi keretek között is szükség lenne átalakításokra. A nyugdíjkassza nyög a rokkantnyugdíjasok indokolhatatlanul magas száma alatt is, illetve amiatt, hogy járandóságuk sokkal inkább teljes értékű öregségi nyugdíjnak, mint segélynek tekinthető. Nagyon nagy azok száma is - most 651 ezer fő -, akik a törvényes nyugdíjkorhatár alatt mennek nyugdíjba. Ők ugyan részben átfedésben vannak a rokkantnyugdíjasokkal, de az ellátottak köre így is lényegesen szélesebb, mint az időseké.

Amire készülnek

A kormány tervezett intézkedései között szerepel is a korengedményes nyugdíjazás és a nyugdíjaskénti munkavállalás szabályainak szigorítása, ahogy a nyugdíjkorhatár emelése is. A nyugdíjasokat azonban amúgy tabuként kezeli a kormány, a 13. havi nyugdíjhoz Draskovics Tibor, az államreform-bizottság vezetője szerint az ismert szakértői javaslatok ellenére sem nyúlnak.

Pedig az említett tanulmány szerzői szerint a 13. havi azon túl, hogy súlyos terhet jelent - 8 százalékkal emeli a kiadásokat -, igazságtalan is: "A politikai gumicsonttá vált 13. havi nyugdíjjal nem az a baj, hogy ad 8,3 százalék nyugdíjemelést. Amint említettük, az átlagnyugdíj nem tekinthető magasnak, még 13. havi nyugdíjjal együtt sem. Vannak kimondottan alacsony nyugdíjon tengődő tömegek, és ezek között nagyon sokan olyanok, akik önhibájukon kívül, egy nyomorúságos életpálya végén jutottak el ide. Persze vannak magas nyugdíjúak is nem kevesen. A 13. havi nyugdíj pedig egységesen adja mindenkinek a kiegészítést, s ez ennek a hatalmas összegnek (2006-ban kb 170 milliárd forint) messze nem optimális felhasználása.

Továbbá igen nehezen megengedhetőnek tűnik ezen kiegészítés biztosítása minden újonnan nyugdíjba menő számára is. Az újonnan nyugdíjba menők ugyanis az átlagnyugdíjnál rendszerint lényegesen magasabb nyugdíjat kapnak, 2005-ben például az új megállapítású öregségi nyugdíjak átlaga kb. 85 000 Ft volt. Talán azt sem mindenki tudja, hogy ha nálunk valaki valóban ledolgozza a 40 évét egy átlagos életpálya-kereset mellett, sőt csak 65 évesen megy nyugdíjba (ritka az ilyen), az a 13. havi nyugdíjjal együtt ma elérheti a 100 százalékos helyettesítési rátát. Annyi a nettó nyugdíja, amennyi a nettó bére - átlagos életpálya-jövedelme - volt. Ez pedig luxus, ebben a legelsők vagyunk az EU-ban, az átlagos európai nyugdíj-bér helyettesítési mutató 70-80 százalék."

És amire még kéne

A jelenlegi rendszer keretei között a szabályzók (a nyugdíjemelés mértéke, a korhatár) változása az úgynevezett parametrikus reformok közé tartozik. A szakértők egyetértenek abban: a parametrikus reform szükségszerű és sokat segít az egyensúlytalanság mérséklése szempontjából, de nem lesz elégséges, mert az alacsony foglalkoztatás és jövedelemelkerülés miatt egyre több befizetéssel alá nem támasztott nyugdíjigény jelentkezik majd. A probléma feloldására átfogó, paradigmatikus reformra, illetve ezzel párhuzamosan a közterheket szélesebb társadalmi rétegre helyező, jobban szétterítő adóreformra van szükség.

A nyugdíjreform kimódolására - mint az említett cikk szerzőinek véleményét a Portfolio.hu nyugdíjkonferenciáján összegző Hamecz István, az MNB ügyvezető igazgatója elmondta - lehet és kell is időt szánni, az elveket és az azokat övező konszenzust a politika feladata kialakítani. Az biztosnak tűnik: az átalakításnak ki kell terjednie az egyéni felelősség fokozására is láthatóvá tételére, ennek egyik eszköze lehet a már a több országban bevezetett egyéni járulékszámla, melyen mindenki folyamatosan nyomon követheti, hogy befizetett nyugdíjjárulékaiból mekkora összeg halmozódott fel, és hogy áll a tőke és kamata, amit majd ebből visszakap.