Teljesen felforgatnák az adórendszert

Kő kövön nem maradna, ha úgy változna meg 2009-től az adórendszer, ahogyan a versenyképességi kerekasztal tagjai megálmodták. A mindösszesen egy adószakértő, néhány gazdaságkutató, továbbá több, a munkaadói és munkavállalói oldalt képviselő személy alkotta testület több hónapnyi csúszás után most tette le az asztalra komplett, az adórendszer átszabására vonatkozó javaslatát.

Nincs baj az elvonási szinttel

Teljesen újra kellene tanulni az adószabályokat minden egyes adófajtában, ha a kormány a kerekasztal csomagját egy az egyben beemelné terveibe. A koalíciós erők január végéig kívánnak megállapodásra jutni egymással a 2009-es adóátalakításról, a törvényt pedig még a parlament tavaszi ülésszakán el is fogadnák. Ennek bekövetkeztére kevés az esély, mivel a szocialista-szabad demokrata kabinetnek több politikailag veszélyes lépést is meg kellene tennie.

Minden bizonnyal annyiban hasznát veszi a kormány a versenyképességi kerekasztal munkájának, hogy a testület azt a peremfeltételt a magáévá tette, amit kormányzati tisztségviselők minduntalan sulykolnak: az összes beszedett adó és járulék változatlan maradhat. Török Ádám, a grémium elnöke szerint Magyarországon az elvonások szintje, az összadó- és járulékbevétel nem gond, ők pedig nem foglalkoztak azzal, hogy az államháztartás kiadásainál hol lehetne faragni, helyet csinálva az adóterhelés enyhítésének.

Három csoport

Három csoportba sorolhatóak a kerekasztal csomagjának elemei. Az első halmazba az egyes adónemeket érintő intézkedéseket sorolták. A régióban kimagasló élőmunkaterhek érezhető csökkentését a 29 százalékos, a munkaadó által fizetendő tb-járulék 19-21 százalékra való leszállításával kívánják megvalósítani. Ez önmagában - statikus szemléletben, vagyis azt feltételezve, hogy minden cég és munkaképes korú személy ugyanúgy fog viselkedni az új helyzetben, ahogy most - 700 milliárd forintos lyukat üt a tb-kasszában. A testület ezt a kiesést nem ugyanitt, vagyis a nyugdíj- és egészségbiztosítási kasszában ellensúlyozza, hanem államháztartási szinten, azaz áfánál, társasági adónál, személyi jövedelemadónál, jövedéki adónál. Ez felveti a kérdést, hogy a már a mai paraméterek között is fenntarthatatlan tb- (elsősorban nyugdíj-) kasszát alapul véve ez mennyire lehet megvalósítható, azaz szakmailag életképes.

A személyi jövedelemadó szabályait a fejük tetejére állítanák. Szűnjék meg minden adókedvezmény, adómentes bevétel és járandóság, mondják. Vagyis el kell törölni az évente 270 milliárd forintos, az alacsony vagy közepes keresetű munkavállalóknak könnyítést jelentő adójóváírást, a rendszerben még bennmaradt, néhány milliárd vagy tízmillárd forintnyi adókedvezményeket, nincs helye annak, hogy az étkezési jegy, az üdülési csekk, az iskolakezdési támogatás, a számítógép- és internethasználat támogatása adómentes maradjon, a nyugdíjakat - akár a felbruttósítás után - adóztassuk meg.

Az alacsony keresetűeket azzal engesztelnék ki az adójóváírás eltörléséért, hogy bevezetnének egy 0 százalékos adókulcsot. Hogy mekkora jövedelemhatárig, nem mondták meg, ahogyan azt sem, hogy az szja-terhelés csökkentése alatt milyen konkrét kulcsokat értenek milyen jövedelemhatárig. Csak annyit, hogy a 4 százalékos szolidaritási adót le kell építeni, vagy akár be is lehet építeni a rendszerbe. Vagyis lehetne akár három, akár négykulcsos szja-rendszerünk is.

De arra sem mondtak konkrétumot, hogy a forrásadós jövedelmeket (mint például az ingatlan eladásából származó jövedelem, ingó eladásából, ingatlan bérbe adásából származó jövedelem) milyen adókulcson egységesítenék. A számok hiányát azzal indokolták, hogy a sorban az első a tb-járulékcsökkentés, az szja-kedvezmények és mentességek megszüntetése, a társasági adó szabályainak átszabása, és ezek után, a költségvetési hatások ismeretében kell úgy belőni az szja-kulcsokat és jövedelemhatárokat, hogy a teljes átalakítás államháztartási szinten nullszaldós legyen.

Áfát muszáj emelni

A társasági adóban 20 százalékos kulcsot akarnak viszontlátni úgy, hogy a 4 százalékos szolidaritási adó alakulna át a jelenlegi 16 százalékos társasági adókulcs 4 százalékos emelésébe. (A 4 százalékos szolidaritási adó nagyobb teher a szélesebb adóalap miatt, mint 4 százalékos társasági adó.) A normál kulcs alatt, évi 50 milliós adóalapig lenne egy 10 százalékos kulcs. Nyitott kapukat döngetnek, hiszen utóbbi januártól már így lesz.

Szinte kivélel nélkül kivezetnék az adókedvezményeket, csak a kutatás-fejlesztési és környezetvédelmi célú beruházások kedvezményét hagynák életben. Az más kérdés, hogy ehhez a cégek, különösen a nagyobb vállalatok mit szólnának, mivel lehetne őket itt tartani vagy Magyarországra csábítani.

Az adóalap-módosító tételektől is megtisztítaná a rendszert a kerekasztal. Ez a két lépés, vagyis a kedvezmények és a módosító tételek eltörlése 370 milliárd forinttal emelné a vállalkozások terheit évente. Ebből a kisadók (innovációs járulék, szakképzési hozzájárulás, vállalkozói járulék, rehabilitációs járulék, kulturális járulék) kivezetése csupán 90 milliárd forintot enyhít.

Áfaemelés is lesz, meg -csökkentés is - amennyiben a kormány átveszi a testület elképzelését. A 20 százalékos normál kulcs 22-24 százalékra emelkedne. (Ez 150-300 milliárdos adóbevétel-emelkedést von maga után.) Ellenben az alapvető élelmiszereknél és az élőmunka-igényes szolgáltatásoknál csak 16-18 százalékos kedvezményes kulcs legyen, javasolják, a turizmusnál pedig 5-10 százalékos, ráadásul a mai 5 százalékos körbe tartozó gyógyszerek és könyvek maradjanak is ott. Emelnék a cigaretta és az alkoholtermékek jövedéki adóját.

Így nem kell az ingatlanadó

Hiába történt sokszor sikertelen próbálkozás és született hosszú huzavona után döntés a számított érték alapú építmény- és telekadó 2009-es indulásáról, ezt a kerekasztal lenullázná. Nem tetszik nekik, több okból sem. Egyrészt szerintük félő, hogy az ingatlanpiac összeomlásához vezetne, aztán nem megoldott az ingatlanok értékének megnyugtató értékelése sem, és bonyolult lenne a rendszer, ha ezeket ki akarnák védeni szabályokkal. A kerekasztal indoklásában megjegyzi: "Az egységes ingatlanadó esetében a társadalmi igazságtalanság sem csökkenne, mivel azokat, akik adózott jövedelemből jutottak ingatlanhoz, ugyanaz az adó terhelné, mint azokat, akik eltitkolt jövedelemből szerezték be ezt (bár ez utóbbiak így bekerülnének az adót fizetők körébe)."

Az evát meghagynák, de rendesen átplasztikáznák. A 25 százalékos kulcs 10-re apadna, de az áfát már nem számíthatná fel az evázó, vagyis az eva alapja nem lehetne az áfa. Evázni pedig nem lehetne 25 millió forintos bevételig, hanem csak 15 milliósig.

Még egy adónemhez nyúlnának hozzá. Az iparűzési adóhoz, de hogy pontosan hogyan, azt maguk sem tudják. Ezért három változatot nyújtanak be a kormányhoz. Az egyik ráadásul nem is szüntetné meg. A másik kettő igen. Az egyik alternatíva 10 százalékos helyi nyereségadóval váltaná ki, a másik verzióban pedig 20 helyett 22 százalékos lenne a társasági adó, és ebből 4 százalékod juttatnának az önkormányzatoknak.

Egy újabb furcsaság, hogy ha a két változatot ugyanolyan költségvetési kihatásúnak gondolják, akkor miért lehet az, hogy az első verzió szerinti 10 százalékos nyereségadó ugyanannyit hoz a helyhatóságok asztalára, mint a második alternatívában említett 4 százalékos nyereségadó.