Száz százalék valóság az Indextől

A Fidesz szerint jelenleg 700 ezer embernek nincs állandó keresete, a 400 ezer munkanélküli mellett ugyanis 300 ezer embernek nincs biztos állása. Ez így akkor sem igaz, ha önmagában tény, hogy 2001-hez képest a regisztrált munkanélküliek száma 19,5 százalékkal emelkedett. Akkor éves átlagban 343 ezren, tavaly 410 ezren voltak. (A regisztrált munkanélküliek számának alakulását a KSH oldalán is nyomon követheti.)

A Fidesz a 700 ezres következtetés alapjául szolgáló adatok forrásaként a Foglalkoztatási Hivatalt tűntetik fel, de ez csúsztatás: az FH-nál ugyanis kizárólag a regisztrált munkanélküliekről van - a KSH-nak is továbbított - saját adat. Ez volt tavaly év végén 399 ezer, éves átlagban 410 ezer.

Nem plusz, csak másképp 300 ezer

A 300 ezres adat forrása alighanem a KSH: a statisztikai hivatal ugyanis az uniós szabványoknak megfelelően reprezentatív felmérésben állapítja meg a munkanélküliek számát. Ez 2005 végén 310 ezer volt, ami 7,3 százalékos munkanélküliségi rátát jelent. Ez egyébiránt ugyancsak folyamatosan emelkedett az elmúlt években, de még alacsonyabb, mint az EU-átlag. Az idénymunkák szezonális jellege miatt egyes időszakokban - hasonlóan a regisztrált körhöz - sokan kiesnek a felmérés alapján a munkanélküliek táborából, de 2004 utolsó negyedévéhez mérten 2005 végére az emelkedés 47 ezer fő, ami jelenetősnek mondható.

A regisztrált munkanélküliek száma és a KSH által publikált, a statisztikusok felmérésén alapuló munkanélküli-létszám semmiképpen sem adható össze. A szakértők egyetértenek abban, hogy a halmazok közös része jelentős, bár nem fedik egymást teljesen, és pontos adatok sincsenek a metszetük nagyságáról. A különbség részben az eltérő adatforrásban, részben az eltérő definíciókban keresendő. Egy regisztrált munkanélküli ugyanis nem biztos, hogy a KSH szerint is az, és ez fordítva is így van: az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) statisztikusok által használt meghatározása szerint munkanélküli, "aki az adott héten nem dolgozott, és nincs is olyan munkája, amelytől csak átmenetileg volt távol, a kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát, a kikérdezés időpontjában rendelkezésre állt, azaz két héten belül munkába tudna állni, ha megfelelő állás kínálkozna számára, illetve már talált munkát, ahol 90 napon belül dolgozni kezd". Azaz, ha valaki például regisztrált munkanélküli, de emellett valamilyen időszakos munkát végez, az a KSH adataiban nem szerepel, ha viszont valaki nem regisztrált, de egyébként megfelel a definíciónak, igen.

Pályakezdők

A pályakezdő munkanélküliek számában jelentős a növekedés a ciklus négy éve alatt, de a plakát adatai itt sem stimmelnek: a regisztrált pályakezdők számának alakulása is ciklikusságot mutat éven belül, a nyár végi-őszi időszakban például (az iskolák befejezése és a "még megszokott" szünet után) rendre megugrik. A Fidesz-plakátokon kiragadott hónapok, illetve egyes évek adatait hasonlítják össze, igazi összehasonlítást az éves adatok jelenthetnének. Ezek szerint 2001-ben 26 763, 2002-ben 28 542, tavaly 40 861 pályakezdőt regisztráltak. A növekedés 2001-hez képest 53, 2002-höz képest 43 százalék, azaz jelentős, de nem 72 százalékos.

Gázár: nem 67 százalék, és nem három millió család

A plakát 67 százalékos gázáremelést helyez a középpontba, de a szöveges részből kiderül, hogy a grafikonon a 2003-2006 idősávon is ábrázolt mérték a háromezer köbméter feletti fogyasztókra vonatkozik. Számukat a plakát 3 millió családra teszi. Az adatok egyedüli forrásaként a Magyar Energiahivatal van feltüntetve, de ez kizárt. Itt nincs - és az Index körképe szerint egyelőre másutt sincs - olyan adat, amely pontosan tükrözné, hány háztartás tartozik a különböző támogatást élvező három (0-1500 köbméter, 1500-3000 köbméter, 3000 köbméter/év feletti) fogyasztói kategóriába. Az új gázár-támogatási rendszerről folyó egyeztetések során azonban a szakértői becslések a fogyasztók mintegy 10 százalékára tették ezt a kört. Nekik egyébként az alsóbb kategóriákban élők dotációja a meghatározott szintekig ugyanúgy jár, vagyis ténylegesen senkinek sem 67 százalék a 67 százalék az egész fogyasztást tekintve. Sőt január 18-a óta kisebb mértékű, de a korábbi nulla forint helyett 4,80 fillér támogatás épül az árba.

Más okokból is sántít a 67 százalékos emelés: egyrészt nem 2003, hanem 2001 óta ment végbe ekkora emelkedés, bár igaz, 2001-2003 között nem volt változás az árban. Másrészt a 67 százalékos változás az adók és támogatás nélkül számolt, a 3000 köbméter feletti éves fogyasztásra vonatkozó hatósági árnál érvényes . Azóta volt áfacsökkenés, és beépült támogatás is, így a 67 százalékos emelés csak a fogyasztó által nem érzékelt hatósági árra lehet igaz.

Nézzen utána a gázáraknak, a támogatásnak korábbi cikkünkben, vagy az Energia Hivatal táblázataiban!

Gyógyszerárak: 100 helyett csak 24 százalék

A plakátról a figyelmes olvasó is megállapíthatja, hogy az egyetlen, meg nem nevezett gyógyszer árának változásáról szól. Az összehasonlítás azonban mégis az összes (szív)gyógyszer árának változásáról szólhat. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 344, úgynevezett cardiovascularis gyógyszer árának alakulását vizsgálta, közölték az OEP-nél az Index érdeklődésére. Igaz, nem a végső fogyasztói árat, hanem az egyébként évről évre változó támogatási rendszer alapjául szolgáló árakat hasonlították össze. Eszerint 1998-2002 között a szívgyógyszerek ára 23%-kal, 2002-2005 között átlagosan 14%-kal növekedett.

Érdekesebb összehasonlításul szolgálhat, ha a ténylegesen a fogyasztói árakon alapuló KSH-adatokat hasonlítjuk össze: a gyógyszerek ára 2002 óta - először a rendszerváltás óta - minden évben "csak" tíz százalék alatti mértékben növekedett. 2002-2005 között összesen 24,3 százalékkal lettek drágábbak az orvosságok. 1998 és 2002 között az emelkedés összesen 100 százalékos volt, azaz duplájukra emelkedtek az árak. A legmagasabb emelkedés a ciklus közepén, 1999-ben és 2000-ben volt, 32,9 illetve 26 százalék. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a reálkeresetek és a nyugdíjak nagyobb ütemben nőnek 2002 óta, mint a megelőző időszakban, a drágulás relatív hatásai is enyhébbek most.

Közlekedés: lényegesen nagyobb emelés, mint 98-2002 között

Az állítások: 98 százalékos drágulás a diák- és nyugdíjas BKV-bérletnél, ma egy kétgyerekes család 19 ezer forintot költ havonta BKV-bérletre. Minden igaz. Ma két felnőtt- (6900 forintos) és két tanuló- (2600 forintos) bérlet összesen 19 000 forintba kerül január elseje óta. A Fidesz-plakáton szereplő 2003-as árakon ugyanez a csomag 11 790 forintba került. Ez 61 százalékos növekedés. Ha csak felnőttbérletet vesszük, az emelés ennél kisebb mértékű, a diákbérletnél viszont nagyobb, de még mindig csak 80 százalékos. 2002-höz képest viszont stimmel a 98 százalék: a családi csomag 2002-ben 10–730 forint volt. Az össznövekedés így "csak" 77 százalékos, de a 2002-es diákbérlet 1315 forintos árához képest a jelenlegi, 2600 forintos ár 97,7, azaz 98 százalékos emelést jelent.

Bár a Fidesz az MSZP ígéretével állítja szembe a számokat, és a BKV-tarifákról az előző, 1998-2002-es ciklusban is az MSZP-SZDSZ vezette fővárosi közgyűlés döntött, talán nem érdektelen megnézni a korábbi áremelkedés mértékét: az 1998-as évet 2800 forintos felnőtt- és 910 forintos diákbérletárral kezdték a budapestiek, a ciklus végén, 2002-ben pedig 4050 illetve 1315 forintot kellett a pénztárnál hagyni. Ez 44,6 százalékos emelést jelent a felnőtt, és szinte pontosan ugyanaekkora, 44,5 százalékos emelést a diákbérleteknél.

Vidéki helyzet

A számok: 542 helyen szűnt meg a postahivatal, 170 körzetben hiányzik az orvos, és 245 helyen szűnt meg az általános iskolai oktatás.

Valóban 542 településen szűnt meg a postahivatal, ezek olyan hatszáz fő alatti lélekszámú települések, ahol mobilposta-szolgáltatást vezettek be. Ugyanakkor a Posta tájékoztatása szerint ez a szolgáltatás létezik további 404 olyan, ugyancsak hatszáz lakosnál kisebb településen, ahol korábban semmilyen postai szolgáltatás nem volt.

A betöltetlen háziorvosi körzetek száma az OEP-nek az Index megkeresésére közölt adatai szerint 2006 februárjában 161. A szám folyamatosan nő 2000 óta: akkor 90 volt az üres körzetek száma, 2002-ben 106, 2003-ban 105, majd 132, 149, 161 - minden évben a februári adatokat vizsgálva.

Az iskoláknál valamivel komplikáltabb a helyzet: a "245 helyen szűnt meg az általános iskolai oktatás" állítás ugyanis önmagában sem egyértelmű, nem világos egyebek között, hogy ez iskolabezárásokat, összevonásokat, esetleg mindkettőt együtt takarja-e. De az mindenesetre érdekes lehet, hogy az 1997-98-as tanévben 3750, az 1998-99-esben 3732 általános iskola működött, 1999-2000-ben már csak 3428. Azaz egyetlen év alatt 304 iskolával lett kevesebb (ebben a számsorban a két vagy több település által közösen igazgatott iskolák minden ellátott településnél szerepelnek). A 2002-2003-as tanévben 3421 általános iskola van a statisztikában, az utolsó adat a 2004-2005-ös tanévről van, akkor 3293 iskola volt, ez 128 iskolányi csökkenés.

Nézze meg az OM-től kapott, doc. fájlban megnyíló táblázatot itt!

Nem árt azonban azt is tudni, hogy nemcsak iskolából, gyerekből is kevesebb lett az elmúlt nyolc-tíz évben. 1998-99-ben 976 ezer, tavaly 890 ezer általános iskolás volt, ez kilencszázalékos csökkenés. (Az oktatást érintő statisztikai adatokról részleteket az oktatási tárca oldaláról megnyíló pdf. fájlban találhat itt.)

Államadósság

Az állítások: az államadósság 13 ezer milliárd forint, a grafikon szerint 2002-ben még alig valamivel 8000 milliárd fölött volt. A Fidesz szerint "az elmúlt négy évben több államadósság halmozódott fel, mint a szocializmus évtizedei alatt".

Az államadósság az idén januárban már 13 ezer milliárd fölött jár, 13 100 milliárd körül van. A növekedés a ciklus első évéhez, 2002-höz viszonyítva közel 4000 milliárd forint, akkor 9200 milliárdra rúgott a tartozás. A nominális növekedés eszerint több mint negyvenszázalékos, így számolni azonban - egyebek között az infláció és az árfolyammozgásra érzékeny devizaadósság miatt - egyszerűen nem lehet: éppen ezért nem állja meg a helyét az az állítás sem, hogy a ciklusban több államadósság halmozódott fel, mint a szocializmusban, hiszen pusztán a "darab forintokat" nézve nem számolunk az azóta több ezer százalékos inflációval.

A fentiek miatt is az államadósságot jellemzően a GDP arányában szokás, akár országon belüli időviszonylatban, akár országok között összehasonlítani. A központi költségvetést terhelő államadósságot a GDP-hez hasonlítva viszont kifejezetten negatív a ciklus eredménye. Az utóbbi években a legkedvezőbb 2001-ben volt a helyzet, ekkor az államadóság a GDP 51,5 százalékára rúgott, de 2002-ben már visszaugrott a korábbi, 54,5 százalékos mértékre, majd két éven át 56,8 százalék volt az Államadósság-kezelő Központ adatai szerint. A központ decemberi számításai szerint a 2005-ös érték 58,4 százalék lehet. (Ezek a számok kizárólag az ÁKK által kezelt adósságra vonatkoznak, a teljes államháztartás adósságát még terhelik tételek, ráadásul az eurócsatlakozáshoz előírt 60 százalékos határt utóbbiakkal együtt számolva sem szabad átlépni.

Az AKK adatai a 2004-2005-ös évre havi bontásban itt találhatók, a korábbi évekről itt talál adatokat. )

Lakáshitel: a deviza is tarolt, nemcsak a szigorítás

A DEM adatai alapján közzétett számok igazak, de pusztán ezt figyelembe venni, a bankoktól 2000 februárja óta adatokat gyűjtő és havi elemzéseket közlő cég vezetője szerint sem elég a tisztánlátáshoz. Varga Dénes, a DEM Információs és Gazdaságkutató Iroda vezetője szerint amikor a támogatott hitelek számának csökkenéséről van szó, figyelembe kell venni egy alapvető körülményt: A 2002-2003-as felfutás alapvetően annak volt köszönhető, hogy egyfelől korábban nem volt ilyen lehetőség, másfelől az újdonság egybeesett a nagy - és döntően a 100 napos programhoz kapcsolódó - fizetésemelések időszakával. Ebből adódóan a rendszerbe kódolva volt egyfajta visszaesés. Ezenkívül a piaci szereplők, a bankok és takarékszövetkezetek 85 százalékától rendszeresen adatokat kapó iroda vezetője arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben a 2004-es szigorítások is nehezítették a hitelek elérését, megjelentek a piacon azok a devizahitelek, amelyek - a használt lakások esetében egyértelműen - már kedvezőbb lehetőséget jelentenek, mint a támogatott hitelek. 2005-ben például a támogatott hitelek mintegy 42 ezres köre mellett további 65 ezer lakáscélú hitelt vettek fel Magyarországon, ezek jelentős része devizaalapú volt. A hitelállomány növekedése és átalakulása nyomon követhető az MNB statisztikájában is, eszerint ma a teljes lakáscélú hitelállomány már 2200 milliárd forint felett van, miközben 2003 elején még nem érte el a 820 milliárdot. (Az MNB adataiban itt merülhet el.)