Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Magyar cikkek
Ha Ön a közvélemény azon részéhez tartozik, amelyik elhitte, hogy 2006-ban rosszabbul élünk, mint négy éve, most ok nélkül rázza az öklét a Gyurcsány-csomag miatt. A megszorítások egyik eredménye, hogy az életszínvonal jelentős lépésekkel közelít a következő években az előző ciklus első feléhez. Ha véletlenül sikerülne egészen a 2002-es szintre visszajutni, az nem pusztán négy, de akár 17 éves visszaugrásként is értékelhető lenne. Amennyiben ugyanis elszakadunk a politikai kommentároktól, és pusztán a statisztikákat nézzük, kiderül, 2002 volt az első olyan esztendő, amelyben elértük a rendszerváltás előtti utolsó békeév, 1989 életszínvonalát.
Rosszabb lesz, de mennyivel?
Azt, hogy a Gyurcsány-csomag mennyit visz el fizetésünk értékéből, azaz leegyszerűsítve mennyire rontja az életszínvonalat, még nem tudni, de csak a mérték a kérdés. Most biztosan tényleg rosszabbul élünk majd - hogy mennyivel, annak kiszámolásában már igyekeztünk segíteni. 2006-ot a statisztikák szerint még kihúzzuk: az első félévben a béremeléseknek és az akkor még alacsony inflációnak köszönhetően 5 százalék felett nőttek a reálkeresetek. A szeptemberben életbe lépő adó- és energiaár-emelések nemcsak pénzt vesznek ki a zsebünkből, hanem az inflációt is gerjesztik, így a reálbér-növekedés az év második felére eltűnik, az év egészére pedig 2-2,6 százalékos emeléssel kalkulálnak a kutatók. Előbbi számot Ékes Ildikó, az Ecostat kutatásvezetője, utóbbit Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Intézet vezérigazgatója említette az Indexnek.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Még nagyobb a bizonytalanság azt illetően, mi várható jövőre, illetve 2008-ban. Az egyik alapvető tényező, az infláció körül is nagy ugyanis a bizonytalanság. Az MNB legutóbbi, augusztus végén közzétett jelentésében 7 százalékos infációt vár jövőre, a kormány a konvergenciaprogramban 6,2 százalékos értéket jelölt meg, a piaci várakozások, elemzők prognózisai jellemzően 5-5,5-7 százalék között szórnak, de Ékes Ildikó hallott már 7,5 százalékos előrejelzésről is. Az Ecostat legutolsó előrejelzése 6,3 százalékos pénzromlásra vonatkozott, de egyelőre olyan meghatározó tényezőket nem tudni, mikortól és mennyivel engedi emelni újból az energiaárakat a kormány. Mindemellett a nettó bérek és az infláció emelkedésének hányadosaként számolt reálbérindex másik összetevőjének, a nettó bérek várható alakulásának a becslését is sok ismeretlen tényező bonyolítja. Azon túl, hogy az egészségbiztosítási járulék 2 százalékkal, a munkavállalói járulék 0,5 százalékkal emelkedett szeptemberben, az előbbi januárban újabb egy százalékkal nő a bejelentések szerint, a közszférában tervezett bérintézkedések és azok hatásai között is sok az ismeretlen tényező.
Ami biztos: jövőre nemhogy nem nő, hanem biztosan csökken a fizetések reálértéke. Az Ecostatnál most háromszázalékos csökkenést valószínűsítenek, és Ékes Ildikó szerint könnyen elképzelhető, hogy a mutató 2008-ban is negatív lesz. A GKI szintén mintegy 3 százalékos csökkenéssel kalkulál 2007-re. Karsai Gábor szerint 2008-ban valószínűleg megáll a csökkenés, igaz, növekedés sem várható. Mindketten kiemelték: a közszférában nagyobb, a versenyszférában kisebb visszaesés várható, ebből alakul ki a jelenleg várt háromszázalékos mérték.
Mennyi a három százalék?
A kérdésre nagyon sokféle válasz adható. Először is: 1997 óta egy évet, 2004-et leszámítva Magyarországon minden évben emelkedtek a reálbérek, ami egyben megkerülhetetlen mutatója az ország felzárkózásának. A 2004-es esés 1 százalékos volt, ennek jövőre legalább a háromszorosával nézünk szembe. Ugyanakkor miközben a mostani Gyurcsány-pakkot a Bokros-csomaghoz hasonlítjuk, a kifejezetten a megszorítás mértékét keveslő, illetve részben a csomag szerkezetét is kifogásoló kritikákban nem felejtik el megemlíteni: miközben 1994 volt az első év nemcsak a rendszerváltás után, hanem egyenesen 1988 óta, amikor emelkedett a reálbér, a csomag következtében 1995-ben 12,2, 1996-ban 5 százalékot zuhant.
Árnyalja a képet, hogy az elemzők anno az Orbán-kormány minimálbér-emelését és a Medgyessy-kormány 100 napos csomagját is elsősorban azzal támadták: a fizetések emelése meghaladja a gazdasági növekedés ütemét. A VOSZ egyenesen arra hívott fel a választások előtt, hogy bárki is kerül hatalomra, vállaljon garanciát: a bérek nem nőnek a GDP-bővülést meghaladó ütemben. Az elvárás annak fényében érthető, hogy 2002 óta, a 2004-es visszaesést is beszámítva, közel húsz százalékkal emelkedett a fizetések értéke.
Ha 1989-et tekintjük bázisévnek, az akkori életszínvonalat, vagyis a százszázalékosnak vett reálbért a 90-es évek első felének folyamatos mínuszai után a lassan indult növekedéssel csak 2002-ben sikerült elérni. Az előző választások évében az 1989-es év 101,54 százalékán álltunk. Ha az idei évre csak kétszázalékos növekedéssel kalkulálunk, a 2006-os évet 119 százalékon zárjuk - ha maradt volna 5 százalékos növekedés, már 122,5 százalékon lennénk.
Ha jövőre 3 százalékos esés lesz, visszazuhanunk 115,4 százalékra. Ez valamivel alatta van a 2005-ös szintnek (116,6), de jóval felette a 2004-esnek (109,7). Ha 2008-ban stagnál a reálbér, értelemszerűen ugyanúgy 115,4 százalékon marad az "életszínvonal". A 2002-es, vagy ha úgy tetszik, az 1989-es szintet két éven át tartó, 7-8 százalék közötti reálbér eséssel érnénk el.
Ne legyen átlagos!
Mindez persze statisztikákon, átlagokon alapuló számítások fényében igaz, és jól tudjuk, olvasóink közel sem átlagosak. Lesz, aki meg sem érzi a megszorításokat, és lesz, aki esetleg belegebed . (Az alábbi géppel Ön azt számolhatja ki, hogy az idén érzékelt, illetve jövőre várt reálbér-emelkedése mit eredményez a megélhetésében a statisztikai átlagból képzett 1989-es szinthez képest. Pl. egyszázalékos csökkenés esetén -1-et, egyszázalékos növekedés esetén 1-et üssön be.)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
